Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1993 (100. évfolyam, 30-46. szám)

1993-09-05 / 30. szám

Stolmár G. Ilona. EURÓPA LEGSZEGÉNYEBBIKE Csökken a fogyasztás, első­sorban húsból és tejtermékből — közölte velünk kora reggel a földművelésügyi államtitkár. Ez azonban nem zárja ki, hogy az árak még tovább emelkedje­nek. Pedig hát azért csökken a fogyasztás, mert egyre keve­sebben képesek megvenni az alapvető élelmiszereket is. Áfával! Mert nemrégiben az alapvető élelmiszerek sem ke­rülték el az adót! Visszaesett a direkt mező­­gazdasági exportunk is, hiszen a legtöbb általunk termelt cikkből dömping van Nyuga­ton, a közös piacú Európában. Ez azért azt még lehetővé te­szi, hogy az árainkkal mielőbb el akarják érni az ottani szin­tet! Sikeresen haladunk is az európai árszint felé, holott a bé­reink messze legalacsonyabbak a térségben, és nálunk a mező­­gazdaság ártámogatása mind­össze 8 %, míg Európának a gazdagabbik felén 40-70. Teg­naptól azonban (augusztus 23.) ismét hús­áremelés volt. Olyan ügyesen, hogy például a kőbá­nyai városrész lakói ünnepi hús nélkül maradtak az „új ke­nyér” napján és az azt követő két ünnepnapon. A hentesek ugyanis hűtőkbe zárták a vi­szonylag olcsóbb húst, hogy hétfőtől legyen mit drágábban adni! Hát ilyesmi is csak ezen a felén fordulhat elő a világnak! Másutt bizonyára büntetés jár­na érte. Itt csak az emberek még hatványozottabb elkesere­dettsége vagy elfásulása. Ez mára olyan súlyossá vált, hogy reális veszélybe kerültek a vá­lasztások. Nem azért, mert nem lesznek, hanem azért, mert az emberek nem fognak elmenni választani. Az pedig végzetes következményekkel jár jövőnket illetően. A kom­munisták és liberálisok ugyanis mind elmennek, mint azt megtapasztalhattuk a tár­sadalombiztosítási önkor­mányzati választásokkor, ami­kor is a választásra jogosul­tak 25 %-a választotta meg az MSZP-s urakat! Persze jó szívvel ma már ajánlani sem tudnánk válasz­tásra méltó pártot a tisztessé­gesebb magyar polgároknak. A kisgazdák olyan sokfelé sza­kadtak, hogy már követni sem lehet, hányan vannak és melyik csoportnak hány tagja van. Torgyán József felesége azon­ban létrehozta és bejegyeztet­te a „Torgyán Pártot”. Mint mondta, azért, hogy a férjét imádók ne téveszthessék el, kire kell szavazni, ki az igazi kisgazda. Jelvényük is hamisít­hatatlan: Torgyán József arc­képe, nemzetiszín szalaggal át­kötve. Az MDF gyenge utánza­ta önmagának. Már minden rendesebb, radikálisabb ma­gyart kizártak a pártból, mint az MKP vagy MSZMP idejé­ben is mindazokat, akik nem tartották be a pártfegyelmet. Önkritikát még egyik kizárt sem gyakorolt, így még nem ér­tük el visszafelé fejlődésünk­ben a Rákosi-Kádár-időket! A kereszténydemokraták vezére beterjesztette a magzatmészár­­lási törvényt és képviselőik nagy része meg is szavazta! Sokan kérdezik ezek után: mit jelent nevükben a „keresz­tény” szó? Nem is beszélve a mércét jelentő magyar-ukrán honeladási szerződés megsza­vazásáról, amelyet ugyancsak kormányhűen szavaztak meg, szinte egyöntetűen! A többi párt, mint tudjuk, ellenzéki, bolsevik beütésű libe­rális-baloldali. Vesztünket je­lenti, ha kormányrúdhoz jut­nak — bár, most a kisgazda földművelésügyi miniszter sze­­métségétől hangos a nemzeti vonal: olyan törvényjavasla­tot készített, és mindenkivel szemben ki is áll mellette, amelynek elfogadása esetén talpalattnyi földünk sem ma­rad magyar! És természetesen nem érti, miért a nagy felhá­borodás! A nemzetet ezredek óta fenntartó és megtartó falu­si parasztság életterét, éltető lételemét veti oda: a mindig reszketve féltett magyar föl­det. A sok-sok vérrel és még több verítékkel áztatottat, az eltartót és megtartót. És a „kisgazda” miniszter — ki tud­ Folytatása 8. oldalon