Kecskemét, 1890. július-december (19. [18.] évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

27. szám. illattal táplálkoznának. Bezzeg nem így táplál­koztak a régi időben előkelő hölgyeink. Persze ők nem ismerték meg az idegeket izgató és romboló kávét, hanem bepecsenyéz­­tek annak rendje és módja szerint és a borivást sem tartották nőiességükhöz illetlen dolognak. Volt is aztán egészséges és erőteljes ivadék! És mai hölgyeink ezen elégtelen táplálkozásá­nak szomorú eredménye az, hogy arczuk érde­kes halavány, gyengéd lesz, a testük azonban vértelen, erőtlen, ideges és fejletlen. * Pedig a férfiak okosodnak s kezdik megbecsülni a nőben nem csupán a hófehér kacsákat, a pa­tyolat teint, a hozományt, de az egészséget is. Az élelmes férfi szemében valóban rettentő, mert méltán aggódik, hogy majd egész élete panasz, köny, fájdalom, görcsök, orvos, fürdő és efféle keserűségek között foly le. Az okos férfi szemében a leánynak legértékesebb hozománya: egészség, üde énje. A gondos szülők tehát arra törekedjenek mindenekelőtt, hogy jó egészséggel „stafírozzák“ ki kedves leányukat. Nálunk a leányok alig hogy felcseperednek, — különösen ha gazdag hozománynyal bírnak — már férjhez mennek. Ismerek a Hegyalján egy vidéket, hol 16 éves leány alig található — leg­­felebb a szegény sorsunk között — mert már 14—15 éves korában elkapkodják őket. Nagy fonákság az is, hogy nálunk a 20 éves leány már pironkodik a miatt, hogy még mindig leány, a míg Angliában és Németországban a leányok csak ritkán mennek férjhez, míg életük 20-ik évét be nem töltötték. Hogy e korai férjhezmenetel mily káros az anyára és születendő gyermekeire, azt talán fe­lesleges volna bővebben fejtegetni. De nem akarjuk tovább fejtegetni a fonák­ságokat, melyek nőink nevelésében és életmód­jában előfordulnak. Az eddigieket is csak azért mondottuk el, hogy a leányos szülőket figyelmez­tessük azon eléggé nem kárhoztatható viszássá­­gokra, melyeket leányaik nevelése körül elkö­vetnek. S ha a szülők és hölgyeink ez igénytelen, de a legjobb szándékkal írott sorainkat megszív­lelik, akkor czélunkat elértük. Paxit Deus ! 1. Sz. EGÉSZSÉGÜGY. VIZIVÁS FÖLHEVÜLÉS KÖZBEN. — Szabad-e vizet inni ? — Ha ezt a kérdést in­tézi a táncz hevétel viz után epedő nagysám a ked­ves mamához, vagy papához, kinek mostanában ki­jutott az őrzésből a rengeteg sok bálon, nemcsak szigorúan tiltó a válasz, de kétségbeesetten őrködik a jó, gondos szülő, nehogy drága leányuk valamiké­pen egy csepp vízhez jusson. Ha pedig az állapot már tarthatatlan és könyörü­letet illő gyakorolni, akkor soha sem mellőzik azt az elővigyázatot, hogy ne egészen friss vizet nyújtsanak a felhevü­ltnek, ha máskép nem, a homorúra fogott tenyerekkel mérsék­lik a hő fokát. Valahányszor tanúja vagyok ennek a legművel­tebb osztályban is megrögzött hagyománynak, mind­annyiszor sajnálkozom. Kettős okom van rá. Még mindig nem értik az emberek — mint Schoppen­hauer találóan mondja — a természet hangját, mert nagyon is világosan szól hozzájuk. Azután még ke­vés ember akad, aki adandó alkalmakkor a modern természettudomány álláspontjára