Kecskemét, 1873. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1873-05-04 / 18. szám

'*• Iá |í (H Iá K lí !! X Kecske,né'’ Első évfolyam. U wLÁ kJ Ml WiA IWA JLJ ■ • 1873. Május 4. Politikai, széphalmi és közgazdasági hetilap. Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. s*«*rl4es*tö luhnsni Széchenyi-utca 4. sz. a. ■iimlA-hivatal: Plebánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...............................5 frt — kr. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalba küldendők. H i r1 e t «* Nil á j a I. t 1 négyszög-hüvely tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer 30 kr., kétszer 10 kr., többször 10 kr. Ckj*' Bélyegdíj : minden beigtatáskor külön 30 kr. il nyilt térben minden 3 hasábos garmond sorért 1ö kr. fizetendő. Kecskemét, 1873. Május 1. A helyhatósági jogaiban megsértett Lyon városa, a nemzetgyűlés előtt elvesztett ügyét a testvér-főváros Paris választói fóruma elé apellálta. Pária megértette Lyont és boszút állt érette. — Felléptette és ápril 27-kén megválasztotta saját képviselőjéül a nemzetgyűlésbe Barodet-t, Lyon elmozdított polgármesterét, gróf Remusát külügyminiszter- és kormányjelölttel szemben. E ténynyel Franciaország fővárosa nyilatkozott és ítéletet mondott a kormány belpolitikája és a nemzetgyűlés fejére. „Páris — tehát -- „leteszi homlokáról Athenne, a szellem városa fényes koronáját, és „lesz Beotia fővárosává, mert borzasztóan nevetségessé válik a világ előtt az által, hogy „még habozni is tud egy Remusat és Barodét „között“, mondja egy conservativ érzelmű francia politikus eléggé alanti színvonalra állván ítéletében. Magasabb szempontból ítélnek e tény felett a radikálisok, kik ezt mondják: „nem két „ember közti tusa, „ nem választási perpatvar, „nem is tisztán palamentáris kérdés az, mely „most a fővárost mozgalomba hozta, hanem „tisztába hozása azon kérdésnek, ha váljon „meg akarják-e adni a democrátiának a maga „helyét az ország ügyeiben.“ Tagadhatlan dolog, hogy e keserű leckét, mely egyúttal memento mozi-ja a nemzetgyűlésnek , a radikális köztársasági párt rendkívüli tevékenysége készítette elő , intésül Thiersnek , hogy a választások mezején nem lehet alkalmazni azon ezernyi apró cselfogásokat, melyek a versaillesi színfalak mögött oly jól sükerülnek neki. Mert lehet is, de van is sok méltó panasza e pártnak mind a kormány, mind kivált a nemzetgyűlés majoritása ellen. — Idézünk e panaszokból néhányat tanulságul: mennyire hasonló egymáshoz a politikai pártok élete mindenütt széles e világon. Orum ovo non est similius, de komolyan szólva, némi analógia csakugyan van is a francia politikai viszonyok s a mieink közt. „A francia demokraták hüvelybe dugván őseik hagyományos véres kardját, törvényes, alkotmányos parlamenti ellenzéket képeztek, hogy békés pártküzdelemben , mely nem egyéb mint az eszmék harca, ápolják s tovább fejleszszék azt a még csirában levő államformát, mely csak névleg volt köztársaság.“ Nem így gondolkodott és tett-e a magyar ellenzék a kiegyezést alkotmány megszületése után ? „A francia radikálisok folyvást támogatták néha elveik sérelmével is — a kormányt a reactio megtámadásai ellen; a kormány mégis a reactio pártembereivel szövetkezett, minek tanúbizonysága a 30-as bizottság kebelében hozott s a kormány által elfogadott intézmények.“ 1.Épen mint nálunk, a kormány itt is szövetségben van minden néven nevezendő reactionális elemmel, minek nyoma meglátszik idétlen törvényeinken. „Gyanú alatt van a francia kormány, hogy az általános szavazati jogot meg akarja szorítani a demokrátia nagy sérelmére.“ Nálunk ez már nem gyanú, — a dolog meg volt kísértve egyszer, — végre is fog hajtatni. „A francia kormány hadat üzent a municipális jogoknak.“ Nálunk a kormány már be is végezte ezt a háborút. „A francia kormány minden hivatalt a royalistáknak osztogat, a republikánusok teljes mellőzésével.“ Mi ugyan boldog Magyarországban mind royalisták vagyunk, de a baloldali halandó itt sem kap hivatalt, csak a jobboldali, ha mindjárt titokban republikánus legyen is Gambetta mondja a választókhoz, „hogy irányadó körökben beszélik és szeretnék elhitetni , hogy a demokratia szilaj, vad , tudatlan , tehetlen, miveletlen, azt kormányozni kell, nemhogy kormányképes legyen valaha.“ Hát a mi demokratánk, a magyar ellenzék nem kapott már eféléből eleget? „Még azzal mernek — folytatja Gambetta — „bennünket rágalmazni, hogy felforgatjuk a társalmi rendet és békét.“ A mi baloldalunk társalmi rendbontogató titulusa már a földosztogatás hatványára emeltetett a jobboldali egyenletek tankönyvében. A politikai pártok Kris-almájának mindenütt egyforma íze van. Kegyes elmélkedések, a veresbor-szürettel gazdag három város felett. Az 1816. év tavaszán, Józsefnap előtti zivataros éjszakán olyan nagy hó esett a három város felett, hogy az alacsonyabb, és szél torkában eső házakat betemette; a hófúvat széle az alacsony ereszekbe fogódzott és a fakémények úgy nyújtogatták nyakukat a hó alól, mintha mindjárt alá akartak volna fúladni. Sok birka, sok bárány elveszett, sok szalmán kitelelt hornyú megfagyott, csak a szamár rázta le nyakáról egykedvűleg az oda fagyott havat, és mint ma is úgy van, kár legkevesebb történt a szamarakban. Martius hó végefelé, nemzetes Kis Pál uram és nemzetes Kun János uram behajtattak Pestre a város fogatján, az úgynevezett kecskeméti ház udvarába, mely 1873-ban csak az, a mi volt és lehetett 1816-ban És ez a Pesten épült kecskeméti ház akkor is, valamint most jelzője, ábrázolója volt magának az anyavárosnak, ugyanis, elől a zöldfautcára fekvő homlokzat alacsony, egy iszonyú nagyságú kapuval; keskeny homlok , nagy száj, mint egy harcsa, mely kivált vásári alkalommal, elnyelte Kecskemétnek felét. Az alacsony, keskeny homlok alatt hasadó nagy száj még most is jellemzi, a sokat faló és a keveset gondolkozó fajt. Segestég hátu kezdték ezt a házat emeletre építeni a század elején, hogy a Pesten időzött szenátor egész kényelemmel és felsőségi tudattal nézhessen le az udvaron egymás hátára tolt szekerekre és lovakra. Az udvar felől hozzá volt ragasztva egy széles ól, melynek szalmáján ló és cselédség hevert összevissza. Az emelet alsó osztályában lakott Hajnal uram: házmester, háziúr, vendéglős, kocsmáros, pincér, itc és egy személyben, kinek egész Kecskemét, már t. i. a kik nála szálltak volt, rendes adózói valának, kétségen túl egyik tekintélyes és megtermett tagja az anyavárosi arisztokrata vagyonos osztálynak. A városi tanács, mely ezt a házat megépíttetni kezdé, kétségkívül úgy gondolkozott, hogy ez a ház majd évek múltával úgy kinövi magát, mint az oltott galy, vagy mint a tinónak szarva; de bir ez befuladt a borz-utcába. Úgy halljuk *) azonban, hogy 1873-ban csakugyan nyílni fog a százesztendőre szóló passiflora. Március hó vége felé tehát 1816-ban, épen mikor a két nevezett úr Pesten időzött, mint képviselő a megyei széken, boldogult atyám, ki a múlt század végén Kecskeméten professor, azután Ó-Budán lett lelkész, megfogta kezemet, átvitt Pestre, s átadott a két derék úrnak, hogy vigyenek a kecskeméti iskolába, s adjanak Salamon uram kezébe és vesszeje alá, ki akkor egy személyben tanította és vesszőzte a gramatistákat, a novitius- és veteránus- syntaxistákat, és így három egész osztályt korunk és új, még kevesebb sikerrel dicsekedhető tanrendszerünk nagy bosszúságára. Még emlékezhetnek az öregek egy félszemű, sápadt, sovány emberre, ki egy meredt nyakú kék köpönyegben járt be egy kisajtón, melyen belül a tertia, secunda és prima hallgatói lármáztak és húzgálták egymást keresztül kasul a szennyes deszkapadokon. Nem ám a mai népség, mely már lármázni se bir, mely táncolni, tornázni igen , de egészségesen futni, mozogni, beforgózni nem képes, hanem egy mainapság már elpárolgott erőteljes ivadék, mikor Kéri Peti legzömökebb veteránus syntaxista pajtásunk, hármat emelve hátán, negyedmagával nyargalt a posterior curiára és egyet se ejtett le. Nem tudom élsz-e még és nem rogytál-e meg a 70 év terhe alatt! Nagy István volt akkor a professor, múzeuma volt a mostani káplán-lak, könyvtárára a vele szemben levő ajtó nyílt. Hozzá vezettek és azután ő hivatá Salamon uramat. Még most is elevenen emlékszem a hatásra, mit Salamon uram megjelenése rám tett és gyakorolt. Ha egér vagyok, bizonyosan bele búvok abba a kis lukba, mely a patka alá volt fúrva, és talán ki se búvok *) Nagyon jól tetszett hallani. Szerk.