Kecskemét, 1905. július-december (33. évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
2 NEM HIVATALOS RÉSZ. Adós városok. Magyarországon talán az útjainkon megszámlálhatjuk azokat a városokat, ahol ne lenne pótadó. Egyes városokban valósággal rettenetes terhet ró ez a lakosságra és ahelyett, hogy a teher könnyíttetnék, a városok háztartásainak, kiadásainak budgetje évről-évre növekedőben van. Tudjuk mi azt, hogy a kultúra, az ipari intézmények létesülése, építkezések és beruházások pénzáldozatokba kerülnek és hogy társadalmi adakozások útján sem a babiloni tornyot, sem egy népiskolát nem lehet felépíteni, de azt is tudjuk, hogy állami érdeket végző tisztviselőket nagyszámban tartanak a városok, melynek ellenében az állam mit se rekompenzál, ezeknek fizetése a városok háztartását terheli. Mennyi pénzt mentenének meg a városok, ha városi tisztviselőkkel végeztetett államügyek alól a városi tisztviselőket felmentenék és ezek helyett az állam tartana hivatalnoki kart. Azt is látjuk, hogy a városok nagy részében még mindig a konzervativizmus vezet szerepet a gazdálkodásban. Egyes városok maguk állítottak maguknak takarékpénztárakat és egyes alföldi városok házipénztárainak a takarékpénztári üzlet 60—70,000 korona évi tiszta hasznot hajtott. Vannak egyes városok, melyek ásványvíz forrásaikat, fürdőiket kitűnően, üzletszerűen tudják felhasználni, de vannak városok, melyeket a Természet megáldott bőséges forrásokkal, festői szép vidékkel, de amely vidékről csak az szerez tudomást, aki véletlenül a Pallas Lexikonban reá bukkan valamely város természeti szépségének dicsőítésénél. A gazdálkodás egészségesebb szellembe való terelése helyett klikk-rendszerek működnek, csinálják az állásokat rokonoknak, egyeseknek kegyeket osztogatnak, amíg egymást szapulják, nem érnek rá egy keveset az üzlet után nézni. Egy-egy állás szervezésébe belemennek szó nélkül, áldoznak reá ezreket, de rögtön szűkkeblűen húzódnak vissza, mihelyt valami üzletszerű vállalkozásba kellene a polgárok pénzét fektetni. Nem vád, nem rágalmazás ez és hogy e népszerűtlen tárgyakat érintjük, tesszük ezt abból az alkalomból, mikor úton-útfélen panaszokat hallunk a vámosok háztartásáról, amely panaszok nagyrészben igazak. A váddal szemben hiába fogja rá a bürokratizmus szemüvegén vizsgáló ember, hogy mindezeket csak újságírói felületesség mondhatja. Ezeknek konstatálásához nem kell valamelyes peszszimizmus, nem szédületes szakszerűség, vagy valami koncentrikus képzettség, ezt éppen úgy tudja a legtalentumosabb újságíró, vagy igen jó hivatalnok, mint valami falusi bakter. És az is bizonyos, hogy e sokszor tárgyalt kérdést a rhetorika bármilyen színes szóvirága meg nem oldhatja, ha a városok nem lépnek a cselekvés mezejére. Ideje is volna. Tanuljunk a külföldről, ahol egy-egy barlang látogatására annyi embert tudnak csődíteni, hogy nálunk búcsújáró helyeken sincs annyi ember. És ha már van valamelyes idegenforgalmunk, ne engedjük, hogy ott kizsebeljék a látogatókat egyes telhetetlen vállalkozók. Fürdőink s természeti szépségeinket hirdessük országvilágnak, nem egyszer, nem kétszer, hanem mindaddig, míg a figyelem városainkra rá nem irányul. A külföldi forgalom éppen annak köszönheti nagy eredményét, mert vállalkozásaikban kitartók, szívósak, nem riadnak vissza, ha nem is mutatkozik mindjárt a szerencse. Nálunk egy csapásra akarnak meggazdagodni, nálunk inkább a ritka forint kell, mint a sűrű krajcár. Nagy hiba ez. Nagyon nagy. De csak rajtunk áll, hogy szakítsunk a szokott rendszerrel. Az új rendszer, az üzleti vállalkozás szebb jövőt jelent, de egyben a városok adóssága is kevesbedik és ezen az úton a polgárok jóléte is biztosítva lesz, kik hivatva lesznek városaik jóléti intézményeit a legmagasabb fokra emelni. T ^ X3 Cr. Wesselényi.