Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1990 (97. évfolyam, 19. szám)

1990-05-13 / 19. szám

2. oldal Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL • EDITORIAL OFFICE P.O. Box 2464 Youngstown. Ohio 44509 Tel: (216) 799-2600 • FAX: (216) 799-3335 (USPS 291-640) Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co.. Inc.. 1739 Mahoning Avenue. Youngstown, Ohio 44509-2413. ____________Telefon: (216) 799-2600 « FAX: (216) 799-3335____________ Alapította 1894. októlier 24-en Msgr. Bohm Karoly pápai prelátus-plébános. Established October 24. 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Editor: KR. ANGELUS LIGETI. O.E.M. Co-Editor: FR. BARNABAS KISS. O.E.M. P.O. Box 2464. Youngstown. Ohio 445094)464 Telephone: [2161 799-2600 • FAX: 1216) 799-3335 THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS __________________A NON-PROFIT ORGANIZATION_________________ ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: Kot évre................................. 846.00 For twovears..................................846.00 Egy evre............................................825.00 For one year...................... .825.00 Fél evre.................. 814.00 For six months................................814.00 Szerkesztő: P. LIGETI ANGELUS O.F.M. Társszerkesztő: P. KISS BARNABÁS O.F.M. P.O. Box 2464. Youngstow n. Ohio 44509-0464 Telefon: 12161 799-2600 • FAX: 12161 799-3335 ADVERTISEMENT RATES: S5.00 per column inch 1—4 times; $4.50 per column inch 5—15 times; $4.00 per column inch more than 15 times: G page $150.00: 'a page $270.00: 1 full page $500:00 Second class postage paid at Youngstown. Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szúksegszerüen a szerkesztőség véleményét. Az alairt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Nem kért kéziratokért és képekért nem vállalunk íelelósseget és azokat nem küldjük vissza. MANYÁM ÉDESANYÁM... Folytatás az 1. oldalról vébe­ lelkébe a társadalom jö­vendő tagjainak otthon, zsenge gyermekkortól. Mindez azon­ban csak álomszerű valami, ha e feladat megoldását nem a szülők, a család, a munkára, tisztességre nevelt gyermekek otthonában, a „családi szen­télyében kezdjük, így válik az anya egyik legszentebb köte­lességévé a családi élet össze­tartása, avval a szeretettel és türelemmel, amire leginkább a nő, az édesanya természete ké­pes. A szeretet és összhang ezen melegében lesz az édesapa hűségesebb apai hivatásához, szorgalmasabb munkájában, tudatosabb céljaiban. így lesz idők folyamán szerelemből a családban — a gyermekek nö­vekedésével, az öregkor alko­nyában — egek kapuját nyito­­gató áldott családi szeretet, megbecsülése öregnek, fiatal­nak. így lesz az egész emberi­ség számára a mostani sötét­ségből egy jobb társadalom biztató hajnala. Becsüljük meg az édesanyát, mert szeretete gyertyalángjánál várhatjuk csak és virraszthatjuk meg az emberiség napsugarasabb haj­nalát. Köszöntjük az édesanyá­kat, értékeljük kötelességeik súlyát, de kérésünk is van az édesanyákhoz. Kérjük őket, hogy marad­janak hűek ahhoz, amire hívta őket az Isten: ne vegyék köny­­nyen szent hivatásukat. Akar­janak lenni igazi, jó áldozato­kat vállalni akaró és tudó édes­anyák! Olyan jók, vagy ha még lehet jobbak, mint az ő édes­anyjuk volt. Ne vegyék köny­­nyen anyai hivatásukat, mert az nem könnyű, sőt talán nehe­zebb, mint szüleik idejében volt. De vállalják ezt a nehe­zebbet — az Isten szeme raj­tuk! A törvényhozás, az adóz­tatás, intézmények a társada­lom emberibb kibontakozásá­ban, a haladásban egy jobb felé vezető úton, ezek mind segít­hetnek, de semmi sem helyette­sítheti vagy adhatja