Katona István: Historia regvm stirpis avstriacae. Tom. III. Ord. XXII. 1551–1557 (1798)

1552

An. Chr. 1552. 3lS FÉRD IN AND VS I. - godnak, takarnak mindent hertelen, más fél­­ ezer ötven két esztendőben. Olly gyakorta hallnak veszedelmeket , vég házaknak Török miatt veszteket, sok Magyar vitéznek el esé­­seket , a' tsászárnak foglalják e f­öldeket. Lo­sontzi István ereszti hadával * Temesvár el­kelt Lippával, Solymosszal, Maros két felé Tsanádnak várával, téjjel, mézzel folyó tar­tományokkal, Temesközbe nyug­szik az Am, hat bajfa ; véle Beglerbék és az Kaszszon busz­sza; Tiszán innét és Dunántúl egy bajsza; a Budai beglerbék , Ali bajsza, a Balaton mellett Vszperin* várát meg­vevé császárnak , tartá az házát , onnan Seete­­* el­keli a­ Du­nát , a­ f­él földön von­t egy néhány házat. Bajsza méne meg a­ lakó­helyébe ; Ferdinandus Király ez adó közbe egy szép hadat bocsát a Segítségre; Teuffel Mátyás hadnagy ott a Seregbe. Ali bajsza ezt böltsen meg-kerülé, meg­ver é­s el­veszté­s semm­ivé tévé , meg helyébe Budába ő be­ méne : gondolkodik, Egret mint meg-vehetné. Egri bánok kérmktől mindent értének, mint az bajszák hory Egré ügye­­köznek ; vitéz módra ők­­ meg nem rettennek : viadalhoz ők olly igenszzerződnek* Gon­dolják, látják az várnak nagy voltát; ahhoz képest népnek ott kevés voltát, hogy jobban tart­­hassák fel föld’ kapuját, a’ Királyi vég há­zat , jó Eger’ várát. Rá gondolván, levele­ket küldének felséges királynak, Miklós püs­­pöknek, fel földi uraknak , az vármegyéknek: „ Segítségül legyenek vég Egernek: igen „ kevesen az várba volnának helyhez ké­­­­­pest; mert nagysága az várnak : M az 1. vár-

Next