Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 29. szám

1883. — 29. szám. KECSKEMÉ­T. Április 8. Mit regél a Duna tündére? — Hanusz Istvántól. — ("Vége.) A Duna víztükrének felü­lete azon a 126 */a mf. hosszú vonalon, mely Dévénytől Orsováig ér, 9­0 mf., szigeteinek összes száma 867, ezek 200 híján kataszterileg föl vannak mérve és kiterjedésük össze­sen 57­68 földrajzi és mértföldre rúg ; e területnél, miután Abaúj és Torna egyesítve lettek, még mindig 15 vármegyénk van a 63 közt kisebb. Behoz a Duna Magyarországba 67,400 köbláb vizet és kivisz nem­csak 324,000 köbláb vizet, hanem a­mi annál jelen­tékenyebb dolog, csupán Budapesttől kezdve éven­ként 730 millió mázsa magyar földet, szapo­rítván azzal Románia területét. A Duna folyásának, mint vizi útnak javítása az osztrák s magyar mo­narchia területén 1818­­-­1861. évek között 13­/2 millió írtba került. Hátra van még szólnunk azon 132 mf. hosszú folyópályáról, melyet Dunánk a tengerig tesz meg, miután Magyarországtól búcsút vett. E hálás haza még azután sem feledkezik meg róla, utána küldi a Zsily, Olt folyókat és számos kisebb-nagyobb pata­kot, hogy kegyencze hosszú útjában hiányt ne szen­vedjen, mert Bulgária ugyancsak szűkmarkú iránta. A román lapályon ismét olyan sajátságokat ölt ma­gára, a minek magyar alföldi pályáját jellemezték ; medre szétterül, folyása lomha lesz, partjai iszapo­sak, szélessége itt-ott közel jár az Ua­mértföldhöz, vidéke egyhangú, bozótos, nádas, bal partján messze épültek tőle a városok, hadsereggel csak némely ma­gasabb pontoknál lehet átkelni rajta ingoványai miatt, ilyen réveknél erős várak épültek éjszak fiai ellen. Brailától torkolatáig nemzetközi jellegű. Midőn 7 mf. közelségre jut a Feketetengerhez, a dobrudjai halmok elöl kitérve, éjszaknak fordul és Turcisánál kezdődik meg elágazása, deltája. E 46 m1 mf. kiterjedésű vízfonadék 3 fő ágon üríti ki magát a tengerbe, hol a szőke Duna vize 10 mf. távolságra a partoktól még megkülönböztethető. Közlekedésre a középső ágat használják, bár ezen a Duna összes vízmennyiségének csak 2/­17 részével rendelkezik, de 100—140 m. széles és 7— 19 m. mély. Hartley sze­rint alacsony állásban 2000 köbméter vize van, ára­dáskor 15-ször annyi. Torkolatánál czölöpökre épült a 4000 lakosú Szulina városka, melyben legkiválóbb épület a nemzetközi Dunabizottság palotája. Ez ágat kőgátak, mólók védik az eliszaposodás ellen és arra kényszerítik a folyót, hogy hordalékát messze kivigye. Hartley mérnök 100 méternyire nyújtotta be a tengerbe a kötözéseket, a­hol egy erős parti vízáramlat éjszakról délnek tartva fölszedi az iszapot és messze hordja el. Idővel betölti ezt is majd a Duna, mely deltáját évenkint 4 méterrel tolja előre, de csak az 1916 dik év lesz az, mikor e vízművi munkálat haszon nélkülivé válik. Nem talál­juk ezt lehetetlennek, ha fölgondoljuk, hogy a Duna naponkint 90000 köbméter iszapot visz a Feketeten­gerbe, évenként pedig 32.850,000-et, mint azt Mu­­szinszky 10 évi megfigyelés után megállapította, sőt ő szerinte 187°­. -ben naponként 208,500 köbmétert. Ha valaki a Duna által így kiszállított iszapot elte­rítené, az egy­­ mérföldön 8 decziméter vastag ré­teget adna. Ez városunk területén, mely körülbelül 700 hold, elterítve i­t­, m. magas lenne, mi 6 ölet tesz ki. Geikie pedig kiszámította, hogy Dunánk a maga ágyát egész hosszában egy lábnyi mélyen csak 6,840 év alatt kotorja­ ki; nem félhetünk tehát, hogy az orgoványi és ágasegyházi homokbuczkákra egy hamar ráker­üljön a sor! banánk 209 mf. hosszú útját 181 mértföldnyi kerülővel teszi meg, úgy, hogy ekép­­ híján 400 f mértföldnyire nyúlik meg pályája. Ennek hajózásra a/12-ed része használható; a beleömlő 120 vízér kö­zül 30 képes könnyíteni a forgalmat. Vízbirodalmát 14,727 □ mértföldre számítják és ez Földünk szára­zulatának kevés híján­­­ilsi része. Az Alpesek és Cseherdő fája, Magyarország és Románi