meg azt a szeretetet, amely ott érlelődik az édesanya szíve alatt és szü­letik a világra az anyai szeretet örömteli mosolyával. A kis­gyermek otthon tanulja meg a szeretetet „élni” vagy sehol másutt; ott lesz egészséges tár­sadalmi lény vagy sehol má­sutt; ott tanul meg azzá fejlőd­ni, amivé Isten szánta, vagy sehol másutt. . . Anyák napjának ünnepelt­­jei: teremtsetek otthont újra a családnak, férjnek, gyermekek­nek, az egész háborúság, gyű­lölködés és hűtlenségek torzí­totta társadalomnak. Hozzá­tok vissza az életet az emberi­ségnek, elevenítsétek meg újra a tiszteletet, amely kijár az életnek, tegyétek ezt elsősor­ban Ti, akik Isten teremtő ere­jével vagytok hivatva azt — az életet — elsőnek magatokba fo­gadni, táplálni, gondozni. . . Az élet válsága mindenütt súlyos, a magyarság sem kivé­tel ez alól a válság alól. Min­ket sem kíméltek a történelem mostani viharai. Legyen éppen ezért a magyar anya az, aki jö­vőnket, a magyar gyermeket még nagyobb szeretettel, még nagyobb odaadással, még több jövőbe látással fogadja el, ne­veli fel és vezeti őt az áldoza­tok és a remény keskeny ösvé­nyén népünk egy boldogabb történelme, jövője felé. Isten áldása van rajtuk és előttük jár szent Fiával Szűz Mária, a Ma­gyarok Nagyasszonya! Az ő példája vezessen, az ő közben­járása Szent Fiánál hozzon ál­dást minden anyára, minden magyar édesanyára! if KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA —,-------------------------------------------------------------------------——-­ 1990. május 13. Stolmár G. Ilona: GÁNCSOSKODOK Április 26-án kiosztották végre az új képviselők megbí­zóleveleit, így május 2-án megkezdheti működését a tör­vényhozó testület. Munkájuk — s az alakuló kormányé — csöppet sem lesz irigylésre mél­tó, az örökölt csőd súlya, a szegénység, a türelmetlenség nem ígér látványos eredményt. Túl a választási győzelem hamar elszálló örömén a min­dennapok gondjai és felelőssége következik. Sokan remélték, hogy ezt minden párt érzi és a pártérdekeket hátrébb szorítva a sorban, a nemzet érdekét téve első helyre ülnek be az Ország­házba. Nem így történt. A választáson csak máso­dik helyen végezve, az SZDSZ frissiben kimondta, hogy „fele­lős ellenzékként” viselkedik majd, de április 23-án már más­ként nyilatkozott és máris kö­vetelésekkel állt elő a még meg sem alakult kormánnyal szem­ben. Rendkívüli küldöttérte­kezletükön kimondták: ,,a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé váltak Ez érthető is lenne, de nyilatkozataik azt sejtetik, hogy mindenben, a jó döntésekben is. A Demokrata Fórum és el­nöke, Antall József — a gaz­dasági helyzet pontos felmérése után — a törvények és rendele­tek sűrű dzsungelének felmérését, a rossz és fölösleges törvé­nyek eltörlését, az alkotmány módosítását tartotta a legfon­tosabb teendőnek. Elsősorban a — még a régi parlament által — többször módosított al­kotmányt kell felülvizsgálni — mondták és hiszem én is, — és el­törölni azt a szabályt, hogy az alapvető törvények elfoga­dásához kétharmados többség legyen szükséges. Azután meg­határozni — nagyban csök­kentve számukat — a valóban minősített többséget igénylő alapvető törvényeket. Ez nem a törvényhozás jo­gainak, hatáskörének csök­kentése, mert a súlyos gazdasá­gi helyzetben, a mérhetetlen el­adósodottságban, a többpárti rendszerváltás kezdetén gyors és határozott döntések szüksé­gesek. Teljesen lehetetlen hely­zetbe hozná a kormányt, amely­nek inkább erős támogatásra lenne szüksége a népszerűtlen, de fontos intézkedések megho­zatalában, ha már a kezdet kez­detén hónapokig vitatkozná­nak egy-egy törvény, gyors be­avatkozást igénylő döntés