Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1991 (98. évfolyam, 20-21. szám)

1991-05-19 / 20-21. szám

2. oldal Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL - EDITORIAL OFFICE P.O. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel: (216) 799-2600 • FAX: (216) 799-3335 (USPS 291-640) Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. ___________Telefon: (216) 799-2600 » FAX: (216) 799-3335___________ Alapította 1894. október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Editor: FR. ANGELUS LIGETI, O.F.M. Co-Editor: FR. BARNABAS KISS, O.F.M. P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 ______________Telephone: (216) 799-2600 « FAX: (216) 799-3385_______________ THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _______________A NON-PROFIT ORGANIZATION________________ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre...........................................$46.00 For two years....................................$46.00 Egy évre..........................................$25.00 For one year......................................$25.00 Fél évre............................................$14.00 For six months.................................$14.00 Szerkesztő: P. LIGETI ANGELUS O.F.M. Társszerkesztő: P. KISS BARNABÁS O.F.M. P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 ________________Telefon: (216) 799-2600 » FAX: (216) 799-3335________________ ADVERTISEMENT RATES: $5.00 per column inch 1—4 times; $4.50 per column inch 5—15 times; $4.00 per column inch more than 15 times; 'A page $150.00; 'A page $270.00; 1 full page $500.00 Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Nem kért kéziratokért és képekért nem vállalunk felelősséget és azokat nem küldjük vissza. HIÁBIACELLTŐL ESZTERGOMIG M. Szabó Imre Soha nem felejtem el azt a rövid rádiónyilatkozatot, amit Mindszenty József bíboros, hercegprímás adott a Szabad Európa Rádiónak a forradalom győztes pillanataiban. Először tájékozódom, azután szózatot intézek a magyar néphez. Aztán soha nem felejtem a forradalom bukását, s a hírt, miszerint Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre menekült. Kamasz fejjel gya­korta elj­ártam barátaimmal az amerikai nagykövetség elé , és gyűlölettel néztük azt a két Pobjeda autót, amelyben a bel­­ügyesek azt lesték, mikor foghatják le az esetleg az utcá­ra merészkedő bíborost. . . Aztán azt a pillanatot sem, amikor 1990 áprilisában a Pes­ti Hírlap akkori moszkovita el­veihez ragaszkodó főszerkesz­tő-helyettesével azért vitáz­tam, hogy a „Hazaszállítják Mindszenty bíboros hamvait” című hír csakis, de csakis az el­ső oldalon jelenhet meg. Végül nekem lett igazam. Most majd­nem valamennyi magyar napi­lap első oldalán számol be az előkészületekről. És azt a pillanatot sem fe­ledem, amikor a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapjának a szer­kesztői azzal bíztak meg, tudó­sítsak erről a meghatározó ese­ményről. Mielőtt elindultam a nagy útra, alaposan áttanulmányoz­tam azt a két végrendeletet, amelyet először 1962 októberé­ben fogalmazott az amerikai követségen a Bíboros, majd azt, amelyet 1973. november 17-én sajátkezűleg írt Bécsben. Utóbbiban találom azt a be­kezdést, amely „alapul” szol­gált egykori titkárának, Msgr. Mészáros Tibornak és ugyan­csak Svájcban élő társának arra, hogy a hazaszállítás előtt „magyar ügyet kreáljanak” éppen most, amikor éledő de­mokráciánknak - ha úgy tet­szik — igenis szüksége van egy sajátos világítótoronyra, arra, hogy Mindszenty bíborosnak ne csak a teste, hanem a szelle­me is hazatérjen. Íme az idézet: „Holttestem egyelőre itt kerüljön a legegy­szerűbb pihenőre, lehetőleg ma­gyar papok közelében és a hí­vek áhított imája közepette. Ha Mária és Szent István or­szága felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék tes­temet az esztergomi bazilikas sírboltba... ” Amint azt az olvasók bizo­nyára jól tudják, Mészáros atya társakat találva összelán­colta magát, magukat, így til­takozva a Bíboros hazaszállí­tása