Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1921-05-05 / 101. szám
Kecskemét, 1921. május 5. Csütörtök h. évfolyam, 101. szám, ELŐFIZETÉS! ÁRAK FeleIOS SZErÍIESZtB I DP. HODIOM Hagy László SZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL, Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. ; . . . ; Kecskeméti Hl., Arany János u. 6. az. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a róm. bash.bérház átjáró udvarában. Telefon: 135. Egyes szám 20. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Új Túrán. Mikor mi lobogó szittya virtussal ezer esztendeje betörtük Nyugat kapuját s helyet parancsoltunk a már elfészkelődött népek között, akkor még nagy kihasználatlan erők feszültek bennünk. Kelet népe voltunk, önmagában bizó fölöttes tekintetű, életre való harcos pogányok. Élt bennünk az emlékek zaja valami széles ölelkezésről, a turáni síkon, tágas napsütéses mezőkről, aztán valami zord kegyetlen összeverekedésről, ahol feszültek az izmok, erősödtek a karok, meg a lábszárak és büszkék voltak a magyarok. Akit szerettek, nagyon szerettek, akit gyűlöltek, nagyon gyűlöltek. Fél érzelem nem volt bennük, amit csináltak, egészen megcsinálták, s ez volt élni tudásuk és uralkodásuk talizmánja. Mert ők ösztönösen szerették az életet s tudtak is élni. Annyi felgyülemlett életenergia feszült nekilódult izmaikban, hogy királyként járhattak itt az idegen népek közt. Akkor tanult meg király lenni minden magyar s azóta van beoltva a legutolsó magyar ember vérére is az arisztokrata tempó, mely élesen elkülöníti magát minden kisebb néptől s büszkén fölibe emeli minden idegen nációnak. És most, jaj! Istenem, nem vagyunk se Kelet népe, se Nyugat népe, hanem most bástya vagyunk, a nyugati civilizáció bástyája, azé a kultúráé, amelyet sohasem tudunk tökéletesen ellesni, mert vérünk és lelkünk szerint nem vagyunk ráidegezve s akárhogy huzgáljuk magunkra nyugat formáit, előkiáit, alóla keleti tartalmunk s védjük ezt a Nyugatot Kelet barbár életétől, attól a Kelettől, amit pedig sohasem fogunk tudni megtagadni. Ki tud elképzelni rosszabbat, mint a félig akarást, a félszeretetet, a sehová se tartozást, a céltalan életet? Már a Pokolban is azoké a legigazabb bűnhődés, akik: „téliül lengenek az űrben.“ De hová tartozunk mi, Nyugatra vetődött szittyák, mi a mi jellegünk, a mi karakterünk, milyen a mi műveltségünk ? Azt hiszem, nagyon összerakott, nagyon sokoldalú s talán ezért nem alapos és nem jellegzetes. És mit akarunk mi, mi a célunk, mire törekszünk? Egyszóval meg lehet mondani, hogy mit kell akarnunk, mint ahogy minden nemzet ezt akarja, mert ez a legszentebb akarás, ez az emberiség főhivatása: élni akarunk. Élni akarás az élet oka. Ez a legszentebb cél s minden más emberi akarás és törekvés csak annyiban bír értékkel, amenynyiben ezt szolgálja. Ez az élet nagyszerű öncélúsága, amely mint ösztön van az egyesbe beoltva. S a mi legnagyobb bajunk éppen az, hogy élni nem tudunk. Történelmünk írott dokumentuma élni nem tudásunknak. Ha győzök voltunk sohasem tudtunk örülni, sohase használtuk ki a helyzetet. (Nézd csak a franciát, hogy táncol a máglya körül, hogy visítja a bókoló világba a francia gloiret." Ez az élet, így kell élni.) Ha csatát vesztettünk, akkor egymást martuk és öltük ordítva, hogy: te voltál a hibás, te miattad vesztettünk. Ha nagyon kegyes volt a Hadúr és ránk sütött egy két derűs béke vasárnap, na akkor aztán jöttek ám a dinom-dánomok, reggelig tartó ivások, politikával és fejbeverésekkel fűszerezve (érdekes sajátság, hogy a magyar ember már 5—6 éves korától kezdve virtusnak tartja a borivást és a borközi állapot duhajságait) jöttek a hosszú nemtörődömségek, a fenebánya magyar gondolkozás. Ez volt a Magyar Élet, ez pedig nem élet akármennyire is annak látszik. De most, hogy mindenünktől kifosztva, megrabolva, elrongyolódva, tanácstalanul állunk az élet országútján, most végre komolyan és tisztán lássunk. Nézzünk Keletnek és nézzünk Nyugatnak. Mit várhatunk innen, mit amonnan ? Szükségünk van a régi Turán önérzetére és akaraterejére, mert ezek idők folytán pusztulni kezdtek. De ugyancsak Turánból hoztuk a fenebánya magyarságunkat és a fejbeverősdi dorbézolásokat. Ezeket el kell vetnünk, akármennyire is sajnáljuk őket. Nyugatról pedig lessük el az életrendet, az idő nagyszerű beosztását, a munkát, a nemzeti öncélúságot. És ne várjunk se jó szót, se segédkezet (nagy ára van annak), ne várjunk biztatást. Mi testvértelen ága vagyunk fajunknak itt Európában, mindenünnen ránk lesnek. Fogjunk össze, egy párt legyen, az élni akaró magyarok partja és teremtsük meg az Uj Turánt, ősi, nemes erkölcseivel és tulajdonságaival, vegyük fel ősi művészetünket, régi kunurankcit, mely uj életviszonyainkon és lehetőségeken