Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)

Bevezetés

B­EVE­ZETÉS. A Kazinczy levelezésének III. kötete 292 levelet foglal magában, a­melyek közül százötvenegyet maga Kazinczy írt Csehy Józsefhez, Kis Jánoshoz, Csokonai Mihályhoz, Cserey Farkashoz, Nagy Giáborhoz, Kozma Gergelyhez, id. b. Wesselényi Miklóshoz, gr. Ráday Pálhoz, Szent­­györgyi Józsefhez, Virág Benedekhez, stb. Mindössze csupán három évi időközt — az 1803., 1804. és 1805-ik éveket — töltenek be az itt közlött levelek, de azért bizonyos tekintetben forduló­ponton tün­tetik föl Kazinczyt, úgy is mint írót, úgy is mint magánembert. — Nyelvünk újításának szüksége és lehetősége eszmében és formában mind erősebben s tisztábban kialakul nála. S hogy életét mennél inkább czéljának szentelhesse : független állásra törekszik, szakít családjával, megnősül, elköltözik szülőföldjéről, majd Széphalomra telepszik s ezt teszi irodalmunknak akkori középpontjává. Kortársai, a kiváló tehetségek és dilettánsok egyaránt Kazinczy­­tól várják a magyar szellemi élet fölelevenítését, nyelvünk haladását s e haladás útjának kijelölését. Irodalmi tekintélyét, a melyet a Bácsmegyeivel, a Gessner idylljeinek fordításával s az Orpheus­sal szerzett, fogsága után azonnal visszanyerte; s azok, a kik nemze­tünk műveltsége iránt érdeklődtek, őt tekintették e műveltség irány­mutatójának s hallani akarták véleményét most sokkal inkább, mint fogsága előtt. [­Ezért ragaszkodtak hozzá s igyekeztek megnyerni barátságát. " * Csokonai például nyíltan bevallja, hogy «csekély rubrikából álló» boldogságának «egy édes részét teszi» az, hogy Kazinczynak, a kit «a világ előtt mint gyöngéded és csekély ízlésének legfőbb

Next