Katolikus Ösvény, 1937 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1937-01-03 / 1. szám
ic.ofm III. évfolyam. 1. (105.) szám. ÁRA 10 FILLÉR Miskolc, 1937. januári 3. KATOLIKUS ÖSVÉNY Egy évre Előfizetési éra: ...... Félévre.................................... Negyedévre ....................... P 5.20 P 2.60 P 1.30 TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal« ------ - Miskolc, Horthy Miklós Mr «. Megjelenik minden vasárnap ! Telefon : 12—89. BEKÖSZÖNTŐ Az új esztendő változást hozott a Katolikus ösvény szerkesztői és kiadói címtábláján is. Lapunk illusztris alapítója és eddigi felelős szerkesztője és kiadója, nagymérvű hivatali elfoglaltsága miatt kénytelen volt letenni olyan sokak által előnyösen ismert szerkesztői tollát és átadni azt az Érsekfőpásztor legkegyesebb engedélyével e sorok írójának. A kötelességünk az volna tehát most, hogy beköszöntsünk és programmot adjunk. Az előbbit szívvel-lélekkel megtesszük, amikor őszinte szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük lapunk minden hűséges olvasóját, kedves munkatársát, előfizetőjét és köszöntjük őket, mint a katolikus eszmék megértőit és erős lelkű hordozóit; köszöntjük őket, mint fegyvertársakat, hűséges bajtársakat, akik velünk együtt az első vonalban küzdenek a keresztény eszmék diadaláért, a miskolci katolicizmus szebb jövőjéért. A programmadás elől azonban már kitérünk, mert nincs rá semmi szükség. Hiszen ez a programm nagyszerűen bemutattatok akkor, midőn két esztendővel ezelőtt a Katolikus ösvény elindult a maga nehéz, rögös, de apostoli útján. És e Programmon mi nem akarunk változtatni, mert ha megtennénk, már nem volnánk méltók ahhoz, hogy a szerkesztői tollat kezünkbe vegyük! A Katolikus ösvény programmja a száz százalékos katolicitás és annak hűséges szolgálata. Mi nem akarunk semmi mást, csak szolgálni ezt a nagy, szent, közös célunkat. Szolgálni önzetlenül, minden érdektől mentesen, szolgálni maradék kis szabadidőnk örömteljes feláldozásával, abban a szent hitben és meggyőződésben, hogy korszerű és nem hiábavaló munkért végzünk. Ez a kötelességszerű tudat ösztönzött bennünket eddig is hogy mint szerény munkatársa vegyünk részt a lap szerkesztésében Nem szükséges tehát küldi bemutatkoznunk sem, hiszen csaló, „hivatali” elnevezésünk lesz már de magunk maradunk, akik voltunk, egyszerű, szerény de hűségben kitartó munkatársai az Ösvénynek és alázatos szolgái a miskolci katolicizmus szent ügyeinek! Amikor az előállott új helyzet kényszerűségének engedve készséggel elvállaltuk a reánk bízot tisztet, teljes tudatában voltunk hogy egy nagyon nehéz és rögös útra lépünk rá. Jól tudjuk, hogy szerepünkben nem egyszer leszünk körülvéve a meg nem értés dermesztő fagyával. Nem baj! mindezzel számoltunk és a szent ügy érdekében örömmel viseljük. De számoltunk még eggyel, amelyre támaszkodni akarunk, amelyet erőforrásnak, vigasztaló balzsamnak tekintünk és ez: a hűséges katolikus lelkek megértése és támogatása Azoké a nagyszerű katolikus testvéreké, akik eddig is, minden viharban, minden részvétlenségben kitartottak a lap mellett, akik ezen keresztül becsülettel szolgálták a katolikus eszméket! Hisszük rendületlen hittel, hogy ezt a nagylelkű támogatást tőlünk sem vonják meg, hanem velünk küzdenek, velünk harcolnak! A sikereken velünk együtt örvendeznek, a sikertelenségeken velünk együtt könnyeznek! E beköszöntő sorokban búcsúznunk is kellene, az eddigi illusztris, fenkölt gondolkodású felelős szerkesztőtől, aki szerkesztői tollát letenni kényszerült De ezt mégsem tesszük! Hiszen ő a miénk marad továbbra is, irányító szelleme, ragyogó tolla ezentúl is legnagyobb kincsünk lesz. Csak a kezét szorítjuk meg, melegen, férfiason és úgy ígérjük, hogy a szent örökséget, melyet reánk hagyott, nem fogjuk eltékozolni, hanem szerény tehetségünkkel, minden erőnkkel és akarásunkkal azon leszünk, hogy jól kamatoztassuk! Az új esztendőnek mindenki új, friss reményekkel szokott nekiindulni. Mi is így cselekszünk. És erősen hisszük, hogy új reményeink nem lesznek hamar szertefoszló színes délibábok, hanem valóságba szökkennek, megizmosodnak. Hisszük, hogy szerény hajócskánk duzzadó vitorláit jó szelek fogják az új vizeken előrevinni, kikerülve minden zátonyt, minden alattomos sziklát. Fanatikusan hisszük, hogy így fogjuk elérni célunkat, az erős, szolidáris, csak elvekért küzdő, élni és halni tudó miskolci katolicizmust! Adja a jóisten, hogy így legyen! Schober Tibor.