Kecskemét, 1898. július-december (26 évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

d­egéli, Szép­ligeti Győző a levéltetveket keresi kitartó buzgalommal, Kertész Kálmán a kútágas körüli dudvákon a legyeket fogdossa és egy érdekes fajra bukkan, mely szerinte már magában megér­demli a kirándulást. Bizonyosan egy szép czikket ír róla, pedig csak akkora, hogy alig lehet a gom­bostűre szúrni. Lakatos Károly a vadkacsák után néz, Pál­yi Sándor a növényzetet veszi vizs­gálat alá, Francé Rezső pedig előkeresi a váz­latkönyvet, a festő és rajzoló figyelmével keresi ki a felvételre alkalmas pontokat, majd később utánna tart Kertész is a fotografáló apparátussal, hogy meg­állapítsák a másnapi felvételek tárgyait. gy ér mindenkit foglalkozása közben az este, a tó felől ezernyi béka brekegésétől lesz hangos a puszta, czirpel a mezei k­lcsök nagy hada, rikoltozó kuvik száll meg a magas kútgémen, a lovakat itatóra hajtják, az eresz alól kirepül a denevér, a hazatérő elkésett nyájat hangos ostorcsattogás tereli az útra s a fejünk fölé boruló végtelen égboltozaton kígyól­nak a ragyogó csillagok ezrei. Mámoritó akáczillat tölti be a pormentes levegőt s lelkünk önkénytelenül is emelkednék a pusztai hangulattól felköltött költé­szet ragyogó világába, ha a szolgálattételre kiren­delt csőszök vissza nem ragadnának a prózai világba, jelentvén, hogy a vacsora készen vár bennünket. A jóízű és párolgó ételektől szinte görnyed a hosszú asztal, az alföldi paprikás hús locsolgatására ott állanak a kecskeméti homokon termett kövidinka aranyos nedvétől ragyogó palac­kok. A fehér asz­tal mellől száműzve van most a tudomány, vidám élet, jókedvű tréfa, enyelgő szatíra, felvillanó esz­­prit sava-borsa lesznek az ételnek, melyet azután ezer kérdezősködés között vidám poharazás és beszélgetés követ. Majd hangos hahotára fakaszta­nak az örökifjú kedélyű Aigner-nek pompás anekdotái, hangos éljen követi dr. Horváth Géza leleplezéseit, melynek során elárulja, hogy a ven­déglátó és kalauzoló Szegedi tanácsnok is a ezekhez tartozik, lévén már 20 éve tagja a Termé­­­­szettudományi Társulatnak. Ez mind titulus bibendi é­s hogy ki ne fogyhassunk belőle, a pusztabiró uramnak, meg a pusztabiróné asszonyomnak is végig kell kaczintgatni az egész asztallal. A­sztalbontás után apróbb csoportokra oszlik a társaság s a 32 levelű biblia mellett franczia kártya is akad a pusztaház vastag mestergerendáján s nem is nyugosznak addig a matadorok, mig a Lendl Adolf XXI-sét kéz alá nem hajtják, hogy Bugacznak is meg legyen a mai napra a maga polgármestere. É­jfél előtt persze az alvásra gondolni sem lehet, a dagadó puha párnákért harcznak kell folynia, mert a karaván egy részének csak tábori ágy jut. V­égre a csőszök csendes nyugalomra köszöntése után eloltják a lámpákat s az őrszobában alvó P­á­v­e 1 megadja a jelt az alvásra. Még néhány sötétben elmondott anekdota következik, melyre egyre gyérül a kac­agás s az édes, enyhét adó álom átveszi csendes birodalmát. M­ásnap reggelre csendes eső köszönt be a pusztán, de csakhamar kivillan a felhők mögül mo­solygó nap és ébresztő sugara gyorsan szárítja fel a virágok kelyhében a szivárvány színében tündöklő esőcseppeket. A pacsirta énekelve száll a magasba s ezernyi nyüzsgéssel megkezdődik az élet a bugaczi pusztán. Dr. Horváth Géza elnöklete alatt összeül a hadi tanács, hogy összeállítsa a mai nap munka­­programmját. Mig ők tanácskoznak, mi szétnézünk az