Katolikus Szemle 9. (1895)
5. szám - Brösztel Lajos: Telegdi Miklós élete (Második, befejező közlemény)
Telegdi Miklós élete. — Második, befejező közlemény. — IV. Verancsics halála után 1573-tól kezdve 23 éven át üresen maradt az esztergomi érsekség, a magyar prímási szék. Ennek oka most már nem az volt, mintha nem lettek volna alkalmas egyének, hanem » kamerái is « tekintetek miatt húzódott el az érseki szék betöltése. E hosszú interregnum alatt az Oláh érsek által megkezdett nagy munkának, a kath. egyház helyreállításának folytatása nagyon megakadt. A protestánsok látván, hogy nincs pásztor, aki megvédje a nyájat a farkasoktól, mind merészebben kezdtek fellépni és sikerült is nekik a terjeszkedés. A vidék tekintélyes földesurainak hatalma és parancsa, gyakran önkénye vagy érdeke, s ha kellett, erőszaka és fegyvere képezte a hitújítás legerősebb istápját. A protestáns földesurak lefoglalták a templomokat, alattvalóikat a hitújításra kényszeríték, a prédikátorokat erőszakkal is behozták; a kath.. egyházi javadalmakat prédikátoraiknak adományozták; a főesperesek látogatásait és a szt.-szék ítéleteinek végrehajtását megnehezítették, így lassanként a plébániák jó részét elfoglalták, nem lévén, ki hatalommal felruházva, az elűzött kath. papok helyébe ismét katholikusokat állítson. Telegdi, ki Verancsis halála után általános káptalani helyettes lett, határozott állást foglalt el velük szemben..