Katolikus Szemle 35. (1983, Róma)

3. szám - EGYHÁZ A VILÁGBAN - Skultéty Csaba: A pápa Ausztriában

maga alkot. Tudósok, művészek, publicisták, vigyázzanak oly szép és ma oly veszélyeztetett földünkre. Fáradozásukban mindig talál­kozni fognak az Egyház féltő gondjával. Ez az Egyház Jézusra te­kint, akiről Pilátus azt mondta: Ecce homo! A teljes emberséghez vezető utat ő jelzi nekünk. « Óhajom, hogy sokaknak megadassák ennek a felismerése, nem utolsó sorban önök által » — mondta a pápa. Az ünneplés, amelyben részesítették, nem volt kisebb, mint amilyennek a sportstadionban az ifjúság részéről lehettünk a tanúi. — Vagy: II. János Pál látogatása az apácák által vezetett, súlyos betegeket, fogyatékosokat, ápolásra szoruló öregeket gondozó ott­honban, ahol a mások segítségére szoruló ember méltóságáról be­szélt, arról az ajándékról, amelyet az egészséges ember, segítsége révén, a betegnek és amelyet a beteg az egészségesnek adhat. Aki betegségben, fogyatékosságban szenved, ma sok mindent másképp lát, mint régen, ma jobban tudja, mi fontos az életben és mi nem. Ö, a pápa, megköszöni nekik oly értékes, néma prédikációjukat. — Kiemelendő még a széles távlat, az ökumenén is túlhaladó közös­ség keresése: az osztrák nagygyűlés a zsidókhoz és a mohamedánok­hoz való közeledés fontosságát hangoztatta, maga a pápa pedig, a Heldenplatzon mondott beszédében, keresztény ember számára pél­damutatónak nevezte a ma Ausztriában is élő muzulmánok istenhitét. A záróaktus Máriacell volt, magyar történelmi zarándokhelyünk, amely — a régi nagy közösség jegyében — az osztrákoké és a ka­tolikus szlávoké is. A pápa, Ausztria papjaival, papjelöltjeivel, szer­zeteseivel és apácáival oda zarándokolt el, ahová, messze földről — mint szentbeszédében mondta — annyian mások, kezükben jogarral vagy vándorbottal. Reméljetek az Úrban, legyetek szilárdak és erő­sek, bízzatok — az aznapi zsoltár versét adta nekik útravalóul. Majd a bazilikában, az idős és beteg papok, szerzetesek és apácák köszön­tése és velük elmondott imája után a Szent László királyunkról el­nevezett kápolnába lépett, ahol letérdelve, csendben imádkozott Mindszenty József magyar prímás sírja fölött. Magyarországról nyolctagú püspöki küldöttség vett részt II. Já­nos Pál ausztriai látogatásán. Végül Jakab Antal erdélyi püspök is kiérkezhetett. A hívők között, örvendetes módon, itt is, ott is lehe­tett magyar szót hallani. A nemcsak európai, hanem mindenekelőtt középeurópai nagy katolikus ünnep aktusaiban azonban a magyar részvétel aránytalanul szerénynek tűnt, olykor egyenesen nyomasztó módon hiányzott, s vajon kit, kiket terhel ezért a felelősség? A magyarság széles rétegei az éter hullámain át bekapcsolód­hattak a nagy eseménybe: König bíboros, majd maga II. János Pál hangsúlyozta, milyen jelentőséget tulajdonít a szomszédos keleteu­rópai országokból jött hívők részvételén túl annak, hogy a perem­vidékeken a televízió, a távolban a rádió révén a keresztények tö­megei együtt ünnepelhettek Ausztria katolikusaival és vele a pápá­val,­­ Ausztriának, Közép-Európának és az egyetemes Egyháznak ezen a gazdag, csodálatos ünnepén. SKULTÉTY CSABA

Next