ébredő pusztán. Előttünk terül el a 16 ezer holdas puszta a maga nagyszerűségében, melyen 6500 db jószág legel kora tavasztól a deres késő őszig. A szemünk elé elterülő puszta többé már nem sivár homok, hanem ékesen zöld gyeptakaró borítja az egészet, melyet itt-ott megszakító nyárfa- és akácz-erdők tarkítanak érdekes változatú lomb­vetéseikkel, itt-ott csak ligetet alkotva a homok­­buczkák közt elterülő vadvizek, szikes tavak, nádas mocsarak partjain, búvóhelyt adva a kóválygó szár­nyasoknak. Érdekesen szegik be a bugaczi pusz­tát: a monostori zöldi erdő, az örömösi vágás, a Dobos-búkor, a Pusztaházi vágás, a kis Draskó, a Görbe-szék, a Hajcski-bukor, a Balog-búkor, a­­ rumlis erdő, a Lóhomoki vágás, a Tolvajos, a Farkas-orditó. K­irándulásunk czélpontjául a Farkas-orditót választottuk. •Jó félórai kocsikázás után az erdőszélen szálot­­tunk le. Sajátságos új világ nyílik meg előttünk, mely mindenkit meglep, aki csak most látja először. Csupa balzsamos illat, csupa mozgó élet, csupa madárhal az egész erdő, mely a szeszélyes alakú homokbuczkák fölött terül el. Az árnyat adó ezüst nyárfának széles lombkoronás boltívekként fonódnak össze fejünk fölött, mellette szépen húzódnak meg az apró cserjék, a­melyek közt az átszűrődő fényes napsugarakban ezernyi szitakötő röpköd, csillogtatva négyfoltos szárnyait. Mellettük üli meg a magas buczkákat a hatalmas terjedelmű, dús termésű boró­ka­fényű, mely házmagasságig nyúlik fel a balzsa­mos levegőbe. Közöttük a talajt ezer és ezer hímes virág borítja, melyeknek himporos kelyheiben mé­zet keresve járnak ki-be, zümmögve, dongva, döngic­csélve a vadméhek, darazsak, legyek, apró bogarak ezrei bámulatos szóváltozatban. E nagy mozgalmat még élénkebbé teszi a farka pillangók játszva szár­nyaló sokasága. A társaság apró csoportokra oszlik s kéjzeli örömmel gyűjti a maga foglalatosságához tartozó fajok gazdag változatait Ott áll az erdei rét közepén Pável, Aigner és Bordán a könnyű lepke­hálóval ; amodább a lankás homokparton fekszik dr. Horváth Géza s kutatja a bokrok tavalyi szá­raz avarját és jegyzi az előkerülő s majd fürgén menekülő rovarok hosszú listáját. A lapos fatör­zsei s a lehullott falevelekből önkényt kínálkozó alkalmas helyeken dr. Lendl lesi a pókokat, kifeszi­­tett rovarfogó ernyőkbe veszi le a fák lombjairól a zöldes ormányosakat. A cserjék kiforradó levelein Szépligeti vizsgálja bámulatos türelemmel a levéltetveket. P­á­­­y­i a homoki flórát gyűjti gazdag nyalábba s leköti figyelmét a homoki gombák gazdag változatú csoportja s a lehúzódott vadvizek száraz medenczéjében a dús csirájú mohák. Mig a társaság gy böngész, keres és kutat, addig Lakatos Károly Kertész társaságában az erdő állatvilágát, főleg az orvmadarakat figyeli s a sűrű puskadurrogással jelzik, hogy nyomunkban vannak. Í­gy tart a kutatás délig, midőn li­vid időre pi­henés áll be, hogy a gazdag ebédet elfogyasszuk és a gyűjtött zsákmányt elrendezzük. D­élutáni czél a Tolvajos átkutatása. Utunkba ejtjük a legelő ménest, melyet gyönyörködve nézünk. Azután sietünk a cserényhez, hogy megismerkedhessünk Zu­bornyák Sándorral, a híres számadó gazdával, kinek bár nem megve­tendő vagyona van, még­sem tud megválni a buga­­czi pusztától s a maga megszokott cserényétől. Az ő telepén a népvándorlás korabeli hamisítatlan pász­­torkodó magyart látjuk, ki fonott és fedélnélküli cserényében él kora tavasztól késő őszig. Ira esik az eső, kalapja alá húzódik, mert