Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1874
I. A légkör villamtüneteiről. Nunc hinc, nunc illinc abrupti nubibus ignes Concursant, cadit in terras vis flammea . . . Lucret. Lib. VI. 1. §• A légköri villamosság tüneményei a mily nagyszerűek és oly rémitők a természetben, mert valahányszor megjelennek, mindig különös hatású benyomást tesznek az emberre; olyanok: a villám és dörgés — a régiek hite szerint az Istenek legfőbbikét egyedül illette a jog ezek fölött hatalmat gyakorolni — továbbá Volta szerint a jégeső, mely gyakran a földmives szorgalmának gyümölcseit kevés perez alatt tönkre veri, s végre a sarkfény, mely a sarkvidéki lakosok hetekig sőt hónapokig tartó éjszakáit kedvesen megvilágítja. Fontos szerep jutott e tüneményeknél a villamosságnak; innét neveztetnek villamtüneteknek. Azt, hogy miként keletkeznek, már a legrégiebb időkben kutatták a természetbúvárok; azonban mig a villamosság rejtély volt előttük, addig nézeteik is tévesek voltak; csak akkor lehet e nagyszerű tüneményeket helyesen fölfogni, ha kellően ismeretesek azon törvények, melyekhez a villámerők kötnék. Itt a hely szűke miatt jelen alkalommal csak a villámról és dörgésről akarunk szólni. 2. §. A múlt század közepéig azon nézet örvendett általános pártolásnak, mely szerint a villám és dörgés a kén meg salétrom tartalmú s a magasban meggyűlő párákból származik; de miután a természettudósok jobban tanulták ismerni a villamosság tüneményeit, s főleg miután föltalálták a fegyverzett palaczkot, — melylyel legelső kísérleteket Kleist kamini kanonok Pomerániában 1745. évi november havában s valamivel 1*