fö­lött a képviselők, s a végén még­sem lenne törvény, mert több­szöri módosítás után is meg­hiúsítaná azt az ellenzék. Ez tragikussá mélyíthetné, elhúz­hatná a válságot. Az SZDSZ-értekezlet után nyilvánvalóvá vált, hogy ép­pen ez utóbbinak nézünk elé­be hazánkkal és jövendő kor­mányával együtt. A mai — régi parlament által hozott — tör­vény értelmében ugyanis az al­kotmány bármilyen módosítá­sa is kétharmados többséget igényel, Hack Péter SZDSZ kép­viselő viszont arról szólt, hogy „azt a szabályt, amely az alapvető törvények módosítá­sát kétharmados többséghez köti, fontos kisebbségvédelmi előírásnak tekintik, ezért a sza­baddemokraták számára nem volna elfogadható, ha azt tö­rölnék az alkotmányból". A kör bezárult, körbe fo­rog. Most még az sem számít bűnnek, hogy a kommunista képviselők rendelkeztek így! Nem véletlen ez. A Magyar Fó­rum Apák és fiúk c. cikke — amely miatt, mint bejelentették most, az SZDSZ ügyvivői pert indítanak, mert „személyiségi jogaikban sértették” őket a le­írtak — mindent kifejező pár­huzamot állított fel. A válasz­tási kampány egyik SZDSZ-es jelmondata volt: „Aki elle­nünk van, az velük van!" „Beleillik a sorba — írják —, 'Aki nincs velünk, az elle­nünk' (Rákosi 1950), 'Aki nincs ellenünk, az velünk van' (Kádár 1957), 'Aki ellenünk van, az velük van (SZDSZ 1990). " Vagyis kommunista és diktátor jelszavak és viselkedés ti­ztos vállalásával állunk ben. Azzal a gondolkodás­­móddal, amely a világot és el­sősorban a magyar társadal­mat két részre osztja: „MI”-re és mindenki másra, „DK”-re. 1989. nov.—decemberi szá­mában írta a Nyugati Magyar­ság c. lap, s innen idézi most a Magyar Fórum: „Az SZDSZ intelligens, jól képzett, polgári származású elitisták gyülekeze­te. Esélyük arra, hogy egy kor­mány vezető erejét alkossák, elég csekély, így aztán nem érde­kük sem a koalíció, sem egy erős, működőképes kormány lét­rejötte. Az ő legnagyobb befo­lyásuk egy gyenge, a parla­mentnek teljesen kiszolgálta­tott, cselekvőképtelen, egyik kormányválságból a másikba tántorgó kormány alatt való­sulna meg." Látnoki szavak, beteljese­désükre nem kellett sokáig vár­nunk. Az SZDSZ, mint nem kormányzó, ellenzéki párt, a parlamenti bizottságok élére akar állni, s ezeket a pozíció­kat már most követeli az ala­kuló kormánytól, illetve az MDF-től. Legfontosabbnak azt tartják, hogy „a jogalkotási te­vékenységgel foglalkozó bizott­ságban" legyenek vezetők. Ez csak természetes az ő mentali­tásukkal. „Mi” hozzuk a tör­vényeket — saját szájíz és a Talmud szerint, melynek véle­ménye és „tanításai” rólunk, keresztényekről közismertek —, „ők” pedig, az ország népe majd betartja azokat! Ha nem, bizonyára akad majd e nemes szervezetből és támogatóiból elég jelentkező, hogy betartas­sa, mint az 50-es években is, ávós egyenruhákba bújva. S hogy senkinek ne legyen kétsége igazam és félelmeim jo­gossága felől, íme néhány az SZDSZ legutóbbi megnyilat­kozásaiból: a választási vesz­teséget azért szenvedték el, mert későn ismerték fel, hogy nem az MSZP az igazi ellenség, hanem az MDF — mondta Kis János elnökük, aki előző életében a Tudományos Akadémia párttit­kára volt, MSZMP-s. (Később kizárták a pártból „túl balolda­li” nézetei miatt!) Ugyancsak ő, felelőssé tette az MDF-et, hogy „olyan politikai légkört terem­tett a kampány végén, amelyben aktivizálódhatott a politikai al­világ"! Sajnos, elfelejtette megmondani, kikre gondolt, de náluk dívik a „kollektív fele­lősség”, ha nem róluk, hanem a magyarság egészéről van szó. Felszólította a Fórumot, hogy határolja el magát „Csur­­ka István írói tevékenységétől, amely már több ezer ember írói tevékenységévé vált, s