becstelenség volna az ő becsületén, ha a cserényt befedné. Nála a hor­dozáskodás minden 8 nap bekövetkezik, mert szer­ződés szerint másutt kell a cserényt felütni. Az írást nem ismeri, de ezrekig elszámol a maga rovásán s ha a móricziak kiszakítanak a gulyából egyet, ezért, még nem megy panaszra a bíróhoz, fizet és elta­gadja a hibát s ha a tolvajt megfogja, rövid úton eligazítja a sort annak hátán és igy kvittétnek irás nélkül, tanúk nélkül. Jól készíti az ízletes tarkót s a mi számunkra ott állt egy dézsája a cserény kö­zepén, melylyel bojtársait egész nap is jól tarthatta volna. Kell is ezeknek a jó koszt, kivált ha vihar van, mert akkor egész éjjel a csorda körül kell nyargalni, hogy a jószág meg ne zavarodjék és ki ne törjön. A „kitörést“ csak akkor használják és pedig fogásnak, ha a pusztabiró és gazdasági tanácsnok jön a jószágot megolvasni és véletlenül valami hiba esett a rováson. Ilyenkor csak a furfang segít s azután emberfia legyen, aki ilyenkor megolvassa a jószágot. Ha pedig minden rendben van, könnyű a dolog, mert a jószág egyenként hagyja el az állást. A cserény egyik karóján van a díszes favagású állványon a készség s a toilette titkok raktára. Az A ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1808. julius 2. — A választó polgárok figyelmébe a­z országgyűlési képviselőválasztási központi választmány a város mindkét választókerületé­nél az összeíró küldöttségek által 1899-ik évre készített névjegyzékeket folyó évi június hó 15-ik napjától a mai napig tartott üléseiben átvizsgál­ván, ezekből a választók ideiglenes névjegyzé­keit egybeállította. A törvény értelmében tehát a választmány köztudomásul adja, hogy ezen ideiglenes névjegyzékeket a polgármester által erre megbízott tisztviselő felügylete alatt a város­házánál a bizottsági teremben, f. évi július hó 5-ik napjától ezen hó 25-éig bezárólag közszemlére kitették, s azokat a felügyeletre kirendelt tisztviselő jelenlétében a mondott napokon át d. e. 8 órától 12-ig mindenki megtekintheti és d. u. 3 órától 6 óráig lemásol­hatja. Ezen névjegyzékek ellen továbbá folyó évi július hó 5-ikétől 15-éig nemcsak saját sze­mélyét illetőleg bárki felszólalhat, hanem ezenkí­vül mindenkinek, azon választókerületben, mely­nek névjegyzékébe felvétetett, jogában áll bár­mely jogtalan felvétel, vagy kihagyás miatt is a névjegyzék ellen felszólalni. A fel­szólalásnál egy beadványba több egyénre vonat­kozó felszólalás is belefoglalható, s a beadvány­ról a felszólalók térítvényt kívánhatnak. A fel­szólalások pedig a névjegyzékekkel együtt lévén kitéve, azokat szintén mindenki megtekintheti s mindazok, kik felszólalni jogosítva vannak, folyó évi j­ú­n­ius 16-tól 25-éig a felszóla­lásokra észrevételeket nyújthatnak be, de minden felszólaláshoz az észrevételek külön adandók be. Végre, úgy a felszólalások, mint az azokra tett észrevételek a központi választmányhoz czi­­mezve, a polgármesteri hivatalnál írásban nyúj­tandók be s a szükséges okmányokkal kellőleg felszerelendők. — Előléptetés. Csorba Károlyt, a kecs­keméti kir. törvényszék igen érdemes biráját a VH-ik fizetési osztályba léptették elő jelenlegi alkalmazásában való megmaradásával. — A főispáni erőszakoskodás ellen és a villamos vasútakra vonatkozó felebbezést a belügyminiszterhez Horváth Ádám már elkészítette. A th. bizottsági tag urak ké­nyelmére, akik ezen felebbezést aláírni óhajt­ják, azon intézkedés történt, hogy v­a­s­á­r­­nap, f. hó 