helyezkedve, ér­vényt szerezne ennek ; azok, kik erre leginkább hi­vatottak, akiknek szava a papák meg a mamák előtt szentírás, többnyire érdekből nem mernek szembe szállani az általánosan elterjedt balhiedelmekkel. Eszembe jut egy gyermekkori olvasmányom, ha jól emlékszem a jó, öreg Nieritz valamelyik elbeszé­lésében érkezik a tikkasztó hőségben, az úti fáradal­maktól a roskadozásig kimerült fiú az epedve várt forráshoz és amikor örömtől eltelve ép azon van, hogy élvezze az enyhítő ital kortyait, ott terem mel­lette az öreg falusi mester, hogy oktassa: „Kimele­gedéskor hideg vizet inni, fiam, ép oly bűn, mint a pálinkaivás. S bár sokszor az első időben úgy lát­szik, mintha semmi bajunk sem volna, de előbb utóbb a magunkba szívott betegség csirája burjánozni fog és az elkövetett bűnnek soha el nem marad a bün­tetése.“ Ily­­anokat szívtunk mi magunkba s ha nem akadt később, aki meggyőzően felvilágosítson, a gyermekkori benyomás megtartotta reánk hatását, és bennünk az a meggyőződés, hogy tökéletesen igaz az, ami régi tanokból hangzott felénk. Hogy pedig sokakat föl nem világosítottak és az ifjúság is sok tekintetben még a régi tanok szerint vezettetik, leg­meggyőzőbben látszik az említett esetből. Pedig a friss, hideg víz a tánczoló hölgyek tüdejének még soha meg nem ártott, de még az esetleg bekövetke­zett bajt nem is siettethette. Nincs fiziológiai ok, a­melynél fogva az értelmes, higiéniailag gondolkodó apának csak azon feltétel alatt volna szabad leányá­nak megengedni a tánczot, ha gyakrabban pihenőt tart és ha frissítő ital mindig kéznél van. Nem annak élvezete kimelegedés közben, de igenis a bál alkal­mára roppant erősen befűzött és a lábakat szűk czi­­pőbe szorított gyenge nőnek a folytonos táncz közben kifejtett rengeteg munkája, a túleröltetés okozhat tüdőbajt és másféle betegséget; az a végle­tekig menő kimerülés a közvetlen oka az elég gyak­ran a báli termekben ép úgy, mint a bál után ott­hona bekövetkező hirtelen rosszullétnek, összeros­kadásnak. Kiszámították, hogy az az út, mit egy ügyes, fürge tánczosnő egy nagy báli teremben valamely körtáncz alkalmával pihenés nélkül megtesz, három mértföldnyi úttal egyenlő. Az egész éjjelen át fog­lalkozva lévő tánczoló szépség körülbelül 15—18 mértföldnyi utat fut be, mi, nem is tekintve azon kedvezőtlen körülményeket, amelyek mellett ezt meg­teszi, oly munka, hogy igazán csoda, ha az komoly következmények nélkül marad. Nincs a táncz köz­ben végzett munkával egyenértékű más munka, mit emberi test egy­folytában elbírhatna és ha megfon­toljuk azt az anyagveszteséget, mit a test a súlyos munka közben szenved, tudni fogjuk, minő állapotba jut az hosszabb idei szakadatlan megerőltetés után. Azért a vizivástól nem a fölhevülés és átalában táncz közben kell megóvni a bálozó leányokat, ha­nem magától a túlságos fölhevüléstől, a túleröltetés­­től; nem arra kell tanítani, hogy felhevült testtel nem jó hideg vizet inni, hanem igenis arra, hogy a sok táncz következtében fölhevült testben a szerve­zet működése rendellenessé vállhatik és beállhat oly állapot, mely végzetessé lehet egyes testrészekre, vagy