Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Bevezetés
BEVEZETÉS. A Kazinczy levelezésének III. kötete 292 levelet foglal magában, amelyek közül százötvenegyet maga Kazinczy írt Csehy Józsefhez, Kis Jánoshoz, Csokonai Mihályhoz, Cserey Farkashoz, Nagy Giáborhoz, Kozma Gergelyhez, id. b. Wesselényi Miklóshoz, gr. Ráday Pálhoz, Szentgyörgyi Józsefhez, Virág Benedekhez, stb. Mindössze csupán három évi időközt — az 1803., 1804. és 1805-ik éveket — töltenek be az itt közlött levelek, de azért bizonyos tekintetben fordulóponton tüntetik föl Kazinczyt, úgy is mint írót, úgy is mint magánembert. — Nyelvünk újításának szüksége és lehetősége eszmében és formában mind erősebben s tisztábban kialakul nála. S hogy életét mennél inkább czéljának szentelhesse : független állásra törekszik, szakít családjával, megnősül, elköltözik szülőföldjéről, majd Széphalomra telepszik s ezt teszi irodalmunknak akkori középpontjává. Kortársai, a kiváló tehetségek és dilettánsok egyaránt Kazinczytól várják a magyar szellemi élet fölelevenítését, nyelvünk haladását s e haladás útjának kijelölését. Irodalmi tekintélyét, a melyet a Bácsmegyeivel, a Gessner idylljeinek fordításával s az Orpheussal szerzett, fogsága után azonnal visszanyerte; s azok, a kik nemzetünk műveltsége iránt érdeklődtek, őt tekintették e műveltség iránymutatójának s hallani akarták véleményét most sokkal inkább, mint fogsága előtt. [Ezért ragaszkodtak hozzá s igyekeztek megnyerni barátságát. " * Csokonai például nyíltan bevallja, hogy «csekély rubrikából álló» boldogságának «egy édes részét teszi» az, hogy Kazinczynak, a kit «a világ előtt mint gyöngéded és csekély ízlésének legfőbb