3-án délután a „­Népkör“ helyiségében rendelkezésükre áll a felebbezés aláírás végett. Kér­jük a th. bizottság tagjait, hogy mentői na­gyobb számban szíveskedjenek aláírni a feleb­bezést, hogy tekintélyes erővel kü­zdhessünk a főispáni erőszak ellen. — Lobkovitz herczeg táborszernagy, had­testparancsnok, holnap, vasárnap, Kecskemétre érkezik s a Beretvás-szállóban fogadja a hely­őrség tisztikarát. Hétfőn szemlét tart a csapa­tok felett. — Nagy-Kőrös haladása. Őszinte öröm­mel vettük és adjuk hírét, hogy Nagy-Kőrös város képviselőtestületének legutóbbi közgyű­lése sokat tett arra nézve, hogy kedves szomszé­dink is a haladás útján törhessenek előre. El­határozták a városi tisztviselők fizetésének fel­emelését. Habár még nem is érték el mindjárt az őket megillető mértéket, mégis óriási hala­dást képez ez az előbbi szomorú állapottal szem­ben. Hatezer forintot szavaztak meg egy nyári színkör létesítésére, így a Kecskemét-vidéki színtársulat ezentúl náluk is kellemes és hasznos otthonra fog találni. Aszfalt-burkolattal látják el a Vasút-utczát és hozzálátnak a városháza kibőví­téséhez. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy Nagy-Kőrös város általános szabályozási terve már elkészült s a ref. főgymnasium új épületé­nek létesítése és ezzel kapcsolatban az iskolák korszerű elhelyezése csak rövid idő kérdése, akkor be kell látnunk, hogy Nagy-Kőrös is a haladó magyar városok sorába lépett. Ismételten örömmel üdvözöljük őket ezen az úton. Rég el­múltak már azok az idők, amidőn ellentétes ér­dekeink voltak, ma már a szomszédos városoknak — Czegléd, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Félegyháza — együttes érdekük az, hogy mindnyájan vi­rágzó, gazdag és művelt városok legyenek. — A „Torna- és vívóegylet“ tagjai ré­szére Garzó Gyula úr kéthónapos tanfolya­mot nyit. Kezdete f. hó 6-án lesz, s heti három óra fog tartatni és pedig minden hétfőn, szerdán és pénteken reggel 7—8 óra között. Tandíj havi 3 frt. Felkéretnek a résztvenni kívánó tagok, hogy ebbeli szándékukat Sándor István városi aljegyzővel közöljék. — Találkozás tiz év után. Az ev. ref. főgymnasium ama tanulói, kik 1888-ban tettek érettségi vizsgálatot, találkát adtak egymásnak a jelen évre, és csakugyan tizen közülök meg is jelentek a Beretvás-szálló éttermében jul. 1-én. A többiek közül néhányan levelet intéztek a társakhoz, felhozva elmaradásuk okát és szeren­csét kívánva a társaságnak. Jelen voltak a következő urak: dr. Vojnarovics Sándor belügyminisztériumi fogalmazó gyakornok, dr. Huszár Dezső ügyvéd, Szeless György kir. törv. jegyző, Szegeden, Dom­ján József városi alszámvevő, Kecskeméten, Aranyi Dénes m. kir. áll. v. tiszt. Budapesten, H­u­s­z­á­g­h István kir. közjegyző, Ü-Kanizsán, Kari József városi fogalmazó Budapesten, Kozári Péter főhadnagy-hadbíró Kolozsvá­rott, Stringovics Gyula városi fogalmazó Kecskeméten, Molnár Zoltán szolgabiró Perjámoson. Az esti lakomán Molnár főgymna­­siumi tanár úr is megjelent rövid időre, hogy üdvözölje egykori tanítványait, kiket azonnal fölismert és névleg is megszólított. Tíz év múlva lesz a második találka. — Műkerti hangversenyek. Nyüzsgő népcsoportok siettek két egymásután következő délután a műkertbe, szombaton a Kecskeméti Dalárda, vasárnap pedig a Kecskeméti Kereskedő Ifjak Egyesületének hangversenyére. A Kecs­keméti Dalárda jó közreműködőket nyert a műkedvelők zenekarában, mely a Hunyadi-nyi­tányt, Baktay Jókai-indulóját játszta, azonkívül, hogy szép hallgató magyarokat adott elő. Közre­működtek még Dékány Mariska, Parragh D­oi­­­k­a, Veress Klárika úrhölgyek, Koller tanár, Joó Gyula, Szent-Gály urak. Ének, szavalat egyaránt jól sikerültek s a közönség sokat tapsolt. A Kecskeméti Dalárda valamennyi szép darabja között Gaál Honfi­­dalával érte el legnagyobb sikerét. Kívánjuk, hogy az aradi dalünnepélyről győztesen térjen aza.