Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-05 / 1. szám
1879. — 1. szám. „KECSKEMÉT.“ nyék közt szokás volt. A szent homályba burkolt nyilatkozat példájából azonban az is következtethető, hogy a ,,trocheusi hangsúly“ kifejezés, tulajdonképen a közönséges szakértők szerinti „t e jt i mérték“ helyett használtatott általa. Ez esetben e nevet: „Belicai“ természetesen egészen máskint kellene kiejteni tudós Belicaiasan, már mint igy t. i.: Bellicajji. Prosti nyelvtudós ! Meghívás. A ,,Társas-Kör“ t. tagjai , valamint azon urak, kik e körbe lépni óhajtanak, tisztelettel felkéretnek, hogy f. hó 10-kén esti 7'/a órakor, az iparegylet helyiségében tartandó tisztújító közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Az elnökség: A közmünk a váltságot, mely évenként tízezer forintnál többre rúg, eddig — minden kaució nélkül — a városi útibiztos kezelte. A legutóbb tartott városi közgyűlés, Bagi László bizottsági tag indítványára, e primitív eljárásnak véget vetett, s elhatározta, hogy újévtől kezdve a közmunkaváltság a városi pénztárnál lesz befizetendő. A kaszinó múlt évi december 29 kén betartotta tisztújító közgyűlését, mely alkalommal azonban csak egy újítás történt — minden tisztviselő maradt a régi helyén, a pénztárnokot kivéve. A jószágtartó gazdák nagy örömére, a hó elolvadt s igy a jószágot ki lehetvén verni, a csekély takarmányt pedig további időre lehet megőrizni. Ugrik vendéglős, saját kijelentése szerint, nem akart öngyilkossá lenni, hanem fegyvere véletlenségből, tisztogatás közben sült el. Már jobban van. Meggyógyulása bizonyos. Dr. Hanthó István II. osztályú ezredorvos, hasonló minőségben a m. k. honvédség szabadságolt állományába neveztetett ki. Amint halljuk Kecskeméten fog letelepedni. Az igazolási választmány még nem intézkedett a két megreklamált kerület választottainak ügyében. Nem ártana azt a tabarékok által erőltetett választást megejtetni s azután a zaklatott választók megnyugtatására, vagy akármiként is, de a reklamáció ügyét elintézni. A vásári és piaci pénzszedési jogot Schmied Jakab előbbi bérlő vette ki 1879-dik évre 5250 frtért az újabb árverésen. Az utóbbi árverés ezen eredményét sem hagyta jóvá a dec. 28-ai közgyűlés. A reform, egyház közgyűlése múlt évi december 29-kén tartatott meg, mely az egyháztanács választás eredményét örvendetes tudomásul vette. Azt hittük zajos lesz e gyűlés, miután Kálnicki botránynyal fenyegetőzött, a választás eredménye azonban úgy látszik lehűtötte a kereskedőket. Az izraelita nőegyleti táncmulatság, múlt évi december 28-kán, a „Nádor“ tánctermében, kis közönség részvéte mellett tartatott meg. Jelen voltak : Hacker Szidi k. a., Hacker nővérek , Hirsch Matild k. a., Kecskeméti Berta k. a. és Schwarz Flóra k. a. A fiatal asszonyokat képviselték: Brachfeldné Schweiger Berta, Behr Mórné , Klein Gyuláné, Polák Pálné , Dr Réti Mórné, a szép Dr. Scheiber Ignácné, Dr. Schwarz Lászlóné, Schwarz Ignácné és Gusztávné s ifjú Vitzné úrhölgyek. Ha tudósítónk feljegyzése pontos, akkor az egész báli koszorút teljesen feltüntettük , amiből látható, hogy a mulatság kevéssé látogattatott. Egyébiránt ez nem csoda, tekintve azon pompát, amelyet e bálon bemutatni szokás. A mulatság, melyen a keresztényt és művészvilágot Abonyiné K. Ella asszony képviselte, jó kedvben hiányt nem szenvedett, csak az a kár, mint tudósítónk beszéli, hogy az öröm ragyogását a csekély világítás látni nem engedi. A népkör tisztújító közgyűlése január 12. d. u. 4 órakor fog megtartatni.z A római katholikus egyháztanács múlt évi dec. 29-kén ülést tartott, mely alkalommal a beterjesztett költségelőirányzat nem fogadtatott el, hanem egy bizottságnak adatott