akár a testszervezet összeségére. Egy jeles berlini higiénikus mindazon bajok el­kerülésére, mik táncz közben fölhevülés által elő­­idéztetnek, legújabban azt tanácsolja, hogy czélszerű volna a báli teremben elegendő mennyiségű hűsítő italról gondoskodni és minden táncz után (melynek tartama a tánczok minősége szerint meg volna sza­bandó) a tánczosnak kellő frissítőt vegyenek maguk­hoz. A tánczosokra ez intézkedés felesleges, ők úgyis elegendőképen gondoskodnak magukról, egy tour alatt ismételve megfordulnak a buffetben, pótolják a táncz munkája közben szenvedett anyagveszteséget, ami pedig nekik szükséges, az sokkal nagyobb mér­tékben kívánatos a náluknál többet fáradó höl­gyeknek. Hogy mily czélszerű intézkedés volna az, leg­jobban mutatja egy hasonló eset sikere. A katonaságnál ugyanis régebben szigorúan meg volt tiltva a legénységnek fárasztó marsok közben, tikkasztó melegben a vizivás és súlyos büntetést szabtak arra, ki e tilalmat megszegte. Sok ember esett e tilalomnak áldozatul és a porosz kormány indíttatva érezte magát szakférfiak elé vinni a viz­ivás tilalmát fölhevülés közben. A szakférfiak na­gyobb része az újabb vizsgálati eredmények alapján a vizivás betiltását esztelennek nyilvánította és ami­óta a legénységet e tilalom alól föloldották, a hirte­len megbetegedések és halálesetek száma túlságos fölhevülés közben tetemesen apadt. Nem kívánnánk félreértetni és azért álljon itt né­hány szóval a vizivás fiziológiája fölhevülés közben. A fölhevült testben a vér áramlása a rendesnél gyorsabb és ha felteszszü­k, hogy a hideg víz a gyo­morba jutva, a véredényekre hatást gyakorol, akkor megtörténhetik az az eset, hogy a víz egyes szer­vekben torlódik és gyenge szerkezetű szervekkel bíró egyéneknél egyes véredények repedését okozza, vagyis vérköpés, illetőleg gutaütés lehet a következ­mény. Ámde a hideg vízivás után önként mélyebb lélegzetvételek állanak be, amelyek az esetleg be­álló vértorlódást csökkentik és szabályozzák, vagyis kiegyenlítik a vérkeringési zavart. Az esetleges ve­szélyt tehát (ha ilyen egyáltalában az egészséges szervezetű egyéneknél fántorog) mit a hideg vizivás okozhat, maga a szervezet hárítja el. De nemcsak a mély lélegzetvétel, hanem maga az erős izommunka, pl. a táncz közben a hideg vizivás által keletkező esetleges vértorlódások kiegyenlítésére szintén jóté­kony eredménynyel működik. Erősebb izomműkö­désnél tetemes mennyiségben kell a vérnek az iz­mokhoz áramolni, emiatt azután a vértorlódástól megszabadulhatnak a belső részek. Ezt a fiziológiai tényt ismeri különben a laikus is, mert elterjedt hit, hogy ha valaki felhevült testtel hideg vizet iszik csak akkor árt meg, ha munkáját tovább nem folytatja. A hideg víz hatása a véredényekre azonban csak régebben feltételezett, de be nem igazolt tény. A vér­torlódást maga a felhevülés tüneménye okozhatja, a vizivás azt egyes kóros esetekben (szívbaj, üterek szűkülése) legfölebb elősegítheti, de rendes viszo­nyok közt az által, hogy mélyebb lélegzetvételt idéz elő és még más úton-módon oszlatja az esetleges vértorlódást, inkább enyhítőleg, mint