Katolikus Szemle 31. (1917)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Ante bellum
világháború lehetőségét. Az általános, úgynevezett kultúrával összeférhetlennek hitték a pusztítást, gyújtogatást, öldöklést. Nemzet és osztálykülönbség nélkül hirdették a közeledés, a megértés elvét. Minden irányban ugyanazon boldogító tanokat vallották. Demokraták mint arisztokraták, konzervatívok és liberálisok, szocialista, sőt anarchista árnyalatú államférfiak és népvezérek legalább az alapvonásokban közös ideális célok felé törekedtek. Fent, mint alant, nép és vezéreik egyforma önérzettel hirdették a fenkölt elveket. A filantrópia szelleme soha általánosabb nem lehetett. A humanitárius eszmék látszottak a legőszintébb megértésre találni. Az emberiség javáért igyekeztek minden téren és minden irányban dolgozni. Világszerte folytak a gyűlések, kongresszusok, melyek bár különböző elnevezés alatt és különböző tereken, de mindenkor az emberiség fizikai vagy morális javát óhajtották elősegíteni. Mintha a népek között gyűlölet és vetélykedés hovatova teljesen elenyésződött volna, helyet adva az egyetértés és igaz szeretet érzéseinek. Az emberiség, legalább is a művelt emberek, nemcsak bűnösnek, de teljesen elavultnak tartották a háborút. Mint időt múlott intézményt, miként például a párbajt, ítélték azt el, mely a mai kornak nem képes többé megfelelni és legfeljebb kivételesen fordul elő a múlt értelmetlen maradványaként. Hangzatos elnevezésű ligák, nemzetközi barátságot szervező szövetkezetek működtek e téren fáradhatatlanul. A különböző népek közvetlenebb érintkezésbe léptek és mind teljesebbé lett a kölcsönös megértés. Eközben a mindjobban hatalmasodó szocialisták nyíltan hirdették nemzetközi elveiket. Marx és Engel tanait követve, eleve elvetettek minden fegyveres erőszakot, a szűkebb határok közé zárt haza fogalmával szembe az általános, a tágabb hazát állították. Egy-egy Bebel, Ramsey, MacDonald, Vanderwelde vagy Jaures eszméit fejtegetve, e távoli szempontok látszottak a népeket lelkesíteni. Maga a sokszor hangoztatott «Internationale» igéje alapinspirációját, amint hangsúlyozták, az egy akol és egy pásztor gondolatából merítette. Lett légyen bármikép, tény, hogy e vezérek sokszor túlzott nézetei, gyakorlatilag valószínűleg kivihetetlen eszményei ellenére is, alapjában a béke őszinte barátjai voltak és méltán mondhatták, hogy minden háború, még ha csillogó győzelemmel vég.