­­ A Kereskedő Ifjak is kitettek magukért, ha mindjárt kissé sokba került is jótékony czélú mulatságuk. A vasárnap délelőtt jött fővárosi művésztársaságnak meglepetést sze­reztek felvirágozott kerék­pározóikkal, akik a pályaudvarig vonultak, majd az érkezetteket kisérték be. A hangverseny fölöttébb érdekes volt. Diósyné Handel Berta úrhölgy pompás hangú énekesnő s való élvezetet nyúj­tott. Zongorán Fekete úr, műkedvelő kisérte. Ligeti Juliska úrhölgy szavalt, Toll­egi úr szintén szavalt, énekelt és paródiázott a közönség legnagyobb élvezetére. Helybeli művé­szeink közül még Koller tanár működött szintén köztetszés mellett. A hangverseny után következett mulatság reggelig tartott. — A Mollynáry-bakák Kecskeméten. Úgy értesülünk, hogy 1. évi augusztus hóban 13-tól 26-ig lesz itt Kecskeméten az egész 38. számú Mollynáry gyalogezred zenekarával együtt. U­gyanezen időben állomásozik váro­sunkban a budapestiek 32-ik számú gyalog­ezrede is, szintén zenekarral. Mozgalmas életre van tehát kilátásunk, amely alkalommal talán városunk közönsége is helyre fogja hozni házi­­ezredünkkel szemben azon mulasztását, ame­lyet 1896-ban történt ittléte alkalmából a tátor­­ján pusztítása miatt kellett elkövetnie. Most talán illik kifejezést adni annak, hogy a fiainkból álló ezrednek együttes megjelenését tudomásul veszszük. — A krajczár búcsúja. A legnépszerűbb pénznem, a krajczár július hó 1-től kezdve kike­rült a mindennapi forgalomból. A régiségtárba került, ahol már a véka, a rőf és az itcre alusz­­szák örök álmaikat. Ám az elválás nem lesz könnyű. Emberöltők tűnnek a semmiségbe, míg elenyésznek, jobban mondva módosulnak azok a közmondások, amelyek a­ krajczárhoz vannak fűzve. De ettől eltekintve is a krajczár nem halhat meg egyszerre, hanem csak lassan vesz ki a közhasználatból, mint a garas, a véka, a rőf, az ircze stb. Helyébe lép a fillér. Ám egy fillér ritkaság a közhasználatban, mint eddig a félkrajczár volt, a pénzegység tehát a két fillé­resen kezdődik, aminek sokáig marad még a neve »egy kajczár«. Meglehetős zavarral távo­zott tőlünk a krajczár július hó elsején. A fize­tések majdnem egészen felakadtak, nem ugyan a váltópénz, hanem a koronások, forintosok, ötösök és tízesek hiánya miatt. Nagy szeren­cséje volt annak, aki déltájt egy ezrest, vagy akár egy százast felválthatott. A közpénztárak­nál is elfogyott az apróbb pénz. Persze ennek oka a valuta rendezetlensége s ennek ismét az osztrákok az okai. No, ha csak ennek lennének okozói, úgy csak meg tudnánk nekik bocsátani, de bizony ők az okai annak is, hogy a nagy bankó is ritka madár Magyarországon. Ezt már nem lehet megbocsájtani nekik. — Honvédségi dolgok. A m. kir. honvéd­­huszárság ma reggel hagyta el városunkat és útra kelt Félegyháza felé. Holnap tovább megy Majsára, ahol a hadgyakorlatok lesznek. Folyó hó 11-ére visszatérve, rövid pihenőt tart, amikor­­ is a következő törzstisztek és tisztek érintik­­ városunkat : Klobucsár Vilmos altábornagy,­­ Halassy tábornok, Perczel József vezérőrnagy, dr. Zech Arnold ezredes, Bartuska Mihály alez­redes, Hoffmann Lipót százados, Várady Géza­­ százados, Wittenberg György százados, Gombos I Mihály százados, Bacsák Pál százados, Schnitzler K­ároly főhadnagy, de Maistre Edgár vicomte. Egyidejűleg a III. honvéd huszárezred is erre vonulván, szintén pihenőt tart. A tisztikar a Beretvás szállóban fog étkezni.