Katolikus Szemle 24. (1910)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Spanyolok képzőművészete. Építészet
SPANYOLOK KÉPZŐMŰVÉSZETE. Építészet. I. KEZDET. Ibéria félszigete kétségkívül a földkerekség egyik legsajátosabb és egyik legérdekesebb része. Spanyolország és népe egyaránt gazdag tanulmány tárgyát képezheti. Földje és lakói folytonos meglepetéseket tárnak elénk. Amilyen megragadók az egyes vidékek, ép annyira eredeti a lakóság. Vad és finomult egyaránt. Hol rideg, hol ismét meleg. Hol sötét és mogorva. Hol ragyogó és derült. Ilyen művészete is. Hogy Spanyolország képzőművészetét megérthessük, szükséges földjét és népét megismernünk. Spanyol műalkotások a nemzet határain kívül mintha elveszítenék belső értékük egy részét. Idegen országban, távoli zónák alatt, más világításban elenyészik varázsuk, megszűnik közvetlenségük. Egy bármi nagyszabású Retablo csak a spanyol székesegyházak Bejáin át nézve éri el a kívánt hatást. Az Estolada szoborművek kellőleg csak a misztikus derengésű szentélyekben érvényesülnek. Avagy keressük föl építészeti emlékeit, mint az Escuriál palotáját, vagy Compostella templomát, a páratlan háttér, a helyszín jellege egészíti ki az összhatást, adja meg a hangulatot. Spanyolország a hangulatok hazája. E tételt nem szabad szemeink elől veszíteni. Arra visszaemlékezve vándorlásaink közepete egyetmást megértünk, mi máskülönben megfoghatatlannak tűnnék. A lépten-nyomon szembetűnő ellentétek csak így simulnak el. A minden átmenet nélkül váltakozó fény és árnyhatások csak így lágyulnak összhangzó egésszé. Ilyen a nép vérmérséklete. Impulzív, lobbanékony. Hol komoly a mélabúig, hol ismét vígsága nem ismer határt. Néha csupa szeretet és lágy, mint egy gyermek; máskor ismét rideg és kegyetlen a vérontásig. És ez áll a társadalom alsó vagy