Kecskeméti Közlöny, 1921. október (3. évfolyam, 222-249. szám)

1921-10-26 / 245. szám

Kecskemét, 1921 október 26. Ára 2 korona. Szerda, III. évf. 245. sz. ■■ . ........ "■ ■ Zs. évre — évre — negyed évre — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . 480 korona. 240 120 Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség: III. kerület, Szabadság-tér 1. szám, I. emelet, 3. ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal: Széchenyi­ tér 5. sz. Hatot vagy vakot. Halat vagy vakot — gondolták azok, akiknek a nemzet élete kockajáték tárgya volt. A legutóbbi napok ennek a szeren­csétlen és szennyes gondolatnak jegyében folytak le. Megtörtént a magyar história legostobább ballépése. Visszahozták a ki­rályt nemcsak ellenségeink, hanem a ma­gunk jelenlegi jobb meggyőződése elle­nére. Visszahozták néhányan ágyukkal és ellenséges katonákkal. Az ágyuk és az el­lenséges katonák Buda alatt magyar vért ontottak és napokon keresztül a polgárhá­ború iszonyatát hurcolták magukkal. Isten­nek hála, a rémség elmúlott fölöttünk. A kor­mám­zó úr Őfőméltóságának és kormá­nyának bölcsessége, erélyessége elhán­tották tőlünk a végzetet, mely ártó munkáját vér­rel és vassal megkezdte már közöttünk. Az első nagy föllélegzés óráiban hozzájuk száll a magyar nép hálaszava, mert hiven és de­rekasan őrködtek életünk fölött, megakadá­lyozták, hogy a polgárháború országszerte elterjedjen és hogy nyomában újra fölvo­nuljanak a kisártant rablóhordái megma­radt földünkre is. Fölösleges talán, de illő hangsúlyozni, hogy az igaz magyarság tán­torodás nélkül tartott ki a válság idején Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága mellett és ma még erősebb szeretettel, bi­zalommal köti magát az ő személyéhez. A hálaadás ez ünnepi hangulatának kifejezése és tolmácsolása közben azonban nem feledkezhetünk meg az események rész­letes megbírálásáról sem. Nem­ feledkezhe­tünk arról a kötelességünkről, hogy infor­máljuk a közvéleményt a történtek rugóiról nemcsak azért, mert akadtak egynéhányan, akik nem hitték, hogy az államcsíny min­den előrelátás és megfontolás hiányában történt, hanem mert a jóhiszeműek előtt is föl kell fednünk a puccskarlisták mesterke­déseit, különösen pedig azokat az okokat és következményeket, melyek a legutóbbi napok eseményeivel összefüggésben vannak. Ismeretes, hogy az 1920. évi I. tör­vénycikk olyan helyzetet teremtett, melynek alapján nyugodtan indulhatott az ország újraépülése. E törvénycikk értelmében a király jelenleg nem gyakorolhatja uralkodói jogait és így kimérve vagyunk minden köz­jogi torzsalkodástól, mert az ország élén olyan kormányzó áll, akit a magyar nép osztatlan tisztelete és határtalan ragaszko­dása környez. Horthy Miklós Őfőméltósá­­gának kormányzása alatt a fokozatos rege­nerálódás valóban megkezdődött és hatal­mas léptekkel haladt a kitűzött cél felé. En­nek az épülési folyamatnak ellenségei azon­ban nem nyughattak. Zsidók, szabadkőmű­­vesek, liberálisok, osztrákból lett magyarok összefogtak azokkal, akik titulust és vitu­­lást hajszoló egyéni önzésükben folyton­­folyvást áskálódtak az említett alaptörvény­­ben. Az emlékezetes húsvéti államcsíny ez utóbbiaknak elszigetelt merénylete volt és szégyenletes sikertelensége csak fokozottabb düllödtséget öntött a mai rendszer ellnsé­geibe. Húsvét óta a puccskarlisták propa­gandája hihetetlen mértékben kiterjedt. A nemzetgyűlésen Beniczky, Rakovszky és Andrássy rohamozott 15—20 hívével, a nem­zetgyűlésen kívül a sajtó nagyrésze, a zsi­dók és szabadkőművesek szervezetei, a Pol­gárok és Munkások Szövetségében a Bal­­thazár-csoport, melynek vezére, vasárnap így irt­ .Legitimizmus és liberalizmus az a két oszlop, amelyen újra felépíthe­jük az ország összeomlott épületét.* Ezenkívül, ami legsajnálatosabb, akadtak egye * * k, akik megfeledkeztek a kormányzó úr őfőméltóságának tett esküjükről és a magyar nép fiait a magyar nép fiai ellen vitték. Az okok itt is világosak. Ily körülmények között ma sem mond­hatunk mást, mint a húsvéti államcsíny után mondottunk: szigorúan meg kell büntetni azokat, akik a magyar egységet megbon­tották „azért a kockajátékért, mellyel a nem­zet mai nyomorúságát és jövendő gazdag reményeit egyaránt kiteszik a véletlen vak akaratának. Mert: Csonka-Magyarország élete csak a területében ép Magyarorszá­gért kockáztatható.“ Kiáltvány a nemzethez. Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, Horthy Miklós kormányzó ma a következő kiáltványt intézte a nemzethez: A magyar nemzethez! A magyar nemzet sorsdöntő órákat élt át. Lelkiismeretlen egyének IV. Károly ki­rályt, félrevezetve, rábírták arra, hogy ural­kodói jogainak gyakorlása végett Magyar­­országba meglepetésszerűen visszatérjen, noha tudniok kellett, hogy ez polgárhábo­rúval, idegen megszállással s igy az ország megsemmisítésével egyértelmű. Számítva a magyar király iránt a népben élő hagyo­mányos tiszteletre, tervüket meglepetéssze­rűen akarták végrehajtani. Hála a nemzeti hadsereg hűségének és a magyar nép józanságának, az ország sorsát talán mindörökre megpecsételő ezen kísérlet nem sikerült. Azok közül is, akik megtántorodtak, sokan, felismerve megté­vesztésüket, a köt­ességteljesítés­­helyes út­jára visszatértek. Meleg köszönetemet és elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik most, mint eddig is, minden sorsdöntő nehéz órákban, rendületlenül mellettem állottak és segítet­tek hazánkat a végveszedelemtől meg­menteni. A teljes elismerés és köszönet szavá­val fordulok mindenekelőtt az események által leginkább érintett Dunántúl derék ma­gyar népéhez, amely nyugodtságát és hig­gadtságét túlnyomó részben zavartalanul megőrizte. Örömmel és megnyugvással ragadom meg az alkalmat, hogy az egész ország színe előtt hálás elismeréssel emlékeztem meg Budapest székesfőváros lakosságának higgadt és hazafias magatartásáról is. Ez­zel, a nehéz viszonyok között, a hatóságok intézkedéseinek zavartalan keresztülvitelét segítette elő. Amidőn ezt teszem, külön is megemlékezem Budapest nagyszámú mun­kásságának hazafias viselkedéséről, amely­­lyel került mindent, ami a rend fentartását megnehezítette volna. Bízom benne, hogy ezen események hatása alatt e sokat szenvedett ország min­den polgára, a múlt szenvedésein és veszé­lyein okulva, mindennemű pártoskodást, egyéni és osztályérdeket félretéve, egy emberként áll a haza jól felfogott érdeke mellé. Kelt Budapesten, 1921. évi október hó 24. napján. Horthy s. k. Gróf Bethlen István s. k. Leszerelték a lázadókat. A kormány feltételei. — Részletek a király őrizetbe vételéről. — Az antant a trónfosztást követeli. — Rakovszky akasztó­fával és vérengzéssel fenyegetett. A M. T. I. jelenti hétfőn este. A kora reggeli órákban Hegedűs Pál altábornagy, mint a király parlamentárija, újból megjelent a miniszterelnökségen. Tá­vozása után Sárkány altábornagy és Kónya meghatalmazott miniszter a magyar kor­mány részéről kimentek Törökbálintra, ahol a király részéről kiküldött Gratz Gusztáv dr.-ral és Lehár ezredessel tanácskozásra ültek össze. A kormány feltételei. A kormány megbízásából átadták a magyar kormány feltételeit a király kikül­dötteinek. Kijelentették, hogy a magyar kor­mány a közölt feltételekre estig várja a választ. A déli órákban az a hír terjedt el, hogy a kormány a következő feltételeket közölte a király megbizottaival: 1. A király az antant követek ren­delkezésére bocsájtja személyét. 2. Egyszers mindenkorra lemond a magyar trónról. 3. A pucscs résztvevőit felelősségre vonják. Az olasz követ nyilatkozata. Castagnetto olasz követ nyilatkozott a helyzetről. Reméli, hogy a magyar kormány továbbra is jó indulatot fog tanusítani a velencei egyezménnyel szemben és hogy az egyezmény nem fog semmiben változást szenvedni. Meg van győződve róla, hogy a magyar kormány kellő energiával fogja meg­tenni a szükséges intézkedéseket s nem fogja visszautasítani a baráti jóindulatot, amellyel Toletta viseltetik Magyarország iránt. Félrevezették Orenburg katonáit Az Ostenburg csapatokból több ka­tona fogságba esett, ezekhez Zadravetz tá­bori püspök beszédet intézett. A katonák kijelentették, hogy parancsnokaik félrevezet­ték őket. Azt mondták nekik: Budapesten kommunizmus van. Hogy a magyar kor­mányhoz való hűségüket bebizonyítsák, azon­nal jelentkeztek a mi rajvonalunkba szol­gálatra. Károly király őrizetbe vételének részletei. A M. T. I. hivatalosan jelenti: A kor­mány föntebb közölt feltételeinek teljesítése elől a lázadók kitértek. Az őket szállító sze­relvények Tatán át akartak Komáromba jutni. Mikor értesültek róla, hogy Komáromban kormányhó csapatok vannak, elhagyták a vonatot. A­ szerteszéledő félrevezetett Oszten­­burg katonákat Siménfalvy alezredes gyűj­tötte össze, kit a kormány még a lázadás kezdetekor Tatára küldött, de szombaton­­ a lázadók fogságába esett. A bekerítés hí­rére támadt zűr­zavarban kiszabadult. IV. Károlyt és Zita királynőt az összegyűjtött katonasággal a kormány megbízására őri­zetbe vette. Rakovszky, Andrássy és Grátz szintén fogságba estek. A lázadás szerve­zői és az idegen katonák a nemzettel szem­­­ben elkövetett árulás következményei elől szökéssel iparkodtak magukat kivonni. A szökevények körözése iránt a kormány meg­tette a szükséges intézkedéseket.

Next