Katolikus Szemle 54. (1940)

3. szám - Tanulmányok - Kühár Flóris: Régi célok - új feladatok

RÉGI CÉLOK — ÚJ FELADATOK írta: Kühár Flóris O. S. B* KATOLIKUS SZEMLE nem szokott program jellegű közleményeket írni; ötvennégyéves múltjának minden száma világosan beszél arról, hogy nevéhez híven, kiadójának hagyományaihoz ragaszkodva kato­likus szemmel nézi az eszméket és eseményeket, figyeli a művelődés ágait és eszközeit, hívő ésszel, az Egyház szeretetével szolgálja Szent István országának szellemi életét. A szerkesztő személyében történt változás azonban alkalomsze­rűvé teszi a számadást arról, hogyan akar eligazodni és eligazítani a magyar katolikus élet mai fordulóján az a folyóirat, melyet eddig di­cséretesen betöltött hivatása nemcsak régi értékeinek megőrzésére, hanem a mának megértésére, az ezer éve elválaszthatatlanul össze­forrott magyar és katolikus szellem mai feladatainak művelésére kötelez. A demokráciák és a tekintélyállamok mai mérkőzésében nem­csak a liberalizmus és a szocializmus döntő összecsapását érezzük, nemcsak gazdasági és világnézeti rendszerek csatáját látjuk, hanem az Isten országáért és ellene vívott küzdelem újabb állomását. Míg a harctereken pontosan látni a küzdőfelek közt a megerősített arcvo­nalak menetét a térképekre berajzolva, azt az arcvonalat, mely az Isten országának és az ördög országának e világi küzdőfeleit egymás­tól a mai harcban elválasztja, hiába keressük a föld térképén, mert az a lelkekre van írva. A lelki harc pedig mozgó háború, melynek csata­sorai keresztül-kasul szelik a föld hatalmainak betonerődítményeit, hajózási vonalait, diplomáciai és gazdasági küzdőtereit. A világ me­gint szembeállította, véres tusákra kényszerítette azokat a szellemi értékeket, melyek egyike sem élhet meg a másik nélkül, melyek kö­zül az egyik épúgy elsorvasztja az életet, a művelődést, a népek fej­lődését, mint a másik, ha kizárólagos, egyedül való uralomra kerül. A pannonhalmi ebédlő egyik képe hordót ábrázol, melyről lepattan­nak az abroncsok, elfolyik a hordó bora. Felírása a képnek: Libertate perit. A szabadság, ha nincs körülötte a tekintély abroncsa, épúgy vesztébe hajtja a világot, mint ahogy az abszolúttá, totálissá vált államtekintély falanszterba, népek börtönébe fullaszt minden egyéni értéket, életerőt szabadság nélkül. Az Isten országáért vívott harc, mely nem kardok élétől várja a döntést, hanem a kegyelemtől és az erkölcsi értékek tökéletesebb érvényesülésétől, nem tekinti a maga bástyájának sem a Maginot-, sem a Siegfried-vonalat, nem azonosítja a maga küzdőterét sem a nyugati, sem az északi, sem a közel- vagy távol-keleti harctérrel. Mi küzdöttünk a liberalizmus ellen, hogy életértékeink tartóedényeit szét ne repessze; védtük a tekintélyt, hogy az Isten jogait, az Egyház jogait, az Istentől való felsőbbség jogait épségben tartsuk a fékevesz­

Next