veszélyeztető­­leg hat. Természetesen túlságos felhevülésnél a hi­deg víz hirtelen ivása, a víz gyors felszívódása foly­tán növelheti a vértorlódást és siettetheti a szerve­zetet fenyegető bajt, mert a kimerült test nem képes többé a szervezetben az egyensúly helyreállítására, még­pedig annál kevésbbé, minél több anyag elosz­lását kell eszközölnie. A túlságig fölhevült egyén­nél esetleg bekövetkezett baj azonban ép úgy el nem maradt volna, ha esetleg vízhez nem folyamo­dik, mint ahogy beállott a baj, mert állítólag fölhe­­vülése közben hideg vizet ivott. Ezek után azt hisszük, hogy azok, kiknek tulaj­donképen e sorokban szólani kívántunk, megértenek. Levonják a tanulságot. Vajha így volna. Az aggódó szülőknek szíve könnyebbülne, viruló élet egy­est örömeinek áldozatul nem eshetnék. A­­ szerepet, melynek sok aprólékos csinját-binját és csínjait szellemesen hajtotta végre és Szelleművel együtt, azaz Sánthával együtt, ki ezúttal is kifogy­­hatatlan volt a tréfában, a közönség nevető izmait folytonos működésben tartá. Gy. Nagy Lujza negé­des Kamilla volt, akinek hangján, arczkifejezésén mindig ott ült a tetszvágy és kaczérság. Boér Iler­­min (Mariska) és Lánczy Ilka (Erzsike) most is ki­válóan alakítottak és kifejezéssel, hangulatosan játsz­­tak. Munkácsy Mariska kis szerepében igen megfe­lelő volt. A profeszort Mátray Béla nagy gravitással, komoly méltósággal játszta, az öntudatosságot még az árvaleánynyal szemben sem veszítve szem elöl. Kár, hogy a darab második fele vontatott és hossza­dalmasságba vész. Már a profeszor szerepe is jelleg­telen kezd lenni vége felé, a Kányás szerepe pedig épenséggel háládatlan, egyhangú. Mindennek elle­nére is Abonyi változatosságot öntött bele, mialatt szépen kiegyenlített férfias orgánumát is haszonnal érvényesítő. Magyari János mind maszkban, mind pedig játékban kitűnő volt. Pécsy Kálmán (Gyuri) és Tapolczai (Dezső) mindenkép helyesen és köz­­megelégedésre vitték keresztül szerepüket. A közön­ség a közreműködőket folytonos kihívásokkal, éljen­zésekkel tüntette ki. Örömmel jegyezhetjük ide egy pár hölgy ama gyöngéd előzékenységét, melylyel Lánczy Ilkának és L. Boér Ilerminnek gyönyörű bokrétákat nyújtottak fel. KECSKEMÉT, SZÍNHÁZ. A nemzeti színház tagjai szombaton folytatták és vasárnap fejezték be vendégjátékukat. Hennequin Alfréd 3 felvonásos vígjátéka „A három kalap“ megint alkalmat adott művészeinknek, hogy mind egyenkint, mind pedig ensemble-jökkel ki­válót nyújtsanak és pompás estét szerezzenek a kö­zönségnek. A kalandos természetű, csapongó Du­­prai Ilont Sántha Antal kiváló szeszélylyel színezte ki, Gy. Nagy Lujza Izabellában, György Ilonka k. a. Lujzában, Horváth Zoltán Temidart-ban, Mátrai Szil­veszterben, Abonyi Gyula D’Herveyben, Tapolczai Baptisteban és Munkácsy Anettében működtek közre, sűrűn nyerve a tapsokat és kihívásokat. A vígjáték után Lánczy Ilka Porsolt Kálmán „Az irodá­ba­n“ czímű magánjelenetét adta elő kedves köny­­nyedséggel és természetességgel. Ügyesen betölte a színpadot és végiglen érdeket tudott kelteni. „L i i i o m f i“-ban Horváth Zoltán vitte a czini­ IRODALOM.