Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1991 (98. évfolyam, 20-21. szám)
1991-05-19 / 20-21. szám
2. oldal Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL - EDITORIAL OFFICE P.O. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel: (216) 799-2600 • FAX: (216) 799-3335 (USPS 291-640) Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. ___________Telefon: (216) 799-2600 » FAX: (216) 799-3335___________ Alapította 1894. október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Editor: FR. ANGELUS LIGETI, O.F.M. Co-Editor: FR. BARNABAS KISS, O.F.M. P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 ______________Telephone: (216) 799-2600 « FAX: (216) 799-3385_______________ THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _______________A NON-PROFIT ORGANIZATION________________ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre...........................................$46.00 For two years....................................$46.00 Egy évre..........................................$25.00 For one year......................................$25.00 Fél évre............................................$14.00 For six months.................................$14.00 Szerkesztő: P. LIGETI ANGELUS O.F.M. Társszerkesztő: P. KISS BARNABÁS O.F.M. P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 ________________Telefon: (216) 799-2600 » FAX: (216) 799-3335________________ ADVERTISEMENT RATES: $5.00 per column inch 1—4 times; $4.50 per column inch 5—15 times; $4.00 per column inch more than 15 times; 'A page $150.00; 'A page $270.00; 1 full page $500.00 Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Nem kért kéziratokért és képekért nem vállalunk felelősséget és azokat nem küldjük vissza. HIÁBIACELLTŐL ESZTERGOMIG M. Szabó Imre Soha nem felejtem el azt a rövid rádiónyilatkozatot, amit Mindszenty József bíboros, hercegprímás adott a Szabad Európa Rádiónak a forradalom győztes pillanataiban. Először tájékozódom, azután szózatot intézek a magyar néphez. Aztán soha nem felejtem a forradalom bukását, s a hírt, miszerint Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre menekült. Kamasz fejjel gyakorta eljártam barátaimmal az amerikai nagykövetség elé , és gyűlölettel néztük azt a két Pobjeda autót, amelyben a belügyesek azt lesték, mikor foghatják le az esetleg az utcára merészkedő bíborost. . . Aztán azt a pillanatot sem, amikor 1990 áprilisában a Pesti Hírlap akkori moszkovita elveihez ragaszkodó főszerkesztő-helyettesével azért vitáztam, hogy a „Hazaszállítják Mindszenty bíboros hamvait” című hír csakis, de csakis az első oldalon jelenhet meg. Végül nekem lett igazam. Most majdnem valamennyi magyar napilap első oldalán számol be az előkészületekről. És azt a pillanatot sem feledem, amikor a Katolikus Magyarok Vasárnapjának a szerkesztői azzal bíztak meg, tudósítsak erről a meghatározó eseményről. Mielőtt elindultam a nagy útra, alaposan áttanulmányoztam azt a két végrendeletet, amelyet először 1962 októberében fogalmazott az amerikai követségen a Bíboros, majd azt, amelyet 1973. november 17-én sajátkezűleg írt Bécsben. Utóbbiban találom azt a bekezdést, amely „alapul” szolgált egykori titkárának, Msgr. Mészáros Tibornak és ugyancsak Svájcban élő társának arra, hogy a hazaszállítás előtt „magyar ügyet kreáljanak” éppen most, amikor éledő demokráciánknak - ha úgy tetszik — igenis szüksége van egy sajátos világítótoronyra, arra, hogy Mindszenty bíborosnak ne csak a teste, hanem a szelleme is hazatérjen. Íme az idézet: „Holttestem egyelőre itt kerüljön a legegyszerűbb pihenőre, lehetőleg magyar papok közelében és a hívek áhított imája közepette. Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikas sírboltba... ” Amint azt az olvasók bizonyára jól tudják, Mészáros atya társakat találva összeláncolta magát, magukat, így tiltakozva a Bíboros hazaszállítása ellen. Bevallom, megdöbbentett, hogy éppen a Pesti Hírlap, amelyhez laza szálak fűznek, hatalmas cikkekben számolt be arról, miért is ne szállítsák haza Mindszenty bíboros koporsóját! Az egykori titkár azt állítja, igenis, neki halála előtt közvetlenül azt mondotta a bíboros, kiegészítve szóban végrendeletét, hogy amíg egyetlen szovjet katona is tartózkodik Magyarországon, addig nem vihetik haza testét... Hát ilyen előzményekkel indultam el. Először Bécsbe, ahol legalább 150, a világ minden tájáról idesereglett újságíró, rádió- és tv-tudósító előtt ismertették a hazaszállítás programját. Dr. Reviczky Katalin, a bécsi magyar nagykövetség követtanácsosa és Dr. Pálos Miklós, a Miniszterelnökség egyházi ügyekkel is foglalkozó államtitkára szorgalmasan válaszolgatott a kérdésekre. Csak úgy megjegyzem: senki sem vitatta az időpontot, pedig ez igazán legitim fórum volt. A jó kétórás sajtóértekezlet után a Máriacellbről érkező híreket — odaláncolás — a következőképp kommentálta Pálos Miklós államtitkár: „Nem biztos, hogy az esztergomi bazilika sírkamrája a végső és méltó nyughelye Mindszenty bíborosnak. Mert a bíboros több volt, nemcsak egyházi vezető, hanem sok-sok kiváló emberi tulajdonságot és politikusi, államfői tulajdonságot is magában hordozó ember volt; oly korban élt, amikor ezeket a tulajdonságokat csak úgy tarthatta, hogy mártíromságot kellett vállalnia érte. Mindszenty nemcsak egyszerűen bíboros, hanem ennél több, ezért azt tartanám igazán méltónak, életpályája beteljesülésének, ha a bazilikában olyan helyet jelölnének ki számára, ahová mindig mindenki betérhet, imádkozhat, emlékezhet egy nagyszerű egyházi és politikai vezetőre egyaránt. Ami a máriacelli eseményeket illeti, arról a jog pontos ítéletet mond. De maradjunk a szóbeli végrendeletnél, mint jogintézménynél. Nos, magam praktizáló ügyvéd voltam még tavaly, ennek nagyon szigorú feltételei vannak, a világon mindenütt nagyon rövid időn belül közjegyző előtt írásba kell foglalni a végrendeletet. Ebben az esetben szerintem más a helyzet. Nem 24 vagy 72 órán belül történt meg, hanem állítólag jóval, tán évekkel is később írásba foglalása. Most ismét ránk figyel a világ, ezért szinte szorongok, hogy az egész szertartás, a koporsó hazaszállítása az eseményhez illően, méltóan, a tervezett ünnepélyességgel bonyolódjék le. ” Amikor elindultam Máriacellbe, már megerősítették az osztrákok a csendőrséget a városban. Hullott a hó a hegyekben, s a szerpentinen át autózó tudósító azon töprengett, vajon miért kell nekünk, magyaroknak így meghurcolnunk magunkat. Itt volt ez a szeren- Folytatás a 3. oldalon KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1991. május 19-26. 4 SZÁMŰZÖTT BÍBOROS HAZATÉRT Folytatás az 1. oldalról Egyházunknak ezekben az új időkben a dialógus egyházává kell válnia, mert a hit letétemény elidegeníthetetlen örökségét hordozza, elsősorban a laikusok által. A II. vatikáni zsinat nyomán fölfedeztük, hogy Isten egész népe a keresztségben és a bérmálásban egyetlen közösséget alkot. Ennek az új egyháznak az irgalmasság egyházává kell válnia, mert az emberek csak akkor fognak enni az evangélium kenyeréből, ha mint Krisztus tanítványainak az a feladatuk, hogy megosszák „a mai emberrel az örömet és a reményt, a szomorúságot és a félelmet". Ez az új egyház a figyelmesség egyháza lesz, amely nem zárja el magát a tudomány, a művészet, a technika legújabb eredményeitől, mert ebben a konkrét világban él. Számára és benne lett az Ige testté. Ezeket a napokat annak a főpapnak tiszteletteljes emlékezete tölti be, aki 16 esztendővel ezelőtt meghalt. De mit is számít ez a 16 esztendő a teremtés nagy egészében! A feltámadás reményébe vetett hit fényében az ő élete jelenvalóvá lesz köztünk. A Szentlélekbe vetett hit fényében mondhatjuk, hogy ez a múlt ígéretet jelent a jövőre. A halott kardinális hazatérése új kezdetet nyit, hogy országainkban új módon kezdjünk beszélni Istenről és új élettel teli tagjai legyünk Krisztus testének. Kedves magyar Bíboros! Steiermark