Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1993 (100. évfolyam, 30-46. szám)
1993-09-05 / 30. szám
Stolmár G. Ilona. EURÓPA LEGSZEGÉNYEBBIKE Csökken a fogyasztás, elsősorban húsból és tejtermékből — közölte velünk kora reggel a földművelésügyi államtitkár. Ez azonban nem zárja ki, hogy az árak még tovább emelkedjenek. Pedig hát azért csökken a fogyasztás, mert egyre kevesebben képesek megvenni az alapvető élelmiszereket is. Áfával! Mert nemrégiben az alapvető élelmiszerek sem kerülték el az adót! Visszaesett a direkt mezőgazdasági exportunk is, hiszen a legtöbb általunk termelt cikkből dömping van Nyugaton, a közös piacú Európában. Ez azért azt még lehetővé teszi, hogy az árainkkal mielőbb el akarják érni az ottani szintet! Sikeresen haladunk is az európai árszint felé, holott a béreink messze legalacsonyabbak a térségben, és nálunk a mezőgazdaság ártámogatása mindössze 8 %, míg Európának a gazdagabbik felén 40-70. Tegnaptól azonban (augusztus 23.) ismét húsáremelés volt. Olyan ügyesen, hogy például a kőbányai városrész lakói ünnepi hús nélkül maradtak az „új kenyér” napján és az azt követő két ünnepnapon. A hentesek ugyanis hűtőkbe zárták a viszonylag olcsóbb húst, hogy hétfőtől legyen mit drágábban adni! Hát ilyesmi is csak ezen a felén fordulhat elő a világnak! Másutt bizonyára büntetés járna érte. Itt csak az emberek még hatványozottabb elkeseredettsége vagy elfásulása. Ez mára olyan súlyossá vált, hogy reális veszélybe kerültek a választások. Nem azért, mert nem lesznek, hanem azért, mert az emberek nem fognak elmenni választani. Az pedig végzetes következményekkel jár jövőnket illetően. A kommunisták és liberálisok ugyanis mind elmennek, mint azt megtapasztalhattuk a társadalombiztosítási önkormányzati választásokkor, amikor is a választásra jogosultak 25 %-a választotta meg az MSZP-s urakat! Persze jó szívvel ma már ajánlani sem tudnánk választásra méltó pártot a tisztességesebb magyar polgároknak. A kisgazdák olyan sokfelé szakadtak, hogy már követni sem lehet, hányan vannak és melyik csoportnak hány tagja van. Torgyán József felesége azonban létrehozta és bejegyeztette a „Torgyán Pártot”. Mint mondta, azért, hogy a férjét imádók ne téveszthessék el, kire kell szavazni, ki az igazi kisgazda. Jelvényük is hamisíthatatlan: Torgyán József arcképe, nemzetiszín szalaggal átkötve. Az MDF gyenge utánzata önmagának. Már minden rendesebb, radikálisabb magyart kizártak a pártból, mint az MKP vagy MSZMP idejében is mindazokat, akik nem tartották be a pártfegyelmet. Önkritikát még egyik kizárt sem gyakorolt, így még nem értük el visszafelé fejlődésünkben a Rákosi-Kádár-időket! A kereszténydemokraták vezére beterjesztette a magzatmészárlási törvényt és képviselőik nagy része meg is szavazta! Sokan kérdezik ezek után: mit jelent nevükben a „keresztény” szó? Nem is beszélve a mércét jelentő magyar-ukrán honeladási szerződés megszavazásáról, amelyet ugyancsak kormányhűen szavaztak meg, szinte egyöntetűen! A többi párt, mint tudjuk, ellenzéki, bolsevik beütésű liberális-baloldali. Vesztünket jelenti, ha kormányrúdhoz jutnak — bár, most a kisgazda földművelésügyi miniszter szemétségétől hangos a nemzeti vonal: olyan törvényjavaslatot készített, és mindenkivel szemben ki is áll mellette, amelynek elfogadása esetén talpalattnyi földünk sem marad magyar! És természetesen nem érti, miért a nagy felháborodás! A nemzetet ezredek óta fenntartó és megtartó falusi parasztság életterét, éltető lételemét veti oda: a mindig reszketve féltett magyar földet. A sok-sok vérrel és még több verítékkel áztatottat, az eltartót és megtartót. És a „kisgazda” miniszter — ki tud Folytatása 8. oldalon