ki, az előirányzatnak újabb, helyesebb alapon leendő kidolgozására. Ugyanekkor Bogyó apát-plebános úr, a temetési botrány ügyét elbeszélte. Előterjesztése oly benyomást tett, amilyent a főtisztelendő úr aligha várt. Előadásából ugyanis az tűnt ki, hogy követett eljárása nem volt helyes, káplánjáé még kevésbé. Elmaradását azzal mente, hogy félt az agyonveretéstől, nem ő maga, mint ember, hanem , mint papi méltóságot viselő egyén. Hogy az ingerültség, miért hágott ily nagy fokra, azt nem fejte meg. Egyébiránt azon kijelentést, hogy „húzassák ki a halottat a Gazsi csamangóval“ egy igazitó helyre: „ha nem várakoznak, hát kihúzathatják a halottat akár a Gazsival is.“ Akármint volt, ilyen nyilatkozat nem paphoz illő, annyi bizonyos. Abonyiné betegsége megrontotta a színházi műsort s múlt csütörtökről a ,,47-ik t. c.“ maradt el, szombatról pedig a „Kapitány kisasszony.“ A Váradinak, a szín társulat jeles hangú népszínműénekesének jövő kedden jutalomjátéka lesz. Színre hozatik Abonyi „Kecskeméti leánykérők“ című népszínműve. Hisszük, hogy a közönség ki fogja mutatni szeretetét tömeges megjelenésével az iránt, a ki oly sokszor szerzett élvezetes estét kiváló hangjával. A függetlenségi párt I. 1879. évi január hó 5-kén délután 3 órakor a „Népkor“ nagytermében rendes évi közgyűlést tart, a melyre a választópolgárokat tisztelettel meghívja Kecskeméten, 1879. év január hó 3-án a vezérbizottság. A kecskeméti tabarékok egyik nem igen tisztességes tulajdonsága, hogy a függetlenségi párt tagjait lehetetlenné akarják tenni, ha lehet vagyonilag , ha lehet becsületében , ha lehet népszerűség tekintetében. Legutóbb Németh Dániel ügyvédet és S. I. urat vette nyelvére a pártközlöny, a lejti hangsúlyos nyelven irt „Kecskeméti Lapok“ s azt állítja, hogy „még a szavazógéppé degradált egyházhivek közt is akadt mintegy hetven, ki a névsort különösen disztelenitő stb. neveit kitörölte.“ Ez egyszerűen nem igaz s ha csak azért üdvözölte a felvilágosodás e jeleit, akkor kár volt a fáradságért. Németh Dániel 301 szavazatot kapott, míg Kis Miklós főispán csak 66-ot, tehát 19-el többet, mint Kéri Károly. Üdvözölte a „K. L.“ a felvilágosodást. Az igazolási választmányelnöke Lestár úr, a választmányt, a két kerület elleni felszólamlások tárgyalását megkezdendő, jövő szerdára hívta össze. —■ Abonyiné, a színtársulat kedves énekesnője gyöngélkedik, de már a javulás útján van. Minél gyorsabb visszatérését óhajtjuk a színpadra — mind az ő, mind a közönség javára. Temetési kellemetlenség. Az izraeliták temetőjét egy temetkezési egylet kezeli, mely az egylet tagjainak csekély díjért ad helyet a temetőben , másoknak az art tetszése szerint szabhatja meg. A múlt napokban Kecskeméti Márton kisfia meghalt , kérette a temető kulcsot, de nem adta ki az egylet, hanem ötven frtot követelt, mert Kecskeméti Márton az orthodox felekezethez pártolt át. Miután K. sokáig, talán 30—40 esztendeig volt a temetkezési egylet tagja s mint ilyen fizette a dijt, nem nyugodott bele a kívánságba, mely igazságtalannak tűnt fel előtte. Ment a polgárnagyhoz, onnan a kapitányhoz s mig ítéletet kapott, addig a holt fiú temetetlen feküdt. Végre megkapta az ítéletet, hogy a temetkezési egylet helyet adni, K. meg a kívánt összeget megfizetni köteles, így aztán a halott elért örök nyugalma helyére. A közmivelődési kör jelzett gyűlésén Keller Lajos ideiglenes elnök, megnyitó beszédében a közönséget felvilágositá az egyesület céljáról s buzdított a belépésre, pártolásra. Beszélt még doktor Kecskeméti A., Fischman rabbi és Virányi, aki szivökre köti a segélyezetteknek, hogy egykor ők is segélyezzék a reá szorulókat. Persze Virányi úr már látja