­ ­ Uj zeneművek. Nádor Kálmán zene­­tankereskedésében megjelentek a „Legújabb buda­pesti népdalok“ III. folyam 17. 18. számai, követ­kező népszerű dalokkal: „Párja vesztett kis ma­dárka“, „Áll a malom, áll a vitorlája.“ Szerző Stadler Orosz K. A füzet ára 2 dallal 30 kr. — Mar­tin Schenk: „Der Alte Beisser“ Couplet. Zon­gorára, énekhangra. Ára 50 kr. — Heyse Pálnak, a legjobb nevű német írók egyikének két művét tartalmazza a Singer és Wolf­ner-féle Egyetemes Regénytár V. évfolyamának leg­újabb, 15 ik kötete. Heysen­ki első­sorban mély ér­zelmű költő, megragadó költészetét átviszi prózai el­beszéléseibe is, és ez teszi novelláit oly kiválóan be­csesekké, hogy az összes irodalmak legjobbjai közé tartoznak. A kötetben foglalt két nagyobb elbeszé­lés, „Felejthetetlen szavak“ és „Megosztott szív“ leg­szebb gyöngyei közé tartoznak e költői szellem al­kotásainak. Egy nagyratörő férfilelket szeret meg az elsőben egy büszke leányszív, s a két nemes lény nem lehet egymásé az előkelő leány bizonyos köny­­nyedén odavetett szavai miatt, melyeket a polgári származású, szegény sorsú férfi véletlenül meghallott és „el nem felejthet.“ A két novellát Fái Béla for­dította lehető hűséggel és semmit­­sem ejtve el a ki­váló író megnyerő tulajdonaiból. A kötet a jeles gyűjteménynek legértékesebbjei közé fog tartozni, és dicséri az Egyetemes Regénytár szerkesztőinek íz­lését. Ára csinos piros vászonkötésben 50 kr. — A „Hét“ 26. számával befejezte pályafutá­sának első f­é­l e­s­z­t­e­n­d­e­j­é­t. Aki tudja, hogy nálunk egy új lap bevezetése, meghonosítása, nép­szerűvé tétele a munkának, utánjárásnak, találékony­ságnak mily összegét jelenti, csak az értheti az ily lap vezetőinek diadalmas önérzetét. „A Hét, hála a közönség elismerésének,­­ túl van a kezdeten, ki kezdte megillető helyét az időszaki sajtóban, héza­got pótló, érdekes és tanulságos, a jó ízlést ápoló és magas irodalmi színvonalt képviselő lapnak bizo­nyult. Minden száma változatosnak, újnak, az ese­mények elevenjére tapintónak bizonyult. Ennél a lapnál mindig tudják, hogy miről kell írni. És ez nagy sor. Apró politikai essay Tiszáról, Szapáryról, Szilágyi Dezsőről sensationalis hatást keltettek. Színi bírálatai, könyvismertetései legelöl állanak a kritikai sorban és szépirodalmi tartalma válogatott. A legújabb száma sem maradt a többiek mögött s a midőn ezt minden tartalomjegyzék helyett elégsé­gesnek tartjuk jelezni, felhívjuk olvasóink figyelmét „A Hét“-re, melynek ajánlatára elég az, hogy az újabb irodalom egyik legfinnyásabb ízlésű írója, Kiss József szerkeszti. „A Hét“ előfizetési ára: egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Előfizetési pénzek „A Hét“ kiadóhivatalába: Ma­gyar Tudományos Akadémia palotája Budapesten, küldendők.