Katolikus Szemle 31. (1917)

5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Ante bellum

ANTE BELLUM: «A történelem azt tanítja, hogy a történteken az ember nem okul.» Ranke.­ ­. A háború előestéje. A történelem eseményeit a jövendő nemzedékek vannak hivatva mérlegelni, de viszont a kortársak feladata az átélt napok alakulásait, élményeit feljegyezni és elsősorban ezen személyesen átélt napok érzéseit, eszméit visszatükrözni, megrögzíteni. A jelen világháborút megelőző időszak képét, az óriási arányokat öltő tusa előestéjének hangulatait csak ma vázolhat­juk. A holnap történészei tárgyilagos álláspontról ítélve, nagyon becses köteteket írhatnak, de kizárólag a jelen emberének van módjában a láthatatlan és belső áramlatokat átérezni és elemezni. A krónika feladata elsősorban a múlt eseményeinek fel­sorolására szorítkozik, de az eseményeket megelőző tényezők, a környező légkör a legtöbb esetben kutatásai anyagán kívül esik. Pedig épen e közvetlenség, a pszichológiai igazság adja a legigénytelenebb «memoire» vagy napló értékét. Milyen fon­tos lenne, ha ilyen lélektani megfigyeléseket és tárgyilagos tapasz­talatokat bírnánk a keresztes vagy harmincéves háború és annyi egyéb korszakalkotó esemény válságos idejéből. A háború előestéjén a világ a béke jegyében állott. A hágai békepalotát őszinte­ törekvés emelte. Az örök Pax hirdetőit mint kiváló egyéniségeket tisztelték. A nemzetek dísze gyűlt össze a tárgyalásokra. Mr Bryan Lord Weardale, Mr Destournes de Con­stants, Labouroff, Bernaert vagy Apponyi Albert gróf méltán képviselhették országaikat. Amerika, Anglia, Franciaország, az Orosz Birodalom, Belgium, egy­szóval az összes hatalmak és nagyhatalmak kiküldöttei egyforma lelkesedéssel vettek részt a mind nagyobb arányokat öltő mozgalomban. Az emberiség mintha kizártnak tartotta volna egy újabb Katholikus Szemle. 1917. V. 25

Next