Katolikus Szemle 31. (1917)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Ante bellum
ANTE BELLUM: «A történelem azt tanítja, hogy a történteken az ember nem okul.» Ranke. . A háború előestéje. A történelem eseményeit a jövendő nemzedékek vannak hivatva mérlegelni, de viszont a kortársak feladata az átélt napok alakulásait, élményeit feljegyezni és elsősorban ezen személyesen átélt napok érzéseit, eszméit visszatükrözni, megrögzíteni. A jelen világháborút megelőző időszak képét, az óriási arányokat öltő tusa előestéjének hangulatait csak ma vázolhatjuk. A holnap történészei tárgyilagos álláspontról ítélve, nagyon becses köteteket írhatnak, de kizárólag a jelen emberének van módjában a láthatatlan és belső áramlatokat átérezni és elemezni. A krónika feladata elsősorban a múlt eseményeinek felsorolására szorítkozik, de az eseményeket megelőző tényezők, a környező légkör a legtöbb esetben kutatásai anyagán kívül esik. Pedig épen e közvetlenség, a pszichológiai igazság adja a legigénytelenebb «memoire» vagy napló értékét. Milyen fontos lenne, ha ilyen lélektani megfigyeléseket és tárgyilagos tapasztalatokat bírnánk a keresztes vagy harmincéves háború és annyi egyéb korszakalkotó esemény válságos idejéből. A háború előestéjén a világ a béke jegyében állott. A hágai békepalotát őszinte törekvés emelte. Az örök Pax hirdetőit mint kiváló egyéniségeket tisztelték. A nemzetek dísze gyűlt össze a tárgyalásokra. Mr Bryan Lord Weardale, Mr Destournes de Constants, Labouroff, Bernaert vagy Apponyi Albert gróf méltán képviselhették országaikat. Amerika, Anglia, Franciaország, az Orosz Birodalom, Belgium, egyszóval az összes hatalmak és nagyhatalmak kiküldöttei egyforma lelkesedéssel vettek részt a mind nagyobb arányokat öltő mozgalomban. Az emberiség mintha kizártnak tartotta volna egy újabb Katholikus Szemle. 1917. V. 25