­­ A „Képes Családi Lapok“ munkatársainak díszes névsora, kik közül ezúttal csak Jókai Mórt, Tolnai Lajost, Komócsy Józsefet, Mikszáth Kálmánt, Dalmady Győzőt, Lauka Gusztávot, Rudnyánszky Gyulát, Temérdeket, Brankovics Györgyöt, Pósa Lajost, Prém Józsefet, dr. Sziklay Jánost, Tölgyesy Mihályt, Palágyi Lajost, Inczédy Lászlót, Muray Károlyt, Méry Károlyt, Petry Mórt, dr. Roditzky Jenőt, Beniczky Bajza Lenkét, Büthner Lillát, Nagy­­várady Mirát, Kuliffay Beniczky Irmát, Hevesiné Sí­kor Margitot, Harmath Lujzát, Karlovszky Idát, V. Gaál Karolinát soroljuk fel, elég vonzó erőt arra nézve, hogy műveit magyar családaink hű pártolói és előfizetői legyenek e képes szépirodalmi és isme­retterjesztő lapnak, amely i. é. július 1-én lépett ti­zenkettedik évfolyamának a második felébe, s nem­csak a legélénkebb s legváltozatosabb, hanem a legolcsóbb heti lap, amennyiben előfizetési ára csak 3 frt egy félévre, 1 frt 50 kr. egynegyed évre. Az előfizetési összegek postautalványon a „Képes Csa­ládi Lapok“ kiadóhivatalához (Budapest, Nagy Ko­­rona-utcza 20. szám) küldendők. Mutatványszámok ingyen küldetnek.­­ Részvéthangok czimmel alkalmi búcsúztató énekek gyűjteményét bocsájtotta közre Robi Vil­mos tasnádi r. kath. kántor tanító. A czéljainak tel­jesen megfelelő könyv Munkácson Farkas Kálmán könyvkereskedésében jelent meg. Ára nincs felje­gyezve. 1890. julius 6. , „Haladás.“ Az aradi kereskedő ifjak köz­művelődési köre kiadásában múlt hó folyamán e czim alatt indíttatott meg egy hetenkint egyszer megjelenő lap, mely daczára eddigi rövid életpályá­jának, máris bebizonyította, hogy kereskedelmi éle­tünkben hézagpótló vállalat. A lap megjelenik min­den héten szerdán s daczára e valóban nagy anyagi áltozatnak, az előfizetési ára mégis negyed évenkint csak 1 frt. Mutatványszámokat kívánatra ingyen és bérmentve küld lap kiadóhivatala. Ajánljuk a lapot az érdekeltek figyelmébe. Megkeresések és előfize­tési pénzek a „Haladás“ kiadóhivatalához Aradra küldendők. A Kereskedelmi és pénzügyi szemle czímmel a már 14 év óta fenálló „Gazdasági Mérnök“ czím­ű közérdekű gazdasági és műszaki hetilap mel­léklapjaként július 1-ével egy hetenként megjelenő kereskedelmi és pénzügyi szaklap indul meg B­r­ó­d­y Emil szerkesztésében. „A Kereskedelmi és pénz­ügyi szemle“ nem közönséges értelemben vett üzleti közlöny, de hivatása magaslatán álló s a közérdeket önzetlenül szolgálni kívánó szaklap leend, hasznos tanácsadója a kereskedelmi és pénzügyi szakmával foglalkozó vagy az iránt érdeklődő művest közönség­nek. „ A kereskedelmi és pénzügyi szemle“ megje­lenik minden vasárnap. Előfizetési ára a Gazdasági Mérnökkel együtt félévre t­árt, negyedévre 3 frt. Az előfizetések és hirdetések a lap kiadóhivatalába (Bu­dapest, IV. Kish­id utcza 8. I. ev­.) küldendők. ÚJDONSÁGOK. — Gyászhirek. Mély részvéttel kaptuk és közöljük a következő két gyászjelentést: „Özv. Bélák Ján­osné szül. Tóbi Boros Ju­dit mint anya, Dr. Bélák János orvos, Ma­riska, Ilonka mint testvérek — és az összes rokonság nevében — fájdalommal és megtört szívvel jelentik a legjobb gyermek­, feled­et­­len jó testvérnek Bélák Erzsikének élete 24-ik évében, hat napi súlyos szenvedés után f. hó 1-én d. u. 2/B órakor történt gyászos elhunytét. A feledhetetlenek földi részei i. hó 3-án d.­u 3 órakor fognak a reform, egyház gyászszertartása szerint a felső-temetőben a csa­ládi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Kecs­keméten, 1890 julius 2. Áldás és béke lengyen a feledhetetlen jó leány, testvér hamvai felett!