AKIKHEZ JÖTT, HOGY ÉLETÜK LEGYEN FOTÓ: CNS/JOE RIMKUS JR. IFJÚSÁGI VILÁGNAP DENVERBEN (USA) I. JÁNOS PÁL PÁPÁ­VAL - BESZÁMOLÓNK AZ 5-6. OLDALON - U. K. MEDDIG ARATHAT MÉG A SZERB HALÁL? felé a világon, nem képesek kü­lönbséget tenni jó és rossz kö­zött. Így válik érthetővé, hogy az emberi gonoszság hullámai már a fejünk fölött csapnak össze, miközben sem a töme­gek, sem az államvezetők nem tiltakoznak ellenük. Ezért le­hetséges, hogy a kommunista szerb bitangok már harmadik éve kínozhatják, elkergethetik és halomra lövethetik a nekik ajándékozott tartományok más vallású népeit, köztük a délvidéki magyarokat is. Elcsatolt véreinkért ag­gódva hadd utaljak hamarjá­ban két megrázó jelentésre. Az egyik (Los Angeles Times, 1993. július 26.) szerint már tornyosulnak a hátborzongató vészfelhők a Délvidék fölött: „Északra, a Vajdaságban a 300 ezer és 400 ezer közti magya­rok a valószínű célpontok. A legvadabb szerb nacionalisták egyike, Sesel, nyíltan hirdeti fi­zikai kiűzésüket. Fenyegetése nem üres fecsegés! Milosevics kormánya már megkezdte a szerbek betelepítését a hagyo­mányos magyar területekre, miközben csirkefogók kézigrá­nátokat hajigálnak magyar és más kisebbségek otthonaiba, hogy távozásra kényszerítsék őket.” Ismerve Antallék gyáva meghunyászkodását és a hon­védség tudatos züllesztését (most kellene az egykori m. ki­rályi honvédség ütőképessé­ge!), a LA Times tudósítójá­nak derűlátó következtetése sem szolgálhat vigasztalásunk­ra: „Ez alkalommal azonban a célba vett nemzeti kisebbségek testvérei millió számra élnek a mellettük húzódó határokon túl. A koszovói albánok vagy a vajdasági magyarok egyetlen nagyarányú bántalmazásával könnyen belekényszeríthetik Tiranát vagy Budapestet az összetűzésbe.” A budapesti gyászmagya­rok félénk ügyetlenségével éles ellentétben, a szerb útonállók bezzeg nem válogatósak a pro­paganda-eszközökben. Magyar körökben is tévednek mind­azok, akik a világ legnagyobb tömeggyilkosát, a 60 millióért felelős Sztálint agyonhallgat­va folyton csak a kisebb bűnö­söket, a „nácikat” vagy Göb­­belst szidalmazzák. Szerintem a propaganda felülmúlhatat­lan nagymesterei a bolsevis­ták és társutasaik, a nyugati kozmopoliták! Példaként álljon itt a szerb vörösök egyetlen al­jassága. Hogy „jogalapot” te­remtsenek a délvidéki magya­rok kiirtásának felgyorsításá­hoz, mindössze egy hét lefor­gása alatt terjesztették a kö­vetkező három magyarellenes hamis hírt, amelyekről a szlo­véniai Népújság (1993. június 18.) számol be. Vranje kaszárnyájában egy szabadkai magyar katona (állítólag!) tüzet nyitott és agyonlőtte hét szerb katona­társát, majd öngyilkos lett. Szabácson ugyancsak magyar katona megölt egy szerb kato­nát, majd önmagával végzett. A harmadik esetben, a szerb propaganda szerint, az egyik szerbiai kaszárnyában szintén több szerb katona esett álhozat Foly­tatás a 7. oldalon Visszapillantva a negyven­ötös összeomlást követő meg­torlásokra, a hazai, a nürnbergi és a többi vértörvényszékre, a délvidéki ötvenezer ártatlan magyar áldozat büntetlenül maradt titopartizán szerb gyil­kosaira, de főként a győztesek örök békéről és szabadságról zengő ígéreteire, megdöbbenve kényszerülünk megállapítani, hogy az emberi gonoszság nem­csak Szerbiában, hanem az egész világon szinte kőkorszak­­beli méreteket öltött. Gyilkol­nak utcán, irodában, iskolában, templomban, otthonban, Pa­lesztinában éppúgy, mint a Fokföldön. A korunkat elözönlő lelki és erkölcsi romlottságra mi sem jellemzőbb, mint a hazai ún. kereszténydemokraták ál­lásfoglalása az ötödik paran­csolattal kapcsolatban, ameny­­nyiben képviselőik zöme, az elvtársakkal karöltve, a mag­zatgyilkosság mellett szava­zott! Ezek a megtévedt keresz­tények, éppúgy, mint minden­

Next