Katolikus Szemle 31. (1917)

5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Ante bellum

világháború lehetőségét. Az általános, úgynevezett kultúrával összeférhetlennek hitték a pusztítást, gyújtogatást, öldöklést. Nem­zet és osztálykülönbség nélkül hirdették a közeledés, a megértés elvét. Minden irányban ugyanazon boldogító tanokat vallották. Demokraták mint arisztokraták, konzervatívok és liberálisok, szocia­lista, sőt anarchista árnyalatú államférfiak és népvezérek legalább az alapvonásokban közös ideális célok felé törekedtek. Fent, mint alant, nép és vezéreik egyforma önérzettel hirdették a fenkölt elveket. A filantrópia szelleme soha általánosabb nem lehetett. A humanitárius eszmék látszottak a legőszintébb megértésre találni. Az emberiség javáért igyekeztek minden téren és minden irányban dolgozni. Világszerte folytak a gyűlések, kongresszusok, melyek bár különböző elnevezés alatt és különböző tereken, de mindenkor az emberiség fizikai vagy morális javát óhajtották elősegíteni. Mintha a népek között gyűlölet és­ vetélykedés hova­tova teljesen elenyésződött volna, helyet adva az egyetértés és igaz szeretet érzéseinek. Az emberiség, legalább is a művelt emberek, nemcsak bű­nösnek, de teljesen elavultnak tartották a háborút. Mint időt múlott intézményt, miként például a párbajt, ítélték azt el, mely a mai kornak nem képes többé megfelelni és legfeljebb kivé­telesen fordul elő a múlt értelmetlen maradványaként. Hang­zatos elnevezésű ligák, nemzetközi barátságot szervező szövet­kezetek működtek e téren fáradhatatlanul. A különböző népek közvetlenebb érintkezésbe léptek és mind teljesebbé lett a köl­csönös megértés. Eközben a mindjobban hatalmasodó szocialisták nyíltan hirdették nemzetközi elveiket. Marx és Engel tanait követve, eleve elvetettek minden fegyveres erőszakot, a szűkebb határok közé zárt haza fogalmával szembe az általános, a tágabb hazát állí­tották. Egy-egy Bebel, Ramsey, Mac­Donald, Vanderwelde vagy Jaures eszméit fejtegetve, e távoli szempontok látszottak a népe­ket lelkesíteni. Maga a sokszor hangoztatott «Internationale» igéje alapinspirációját, amint hangsúlyozták, az egy akol és egy pásztor gondolatából merítette. Lett légyen bármikép, tény, hogy e vezérek sokszor túlzott nézetei, gyakorlatilag valószínűleg kivihetetlen eszményei elle­nére is, alapjában a béke őszinte barátjai voltak és méltán mond­hatták, hogy minden háború, még ha csillogó győzelemmel vég.

Next