Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1900

I. Az idegességről. a.) Idegességi a, tanulóknál. Minden nyílt szemű tanár észreveszi, hogy növendékein az izgékonyság különböző foka nyilatkozik meg és az vajmi ritkán áll egyenes arányban az elfogadó képesség amaz átlagos mértékével, melyet az oktatás és nevelés sikere érdekében a tanulótól okvetetten el kellene várnia. Igaz ugyan, hogy nem minden gyermek lép egyforma lelki tehetségek­kel, testi fejlettséggel fölruházottan a középiskolába s amely tanár nem minden egyes tanítványában lát külön individuumot, többé-kevésbbé önállót, az csak Procrustese lehet az ifjúságnak , de mégis az összehasonlítható talentumok mérlegeléséből okkal-móddal megállapíthatja a fejleszthetőség általános átlagos fokát. Úgy van azonban a tanár sokszor, hogy midőn nevelhetési anyagot keres, csak izgékonyságot talál, amely nem épen régi keletű tünemény részint az egyes tantárgyak iránt tanúsított, mondható kóros előszeretetben nyilvánul, vagy azok közül némelyikkel szemközt egész teljes ellenszenvben, vagy minden iránt teljes elfásultságban lel kifejezést. Szóval az értelmi és érzelmi fejlődés nem a természetes mederben halad,­­ sőt azt mutatja a tapasztalás, hogy az oktatásra és idomitásra való anyag selejtesedik évről-évre épen úgy, mint a hadkiegészítő bizottsá­gok nyilatkozata szerint, silányul a katonakötelesek testi fejlettségének foka, mely miatt az állítási évkort növeszteni, a magasságméretet fogyasztani kellett, hogy a szükséges legénylétszám kijöjjön. Megszabja bár a törvény a középiskolába fölvehetőkre nézve is az életkort csakúgy, mint az ismeretek mértékét s azon sem alul, sem fölül dispensálni nem szeret, hogy lehetőleg egynemű anyag jusson a mesterek kezéhez, mégis nagyon különböző elemekkel találkozik a tanár a kezdő osztályban. Van ott fejletlen, vagy inkább fejleszthetetlen gyermek elég, a­kikkel szemben minden mesterfogását hasztalan szedi elő a tanár, föl nem i

Next