ellen. Bevallom, megdöb­bentett, hogy éppen a Pesti Hírlap, amelyhez laza szálak fűznek, hatalmas cikkekben számolt be arról, miért is ne szállítsák haza Mindszenty bí­boros koporsóját! Az egykori titkár azt állítja, igenis, neki halála előtt közvetlenül azt mondotta a bíboros, kiegészít­ve szóban végrendeletét, hogy amíg egyetlen szovjet ka­tona is tartózkodik Magyaror­szágon, addig nem vihetik haza testét... Hát ilyen előzményekkel indultam el. Először Bécsbe, ahol legalább 150, a világ min­den tájáról idesereglett újság­író, rádió- és tv-tudósító előtt ismertették a hazaszállítás programját. Dr. Reviczky Ka­talin, a bécsi magyar nagykö­vetség követtanácsosa és Dr. Pálos Miklós, a Miniszterel­nökség egyházi ügyekkel is foglalkozó államtitkára szor­galmasan válaszolgatott a kér­désekre. Csak úgy megjegy­zem: senki sem vitatta az idő­pontot, pedig ez igazán legitim fórum volt. A jó kétórás sajtó­­értekezlet után a Máriacellbről érkező híreket — odaláncolás — a következőképp kommen­tálta Pálos Miklós államtitkár: „Nem biztos, hogy az eszter­gomi bazilika sírkamrája a vég­ső és méltó nyughelye Mind­szenty bíborosnak. Mert a bíbo­ros több volt, nemcsak egyházi vezető, hanem sok-sok kiváló emberi tulajdonságot és politi­kusi, államfői tulajdonságot is magában hordozó ember volt; oly korban élt, amikor ezeket a tulajdonságokat csak úgy tart­hatta, hogy mártíromságot kel­lett vállalnia érte. Mindszen­ty nemcsak egyszerűen bíbo­ros, hanem ennél több, ezért azt tartanám igazán méltónak, életpályája beteljesülésének, ha a bazilikában olyan helyet jelölnének ki számára, ahová mindig mindenki betérhet, imádkozhat, emlékezhet egy nagyszerű egyházi és politikai vezetőre egyaránt. Ami a má­­riacelli eseményeket illeti, arról a jog pontos ítéletet mond. De maradjunk a szóbeli végrende­letnél, mint jogintézménynél. Nos, magam praktizáló ügyvéd voltam még tavaly, ennek na­gyon szigorú feltételei vannak, a világon mindenütt nagyon rö­vid időn belül közjegyző előtt írásba kell foglalni a végren­deletet. Ebben az esetben sze­rintem más a helyzet. Nem 24 vagy 72 órán belül történt meg, hanem állítólag jóval, tán évek­kel is később írásba foglalása. Most ismét ránk figyel a világ, ezért szinte szorongok, hogy az egész szertartás, a koporsó ha­zaszállítása az eseményhez illő­en, méltóan, a tervezett ünne­pélyességgel bonyolódjék le. ” Amikor elindultam Mária­­cellbe, már megerősítették az osztrákok a csendőrséget a vá­rosban. Hullott a hó a hegyek­ben, s a szerpentinen át autózó tudósító azon töprengett, va­jon miért kell nekünk, magya­roknak így meghurcolnunk ma­gunkat. Itt volt ez a szeren- Folytatás a 3. oldalon KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1991. május 19-26. 4 SZÁMŰZÖTT BÍBOROS HAZA­TÉRT Folytatás az 1. oldalról Egyházunknak ezekben az új időkben a dialógus egyházává kell válnia, mert a hit­ letétemény elidegeníthetetlen örökségét hordozza, elsősorban a laikusok által. A II. vatikáni zsinat nyo­mán fölfedeztük, hogy Isten egész népe a keresztségben és a bér­málásban egyetlen közösséget alkot. Ennek az új egyháznak az irgalmasság egyházává kell válnia, mert az emberek csak akkor fognak enni az evangélium kenyeréből, ha mint Krisztus tanítvá­nyainak az a feladatuk, hogy megosszák „a mai emberrel az örömet és a reményt, a szomorúságot és a félelmet". Ez az új egyház a figyelmesség egyháza lesz, amely nem zárja el magát a tudomány, a művészet, a technika legújabb eredmé­nyeitől, mert ebben a konkrét világban él. Számára és benne lett az Ige testté. Ezeket a napokat annak a főpapnak tiszteletteljes emlékeze­te tölti be, aki 16 esztendővel ezelőtt meghalt. De mit is számít ez a 16 esztendő a teremtés nagy egészében! A feltámadás reményé­be vetett hit fényében az ő élete jelenvalóvá lesz köztünk. A Szentlélekbe vetett hit fényében mondhatjuk, hogy ez a múlt ígé­retet jelent a jövőre. A halott kardinális hazatérése új kezdetet nyit, hogy országainkban új módon kezdjünk beszélni Istenről és új élettel