Katolikus Ösvény, 1939 (5. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
56306 V. évf. 1. (209.) sz. ÁRA 10 FILLÉR Miskolc, 1939 január 1. KATOLIKUS ÖSVÉNY Előfizetési ára: Egy évre...............................P 5.20 Félévre.....................................P 2.60 Negyedévre..........................P 1.30 TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Máv-telep 28. Telefon: 10—79. Múlt és jövő Az a csodálatos, soha meg nem fogható, feltartóztathatlanul hömpölygő folyam, melyet időnek nevezünk, ismét tova gördített tőlünk egy esztendőt. Itt állunk az idő egy uj mesgyéjén, uj határán, amikor egy pillanatra ölelkezik a mailt és jövő, hogy aztán örökre elváljon egymástól és a múlt emlékké, élménnyé alakuljon, a jövőből pedig jelen, a mának élete legyen. Jó ezen az időhatáron még egy pillanatra a múltba néznünk, hogy abból erőt vagy tanúságot merítve furjuk tekintetünket az előttünk álló jövendőbe. 1938! Tőled búcsúzunk. És amikor még egy utolsó pillantásra végignézünk rajtad, szinte beleremeg a lelkünk abba az eseménygazdagságba, aggódásba, munkába, reménykedésbe, remények valóra válásába, melyet átéltünk, míg Benned éltünk. 1938! Egészen kivételes helyet foglal majd el a magyar történelem krónikás lapjain. Gazdag volt, mérhetetlenül gazdag! Eucharisztikus szentév titkos álmaink és vágyaink csodás valóra váltója. Hogy ez a kis csonka ország is egyszer a katolikus univerzumnak gócpontjává, székhelyévé lett. Hogy a világ Ura, az Eucharisztikus Krisztus Király hozzánk is eljött kegyelmeinek minden kincsével s gazdagságával hivei milliói felett világszemlét tartani! Még most is látjuk műsoros lélekkel százezrek hódolatát a Hősök Terén, a tündérálommá varázsolt öreg Duna hömpölygő hullámain méltóságteljesen úszó fehér Hostiát. Még most is halljuk földbe gyökeredzett lábakkal kétszázezer magyar férfi élő hitvallását május csillagos éjszakájában: Krisztust akarjuk! 1938! Szent István királyunk 900 éves jubileumi (#>z,tendeje! Az Ő nagy, évszázadokat átfogó, magyar ezredéveket alapító alakja tündöklőtt előttünk. Szelleme, lelke járt közöttünk Éreztük, tapasztaltuk! 1938! Húsz év kereserves rabságának első szabadabb lélekzése. A trianoni rabbilincsek részleges lepattanása, a magyar feltámadás szent hajnalának megpirkadása és egymillió diág a magyar testvér könnyes, virágos hazatérése! Ez voltál számunkra. 1938! Csodásan gazdag, áldott magyar szentév! Egy öncélú politikai párt azt harsogta világgá: 1938 a miénk! Hát igen, a miénk volt, de nem egy párté, hanem az egész magyar nemzeté, minden magyar tesvéré. A miénk volt úgy, mint talán még soha egyetlen esztendő sem, az ezeréves magyar történelemben! Ezért hadd fogjuk meg még egyszer kezed, hadd szorzsuk meg jó erősen. Bevalljuk őszintén, nehezünkre esik a válás, őszintén fáj a búcsú! De nem tétovázhatunk, nem szabad elérzékenyülnünk és a múltba merengenünk, mert az idő sodró erejű folyama nem ismer megállást, már hozza is elénk az új jövendőt, a friss feliratot: 1939! És mi megyünk is tova. Még nem tudjuk mit hoz számunkra, mit rejteget magában. Él bennünk isok-sok aggodalom, benső remegés, hiszen forr, kavarog körülöttünk minden! Az idők méhében új korok, új világok, új térképek gigantikus születése vajúdik! Mi vár ebben a magyar népre, magyar nemzetre? Nem tudjuk, csak egyet! Ha 1938 nagy tanúságait és nagy eredményeinek útmutatásait magunkkal visszük, akkor bátran nézhetünk az uj esztendő uj harcai, uj küzdelmei felé, akkor felemelt fővel indulhatunk! Élő, krisztusi hitet a szivünkbe! Szentistváni hűséget a lelkünkbe! Szociális testvéri megértést és főleg megértést minden égető magyar problémával szemben! Szakadatlan, önzetlen munkát a magyar ugaron, akárhová is állított légyen a Gondviselés! És akkor nincs mitől félnünk, mert nagyok, erősek, függetlenek és szabadok leszünk a népek és világnézetek nagy küzdelmében, nagy harcában is! Múlt és jövő ölelkezik az idő sodrásában! Gyönyörű múlt, ismeretlen jövő! És én, a parányi ember, letérdelek az idők és történések halhatatlan Ura előtt. Lehajtom fejem, öszekulcsolom kezem és imádkozom: hálát a múltért, kérelmet a jövőért! Aztán felállok és megyek tova a hömpölygő idővel, nyugodtan, bátran, szent elszánással, egy újabb szép magyar esztendő fölé, mert velem lesz az Isten! Schober Tibor.