*) — Irta: Dr. Horváth János egyetemi magántanár. — Mint kelljen küzdeni a jogokért, mint kelljen azokkal okosan élni: e két nagy tételre tanít Wesselényi Miklós élete. Régóta hiányzott ilynemű munka a magyar irodalomban, régóta éreztük ennek a hiányát; egy kitöltetlen Úr,egy bántó hézag volt, hogy Wesselényinek, a szólásszabadság, az emberi jogok előharcosának életét nem ismerhettük közvetlen közelből. Nagy hiányok vannak még irodalmunkban e téren. Kossuth élete sincs megírva; Deáké, Széchenyié, bár hézagpótló művek vannak, szintén még a Az én gyermekkoromban még igen sokat emlegették Wesselényit, mindig mint egy héroszt, mint egy fensőbb lényt tisztelték. Igen sokan voltak, kik az 1838. évi árvízi ténykedését látták", igen sokan éltek még, kik vele egy értelemben működtek. Boldog emlékezetű Jancsó Ádám tanárunk, a kiváló pedagóg sollat emlékezett az első Wesselényi Miklós nevelési elveiről, s a nagy Wesselényi Miklós neveltetéséről s későbbi politikai szerepléséről. Ő ezt az iskolában s magántársaságban ismételve elmondotta, mint erdélyi ember minderre igen jó forrás volt, neki alkalma volt látni s megfigyelni ama kor mozzanatait, ő azután emlékeit nagy hévvel tudta előadni, — e cikk egész inspiratióját a már porladó érdemes tanár szavaiból megőrzött emlékeimből veszem, történetíróra várnak. Ama nagy kornak nagy triászához pedig méltán sorakozik Wesselényi neve, kinek nagyságát, szellemi fensőbbségét, küzdelmeit ez a munka mutatja meg, tárja elénk, hogy soha el ne feledjük. A nagy angol történész, Macaulay, egy tanulmányában igen sokat foglalkozik az életrajzokkal s igen jó véleménnyel van a hasonló jó munkák felől s a történelem tudása és tanulásának legjobb eszközének tartja. Aki a nagy kort — a XIX-ik század első felét — tudni és tanulni akarja, az e műből megtanulhatja azt, hogy volt sötétség, hogy volt káosz, volt küzdelem — és jön világosság. Tabula rasa volt már ez az ország, agóniában élt már a nemzet, a korszellem gázolt át a régi rendi Magyarországon s ha e korszellem nevében nem lép föl egy Széchenyi s vele egyidejűleg a nagy Wesselényi, úgy e korszellem meg is fojtja az elmaradott nemzetet. Annak a korszellemnek, mely 1789-ben fellángolt, s amelyet 1795-ben vérbefojtottak, hamvaiból támadt fel A Wesselényi. Annak a nagy évnek géniuszát képviselte, de addig a korig, mig eszméinek diadalát megvédte, neki is vértanúságot kellett szenvednie. Egy történelmi kort képvisel Wesselényi alakja, élete a küzdelmek s a tragikus fordulatok hosszú sorozata, csak szelleme láthatja az 1848-ik év nagy eredményeit, lelkét reménnyel tölthették el a törvénybe iktatott eszmék, melyeket saját egyénisége megtestesülésének tekinthetett, de a tragikus fonál, mely beleszövő- *) Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. Irta:: Dr. Kardos Samu. Budapest, Légrádi testvérek, 1905. KECSKEMÉT 1905. — 27. sz. Törvényhatósági közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága folyó évi június hó 28-án tartotta meg rendes havi közgyűlését Kada Elek polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés fontosabb határozatairól a következő tudósítást adjuk. A polgármesternek az előző hónapról szóló jelentése tudomásul vétetett. Azután a póttárgysorozaton szereplő indítványok vétettek tárgyalás alá. Ünnepélyessé s nagyjelentőségűvé tette ezt a közgyűlést Szappanos István orsz. képviselőnek és bizottsági tagnak a nemzeti ellenállásra vonatkozó hazafias indítványa. Az indítvány szigorú határozottságát és komoly méltóságát tekintve, szinte egyedül áll a városok és megyék által hozott elemű határozatok között. Az egyhangú lelkesedéssel elfogadott hazafias indítványt egész terjedelmében itt közöljük. Mondja ki a t. közgyűlés határozatilag, hogy a kormány kinevezése inparlamentáris. Az országgyűlésnek elnapolása, mint a nemzeti akarat megnyilvánulásának törvénytelen úton való megakadályozása alkotmányellenes, világos törvénysértés, melyekből kifolyólag : __________________________________________________________