Katolikus Szemle 56. (1942)
7. szám - Szemlék - Kühár Flóris: Nietsche és Petőfi
NIETZSCHE ÉS PETŐFI Kornis Gyula tanulmánya. 43. Franklin. Nietzsche világnézeti jelentőségét számunkra igazában Prohászka fedezte fel, aki ezzel a ténnyel is elárulta szellemének jövőt látó világosságát. Amikor az európai lelkiség még nyugodtan ringatózott a liberális korszellem altató vizein, amikor világszerte alig érezte valaki a szellem rengésének földalatti és földfeletti ütemét. Prohászka a Diadalmas világnézetben is, más írásaiban is a nálunk akkor alig ismert Nietzschével száll szembe és ragyogó géniuszának sugaraival oszlatja el a borult elméjű és hasadt lelkű Nietzsche sötét vízióinak, hajmeresztő káromlásainak felhőit. Amit pár évtizeddel ezelőtt csak Prohászka értett meg, azt a mi korunk szellemjárása már közhellyé tette , hogy t. i. a mai idők voluntarizmusának, erkölcsi, jogi korlátokat nem tűrő élet irányának, a keresztény irgalom, megbocsátás irgalmatlan tagadásának, a bűntudat ellen való lázadásnak, az erősek kizárólagos joga meghirdetésének és kíméletlen gyakorlásának, az Übermensch utáni ágaskodásának ég és föld ellen a hatalomért, a fajok egyenlőtlensége alapján álló fajvédelemnek és világszemléletnek igazában Nietzsche a prófétája. Már ezért is érdekel bennünket Nietszche világa, melyről legutóbb Blazovich Jákó (Krisztus embere) lebbentette föl a fátylat és rámutatott antikrisztusi pózának tragikomikus jellegére, Dionysos-mímelésének meghibbant nagyzolására. Most Kornis Gyula tár fel olyan vonásokat Nietzsche lelki portréjáról, melyekről eddig alig vett a szellemtörténet tudomást. Tanulmányának címe első pillantásra a szokványos iskolai párhuzamokat juttatja eszünkbe , de Kornis ezt a párhuzamot (melyet iskolásan, szakszerűen alapoz meg), messze felülemeli azon a szinten, amelyen irodalmi és eszmei kapcsolatokat szoktak megtárgyalni : a Homeros és Vergilius, Zrínyi és Tasso, Nemtudomki és Sebonnai kölcsönhatásának tudós vizsgálói. Maguk a szakszerű adatok is egész meglepőek. Hogy például a fiatal Nietzsche dalvázlatokat komponál magyar módra (Drei ungarischen Skitzen), melyek a «Czarda» és a «Puszta» hangulatát volnának hivatva kifejezni, hogy Liszt Ferencnek Dante-szimfóniája nyomán Ermanrich-szimfóniát ír, kalandos gót-hun témával, lakodalommal, gyilkossággal és öngyilkossággal. Az is érdekes, hogy ennek a szimfóniának, melyet magyar ihletésre írt, a Szerbia nevet akarja adni. Mert a germán Übermensch prófétájának, Nietzschenek ,szlávnak hitt vére szeretettel vonzódik a szerb néphez, melynek «nyelve erő, gazdagság, kedvesség és a hangok változatossága által tűnik ki» (6. 1.). Terzinákban egy szerb hőskölteményt is átültet németre : Der grimme Bogdán. (U. o.) «A néprajzi szempont hatásai elmosódnak előtte, magyar-e vagy szerb, kevésbbé fontos a «dionyosi mámor» és az «emberfeletti ember» későbbi megszerkesztőjének” — mondja találóan Korniss. (U. o.) A magyar lélek sajátos vonásának a tüzes és vad szenvedélyességet tartja a szláv melancholiával szemben. Ennek köszönheti a magyarság a fiatal Nietzsche rokonszenvét. 1862 tavaszán ismeri meg Nietzsche Kertbeny-nek silány fordításából Petőfit. A rossz fordításban is megérzi Petőfi zeneiségét és elegikus mélységét. Meg is zenésíti négy sötét hangulatú versét. Sőt verset is ír a «Der alte Ungar» címen, melynek végén a vén magyar, aki mint gyermek, lobogó hajjal könnyedén ugrott föl a pusztán a sziklára, most fáradtan roskad a szentmihálylovára. (8. 1.) Petőfi «Felhők» ciklusa ragadta meg leginkább német bámulóját. Az ősz, a felhők, a mulandóság, a halál foglalkoztatják mindkettőjük képzeletét. Nietzsche is a fájdalmat tekinti a természet alaphangjának. Érzelmeik rokonok, ez a rokonság költői ihletüket és világnézetüket is összhangba hozza. Nietzsche költői természete 14* 211 SZEMLÉK Július Párhuzamot von a napóleoni Grande Armée és a mai szövetséges hadsereg között, választ adva ezzel azoknak a kétkedőknek, akik tájékozatlanságból, vagy rosszhiszeműségből a mostani háborúban a Grande Armée vesztével példálóznak. Az utolsó lapokon igen szép sorokat találunk Mihály arkangyal városáról, az ukrán fővárosról, Kievről, amelyet a szövetséges hadak már elfoglaltak s ahol már megnyíltak a templomok. A szovjet borzalmainak megismerése után ez a leírás úgy hat, mint a sötétből előtörő biztató napsugár. Mindezekből az a tanulság, mondja a szerző befejezésül, hogy : «embertelenül az embert nem lehet boldogítani. Nevetős Gyula