“ „Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelent­jük az összes nagyszámú rokonság nevében is, hogy a forrón szeretett, felejthetetlen anya, leány, nővér és rokon, özvegy vecsei, böröllői és izsák­­fai Vecsey Tivadar­né, született beczkei Szombathy Fanny asszony, festőművésznő, nyu­galmazott állami tanitónőképző intézeti rajzta­nárnő, hosszas szenvedés után f. hó 29-én, va­sárnap d. u. 5 órakor, 35 éves korában, bús özvegységének 30-ik napján, a halotti szentségek ájtatos fölvétele után az Urban csendesen el­hunyt. A boldogultnak halt tetemei július hó 1-én, kedden d. e. 9 órakor fognak — a II. ti­zed, kanyar-utczai 294. számú házból — a ró­mai katholikus egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő sz. mise ál­dozat ugyancsak julius hó 1-én reggeli­g48 óra­kor fog a róm. kath. anyatemplomban a Min­denhatónak bemutattatni. Kecskeméten, 1890. évi junius hó 29-én. Az örök világosság fényes­­kedjék néki! Dr. Szombathy István fivére, Szom­bathy Istvánná, sz. Csorba Emma, sógornője és gyermekeik: Szombathy István, Kati­ László és Béla, úgy is mint keresztgyermekei. Gódor Gyu­­láné, sz. Szombathy Teréz, nővére. Gódor Gyula, sógora. Dr. Szombathy Ignácz, atyja, és neje Szombathy Ignáczné, sz. Onczay Etelka. Vecsey Alice, gyermeke. Özv. Epperjessy Edéné, sz. Ha­mar Mária, napa. Özv. Torkoss Sán­dorné, sz. Vecsey Flóra. Vecsey Lajos, sógora. Vecsey La­­josné, sz. Szentkirályi Margit, sógornője, gyer­mekeikkel. — Dr. Kovács Pál jogtanár, lapunk fő­­munkatársa f. hó 4-én Borszékre utazott. Azt hisszük, t. olvasóink óhajtásával is találko­zunk, amidőn őszinte szívből kívánjuk, hogy t. barátunk teljes jó egészségben térjen visz­­sza körünkbe. Az ő egészségére a közügynek is igen nagy szüksége van. — Kölcseynek szobrot emelnek Nagy- Károlyban. Gróf Károlyi István ugyanis a nagy­károlyi küldöttség tiszteletére Budapesten adott lakomán Kölcsey születésének százéves forduló­jára hívta fel a jelenvoltak figyelmét, s ez al­kalommal 5000 frtot ajánlott fel a nagy hazafi­nak Nagy-Károlyban emelendő szobor javára. Példáját követte Susterics nagykárolyi polgár­­mester, ki ugyane czélra 1000 frtot ajánlott fel. Vajha a nagy magyar haza minden részéből hozzájárulnának ez adakozáshoz, hogy a szobor mindenkép méltó legyen a nagy emberhez, aki­nek emlékét külsőleg fogja fenntartani. — Képviselőválasztás lesz f. hó 12-én Veszprémben. Eddig Bezerédy Viktor volt a képviselő kormánypárti programmal, de minisz­teri tanácsosnak neveztetett ki. Pártunk jelöltje Kopátsy Viktor, akinek támogatására a párt Horváth Ádám és Holló Lajos orsz. kép­viselőket küldte ki. Győzelmet kívánunk. — Kézfogó. Szentkirályi Tóth Fe­­rencz, városunk tekintélyes földbirtokosának és pár­tunk lelkes vezérbizottsági tagjának kedves leányát Terusk­át eljegyezte P­e­r­é­n­y­i Lajos fővárosi tanító, több fővárosi lap munkatársa s az itteni szini­­évad alatt előadott „Fehér Elefánt“ cz. Ope­rette szerzője. Szerencsét e frigyhez, mely mielőbb az oltár előtt nyeri meg szentesítését. — A nyári tánczvigalom, amelyet a kecs-

Next