Kecskemét, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

26. szám. Y. évfolyam. Kecskemét, 1877. Július 1. Megjelen minden Vas;') rna p. üierkeutw­és kinrtüliivntnl. hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendök: Hudai nagy útca, 185. sz. alatt, a törvényszéki épület átelleuében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ Egyes szám ára : 15 kr. a——o Hirdetés díjak: Hasán hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért : 1-szer iktatva . . 20 kr. ! 2-szer „ . . 15 „ ! 3-szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyegdíj t minden iktatásnál külön 30 kr. Előfizetési felhivás a „KECSKEMÉT“ cimú liotilapra. Felhívjuk lapunk azon t. c. előfize­tőit kiknek előfizetése június végével lejárt, hogy előfizetni minél előbb szí­veskedjenek , hogy a lapot a második félév kezdetével pontosan megkíild­­hessiik. A „Kecskemét“ előfizetési ára. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 „ 50 kr. Egy hóra 60 „ A „kecskéméi“ kiadóhivatala. Szükséges-e a népiskolai igaz­gatóság? Megvallom igen kényes szerep, a feltett kérdésre helyes választ adni; és sajnálnám, ha az érdeklettek legjobb szándékomban félreértenének, de előre is kijelentem , hogy összes törekvésem és elvem az, tárgyilagosan szétválasz­tani azon szálakat, amelyekből ezen elméleti csomó , a népiskolai igaz­gatóságszükségessége köten­dő 1 e s z e n. Kitéréseket nem alkalmazok, nem is szeretem a kitérő okoskodásokat, ha­nem tüzetesen csak a tárgyhoz szóló okokat fejtegetem. Fejtegetésem nem hiú kísérlet, ez tények és tapasztalatok eredménye. E kérdés a népiskola intézményében leli föl indokát. Röviden válaszolhatom azt, bogy a népiskolai igazgatóság oly szükséges, mint maga azon intézmény, melynek neve népiskola. Mert: A népiskolai nevelés s oktatás nem egyedül az ismeretek puszta terjeszté­sében, nem a fegyelem egyszerű ismere­tében, hanem azon helyes módszerek al­kalmazásában áll, melyeket a jó tanító nehéz és az életre szóló legfontosabb hivatásának lelkiismeretes betöltésében elsajátított. — Népiskoláinkban több tan­erő möködik , egy célra törekszenek, de különböző irányban, és a mi a legmeg­­gondolandóbb: különböző módszerekkel. A felvezető, vagy tán helyesebben mond­va a fölmenö módszer nálunk nincs be­hozva, hanem egy és ugyanazon tanító évről évre a maga tantermében újabb csemetéknek ad oktatást; és e fiatal re­ményei a hazának évről évre különböző mesterek keze alatt csak tanítási mód szerek és bánás módokhoz szoknak; a cél, a közművelődés általános célja pe­dig eltévesztetik. Kell tehát egy faktor, egy közeg, akinek tapintatos eljárása folytán lehe­tőleg a módszerek egyöntetűségre vezet­tessenek , hogy ezáltal a nevelés és ok­tatás egysége annál inkább biztosít­tassák. Avagy eralitsem-e azon igaz szeren­csés körülményt is, hogy népiskoláink­ban nagyrészt oly tanítók működnek, kik a tanítás terén már nem uj emberek. Ezek érdekében nem túlzók, midőn azt állítom, hogy egy velők collegiális vi­szonyban álló igazgató, ki az újabb ne­velés-oktatási rendszert ismeri és azt helyesen alkalmazni tudni is elég sze­rencsés, igen sokat eredményezhet a te­kintetben is, hogy a tanítóknak régibb tapasztalataikat, az újabb igények s kí­vánalmakkal egybehasonlítva, egy félig új, de biztos ösvényre vezeti. Azt hiszem, nem derogál egv éltesebb tanítónak sem , ha ö is tovább tanul, hiszen nem­csak a jó pap, de még inkább a jó taní­tó is holtig tanul. Kell tehát egy buzgó és fáradhat­­lan igazgató, ki eme nehéz feladatot teljes odaadással és kellő tapintattal ér­vényre emelni tudja. Áttérek azonban a kérdés kényesebb oldalára. Tekintsünk a népiskola alsóbb osztályaiba , ahol 6 — 8 éves gyermekek lesik a jótékony tanítás áldását és ma­­lasztját; de ne a reggeli órákban, ha­nem délután s ott fogunk