gabonája, szarvasmarhája, a Kárpátok sója és ércze a Dunán lelik meg legolcsóbb útjukat kelet felé. 1881-ben a Szulina ágon 523 angol hajó­­­0 millió tonna teher­rel ment át, az orosz szállítmány 10,000 tonna volt. A múlt évben a dunagőzhajózási társaság 20 millió métermázsa terhet szállított, ebből 12 millió m. má­zsa gabona volt, mi az 1881-iki bevételt 1.276.000 írttal növelte. Ez miniature tekintete a fejedelmi folyónak. Nincs Európának vízere, mely annyi különböző tar­tományt, nemzetet és népfajt érintene, mint a Duna. Fölső folyásánál németül beszélnek, közép szaka­sza körül magyar szó zeng, az alsó vidék egyik part­ján románul kiejtett szóra a túloldal délszláv nyel­ven felel. A közlekedés, kereskedés és hadjáratok mindig partjai mentén, vagy hullámain vették útju­kat. Világtörténeti események egy folyamhoz sin­csenek akkora számmal kötve, mint a Dunához. Ezen vonult alá Nagy Károly császár, hogy az ava­rok hatalmát megtörje; ennek partjain robogtak végig az ősmagyarok, hogy Németországot rémületbe ejtsék ; ezen úszott alá Fekete Henrik császár, hogy hűbérúri jogait Árpád nemzetére kiterjeszteni meg­próbálja; e folyó mentén húzódtak a keresztesek a szent sir megszabadítása végett keletnek. De hogy történeti vonatkozásaimmal rövid le­gyek, csak azt említem meg, hogy a szőke Duna habjain jött alá hozzánk az a dicső királyasszony, ki elődeinek díszes koszorújában talán egyedüli akart és tudott e nemzethez magyarul szólni; és mi­dőn ezt ma Budán, Gödöllőn napról-napra teszi, nem csupán a mi szíveinket hódította meg, hanem ő is magas foglya lett a mi jobbágyi hódolattól lángoló szeretetü­nknek. ------»gsagaaa»—------­ fiscsi, Óh, csak még egyszer összejönnénk .. .*) Oh, csak még egyszer összejönnénk ! Csak egyszer, pillanatra bár. Hogy elmondhatnám : hű maradtam. Szivem most is magába zár. Mióta nem láthattuk egymást, Perczig se voltam hittelen. Halálomig téged szeretni. Gyönyör és üdvösség nekem. Oh, csak még egyszer összejönnénk ! Szép csöndes nyári éjjelen, A­hol virágok illatoznak S a lomb susog szerelmesen. Csak egyszer járhatnám veled még A zöld erdőt, a réteket! Csak egyszer mondhatnám utánad : Tied vagyok ! tied leszek! . . . Oh, csak még egyszer összejönnénk ! Egy csókra, ölelésre még ! Od’adnám vérem’, ifjúságom’ Egy árva ölelésedért. Magasztalnám édes dalokban Jóságodat, szerelmedet; Aztán meghalnék könnyű szívvel, Mint gondtalan, vidám gyerek. Reviczky Gyula. *­ Lásd irodalmi rovatunkat. KECSKEMÉTRŐL. — Mutatvány E. Nagy Sándor „A székelyföldön és az Al-Dunán“ czimü útirajzaiból. — Kecskemét 44,887 lakosával a meghami­­sitatlan magyarság fészke, hol a már távolról halló ü­dvlövések és éljenzés zúgása előre értésünkre adja, hogy mily melegséggel várnak bennünket s megér­kezvén, azt látjuk, hogy nemcsak az indóház, a vá­ros majd minden épülete, hanem még a tornyok is fel vannak lobogózva. A reánk várakozó néptömegnek fele se fért be a pályaudvarba s a kívül maradtak nem hallják azo­kat az őszinte, szívből fakadó meleg szavakat, me­lyekkel Horváth Béla kir. alügyész a város örömét tolmácsolja látogatásunkért, s amelyekre Urváry épen oly keresetlen őszinte szavakkal válaszol, tolmácsolván a társaság meleg rokonszen­­vét a város iránt. A kölcsönös bemutatások után (úti bőröndjein­ket a rendezőségre bízva, részben a vasúti kocsiban hagyva,) roppant tömegben gyalog vonulunk a va­súti állomás közvetlen közelében levő városi kertbe, a­hol áll „B­á­n­k -b­á­n“ halhatatlan szerzőjének, az itt született s élt Katona Józsefnek szobra. Egy szépen sikerült mellszobor ez, valami egy és fél öl magas, négyszögű márványoszlopon, mely­nek töve szép virágokkal van beültetve és csinos vasrácsozattal körülkerítve. Az oszlop oldalán ez van felírva: „Katona József, született 1792-ben, meghalt 18­3­0- ban.