Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Kazinczy Ferencz levelezése 1803-1805
42 584. Csokonai Mihály, és Göthe ’s a’ Marmontel fordítójának illő a' Hamlet tanácsát követni, hogy Ancora’ szavaihoz semmit ne adjon a’ magáéból. Vegye személyes tiszteletem’ jeléül az Úr Prof. Úram, hogy Nevét a’ Kéntelen házasság elibe tevém; noha az ott csak az Aestheticai Professort illeti, a mint a’ Quintilián szavai mutatják. Eggy nevetni szégyellő Publicum előtt jelenvén meg. Annak keresem ez által védelmét, a’ kinek mind leczkéi, mind tisztelt erkölcsei igazolhatják cselekedetemet, mellyre azok, a’ kik a' Grátziáknak nem áldoztak, kevély szánakozással fognak tekinteni. Liedemann Úr által vészi a’ kézírásokat ’s megküldi nékem Debreczenbe, Spáh Gábor Úr kezéhez. Maradok hív tisztelettel Az Úrnak Professor Uramnak Ér-Semlyén, Biharban, Mart. 15. 1803. alázatos szolgája: Kazinczy Fer. mpr. [Eredetije a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. Irad. Lev. 41. 249. sz.] 584. Csokonai Mihály — Kazinczynak. Tekintetes Úr! Sajnálom, hogy nem tudtam előre a’ Tekintetes Úrnak Váradra való menetelét. Két Ódámnak bészínelését kértem volna ki a’ Tekintetes Úrtól Rhédey Lajos Úr Ő Nagyságához. Az egyik a’ Somssich Lázár Úr Deák Ódája, hasonló Altaicusokban általam fordítva, melly fordítást a’ maholnap megszűnendő Hírmondónak az írói bízták rám olly czéllal, hogy mivel Rhédey Úr Ő Nagysága Márton Társoknak a’ Lexiconára egynéhány száz forintot adott, ezzel az Ódával Ujságleveleik mellett kedveskedjenek. A’ Pozsonyban tavaly kijött Óda, reményiem, deák nyelven megfordúlt a’ Tekintetes Úr előtt: van az a' 10000 forintos ajándék felől a’ hadi oskola számára. A' másik Ódám Originalis, éppen ezen Tárgyról, de Gróf Festetits Ő Nagyságára. Én a’ Grófnak mind a’ kettőt megküldöm, mihelyt elébb a Tekintetes Úrral közölhetem. A’ Camerarius Úrral pedig nem lévén személyes esmeretségem, kéntelen vagyok a’ Tekintetes Úrnak alkalmatlankodni.1 1 A levélhez mellékelve van egy óda, czíme: «Gr. Szécheny Exhoz. Midőn a Nemzeti Könyvházzal megtisztelni méltóztatott.»