találni a vi­ruló gyermeksorok között sápadt arcú s beesett szemű gyermekeket, kik reg­gel, midőn odahagyták a szülői házat, j ép és viruló arcszinben jelennek meg a j tanítás helyén; — de hát mi az oka eme sápadtságnak? Felelek. E kis 6—8 éves gyermekeket az éhség kínozza, mert az ifjúság, de főleg a gyermek rendes fejlődése megkívánja annak idején a testet fentartó táplálékot, és itt, egyes túlbuzgó, tán inkább hi­bás fegyelmi módszert alkalmazó tanító téves eljárása folytán a 6—8 éves gyer­mek reggeli 8 órától, délutáni 4 , sőt 5 óráig visszatartatik. Kérded , figyelmes olvasó, minő ok alapján, vagy minő vétkes tett követ­keztében marasztaltalak vissza ezen alig öntudatra ébredő apró emberek? Felelek ismét. Aza,b, c-nek rögtöni föl nem is­merése képezi egy egész napi, éhség­gel szigorított fogságnak alapját. És igy az iskolában sarjadzik a gyermek el­­senyvedésének indoka. — Itt ront a ta­nító vak szigora vagy hibás fegyelmi el­járása. Tagadhatatlan az, bogy a fej­lődő gyermekkorban a szükséges táp­láléknak erőszakos elvonása, későbbi erőtlenség és bajok okozója. S meny­nyivel inkább növeli e tényt az, hogy egy és ugyanazon gyermek nem egy­szer , de ha rá jár a tanító gondos keze, hetenként 3-szor is könyek között gon­dol az iskola padján édes szüleire, s a sovány és romlott levegő rósz behatása alatt magába szívja későbbi bajoknak mérges atomjait. Szülök panaszai ezek. S én azon végkövetkeztetést vonom e panaszokból, bogy a fegyelem alkal­mazása hibás a mi népiskoláinkban ; s én egy lelkes, ügybuzgó, tekintélyével s egyszersmind hivatásának teljes ön­tudatával hatni tudó igazgatótól várom a kellő orvoslatot. — Nem várhatja sen­ki tőlem azt, hogy itt módszertani fej­tegetésekbe bocsátkozzam, a tér és a körülmények nem engedik azt; s végre is nem lehet kívánságom az, hogy bár­kire is saját egyéni véleményemet rá erőszakoljam. Kérdésemre tehát az a válaszom: „Igen , a népiskolai igazgatóság szük­séges; szükséges pedig különösen mi nällunk.“ G. Viszásságok. *) Ha kissé figyelmesebben nézünk szé lyel a világban, azt tapasztaljuk, hogy a dolog élén álló egyének úgy a legna­gyobb , mint a legkisebb dologbau a nép­pel , annak akaratával s jólétével rende­sen ellentétes állást foglalnak el, annyira, hogy nemcsak egyes egyének, hanem egész országok is teszik az éretlen lepke pápájához hasonló idétlen mozdulatokat I — mind a politika terén, mind a társa­dalmi életben; úgy, hogy már már azt kell hinnünk, hogy talán a légben van oly ragályos valami, mely a népek között ily állapotot idéz elő. Elhallgatva most ama nagyszerű politikai mozzanatokat, melyek a világ szeme láttára, bizony nem a népek akaratával (mert hiszen a nép- j nek ma már nincs is akarata, vagy ha van is, a mai világ fátumszerű bölcsei azt számba sem veszik), hanem annak elle­nére és mondhatlan kárával egyesek sze­szélye szeréut történnek. Csak a vasúti állomásnál lévő temetőre vonatkozó azon rendelkezésről akarunk szólam — misze­rint az határoztatott — ha jól vagyunk értesülve — hogy ott a temető megsemmi­­síttessék s helyébe sétányok, mulató he­lyek létesítessenek — ugyan azért a ki­szabott idő alatt vigye el a ki akarja — (tegyük hozzá és a ki teheti) a maga ha­lottját a másik temetőbe. Szerintünk ott a sétány jelenleg nem szükséges, annyi­val inkább nem sürgős; — nem szükséges pedig azért, mert itt a uép, nagyon kevés kivétellel még az urasabb rész is több­nyire a szőlők, gyümölcsösök, kertek, szántóföldek között forogván, elég módja van az úgynevezett zöldben lenni, s nem igen szorul a sétányokra; a vasúton jövő­­menő egyének száma is oly csekély ná­lunk , hogy épen azoktól ugyan egy ven­déglős sem volna képes megélni, tehát azokért is a temetőt bezárni, s arra még ezreket költeni, s a meglévő sétányokon túl többet is csinálni, nem igen szükséges, annyival inkább nem sürgős, s bátran ellehetne biz azt boldogabb időkre ha­lasztani.