elve­zetett pl. a Wallenberg-emlék­mű meggyalázásáig". Ezután akár azt is várhatjuk, hogy ki­mondják: Csurka és az MDF sa­játkezűig pingálták a horogke­reszteket az emlékműre! Időben kell lejáratni a nép vezetőit! Elvárják, hogy a koalíció elismerje: „több mint egymil­lió választópolgár szavazott az SZDSZ-re, tehát nem holmi nemzetidegen erők állnak szem­ben a nemzeti egységgel". Az egymillió szavazatot — sajnos — a választási bizottság már el­ismerte, azt a koalíció legfel­jebb tudomásul veheti. S hogy hogyan sikerült ennyit elérni? Erre idézzük fel Sinkovits Im­re színművész márc. 31-én a rá­dióban elhangzott gondolata­it: „Mindig a hangoskodóknak volt igazuk, a köznép nekik dőlt be. ... Volt egy párt, amely a levegőbe beszélt, amely tőké­jét távoli földrészről kapta, s a nép hitt neki. Ezt egyszerűen nem értem. Ezt a népet talán fél­revezették, manipulálták? N­em csalással, hanem süket sóder­rel. .." Hát így, kérem. Ezt kel­lene elismerni? „Nemzetidegenségükről” maguk tanúskodnak, amikor azt is követelik, hogy a legna­gyobb kormányzó párt „ismer­je el: nincs különbség ma­gyar és magyar.. . állampolgár között". Talán csak annyi, hogy míg a 10 millió hallgat és a nyomorban is türelmesen vár­ja az új kormány első, talán bot­ladozó lépéseit, mert aggódik hazájáért, nemzetéért, addig a néhány ezer hangoskodó kö­vetelőzik, fenyegetőzik, felje­lent és előre gáncsolja a majda­ni botladozókat és a magyar­ság sorsáért, jövőjéért aggó­dó áldozatvállalókat, miköz­ben semmit nem érez a csődből, hiszen ma „ellenzékiként” is éppoly jól él, mint MSZMP-s vezető korában. Ők időben „rendszert” váltottak! A FIDESZ-bukás okai A FIDESZ megbukott. Hogy ez a bukás végleges lesz­­e vagy sem, az majd idővel el­válik. A választási bukás azon­ban tény. És okai is tanulsá­gosak. Kezdjük az elején! A FI­DESZ első igazán jelentős meg­nyilatkozásánál! Ezt Orbán Viktor követte el az 56-os hő­sök temetése előtti ünnepségen mondott beszédével. Pontosab­ban azzal, hogy a gyász benső­séges, elsősorban szellemi és imádságos légkörében bombát robbantott, elővette a szovjet csapatok távozásának az ügyét. A szovjet csapatokat minden magyar — Orbán Vik­tortól függetlenül! — haza kí­vánta, de szinte senki sem tar­totta illőnek akkor és ott, né­ven nevezetten foglalkozni a kérdéssel. Orbán ezzel az akció­jával lehetőséget adott a szov­jeteknek, hogy foglalkozzanak velünk, hiszen ő is foglalkozott velük. Ezzel kiprovokálta az akkor még csöppet sem ve­szélytelen negatív szovjet ál­lásfoglalást. Ahogy teltek a hónapok, egyre erősödni látszott a FI­DESZ és anyaszervezete, az SZDSZ. Valójában nem erősöd­tek, csak hangjuk és hírük lett nagyobb, elsősorban „rob­bantási technikájuk” miatt. Kedvenc módszerük a politikai bombarobbantás, a „leleple­zés”, ők lettek a nagy robban­tók, a nagy leleplezők. Hírük gyarapodásában is a belügyi és titkosszolgálati visz­­szaélések leleplezése hozta a legnagyobb eredményt. Köz­vetlenül ezután kezdte közölni a sajtó azokat a manipulált közvéleménykutatási adato­kat, amelyek szerint az SZDSZ és különösen a FIDESZ nagy mértékben erősödik. (Tudni kell, hogy Magyarországon a sajtót és a tömegtájékozta­tást 45 év alatt teljesen kisajá­tította egy minden idegen ha­talmat gátlástalanul kiszolgá­ló réteg, és az SZDSZ és a FI­DESZ, ma az MSZMP bukása után, ennek a rétegnek a legá­lis politikai csápjai.) A válasz­tások után az is kiderült, hogy milyen nagy mértékben hami­sították ezeket a „közvéle­ménykutatási” adatokat. Ez volt a FIDESZ második nagy hibája, a saját irreálisan nagy mértékű előretöréséről szóló — mint kiderült, hamis a közvéleménykutatási