egyháza köszöni Neked, hogy vendégünk voltál! A német nyelvű szentmisén jelen volt Kurt Waldheim, Ausztria köztársasági elnöke, valamint Alois Mock osztrák külügyminiszter. Magyarországot Pálos Miklós államtitkár, Keresztes Sándor vatikáni és Hunkár Dénes bécsi nagykövet képviselte állami részről. Magyar szentmise Május 2-ának második nagy eseménye a külföldi magyarok szentmiséje volt. Az az emigráció volt itt jelen képviselői által, amelyiknek élete utolsó éveiben annyi bátorítást, erősítést, áldást jelentett Mindszenty bíboros, amelynek szórványait megfáradva, de nem megtörten járta az egész világon. A Magyarok Nagyasszonyának miséjét Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke pontifikálta. Mellette a magyarországi püspökök sorakoztak és az erre az alkalomra érkezett otthoni lelkipásztorok, szerzetesek, akik híveikkel jöttek Máriacellbe. Attila püspök, úgy is mondhatjuk, az emigrációban Mindszenty bíboros „második utódja”, a következő szavakat mondta a szentmise elején: „Tizenhat évvel ezelőtt magyarországi hívek, papok és püspökök nem vehettek részt itt a temetésen. Most itt vannak, hogy együtt ünnepeljenek a feltámadás reményében osztrák és a határokon kívül élő magyar testvéreikkel. Bánjuk meg bűneinket, mindazokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben elkövettünk. ” Miklósházy püspök szentbeszédében így szólt az egybegyűltekhez: Kedves magyar Testvéreim! Mint a külföldi magyarok püspöke hozom magammal ide a világon szétszórt magyarok üdvözletét, szeretetét, ragaszkodását és imáját. Az öt világrész magyarjai egy szívvel, egy lélekkel óhajtanak részt venni ezen a történelmi jelentőségű eseményen, amikor jó Pásztoruknak és igaz Atyjuknak, Mindszenty bíboros hercegprímásnak földi maradványait hazavisszük szeretett hazájába. Vegyes érzelmek töltik el lelkünket e pillanatban, mert hiszen Mindszenty hercegprímás életének utolsó éveiben megosztotta velünk a számkivetést és közöttünk halt meg, így mi őt a mienknek tekintjük. Itt temettük el Máriacellben és amint életében ő látogatott meg minket, hogy hitünkben és magyarságunkban megerősítsen, úgy halála után mi látogattuk az ő sírját, hogy onnan gyűjtsünk új erőt és reménységet. De a jó Isten csodálatos és meglepetésekkel teli intézkedései folytán most már elérkezett az ideje annak, hogy visszaadjuk őt hazájának, hazánknak. Most már lehetővé vált és szükség is van rá, hogy otthon nyugodjék és onnan folytassa példaadó, irányt mutató pásztori hivatását. De functus ad hoc loquitur — holtában is beszél és tanít a jó Pásztorhűséget, az áldozatok vállalását, a keresztnek titkát, a feltámadást és a szebb jövő reményét, Szent István örökségének megbecsülését. Sokrétű tanításának csak egyik elemére szeretnék most itt rámutatni a Boldogságos Szűz kegyhelyén, amikor a Magyarok Nagyasszonya miséjével ünnepeljük földi maradványainak átvitelét a magyar honba. Még fülemben cseng a 48-as Mária-évben elhangzott szava: Szeressétek az édesanyátokat! Ezt többször megismételte gazdag változataiban Magyarországon és idekint a nagyvilágban szétszórt magyarok között is. Szeressétek földi édesanyátokat, szeressétek égi Édesanyátokat, Máriát, Jézusnak és egyházának anyját, szeressétek őt úgy is, mint a Magyarok Nagyasszonyát és Édesanyját! Mindszenty bíboros gyengéd szeretete édesanyja iránt közismert. Könyvet is írt az édesanyai hivatásról Hirdette szüntelenül ennek a hivatásnak a fontosságát a társadalom, a nemzet, az egyház életében, hiszen az édesanya a családi tűzhely központja és rajta áll vagy bukik egy nemzet élete is. Hányszor hangoztatta, hogy egy népet nem annyira a politikai tévedések és erőszak tesz tönkre, hanem az anyák, akik meghiúsítják az élet kiáradását és így egy nemzet fennmaradását. Az édesanyáknak hivatása ugyanis nemcsak gyermeket szülni, életet adni, hanem az emberi életet kibontakoztatni megtanítani a gyermekeket az élet szépségére és az igazi gazdagabb, bőségesebb