képzeletében a leendő pesti háztulajdonosokat stb. e kisfiukban. Bizony az lehet, hogy nem csalódik. Az izraeliták január 6-k án választják egyháztanácsukat. A haladók jelöltje dr. Kecskeméti Alajos, a lassan haladóknak még nincs jelöltjük. Valószínűleg azt tartják: lassan járj tovább érsz. A korcsolyázás érdekében f. hó 29-kére összehívott értekezlet megtartatott , mely az ügyet megbeszélés tárgyává tette. A jégsport rendszeres küzdetése végett jövőre korcsolya-egylet alapítását elhatározá és e célból a szükséges előmunkálatokról is gondoskodva lesz , jelenben azonban csak magán társaság létesült és működését a vásártéren, a cédulaház mellett levő jégterületen folytatja, melyet gondoztat , sepret és öntöztet. Az egyesek által fizetendő részvénydíjért. a jelen időszakra, megjegyeztetvén , hogy hölgyek mindenkor szívesen látott vendégei a társaságnak , és megjelenésük megtiszteltetésnek vétetik. Máris több hölgy ígérkezett részt venni. Kedvező időjárással bár mindennap folyik a korcsolyázás, mégis e célra főkép a szerda, szombat és vasárnap délutánra jön kitűzve. A Ki a 1. közönség közül szintén részt akar venni a korcsolyázásban , az részvénydíjának lefizetése végett Szappanos Sándor, III. éves joghallgató úrhoz fordulni szíveskedjék, akár lakásán (budai kis-utca 270. sz.), akár a fennebb említett időkben a rég- pályán. — Érdekes episod a boszniai hadjáratból. Egy vár felé nyomult egy 11 század Mollinári-balra. A mint minden el-1hetőségre készen vonulnak a hegy felé, melyen a vár volt, azt kérdi a kapitánytól egy kecskeméti születésű juhász legény: „Ugyan kapitány úr, minek megyünk mi ily fontossággal előre?“ „Hát, hogy azt a várat elfoglaljuk !“ „Hja, válaszolt a juhász, hiszen nem kell annak semmi teketória, mert nincs abban a várban senki és semmi. Én az éjjel felmentem Pista pajtásommal, de nem találtunk egyebet e viasz gyertyánál, s e szavakra köpenye alól előhúzta a bizonyságot, egy jókora szál viasz gyertya képében. Január másodikén szép társaság gyűlt össze Mádi János népbanki elnök úrnál , a házi úr névnapját megünneplendő. A kedélyesen mulatozók reggel felé is alig tudtak megválni a kedves családtól. Ez estét emelte a házi úrnő nővérének , H. I. kisasszonynak éneke , ki közkívánatra szép, tiszta s üde hangjával iskolázottságával egészen elragadta a jelen voltakat. Népdalaival még a társaság egy nem magyar tagját is elbájolta. Részt vett a mulatságban városunk két szeretett képviselője, Kada Elek és Sziládi Lajos úr is. A holló kivájja a holló szemét. A helyi orthodox zsidók papjának szobájába besurrant egy galliciai zsidó s úgy beleszeretett mintegy 60—65 frt. értékű ezüst gyertyatartóba, hogy nem tudva azoktól egyhamar megválni, elvitte a szentháromság temetőbe s ott elásta azokat. A jó madarat Bene László biztos elcsipte. a Kecskemét Nagy-Kőrösért! Az a sajátságos eset fordult elő, hogy a nagy-körösi goromba vasúti főnököt és a visszaélést visszaélésre halmozó vasúti pénztárnokot lapunk szerkesztője jelentette fel s kérte meg ellenük a vizsgálatot, pedig habár igaz, hogy a vasúti hivatalnok az utazó közönségért lévén, bármely utast is érdekel azok eljárása, a feljelentést mégis csak Nagy-Kőrös lakosainak kellett volna megtenni s a vizsgálat megejtését kérni. A pénztárnok még alig két-három hete hencegett, emlegette, hogy, ha van tanú tessék a vizsgálatot megindítani s már van ij ok a vizsgálat megindítására, sőt még tanú is elég. Van tanú arra, hogy egy urat szemtelennek nevezett, mert kötelességére emlékeztettek arra is, hogy jóval, talán 70 krral vett többet, a ketlőnél Kecskemétig. „ Általános a panasz, hogy rosz időket élünk, az ipar pang, a kereskedési üzletek