— Igen ám, de az a megveszett fényűzésikór nagyon ragályos valami; — tudjuk azt: hogy uagyon sokan Budapes­tet szeretnék követni, — mert hiszen na­­gyón szép is az a csinosodás, az a mivé­­lödés, az a szépítés, csakhogy rendes sort kell abban tartani, mert az a selyem kalap, szűr nadrág öltözet, nagyon nevet- j séges valami. *) Közöljük ezen cikket, — melynek egyes pontjai elfogultságról tesznek tanúságot, nehogy az ellen­­véleményüek iránt türelmetleneknek látszassunk. Szerk. | Budapestnek a csinosodása is elég rendetlenséggel hajtatott végig * s elég duzzogás kisérte az egész nemzet részéről — no de ott a fényűzésnek van annyi értelme még is, hogy Budapest az ország fővárosa lévén, uem csak illő tehát, ha­nem szükséges is, hogy az a tudomány, művészet, kereskedelem, szépség, kénye­lem stb. által világvárossá emelkedhessél?, s miut olyan a nemzetnek hasznot is hajtson és fényt is kölcsönözzön, — Kecskemétre nézve ezen okok nem léteznek. Ott a temérdek épületek közé ékelt népnek csakugyan szükségesek az üde helyek, sétányok, hol a dajkák a kisde­dekkel mozoghassanak, s azok is, kiknek ülő munkájok van, vagy a kiknek talán ebédet nem főztek, magokat mulathassák. Kecskeméten oly mulató helyek nem igen sürgősek — itten sokkal többet ér éven­ként egy-egy utcát olyan szépen kikö­­veztetni, mint tették a körösi útcávalü! — de ha szükséges volna is a sétatér, van a városnak annál száz meg száz sür­gősebb és haszuosabb teendője, pl. elébb való teendő a népnek nevelése. — Nem akarunk sérteni senkit, de az igazat még is megvallva, Kecskemétnek még most na­gyon kevés sétányokra való lakosa van. Önként felmerül hát itt ismét az az eszme, hogy először kell sétányokra való népet nevelni, azután sétányokat rendezni. Igen, de a népnevelés kellő számbani növeldéket, óvodákat, népiskolákat, le­ány növeldéket, azokban erélyes, buzgó tanítókat, rendet, iskoláztatási szigort, pontosságot, s ezekrei lelkiismeretes fel­ügyeletet követel — s Kecskeméten mit látunk? Az itt előszámláltaknak nagy hi­ányát ! Embereket neveljünk először ; azokra költsünk, ne pedig a sétányok fáira, s ha már a népet az illetők úgy szeretik eről­tetni, s fizettetni, tehát erőtessék, s fi­zettessék oly dolgokra, mint pl. a népue­­velés ügye — hol a nép haszna eldispu­­tálhatlan. Van már a városnak sétánya az állo­másnál , az ha nem nagy is elég célszerű. Van a városban is egy jó hosszú; Kecs­keméten ez is elég jó és elég szép volna, ha a mellette végig vonuló, s dögleletes levegőt gőzölgő fedetlen árok oly bizarr elentétet nem képezne vele. — Vannak azonban Kecskemét városában még ennél is rondább és büdösebb fedetlen árkok, mint pl. a zsidó templommal átellenben. Nehány jó vizű kútra is sokkal in­kább szükség volna, mint egy alléra, hol a nép bizonyosan sírva sétálgatna még jó ideig. V. Töredék László Károly naplójából. (Folytatás.) December 23-kán érkezett sztambuli (konstantinápolyi) levelekből jól esett azt megtudni, hogy az osztrák kormány elő­ször örökös bellebbeztetésünket sürgette, de azt a porta megtagadta; — azután azt kívánta, hogy csak addig bellebbeztessünk, mig a béke Magyarországon helyre állitta­­tik , — a porta erre rá nem állott; utoljára azt kívánta. hogy legalább oda, hol mi bellebbezve leszünk , ő egy osztrák konzult felügyelőkép küldhessen , — a porta azt is megtagadta, az ügyeinkbeni intézkedési jogot magának tartván fel. És ennek mi méltán örülhettünk, mert láttuk, tapasz­talásból tudtuk , hogy a török kormány , legkissebb önzés nélkül minket, mint ven­dégeket szívesen lát és tart; személyes sza­badságunkat a város határán belől éppen nem korlátozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék