Katolikus Szemle 24. (1910)

7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Spanyolok képzőművészete. Építészet

SPANYOLOK KÉPZŐMŰVÉSZETE. Építészet. I. KEZDET. Ibéria félszigete kétségkívül a földkerekség egyik legsajá­tosabb és egyik legérdekesebb része. Spanyolország és népe egyaránt gazdag tanulmány tárgyát képezheti. Földje és lakói folytonos meglepetéseket tárnak elénk. Amilyen megragadók az egyes vidékek, ép annyira eredeti a lakóság. Vad és finomult egyaránt. Hol rideg, hol ismét meleg. Hol sötét és mogorva. Hol ragyogó és derült. Ilyen művészete is. Hogy Spanyolország képzőművészetét megérthessük, szük­séges földjét és népét megismernünk. Spanyol műalkotások a nemzet határain kívül mintha elveszítenék belső értékük egy részét. Idegen országban, távoli zónák alatt, más világításban elenyészik varázsuk, megszűnik közvetlenségük. Egy bármi nagyszabású Retablo csak a spanyol székesegy­házak Bejáin át nézve éri el a kívánt hatást. Az Estolada szo­borművek kellőleg csak a misztikus derengésű szentélyekben érvé­nyesülnek. Avagy keressük föl építészeti emlékeit, mint az Escuriál palotáját, vagy Compostella templomát, a páratlan háttér, a hely­szín jellege egészíti ki az összhatást, adja meg a hangulatot. Spanyolország a hangulatok hazája. E tételt nem szabad szemeink elől veszíteni. Arra visszaemlékezve vándorlásaink köze­pete egyetmást megértünk, mi máskülönben megfoghatatlannak tűnnék. A lépten-nyomon szembetűnő ellentétek csak így simul­nak el. A minden átmenet nélkül váltakozó fény és árnyhatások csak így lágyulnak összhangzó egésszé. Ilyen a nép vérmérséklete. Impulzív, lobbanékony. Hol komoly a mélabúig, hol ismét vígsága nem ismer határt. Néha csupa szeretet és lágy, mint egy gyermek; máskor ismét rideg és kegyetlen a vérontásig. És ez áll a társadalom alsó vagy

Next