adatok közzététele. A nép felébredt, és megijedt. Mi lesz, ha ez így megy tovább, és ez a felelőt­len, nagyhangú társaság hata­lomra kerül? És mivel ezt csak kevesen akarták, a népnek nemcsak a támogatása, hanem az érdeklődése is elfordult az SZDSZ-FIDESZ kompániától. Különösen stílusuk volt ellen­szenves. Az MSZMP kérlelhe­tetlen és minden eszközzel ha­talomra törő bolsevista stílu­sát ismerte fel a nép az SZDSZ és a FIDESZ megnyilatkozá­saiban. Az is világossá vált, hogy sok MSZMP-KISZ karrierisko­lát járt mozgékony káder szi­várgott át az SZDSZ-FIDESZ- be. Ma már teljesen nyilván­való, hogy a FIDESZ felel meg a KISZ-nek. Vannak, akik a FI­­DESZ-t — mentalitása alapján — az Ifjú Gárdához, a KISZ fegyveres rohamosztagához hasonlítják. (A Munkásőrség az MSZMP fegyveres osztaga, az Ifjú Gárda pedig a KISZ fegyveres testülete volt. Mind­kettőt feloszlatták tavaly.) Nos, a diktatórikus ifjú­gárdistákká átvedlett „ara­nyos fiúk” most, 1990 tava­szán megbuktak, mégpedig azért, mert magukkal hozták stílusukat, az agresszív KISZ- titkári stílust. Az MSZMP — mint tudjuk — „élcsapat” volt. A „legkivá­lóbbak” gyülekezete. (Meg is látszik szegény hazánkon, hogy évtizedekig senki mást nem engedtek szóhoz jutni, csak akiket Rákosi (Rosenfeld), Gerő (Singer) és utódaik „leg­kiválóbbaknak” ítéltek.) A KISZ mindenben az MSZMP-t majmolta, felépítésében és stílusában is. Ez a KISZ-titká­­ri stílus lett országosan ellen­szenves a FIDESZ megnyilat­kozásaiban. Ma Magyarországon a FI­­DESZ-stílus a marxista, bolse­vista élcsapatstílust jelenti, a kiválasztottság, a felsőbbren­dűség stílusát. Azt a kommu­nista rohamosztag stílust, amelyből a népnek már elege van. A fideszesek, az „aranyos fiúk” — így idézik őket a Ma­gyar Nemzet hasábjain — nem nagyon ismerik a tiszteletet. Senki sem kívánja védeni az MSZP-t a FIDESZ-szel szemben. Az azonban, amit a FIDESZ az MSZP-vel szemben megengedett magának, sokak­ban keltett visszatetszést. A FIDESZ ugyanis azt deklarál­ta saját választási céljául, hogy több szavazatot szerez­zen, mint az MSZP. Azt kürtöl­ték úton-útfélen, hogy az a dia­dal nekik, ha legyőzik az MSZP-t. Más kérdés persze, hogy egy új, lendületes ifjúsá­gi mozgalomnak miért egy bu­kott, súlyos múlttal terhelt tö­redékpárt legyőzésében kell sa­ját diadalát megvalósulva lát­ni, de hát ilyen az ő stílusuk, ebbe nem akarunk beleszólni. De még ez sem jött be nekik. A magyar népnek nem kel­lett az MSZMP, nem kell az MSZP sem, de abban szinte mindenki egyetért, hogy az új magyar demokráciáért a Pozs­­gay Imrék és a Németh Mikló­sok mégiscsak többet tettek — és azt szerényebben tették —, mint a melldöngető és csak har­sogó orbánviktorok és deutsch­­tamások. A szerénység keresz­tény erény. A magyar nép vá­lasztási ítéletében az is meg­mutatkozott, hogy megbecsüli a keresztény erényeket, és ösz­tönösen távol tartja magát azoktól a helyektől, ahol nyo­ma sincs a szerénységnek, he­lyette a fülsiketítő öndicséret, a kiválasztottság, a felsőbbren­dűség, egyszóval a már megis­mert marxi-lenini élcsapatszel­lem dívik, úgy mint a FIDESZ- ben. Ezért lett a FIDESZ által provokált FIDESZ,MSZP meccs eredménye 21:33 az MSZP javára. Ezért kapott ki a FIDESZ, a fiatal demokra­ták „élcsapata”, még a konver­­tita kommunista öregfiúk csa­patától is ilyen szégyenletesen, holott a „közvéleménykutatá­sok” pont fordított arányú „FIDESZ diadalt” jósoltak. K. T. NÁDAS GYULA Telefon: (216) 226-8868 és 521-5526 Könyvek — lemezek — kazetták — videók eredeti olajfestmények — porcelán — kerámia TUZEX — IKEA — ERDÉLYI CSOMAGOK — GYÓGYSZER 1425 Grace Avenue, Lakewood (Cleveland), OH 44T07

Next