­­ A Polgári Dalkör múlt vasárnap tar­totta hangversenyét oly kiváló sikerrel, amely reményt nyújt arra, hogy Aradról dicsőséggel fognak hazajönni. E hó végén is tart a Dalárda hangversenyt, nagyobb szabásút, az aradi dal­­ünnepélyen bemutatandó versenydarabokkal. Ez alkalommal Nemesszeghy úr is játszani fog, budapesti zongoraművész közreműködésével. — Kannibálság. Polgáriasult emberek nem esznek emberhúst, de emberi becsületet, családi nyugalmat és kegyezetet annál inkább. Ilyen polgáriasuk, vagy ha úgy tetszik »czivilizált« kannibál cselekedte ezt meg legutóbb is, midőn egy szomorú esetről akként tudósította Kecske­métről a fővárosi lapokat, hogy kíméletlen kezekkel tépte fel a tisztes család minden fájó sebét, még azokat is, amelyeket az idő már némileg enyhített. Elítélendő az ilyen lelketlen tudósító, de még az olyan lap is, amelyik az ilyen közleményt föltálalja. Nem­ hisszük, hogy nagy volna már ma Magyarországon az a közön­ség, amelyiknek ebben az emberevő érdekesség­ben telik a gyönyörűsége. No azok meg nem olvasnak, mert nem tudnak.­­ A Kecskeméti Korcsolyázó Egylet f. évi jul. 3-án d. e. 11 órakor a takarék­­pénztári palota igazgatósági termében rendkí­vüli közgyűlést tart, mivel a tagok azzal értesit­­tetnek, hogy ezen gyűlés egyedüli tárgya a kor­csolya-egyleti pálya behozatalának megbeszé­lése leen, s mivel ez ügyben a gyűlés már má­sodszor hivatott egybe, ezen ülésen a jelenlevők határozni fognak. Kecskememét, 1898. jún. 26. Szappanos Sándor elnök. — A Kecskeméti Dalárda június 25-én megtartott dalestélyének bevétele volt jegyek­ből 197 frt, fölülfizetésekből 13 frt, összesen 210 frt; kiadása 107 frt 90 kr.; tiszta jövede­lem maradt 102 frt 10 kr. Felülfizetni szívesek voltak: dr. Kovács Pál 1 frt, dr. Szekulesz Adolf 1 frt, Szegedy György 1 frt, ifj. Tóth István 1 frt, Korizsántszky János 3 frt, dr. Fodor Jenő 1 frt, Révészy János 3 frt, Sárközy Ágnes és Julia úrnők 2 frt. — Az estély sikerének elő­mozdításán fáradozni szíveskedtek : Dékány Mariska, Parragh Ottika, Veress Klára úrhöl­ gyek, továbbá Joó Gyula Koller Ferencz, Szent- Gyuly Gyula urak és a Kecskeméti Műkedvelők Zenekara. Úgy a szíves felülfizetőknek, mint a a közreműködőknek ez úton is hálás köszönetét nyilvánítja a Dalárda nevében: Katona Mihály elnök, Tóth Zsigm­ond pénztáros. — Az aprópénz hiánya miatt alig lehe­tett július hó 1-én kiosztani a rendes havi segélyt a város szegényei között. A rendőröket majdnem hogy együttesen egy darab ezressel kellett kielé­gíteni, amit nem lehetett volna szétvagdalni, mint hajdanában bizonyos osztrák pénzjegyeket. Ez az állapot juttatja eszünkbe a kecskeméti piac­on évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett következő mendemondát: Egy szegény asszony rakosgatta, folyton rakosgatta a nagy lutrit. Egy­szer aztán megnyerte a legnagyobb nyereményt, nosza örvendett is neki alaposan. Ki is fizették annak rendje és módja szerént — de az egész summát egy bankóban adták. Elindult a szegény asszony házalni, hogy váltsák föl az ő pénzét, de 27. szám, KECSKEMÉT 1898. julius 3.

Next