AKIKHEZ JÖTT, HOGY ÉLETÜK LEGYEN FOTÓ: CNS/JOE RIMKUS JR. IFJÚSÁGI VILÁGNAP DENVERBEN (USA) I. JÁNOS PÁL PÁPÁVAL - BESZÁMOLÓNK AZ 5-6. OLDALON - U. K. MEDDIG ARATHAT MÉG A SZERB HALÁL? felé a világon, nem képesek különbséget tenni jó és rossz között. Így válik érthetővé, hogy az emberi gonoszság hullámai már a fejünk fölött csapnak össze, miközben sem a tömegek, sem az államvezetők nem tiltakoznak ellenük. Ezért lehetséges, hogy a kommunista szerb bitangok már harmadik éve kínozhatják, elkergethetik és halomra lövethetik a nekik ajándékozott tartományok más vallású népeit, köztük a délvidéki magyarokat is. Elcsatolt véreinkért aggódva hadd utaljak hamarjában két megrázó jelentésre. Az egyik (Los Angeles Times, 1993. július 26.) szerint már tornyosulnak a hátborzongató vészfelhők a Délvidék fölött: „Északra, a Vajdaságban a 300 ezer és 400 ezer közti magyarok a valószínű célpontok. A legvadabb szerb nacionalisták egyike, Sesel, nyíltan hirdeti fizikai kiűzésüket. Fenyegetése nem üres fecsegés! Milosevics kormánya már megkezdte a szerbek betelepítését a hagyományos magyar területekre, miközben csirkefogók kézigránátokat hajigálnak magyar és más kisebbségek otthonaiba, hogy távozásra kényszerítsék őket.” Ismerve Antallék gyáva meghunyászkodását és a honvédség tudatos züllesztését (most kellene az egykori m. királyi honvédség ütőképessége!), a LA Times tudósítójának derűlátó következtetése sem szolgálhat vigasztalásunkra: „Ez alkalommal azonban a célba vett nemzeti kisebbségek testvérei millió számra élnek a mellettük húzódó határokon túl. A koszovói albánok vagy a vajdasági magyarok egyetlen nagyarányú bántalmazásával könnyen belekényszeríthetik Tiranát vagy Budapestet az összetűzésbe.” A budapesti gyászmagyarok félénk ügyetlenségével éles ellentétben, a szerb útonállók bezzeg nem válogatósak a propaganda-eszközökben. Magyar körökben is tévednek mindazok, akik a világ legnagyobb tömeggyilkosát, a 60 millióért felelős Sztálint agyonhallgatva folyton csak a kisebb bűnösöket, a „nácikat” vagy Göbbelst szidalmazzák. Szerintem a propaganda felülmúlhatatlan nagymesterei a bolsevisták és társutasaik, a nyugati kozmopoliták! Példaként álljon itt a szerb vörösök egyetlen aljassága. Hogy „jogalapot” teremtsenek a délvidéki magyarok kiirtásának felgyorsításához, mindössze egy hét leforgása alatt terjesztették a következő három magyarellenes hamis hírt, amelyekről a szlovéniai Népújság (1993. június 18.) számol be. Vranje kaszárnyájában egy szabadkai magyar katona (állítólag!) tüzet nyitott és agyonlőtte hét szerb katonatársát, majd öngyilkos lett. Szabácson ugyancsak magyar katona megölt egy szerb katonát, majd önmagával végzett. A harmadik esetben, a szerb propaganda szerint, az egyik szerbiai kaszárnyában szintén több szerb katona esett álhozat Folytatás a 7. oldalon Visszapillantva a negyvenötös összeomlást követő megtorlásokra, a hazai, a nürnbergi és a többi vértörvényszékre, a délvidéki ötvenezer ártatlan magyar áldozat büntetlenül maradt titopartizán szerb gyilkosaira, de főként a győztesek örök békéről és szabadságról zengő ígéreteire, megdöbbenve kényszerülünk megállapítani, hogy az emberi gonoszság nemcsak Szerbiában, hanem az egész világon szinte kőkorszakbeli méreteket öltött. Gyilkolnak utcán, irodában, iskolában, templomban, otthonban, Palesztinában éppúgy, mint a Fokföldön. A korunkat elözönlő lelki és erkölcsi romlottságra mi sem jellemzőbb, mint a hazai ún. kereszténydemokraták állásfoglalása az ötödik parancsolattal kapcsolatban, amenynyiben képviselőik zöme, az elvtársakkal karöltve, a magzatgyilkosság mellett szavazott! Ezek a megtévedt keresztények, éppúgy, mint minden