uj színes virágokat fog teremni. Mert akkor meg fogjuk találni önmagunkat, alkotásra ágaskodó erőink megtalálják a véréből lelkéből való talajt. Ez lesz igazi modern életünk az Új Túrán. Mely időtől lehet emelni a lakbéreket? Az április 4-én megjelent lakásrendelet lakbéremelést enged a háztulajdonosoknak. Ez engedélyt sok háztulajdonos akként magyarázza, hogy a felemelt lakbért már május elsejével követeli lakójától. A háztulajdonosok ez eljárása minden törvényes alapot nélkülöz, mert a rendelet értelmében a lakbéreket csak augusztus elsejével lehet felemelni. Ekkor is csak úgy, ha a háztulajdonos lakbéremelési szándékát a felmondási határidőben közli a lakójával. Ha tehát valamelyik lakó már május elsejére is megfizette a felemelt lakbért, úgy az a háztulajdonostól visszakövetelhető. A szénárak esése, fiz árak alakulása bizonytalan. A valuta ingadozása magával ragadta a télen nagyon nélkülözött és magas árakban úszó szenet is. Külföldről nagy arányú áresést jelentenek és még újabb eséstől tartanak. A nemzetközi szénpiac jövőbeli alakulását azonban ez nem befolyásolja, amely ma is nagy bizonytalanságnak néz elébe. A felsősziléziai szénbányák előreláthatólag Lengyelországnak lesznek ítélve, ami a bányák termelőképességét nagyban csökkentené. Ez a helyzet állhat elő abban az esetben is, ha az antant a Ruhr-vidék megszállását keresztül vinné, ami újabb igen nagy bonyodalmakat idézhet elő a széntermelés és értékesítése körül. A veszély pedig még mindig nem látszik elháríthatónak. A szénárak mostani esése, így csak nagyon átmeneti lehet és ki van téve a piac egy újabb igen erős árhullámzásnak, melynek legmagasabb hullámai majd épen a tél közepén érik a piacot. Az az eshetőség sincs kizárva, hogy a jövő téli szénszükséglet ismét a legminimálisabbra redukálódik. 3 Katht. Nővédelmi Missió működése. Egyhavi minha hatalmas andaringi. Kevés olyan egyesület van Kecskeméten, amely annyi eredményt tudna felmutatni, mint a Kath. Nővédelmi Missió. Annyi meleg szeretetet és szives áldozatkészséget a szegények, a sorsüldözöttek iránt sehol sem lehet feltalálni, mint ez Egyesület tagjaiban. Fáradságot és egészséget nem kímélve, keresik fel az Egyesület hölgyei a kórházakat, a fogházakat, a nyomor tanyáit, hogy vigaszt, segítséget nyújtanak a szenvedőknek, a szerencsétleneknek, a nyomorgóknak. Előttünk fekszik a Missió március havi működésének eredménye. A húsvéti ünnepekre gyűjtést rendezett a Missió, hogy az arra reászorulók asztalára húst és kenyeret varázsolhassanak az ünnepekre. És a varázslat sikerült. 400 családot, kb. 1500 személyt látott el az egyesület kaláccsal, hússal, tiszttel, tojással. Sok szegény tisztviselő és munkás családfő fejéről nagy gondot vettek le ezzel a közreműködő hölgyek és sok keserűséget oszlattak el. Nem feledkeztek meg húsvétkor , a szegénymenház 126 lakójáról sem, mert azokat is megvendégelték a Darida Mária által készített pörkölttel. Figyelmüket a fogház betegei sem kerülték el, őket is megvendégelték. Minden hónapban segélyeket is oszt a Missio, mely segélyezés márciusban 1100 koronát tett ki. Nem fordulhat egy szegény sem a Missióhoz anélkül, hogy ügyét meleg szeretettel fel ne karolnák, ha rászorul segélyben ne részesítsék. Legutóbb egy családot segélyeztek nagyobb összeggel. Az apa beteg, rokkant katona, a felesége hosszú idő óta ágyban fekvő beteg, három síró apróság, így néz ki ez a család. Segély kezet nyújt az Egyesület a szegény elbukott leányoknak is, hogy lelki szenvedésük a porba besújtsa, végleg tönkre ne tegye őket. Így működik ez a nemes célú Egyesület, csendben, zajtalanul, arra törekedve csak, hogy minél több könnyet letöröljön a szenvedők arcáról. A r. k. főgimnázium cserkészcsapatának zászlaja. Az egész világot behallóza mostanában az a szép divat, hogy a középiskolák tanulóit u. n. cserkész egyletekbe tömörítsék. A cserkészetnek az a célja, hogy az ifjakba beleneveljék az egyenes, katonás, hazafias jellemet. A helyi piarista főgimnázium ifjúsága között is megalakult a Cserkész Egylet, mely a múlt napokban azzal a kéréssel fordult a helyi Kath. Nővédelmi Missióhoz, hogy részére egy zászlót ajándékozna. A Missió örömmel teljesítette a kérést és áldozatot nem kimélve iparkodik a zászlót minél szebbé, minél értékesebbé tenni. Maga a zászló nehéz fehér selyemből készül. Egyik oldalán Magyarország Nagyasszonyának a boldogságos szűz Mária képe látható, a másik oldalon pedig kék liliom a cserkészek ezen jelmondatával: „Légy résen.“ A zászló dekórumát Tóth Vilma rajztanárnő tervezte és rajzolta, a hímzést pedig Kirch Ödönné, Horváth Gyuláné és Csatári Jánosné Missióbeli úrhölgyek késtik. A pompás kiállítású zászlót nagy ünnepség keretében valószínűleg pünkösdkor fogják felszentelni.