“ Az egész oszlopot most szép virágokból és tölgy­­levelekből készített girland folylya körül. Körülvesszük a szobrot levett kalappal s az elhunyt nagy szellem iránti tisztelet és kegyelet ál­tal okozott mély csend beálltával a lánglelkű költő legnagyobb alakjának hatalmas és hű­ személyesítője. F e­­ e k i a szoborhoz lép és igen szép beszéd kísé­retében egy óriási babérkoszorút helyez el arra; a babérkoszorúról 2 méter hosszú és fél méter Fővárosi levél. Budapest, april 6. Nemzeti pályadíj. — Egy új népszínmű. — Itt a Spanga, ott a Spanga , hol a Spanga? A történelmi társulat mai ülésén nevezetes in­dítványt tett Bánó József, a­ki a felvidéki magyaro­­sodási mozgalmak egyik vezetője, s ez indítványát oly szépen indokolta, hogy az ülésen jelenlevők har­sány éljenzéssel fogadták. Indítványa ebben foglalható össze: „Hirdettes­­sék pályázat egy nagy történeti, ethnographiai és ethnológiai munkára, amelynek jutalma 15 — 20000 frt legyen. Ezen munkának jő czélja legyen a legszi­gorúbb történeti kutatások és okmányok alapján megírni a magyar nemzet és fajnak, mint élő orga­nizmusnak történetét, jellemét, tulajdonságait, életfel­tételét, különösen pedig azon indokokat, amelyek­nél fogva mindenkor fentmaradt s döntő befolyását érvényesítette. “ A jutalom akkor adandó ki, a mikor a nemzet fennállásának ezer éves ünnepét üli. Merjük hinni, hogy ezen indítvány nem lesz kiáltó szó a pusztában. A népszínházban tegnap este került először színre Vidor Pál második népszínműve: „A száraz malom“ , és meglehetős gyenge dolognak bizonyult. A meséje röviden ez. Kovács Lajos gépész a meny­asszonyának visszaküldi a jegygyűrűt és pedig va­lami ártatlan pletyka miatt. A menyasszonya ezután más emberhez megy nőül s rövid idő alatt özvegy marad. Ekkor összetalálkozik vele Lajos és elveszi. Ez ártatlan mese persze csak úgy folyhatik há-­­rom felvonáson keresztül, ha sok epizód kergeti egymást és nem segítik elő a főcselekményt, így van ez itt is. Minden előre halad, csak a főcselekmény (ha ugyan ennek lehet nevezni) nem és minden történik, csak dráma nem. Egyszóval csak epizódok halmaza az egész, amelyben egységes színdarab sincs, de még jóformán olyan tulajdonsággal sem bir, a szélesz fehér atlasz-selyem csüng alá, melynek két ágára aranyos betűkkel van felírva: Katona Józsefnek. Az irók és művészek társasága 1882. évi kirán­dulása alkalmából. A koszorú elhelyezése után P. Szathmáry Károly elragadó költői nyelven emlékezik meg Kato­n­á­r­ó­l, ki megírta a magyar irodalom leg­nagyobb s utolérhetetlen drámáját s ihlettől áthatva idézi Katona szellemét, hogy tekintsen alá fény­honából; most már nincsenek hazánkban panaszkodó Tiborczok, fajtalan Ottók és ravasz B­i­b­e­­r­a­c­h­o­k, feltörve már a szolgaság járma­s „orszá­gunk nagyasszonyához“ az őszinte sze­retet fűzi a népet és ajtaja nincs elzárva a szegé­nyek előtt. A meghatóan szép beszéd után kocsikra ülünk együtt a rendezőséggel és behajtatunk a szépen fel­lobogózott és kellemesre fellocsolt utczákon a vá­rosba, megtekinteni a várost. A város nem fényűzéssel, hanem kényelemmel és gyakorlatilag van építve; az építkezésből kitet­szik, hogy a várost — kevés kivétellel - gazdag földmivelők lakják ; — az épületek köz­ü­l minden­esetre legszebb a plébánia templom gyö­nyörű vörösmárvány portaléjával, — azután a ref. c o 1 r e g y u m . —■ a feltűnőbbek közzé tartoznak a kegyes- és ferenczrendiek zárdái, cath, gymna­sium, a reformátusok, lutheránusok és izraeliták templomai, gőzmalmok, kórház, a „Beretvás szálló“ s több magánépület. Az épületek megtekintése után kimegyünk a „M­i­n­t a kér­t“-be, a­hol igen kellemes meglepe­tés vár reánk. Kecskemét város bírálatunk alá akarta bocsátani, hogy mennyiben volt igaza a nótairónak, aki azt írta, hogy „Hírös város az Alföl­dön Kecskemét“, és 12 paraszt fiút s hozzá 12 paraszt leányt szólított fel, hogy saját táj­viseletükben szolgáljanak fel a villásregge­linél , és mi nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy a

Next