teli tagjai legyünk Krisztus testének. Kedves magyar Bíboros! Steiermark egyháza köszöni Neked, hogy vendégünk voltál! A német nyelvű szentmisén jelen volt Kurt Waldheim, Ausztria köztársasági elnöke, valamint Alois Mock osztrák kül­ügyminiszter. Magyarországot Pálos Miklós államtitkár, Ke­resztes Sándor vatikáni és Hunkár Dénes bécsi nagykövet képvi­selte állami részről. Magyar szentmise Május 2-ának második nagy eseménye a külföldi magyarok szentmiséje volt. Az az emigráció volt itt jelen képviselői által, amelyiknek élete utolsó éveiben annyi bátorítást, erősítést, ál­dást jelentett Mindszenty bíboros, amelynek szórványait megfá­radva, de nem megtörten járta az egész világon. A Magyarok Nagyasszonyának miséjét Miklósházy Attila, a külföldi magya­rok püspöke pontifikálta. Mellette a magyarországi püspökök so­rakoztak és az erre az alkalomra érkezett otthoni lelkipásztorok, szerzetesek, akik híveikkel jöttek Máriacellbe. Attila püspök, úgy is mondhatjuk, az emigrációban Mindszenty bíboros „máso­dik utódja”, a következő szavakat mondta a szentmise elején: „Tizenhat évvel ezelőtt magyarországi hívek, papok és püs­pökök nem vehettek részt itt a temetésen. Most itt vannak, hogy együtt ünnepeljenek a feltámadás reményében osztrák és a hatá­rokon kívül élő magyar testvéreikkel. Bánjuk meg bűneinket, mindazokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben elkövettünk. ” Miklósházy püspök szentbeszédében így szólt az egybegyűl­­tekhez: Kedves magyar Testvéreim! Mint a külföldi magyarok püspöke hozom magammal ide a világon szétszórt magyarok üdvözletét, szeretetét, ragaszkodását és imáját. Az öt világrész magyarjai egy szívvel, egy lélekkel óhajtanak részt venni ezen a történelmi jelentőségű eseményen, amikor jó Pásztoruknak és igaz Atyjuknak, Mindszenty bíboros hercegprímásnak földi maradványait hazavisszük szeretett ha­zájába. Vegyes érzelmek töltik el lelkünket e pillanatban, mert hiszen Mindszenty hercegprímás életének utolsó éveiben megosz­totta velünk a számkivetést és közöttünk halt meg, így mi őt a mienknek tekintjük. Itt temettük el Máriacellben és amint életé­ben ő látogatott meg minket, hogy hitünkben és magyarságunk­ban megerősítsen, úgy halála után mi látogattuk az ő sírját, hogy onnan gyűjtsünk új erőt és reménységet. De a jó Isten csodálatos és meglepetésekkel teli intézkedései folytán most már elérkezett az ideje annak, hogy visszaadjuk őt hazájának, hazánknak. Most már lehetővé vált és szükség is van rá, hogy otthon nyugodjék és onnan folytassa példaadó, irányt mutató pásztori hivatását. De functus ad hoc loquitur — holtában is beszél és tanít a jó Pász­tor­­hűséget, az áldozatok vállalását, a keresztnek titkát, a feltá­madást és a szebb jövő reményét, Szent István örökségének meg­becsülését. Sokrétű tanításának csak egyik elemére szeretnék most itt rámutatni a Boldogságos Szűz kegyhelyén, amikor a Magyarok Nagyasszonya miséjével ünnepeljük földi maradványainak átvi­telét a magyar honba. Még fülemben cseng a 48-as Mária-évben elhangzott szava: Szeressétek az édesanyátokat! Ezt többször megismételte gazdag változataiban Magyarországon és idekint a nagyvilágban szétszórt magyarok között is. Szeressétek földi édesanyátokat, szeressétek égi Édesanyátokat, Máriát, Jézusnak és egyházának anyját, szeressétek őt úgy is, mint a Magyarok Nagyasszonyát és Édesanyját! Mindszenty bíboros gyengéd szeretete édesanyja iránt köz­ismert. Könyvet is írt az édesanyai hivatásról Hirdette szünte­lenül ennek a hivatásnak a fontosságát a társadalom, a nemzet, az egyház életében, hiszen az édesanya a családi tűzhely központja és rajta áll vagy bukik egy nemzet élete is. Hányszor hangoztat­ta, hogy egy népet nem annyira a politikai tévedések és erőszak tesz tönkre, hanem az anyák, akik meghiúsítják az élet kiáradá­sát és így egy nemzet fennmaradását. Az édesanyáknak hivatása ugyanis nemcsak gyermeket szülni, életet adni, hanem az emberi életet kibontakoztatni megtanítani a gyermekeket az élet szépsé­gére és az igazi gazdagabb, bőségesebb élet, az örök élet felé ve­zetni őket. Tehát szeressétek édesanyátokat és őrizzétek meg a családi élet szentségét, melyből annyi áldás származik. Szeressétek égi Édesanyátokat is, Máriát, Jézusnak anyját. A Szűzanya oszlopa alatt FOTÓ: M. SZABÓ őt maga az Úr Jézus a kereszten függve, mintegy végrendelet­képpen adta nekünk édesanyául és adott minket neki gyermekül, íme a te Anyád — íme a te fiad. És János apostol, jelképezve min­ket, az egyházat, befogadta őt életébe, sajátjává tette, s azóta Mária az egyház életének, a keresztények életének elválasztha­tatlan eleme. Mária a keresztény élet példaképe: megtanít minket hinni, hittel járni a földi élet zarándokútját, Jézushoz vezet min­ket, hogy tudjuk az Ő életét élni, tudjunk keresztjében, halálában és föltámadásában részesülni. A mi hitünk ezért nemcsak aposto­li hit, hanem máriás hit is, mert Mária hitével szívével kötelez­zük el magunkat Jézus életének követésére. Ez a mennyei édes­anya földi bajainkban, bánatunkban meleg szívvel segít minket, vigasztal, erősít és magához ölel. Sohasem lehetett hallani, hogy valaki is hiába fordult volna hozzá. — Szeressétek tehát égi Édesanyátokat, Máriát és rajta keresztül az egyházat, az Anya­­szentegyházat, mely össze van forrva Máriával, és nem lehet Máriát igazán szeretni, ha nem szeretjük az egyházat is, melyben Máriával együtt zarándokolunk az égi haza felé. Szeressétek Máriát úgy is, mint a Magyarok Édesanyját és Nagyasszonyát, a Boldogasszonyt, és rajta keresztül vele együtt a magyar népet. Szent István óta Mária nekünk magyaroknak még inkább szívünkbe van vésve. Amióta Szent István neki aján­lotta nemzetének sorsát, Magyarország Márta országa lett. Ezer­éves történelmünk alatt hányszor fordultak hozzá népünk nagy­jai és vezetői, hogy újra meg újra segítségét, pártfogását kérjék, és nemhiába. Igaz, hogy a segítség nem volt mindig azonnali. Hi­tünk próbáját sokszor kellett kiállnunk, de a segítség nem maradt el azok számára, akik hittek és bíztak. A magyar lelkiségnek, nemzeti azonosságnak tehát egyik lényeges tényezője ez a máriás lelkűlét. Az elmúlt évtizedek sötét éjszakájában is Mária volt menedékünk, gyászos öltözetben, sírva kértük őt, ha titokban is, hogy régi nagy Pátrónánk ne feledkezzen meg rólunk, szegény magyarokról. Nem felejtjük el a 48-as Mária-évet, amikor Mind­szenty bíboros végigjárta az országot, hogy ismét szívünkbe vésse, belénk oltsa Mária tiszteletét és oltalmát kérje népe szá­mára. Éppen annak az évnek végén kezdődött el a bíboros kálvá­riája. Mesterének sorsát követve hozta meg ő is életáldozatát. És amikor meghalt, a celli Mária lábainál akart megpihenni míg az újjászületés most lehetővé nem teszi, hogy hazavigyük Eszter­gomba, a Nagyboldogasszony székesegyházba. — Szeressétek te­hát Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, és vele együtt népét, Mária országát. Bízzuk továbbra is anyai oltalmába országunk sorsát, valamint az újjáépítés nehéz, áldozatos, de reményteljes munkáját. Attila püspök FOTÓ: M. SZABÓ És most köszönjük meg a jó Istennek, hogy nekünk adta Mindszenty Józsefet történelmünk nehéz korszakában. Köszön­jük meg neki, hogy jó pásztora, hűséges atyja volt népének. Mi külföldi magyarok különösen is köszönjük, hogy megosztotta ve­lünk a számkivetés keserű kenyerét és törékeny testében, de nagy lelkével meglátogatott minket, hogy hitünkben és magyarsá­gunkban megerősítsen. De most még kérni is szeretnénk. Kérjük Mindszenty bíbo­ros hercegprímásunkat, és vele együtt hőseinket, nagyjainkat, szentjeinket, hogy a Boldogasszony közbenjárásával együtt imádkozzanak tépett hazánkért. Példáikat követve hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek, hogy lehessen hazánkból ismét Regnum Marianum, Mária országa, és Pannónia Sacra, Szent Pannónia. A magyar szentmise a pápai és nemzeti himnusszal végző­dött. Este 8 órakor ünnepi megemlékezés volt a máriacelli bencés Folytatás a 3. oldalon Steiermark búcsúzik nagy vendégétől­­ FOTÓ: BÓKAY

Next