Reformátusok lapja, 1937 (23. évfolyam, 1-34. szám)

1937-01-10 / 1-2. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA 1—2. szám Gazdasági gondnokká egy köztiszteletben álló kecskeméti család komoly és ügybuzgó tagját, Héjjas Elek dr-t választotta meg. Képzettsége és hűsége biztosíték arra, hogy az egyház külső rendje és gaz­dasága további szép fejlődést tüntetnek fel. Építési gondnokká az eddigi gondnokot, Szabó Sándort vá­lasztotta meg eddigi hűséges munkásságának elisme­réséül. Az egyháztanács által megszervezett birtok­­gondnoki állásokra a közgyűlés Györffy Balázst, Domján Andrást és Varga Mihályt választotta meg. A presbiterek megválasztásánál az egyházközség igyekezett azt az elvet szem előtt tartani, hogy azok közül választja tanácsosait, akik nyilvánvaló bizony­ságát adták egyházuk iránti hűségüknek és akiknek munkájára biztosan számíthat. De ezenkívül érvénye­sítette azt a szempontot is, hogy akik hivatalukból folyó rendkívüli elfoglaltságuknál fogva közvetlen részt nem is vehettek eddig az egyházi élet munkálá­­sában, de nyilvánvaló képességeikkel rendkívüli szol­­gálatot teljesítettek a köznek, kitünteti őket bizalmá­val és presbiterei sorába iktatja. Ezen szempontok figyelembevételével a kilépő tagok közül újra válasz­totta Héjjas István dr-t, Fáy Istvánt, Héjjas Istvánt, Horváth Mihály dr-t, Poór Mihályt, Garzó Béla dr-t, Farkas Kálmánt, Nyirády Lászlót, Csikós Lajost, Kéri Józsefet, Ladányi Lászlót, Prikkel Jánost és Kemény Sándort, az üresen levő hét helyre pedig Kiss Endre dr-t, Rácz Béla dr-t, Maros Gézát, Dezső Gyula dr-t, Huszár Ferencet, ifj. Rigó Zsigmondot és Kéry Sán­dor dr-t választották. Pótpresbiterek lettek: Domján István, Póka Kálmán, Dékány Pál dr., Kardos Ele­mér, Fazekas Ernő, Laczi János, Tóth Endre dr., Szappanos Sándor dr., Tóth Kálmán, Dékány György, Nemcsik Zsigmond, Tóbi József, Csősz Lajos, Lakos István, Fazekas József, Bíró Sándor, Fr. Kiss Károly, Muraközy László, Poór István, Muraközy József és Édes István. Az imádkozó erdő (Karácsonyi mese vasárnapi iskolás kis hittestvérei­nek írta és elmesélte 1936 december 19-én a kecske­méti vasárnapi iskolai szövetség karácsonyfa-ünnepé­lyén Dezső Gyula dr., a Református Ifj. Egyesület dísz­­elnöke, az egyetemes református jogakadémia dékánja ) Figyeljetek jól gyermekek! Mesét mondok nektek két gyermekről, aki nem szeretett imádkozni Petikének hívták az egyiket: ez kilenc éves fiúcska volt. Zsuzsinak a másikat, a nyolcéves kisleányt. Testvérek voltak: egy egyszerű, dolgos, vallásos család gyermekei. Volt két felnőtt testvérük, két szép legényfiú. Meg édesapjuk, édesanyjuk. Apjuknak megvolt az a szép szokása, amelyet még a saját édesapjától örökölt: minden este felolvasott egy-egy szép, tanulságos fejezetet a Bibliából A csa­lád körülülte az asztalt és áhítatosan hallgatta. I tana imát mondtak, zsoltárt énekeltek. Bizonyára kedve tellett bennük a felhők fölött lakozó mennyei Atyá­nak. Történt azonban, hogy Pelike és Zsuzsika, akik na­gyon jó tanulók voltak az iskolában, egy-egy szép meséskönyvet kaptak jutalmul a nagytiszteletű lel­kész úrtól, aki meglátogatta a fiúiskolát is, meg a leányiskolát is. Jaj, dehogy is gondolta a jóságos nagytiszteletű úr, hogy ez a két gyermek nem érdemli ■ШдШЛ11 ■ i 'i in 11 iiiHi ■wHiiniiHiiHHHTinniiii'ii ИДДИЮЯДДД—mw ниши ii'ijjihii mnmm­mi iMrwMiwiitwgatn,» meg a jutalmat igazán, mert nemcsak az fontos, hogy a leckét jól tudja valaki felmondani, de az is, hogy jó, engedelmes gyermeke legyen földi atyjának is, égi Atyjának is Bizony, nagy hibának lett okozója a drága szép meséskönyv. Peti, Zsuzsi annyira belemerültek, hogy vacsora előtt alig tudták abbahagyni. Úgy egyeztek meg, hogy előbb a Petiét olvassák, nézegetik végig — ez volt a vastagabbik — utána pedig Zsuzsiét veszik elő. De még csak az első mesének a közepén tartot­tak, amikor édesanya feltálalta a vacsorát. Utána ro­hantak volna vissza a szomszédszobába, a könyv mellé, de apa komolyan szólt rájuk: — Nem úgy van az gyerekek! Ma este gyönyörű fejezetet fogunk olvasni a Bibliából, a kis Jézus szü­letését. Alig néhány nap múlva Karácsony — illik, hogy ezeken a nagy napokon, amelyek Urunk és Meg­váltónk földrejöttét megelőzték, csak ővele foglalkoz­zunk, az ő tiszteletére énekelgessünk. Hát csak ülje­tek le szépen, vissza a helyetekre, fogjunk az imád­sághoz ! — Fáj a fejem, — nyafogta Peti. _ Álmos va­gyok. Le akarok feküdni. — Nekem meg a torkom fáj, — tódította Zsuzsi. — Bizonyosan megint kanyaróm lesz, mint a nyáron. Tessék megengedni, hogy lefeküdjek az ágyba! Apa megcsóválta a fejét. Hazug embert könnyebb Templomfűtés Gyülekezetünk azzal a reménységgel tekintett a mostani tél elé, hogy Isten imádására fűtött templom fogja várni. Kedves áldozatok, szeretet­­ből fakadó adományok bizonyságai annak, hogy a templomfűtés kérdése elválaszthatatlan szükség­lete egyházi életünknek. Dr. Csabay Géza és Dö­mötör Pálné adományai a megvalósuláshoz közel juttatták ezt az általános óhajt. Minden úgy in­dult, hogy az idei karácsonyt már meleg templom­ban ünnepelhetjük. A templomi fűtésnek a technikai megoldása azonban nem olyan egyszerű, évek óta folynak a tárgyalások, a tervezések a miképen való meg­oldásról. Kezdetben a gőzfűtés volt előtérben. Itt azonban a kémény kérdése okozott szinte meg­oldhatatlan nehézséget. Újabban az elektromos fűtés képezte a tárgyalások alapját s többféle ajánlat is érkezett erre nézve. Azonban ennek is két nagy nehézsége van, az egyik, hogy rendkívül drága, a másik, hogy nem mindenütt vált be. Te­hát még olyan állapotban van a villanyfűtés, hogy teljes és biztos megoldást nem nyújt. Egyházunk

Next