nem jövedelmeznek. Hogy is ne, mikor a város kapitányi hivatala már több hete, hogy a belső, ez előtt (vékás) búza piacon egy takarék tűzhelyet áruitat és még arra sincs vállalkozó, hogy valaki onnan ingyen elvitesse. Földmives gazdáinknál bevett szokás a cukrázda előtt panaszkodni, sokszor trágyázott tábláikkal dicsekedni, bár alig elhihető, hogy nálunk a trágya becsértékkel bírna, mert különben csak kitakarította volna már valaki a polgármesteri hivatal ablakával átellenben fekvő trágyadombot a gabna piacról. Ezzel aztán minden meg van mondva s a jó férj igyekezik ki nem elégített étvágyát azokra a szép mákos és diós patkókra gondolva, kárpótolni, melyekhez a tészta ott kel a kályhán, vánkosokkal betakarva, nehogy meghűljön és semmivé tegye a konyhaművészet remeklését. A délutáni siestához éppen csibukját tömi, midőn a feleség mencsikoffba és capuchouba öltözötten elébe áll és azt mondja: jerünk krisztkindlit vásárolni! Sóhajtva teszi le a fidibuszt és követi a menyecskét, ki csakhamar annyi mindent vásárol, hogy bérkocsin kénytelen haza jönni, nehogy a hordár összetörje a kényes portékákat. A férj most már csakugyan szökik a kaszinóba s az ablakon át nézi a havas, ködös időt. A kaszinóval átellenben tajtékpipa-kereskedés van. Egyszerre bérkocsi áll meg a kereskedés előtt s a ki abból ki- és a kereskedésbe belép, nem más, mint a kis feleség. Hm! Ezt már nem szabad, legalább nem illik tudni. Hanem férj uramat nem hagyja nyugodni az a gondolat, milyen lesz a szivarszipka, mely nevével jelezve, a karácsonyfa alatt feküdni fog. E gondolattal foglalkozva, az utcára megy, gázvilágítás mellett sétál teendő. Rég ideje, hogy egyedül utolszor tévé, még nőtlen korában. Csakhogy akkor kényelmesebben átengedhette magát a járókelők vizsgálgatásának, míg most léptennyomon vásárolni sietőkbe ütközik, tyúkszemre lép és nem győz bocsánatot kérni. A séta közben aztán megint eszébe jut a szivarszipka. S a szivarszipkára gondolás után önkényt következik, hogy arra gondol, miszerint a meglepetést hasonlóval kell viszonoznia. Még jól emlékszik, mennyire dicsérte a múlt hetekben azt a legújabb divatú kalapot, mely a divatárus boltban kitéve volt , hogy mily örömet szerzett nejének ama varrószekrény látása, melyet a diszmóárus tett ki az üveg mögé. Megveszi tehát e dolgokat és siet azokat belopni lakásába. Nem kell félnie a meglepetéstől. A menyecske a belső szobába zárkózva, papírcsillagok metszésével van elfoglalva. A férjnek aztán segíteni kell ez aprólékos munkában. Ekkor már nem boszantja a karácsony. Hisz most az apa örül az anyával a gyermekeiknek nyújtandó meglepetés sikere felett. No meg titkon , bajusz alatt azon is mosolyog, mily arcot fog mutatni, ha a színlelt meglepetés álarcát félretéve, megmondja neki, hogy előre tudta, mi lesz számára a krisztkindli. A vacsora rövid s aztán a lefekvés következik. A férj szivarszipkájáról, a nő dióspatkóiról álmodozik. A gyermekek is álmodoznak s hangosan beszélnek álmukban. Egyiknek most is az a favágó kellene, mely Brunner kirakatában magától ütögeti a fejszét a tőkébe, másik arról az igazi hajjal biró báburól álmodozik, melyet oly rég ígér neki a mama. — — — — — — A nagy nap, azaz a nagy est elérkezett. Titokzatos egy est! Mindenkinek van valami rejtett titka, mi által hatást óhajt előidézni. Kiki tudja, hogy meglepetésben fog részesülni. Mindenki érdeklődéssel várja a jelszót, melyre a függöny felgördül. A gyermekek suttogva ülnek a sarokban s nem engedi őket elaludni a várakozás. Papa izgatott sétájából, melylyel a szobát nagy léptekkel végigjárja, és a mama gyakori ki- és befutásából gyanítják , hogy valami rendkívüli fog történni. S aztán