Katolikus Ösvény, 1936 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

II. évfolyam. 1. (53.) szám. ^ß30- a , ÁRA 10 FILLÉR Miskolc, 1936. január 5. KMOL­KUS ÖSVÉNY Előfizetési éra: Egy évre ...... Félévre ....... Negyedévre....................... P 5.20 P 2.60 P 1.30 TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Horthy Miklós tér «. Telefon : 12—89. Egy esztendő határkövénél — Szikra Gyula — Egy esztendeje, hogy a Katoli­kus örvény, ez a kis hajó, vitorlát bontott s kievezett a nyílt, belát­hatatlan vizekre, útja sok szép sziget mellett vezetett el, de veszé­lyes szirtek és lappangó zátonyok is felbukkantak előtte. Nem kísér­ték épen kedvező szerek sem! Be­­le-belekapott vásznába a lekicsiny­lés, közömbösség állandóan süvöl­tő szele s az ellenséges áramlat hul­lámai is csapdosták oldalát. De leg­inkább nélkülözte a kifeszített vi­torláit jobban dagasztó támogatás erejét, mely nyugodtabb adhatott volna futásának. irányt­űe a hajó hány­kodásában leküzdve az eléje tornyosuló akadályokat, már megállíthatatlanul, meg nem ron­gálva siklik a messze vizeken biz­tos iránytűje mellett a cél felé. Általános lelkesedéssel találko­zott katolikus körökben a lap meg­születése. Mindenki egy régi álom színes beteljesedését látta benne, szükségességéről meg volt győződ­ve, mégis a lanyhaság, megnemér­­tés, közönyösség felburjánzó szel­leme csakhamar ellankasztotta a lelkesedés hirtelen fellobbanó tü­­zét. Legtöbbet kellett küzdenie a katolikussággal a kellő felkarolás hiányában, holott érdekeiért bon­tott zászlót, szállott síkra. Bizo­nyos húzódozás volt észlelhető, mely a katolikus sajtót általában kíséri, a papi szellem túltengésé­­nek kísértő árnya ejtette félelem­be az embereket. Vagy talán vala­­mi hirtelen kisarjadó hasznot várt tőle, félretaszított jogainak egy­szeri kivívását, vagy a segélynyúj­tás egy újabb felbuggyanó forrá­­­sát remélte! óh, mily dőre gondol­kozást mely saját ügyének, létkér­désének igazi harcát a kicsinyessé­gek ilyen menedékházából egyked­vűen szemlélt! óh, mily elvakult­­ság, mely nem veszi észre a lap létezésében, virágzásában mélyen meghúzódó erőt, felbecsülhetetlen előnyt! Csakhogy ez egyelőre áldo­zatot kíván, hogy megerősödve mennél több értéket csiholhasson ki s majd áldásait szétáraszt­hassa. Pedig a katolikus ösvény hűsé­gesen szolgálta kitűzött célját! ígéretét derekasan beváltotta! Irányító katolikus szellemmel vilá­gított be minden házba. Nyomon kísérte a katolikus mozzanatokat itthon és külföldön, hogy értékeit megrögzítse hasznos kamatozásul. Nem húnyt szemet, amikor a ka­tolikus érdek csorbát szenvedett, felemelte szavát, ha jogtalan sé­relem érte a katolikus gondolatot. Minden megnyilatkozásában az igazság ösvényén járt, hangját mindig a tárgyilagosság vezette, sohasem a szenvedélyesség. A po­litika berkeibe nem kacsintott, csak a várospolitika érdekelte, az is annyiban, hogy a katolikusság jogát védje és az erkölcsös szelle­met hangoztassa. Ellenben állan­dóan szívén viselte a haza sorsát, jövőjét, összeolvasztva benne a ha­­zafiságnak a katolikussággal ölel­kező eszméjét. A krisztusi szeretet mindent átalakító erejének a lo­­bogtatása s uralomra juttatásá­nak a törekvése lebegte át egyévi működését. Szokatlan megdöbbenést keltett megjelenésével! Tartózkodóbbá lett az a hang, amely azelőtt meg­­torlatlanul támadhatta a védtele­nül álló katolicizmust, meghök­kent az a szellem, mely félretaszí­totta ott s amikor akarta, új vi­lágot támasztott! Meg szokni a katolikus szemet, kellett mely észrevesz minden nyűt erőszakot és titkos szándékot, meg kellett szokni a katolikus hangot, mely semmit sem hagy szó nélkül, ami­kor érdekei forognak kockán, vagy a közerkölcsösség szellemén őrkö­dik! Számolni kellett létezésével! Nem jelent ez erőt hatalmas vív­mányt? Erejének még biztosabb záloga, hogy cikkeivel nem egyszer vonta magára az érdeklődést, sőt élénk visszhangot is nyert. Sokszor állott a vita porondján, a harc pedig tisztítja a nézeteket, semmit sem hagy homályban. A viták magva inkább védekezésből hamozodott; ez azonban mindig erélyes volt, so­­hasem sértő. Az igazság azonban mindig fáj! Ezzel szemben erőt­len a tubának palástolgatása, sze­­pítgetése s napastalumil­omhu ös­­­sze a feduzzasztott személyes ne­ves, felekezeti békétlenkedés min­dent elh­allgattatni igyenrö várja. A katolikus ösvény a miskolci katolikusság érdekeinek szócsöve. Terjeszti a katolikus szellemet, felrázza az alvókat, tettre serkenti az ébereket. Hangsúlyt, nyomaté­­kot ad a katolikus életnek. A mé­lyén rejlő értékeket felemeli s a telkekbe törekszik plántálni. A családi élet megtisztításán fára­dozik, mert ebben látja a neme­sebb, magasztosabb élet kiinduló pontját. A katolikusság kalauza, útját megvilágító tűzoszlopa. S amikor a katolikus szellem meg­szilárdításán, a katolikus élet ki­építésén munkálkodik, ugyanak­kor szociális gondolatok is vezér­lik s tekintete megnyirbált hazánk jövőjére tapad. Nyomuljunk utá­na vezérnyomdokain! Támogassuk erkölcsi és anyagi erővel! Ne riadjunk vissza egy kis áldozattól, mert áldozat nélkül teremteni nem lehet! Gondoljuk meg, mennyit vesztenénk, ha szárnyszegetten aláhullana! A katolikus ösvény él és élnie kell! Megállt egy pillanatra az el­ső esztendő határkövénél, hogy visszanézzen a megtett útra. A visszapillantás sok hasznos okulá­sul szolgál, de erőt, ösztönzést is ad, hogy messzebb célok világába merüljön el mindig magasabbra emelkedve kijelölt ösvényén.

Next