élet, az örök élet felé vezetni őket. Tehát szeressétek édesanyátokat és őrizzétek meg a családi élet szentségét, melyből annyi áldás származik. Szeressétek égi Édesanyátokat is, Máriát, Jézusnak anyját. A Szűzanya oszlopa alatt FOTÓ: M. SZABÓ őt maga az Úr Jézus a kereszten függve, mintegy végrendeletképpen adta nekünk édesanyául és adott minket neki gyermekül, íme a te Anyád — íme a te fiad. És János apostol, jelképezve minket, az egyházat, befogadta őt életébe, sajátjává tette, s azóta Mária az egyház életének, a keresztények életének elválaszthatatlan eleme. Mária a keresztény élet példaképe: megtanít minket hinni, hittel járni a földi élet zarándokútját, Jézushoz vezet minket, hogy tudjuk az Ő életét élni, tudjunk keresztjében, halálában és föltámadásában részesülni. A mi hitünk ezért nemcsak apostoli hit, hanem máriás hit is, mert Mária hitével szívével kötelezzük el magunkat Jézus életének követésére. Ez a mennyei édesanya földi bajainkban, bánatunkban meleg szívvel segít minket, vigasztal, erősít és magához ölel. Sohasem lehetett hallani, hogy valaki is hiába fordult volna hozzá. — Szeressétek tehát égi Édesanyátokat, Máriát és rajta keresztül az egyházat, az Anyaszentegyházat, mely össze van forrva Máriával, és nem lehet Máriát igazán szeretni, ha nem szeretjük az egyházat is, melyben Máriával együtt zarándokolunk az égi haza felé. Szeressétek Máriát úgy is, mint a Magyarok Édesanyját és Nagyasszonyát, a Boldogasszonyt, és rajta keresztül vele együtt a magyar népet. Szent István óta Mária nekünk magyaroknak még inkább szívünkbe van vésve. Amióta Szent István neki ajánlotta nemzetének sorsát, Magyarország Márta országa lett. Ezeréves történelmünk alatt hányszor fordultak hozzá népünk nagyjai és vezetői, hogy újra meg újra segítségét, pártfogását kérjék, és nemhiába. Igaz, hogy a segítség nem volt mindig azonnali. Hitünk próbáját sokszor kellett kiállnunk, de a segítség nem maradt el azok számára, akik hittek és bíztak. A magyar lelkiségnek, nemzeti azonosságnak tehát egyik lényeges tényezője ez a máriás lelkűlét. Az elmúlt évtizedek sötét éjszakájában is Mária volt menedékünk, gyászos öltözetben, sírva kértük őt, ha titokban is, hogy régi nagy Pátrónánk ne feledkezzen meg rólunk, szegény magyarokról. Nem felejtjük el a 48-as Mária-évet, amikor Mindszenty bíboros végigjárta az országot, hogy ismét szívünkbe vésse, belénk oltsa Mária tiszteletét és oltalmát kérje népe számára. Éppen annak az évnek végén kezdődött el a bíboros kálváriája. Mesterének sorsát követve hozta meg ő is életáldozatát. És amikor meghalt, a celli Mária lábainál akart megpihenni míg az újjászületés most lehetővé nem teszi, hogy hazavigyük Esztergomba, a Nagyboldogasszony székesegyházba. — Szeressétek tehát Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, és vele együtt népét, Mária országát. Bízzuk továbbra is anyai oltalmába országunk sorsát, valamint az újjáépítés nehéz, áldozatos, de reményteljes munkáját. Attila püspök FOTÓ: M. SZABÓ És most köszönjük meg a jó Istennek, hogy nekünk adta Mindszenty Józsefet történelmünk nehéz korszakában. Köszönjük meg neki, hogy jó pásztora, hűséges atyja volt népének. Mi külföldi magyarok különösen is köszönjük, hogy megosztotta velünk a számkivetés keserű kenyerét és törékeny testében, de nagy lelkével meglátogatott minket, hogy hitünkben és magyarságunkban megerősítsen. De most még kérni is szeretnénk. Kérjük Mindszenty bíboros hercegprímásunkat, és vele együtt hőseinket, nagyjainkat, szentjeinket, hogy a Boldogasszony közbenjárásával együtt imádkozzanak tépett hazánkért. Példáikat követve hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek, hogy lehessen hazánkból ismét Regnum Marianum, Mária országa, és Pannónia Sacra, Szent Pannónia. A magyar szentmise a pápai és nemzeti himnusszal végződött. Este 8 órakor ünnepi megemlékezés volt a máriacelli bencés Folytatás a 3. oldalon Steiermark búcsúzik nagy vendégétől FOTÓ: BÓKAY