Juci meg Nina elárultak annyit, hogy a kis Jézus sok mindenfélét hoz ma este, ha jók lesznek. Oh , a két gyermek oly jó, hogy szavakat sem vehetni, pedig máskor majd szétveti a házat pajzán jókedvük nyilvánulása. Hogy megkondul a hét órai harangszó, mama, kit már félórája nem látott senki, felnyitja az eddig bezárt szoba ajtaját s behívja a kis családot. Egy percre vakító fény bilincseli le a gyermekeket, kik csakhamar örömajongva rohannak a földiszített karácsonyfához, melynek lábánál sorban el vannak helyezve azok a tárgyak , melyek egy hét óta rendesen megjelentek álmaikban. íme az a nagy siló baba, melynek igazi haja van s az a favágó , mely nem látszik tudni, milyen ünnep van ma. Legalább most is oly egykedvűen ütögeti fejszéjét a tőkébe, mintha most is a kirakat tükörtáblája mögött volna. A két gyermek tapsolva , újongva körültáncolja, meg-megnézi a sóvárgott tárgyakat, s összes figyelmük le van kötve a fényes látvány által. Hanem egy pillanat múlva a papa és mama karjain csüggnek s mintegy érezve, hogy a kis Jézus csak közvetve hozza ajándékait, a közvetítők kezeit halmozzák el csókjaikkal. Férj és nő összenéznek. Mindkettő szemében könnyek ragyognak. Az örömnek könnyei.... Hanem elég volt abból a boldogságból, melyet a gyermekek öröme szerzett. A kis menyecske titkosan kezd mosolyogni s pajzán célzással mondja férjének: — Maga most már rágyújthat egy szivarra ; megengedem — A férj elérti, hova céloz a ritka engedmény. Eszébe jut a bérkocsi, meg a tajtékpipa-kereskedés. Szótlanul siet íróasztalához , melyre szivartárcáját téve. Sime a régi szivartárca helyén újat talál. Gyöngyökkel , selyemmel hímezve, közepén nevének kezdőbetűivel. Mellette egy ládika ónpapírba göngyölt „regalia de la reina“ finom szivarokkal. Nos ? És hol marad az a bizonyos szipka? — Igen, az is ott van, gyönyörű egy darab, páratlan a maga nemében. Ugyanazt az idylli jelenetet domborítá ki rajta a metsző keze tajtékból, mely most a férj és nő között következik. Egy örömtől és boldogságtól sugárzó arcú pár ölelve tartja egymást. — Milyen nagyszerű lesz az, ha kiszivódik !... — De most már teríthetnének az estekhez. Kedvesem, rakd el az asztalon levő tárgyakat, — szól a férj s a nő ott találja az uj divatu kalapot s a remek varrónecessairt. A nő nem szól, tudja honnét került oda s némán borul a férj keblére. A kedves nő egy hálás csókkal köszöni meg... . A karácsonyfa gyertyáit kioltották. A gyermekek elaludtak s ajándékaikat maguk mellé rakták ágyacskáikba. Minden csöndes, csak egy boldog pár ül, egymást átölelve tartva a bea-főző alatt lobogó szeszláng kékes fénye mellett, suttogva édes dolgokat. A férjnek az jut eszébe, hogy ezért a percért nem volt kár feláldozni egy heti nyugalmát, megszokott életmódját. A nő pedig azt gondolja, hogy az igazi boldogság az, midőn szeretteinket boldogoknak látjuk. Január 5. KÜLÖNFÉLÉK. -f- Székesfehérvárból érkező tudósítások értesítenek bennünket a jövő év tavaszán ugyanott tartandó országos kiállítás végrehajtó bizottságának buzgalmáról, különösen ki vannak emelve az elnök úr. Zichy Jenő és Lederer Sándor úr Budapestről, mint a II. csoport elnöke és az irodai pénztárügy főnöke, kik mindketten a kiállítás körül lankadatlan és sikeres tevékenységet fejtenek ki. A bejelentések nem remélt nagy számban történnek és különösen minőségre nézve fényes eredményt helyeznek kilátásba. A kiállítás érdekében eddig az ország minden részében 22 bizottság működik, melyeknek tevékenységét a legtöbb országos kereskedelmi kamara pártolása hathatósan előmozdítja. Az újonnan kinevezett miniszter urak gr. Szapáry Gyula és dr. Kemény Gábor, ezen a művelődési fejlődéseinket a legnagyobb