Kecskeméti Közlöny, 1921. október (3. évfolyam, 222-249. szám)
1921-10-26 / 245. szám
Kecskemét, 1921 október 26. Ára 2 korona. Szerda, III. évf. 245. sz. ■■ . ........ "■ ■ Zs. évre — évre — negyed évre — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . 480 korona. 240 120 Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség: III. kerület, Szabadság-tér 1. szám, I. emelet, 3. ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal: Széchenyi tér 5. sz. Hatot vagy vakot. Halat vagy vakot — gondolták azok, akiknek a nemzet élete kockajáték tárgya volt. A legutóbbi napok ennek a szerencsétlen és szennyes gondolatnak jegyében folytak le. Megtörtént a magyar história legostobább ballépése. Visszahozták a királyt nemcsak ellenségeink, hanem a magunk jelenlegi jobb meggyőződése ellenére. Visszahozták néhányan ágyukkal és ellenséges katonákkal. Az ágyuk és az ellenséges katonák Buda alatt magyar vért ontottak és napokon keresztül a polgárháború iszonyatát hurcolták magukkal. Istennek hála, a rémség elmúlott fölöttünk. A kormámzó úr Őfőméltóságának és kormányának bölcsessége, erélyessége elhántották tőlünk a végzetet, mely ártó munkáját vérrel és vassal megkezdte már közöttünk. Az első nagy föllélegzés óráiban hozzájuk száll a magyar nép hálaszava, mert hiven és derekasan őrködtek életünk fölött, megakadályozták, hogy a polgárháború országszerte elterjedjen és hogy nyomában újra fölvonuljanak a kisártant rablóhordái megmaradt földünkre is. Fölösleges talán, de illő hangsúlyozni, hogy az igaz magyarság tántorodás nélkül tartott ki a válság idején Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága mellett és ma még erősebb szeretettel, bizalommal köti magát az ő személyéhez. A hálaadás ez ünnepi hangulatának kifejezése és tolmácsolása közben azonban nem feledkezhetünk meg az események részletes megbírálásáról sem. Nem feledkezhetünk arról a kötelességünkről, hogy informáljuk a közvéleményt a történtek rugóiról nemcsak azért, mert akadtak egynéhányan, akik nem hitték, hogy az államcsíny minden előrelátás és megfontolás hiányában történt, hanem mert a jóhiszeműek előtt is föl kell fednünk a puccskarlisták mesterkedéseit, különösen pedig azokat az okokat és következményeket, melyek a legutóbbi napok eseményeivel összefüggésben vannak. Ismeretes, hogy az 1920. évi I. törvénycikk olyan helyzetet teremtett, melynek alapján nyugodtan indulhatott az ország újraépülése. E törvénycikk értelmében a király jelenleg nem gyakorolhatja uralkodói jogait és így kimérve vagyunk minden közjogi torzsalkodástól, mert az ország élén olyan kormányzó áll, akit a magyar nép osztatlan tisztelete és határtalan ragaszkodása környez. Horthy Miklós Őfőméltóságának kormányzása alatt a fokozatos regenerálódás valóban megkezdődött és hatalmas léptekkel haladt a kitűzött cél felé. Ennek az épülési folyamatnak ellenségei azonban nem nyughattak. Zsidók, szabadkőművesek, liberálisok, osztrákból lett magyarok összefogtak azokkal, akik titulust és vitulást hajszoló egyéni önzésükben folytonfolyvást áskálódtak az említett alaptörvényben. Az emlékezetes húsvéti államcsíny ez utóbbiaknak elszigetelt merénylete volt és szégyenletes sikertelensége csak fokozottabb düllödtséget öntött a mai rendszer ellnségeibe. Húsvét óta a puccskarlisták propagandája hihetetlen mértékben kiterjedt. A nemzetgyűlésen Beniczky, Rakovszky és Andrássy rohamozott 15—20 hívével, a nemzetgyűlésen kívül a sajtó nagyrésze, a zsidók és szabadkőművesek szervezetei, a Polgárok és Munkások Szövetségében a Balthazár-csoport, melynek vezére, vasárnap így irt .Legitimizmus és liberalizmus az a két oszlop, amelyen újra felépíthejük az ország összeomlott épületét.* Ezenkívül, ami legsajnálatosabb, akadtak egye * * k, akik megfeledkeztek a kormányzó úr őfőméltóságának tett esküjükről és a magyar nép fiait a magyar nép fiai ellen vitték. Az okok itt is világosak. Ily körülmények között ma sem mondhatunk mást, mint a húsvéti államcsíny után mondottunk: szigorúan meg kell büntetni azokat, akik a magyar egységet megbontották „azért a kockajátékért, mellyel a nemzet mai nyomorúságát és jövendő gazdag reményeit egyaránt kiteszik a véletlen vak akaratának. Mert: Csonka-Magyarország élete csak a területében ép Magyarországért kockáztatható.“ Kiáltvány a nemzethez. Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, Horthy Miklós kormányzó ma a következő kiáltványt intézte a nemzethez: A magyar nemzethez! A magyar nemzet sorsdöntő órákat élt át. Lelkiismeretlen egyének IV. Károly királyt, félrevezetve, rábírták arra, hogy uralkodói jogainak gyakorlása végett Magyarországba meglepetésszerűen visszatérjen, noha tudniok kellett, hogy ez polgárháborúval, idegen megszállással s igy az ország megsemmisítésével egyértelmű. Számítva a magyar király iránt a népben élő hagyományos tiszteletre, tervüket meglepetésszerűen akarták végrehajtani. Hála a nemzeti hadsereg hűségének és a magyar nép józanságának, az ország sorsát talán mindörökre megpecsételő ezen kísérlet nem sikerült. Azok közül is, akik megtántorodtak, sokan, felismerve megtévesztésüket, a kötességteljesítéshelyes útjára visszatértek. Meleg köszönetemet és elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik most, mint eddig is, minden sorsdöntő nehéz órákban, rendületlenül mellettem állottak és segítettek hazánkat a végveszedelemtől megmenteni. A teljes elismerés és köszönet szavával fordulok mindenekelőtt az események által leginkább érintett Dunántúl derék magyar népéhez, amely nyugodtságát és higgadtságét túlnyomó részben zavartalanul megőrizte. Örömmel és megnyugvással ragadom meg az alkalmat, hogy az egész ország színe előtt hálás elismeréssel emlékeztem meg Budapest székesfőváros lakosságának higgadt és hazafias magatartásáról is. Ezzel, a nehéz viszonyok között, a hatóságok intézkedéseinek zavartalan keresztülvitelét segítette elő. Amidőn ezt teszem, külön is megemlékezem Budapest nagyszámú munkásságának hazafias viselkedéséről, amelylyel került mindent, ami a rend fentartását megnehezítette volna. Bízom benne, hogy ezen események hatása alatt e sokat szenvedett ország minden polgára, a múlt szenvedésein és veszélyein okulva, mindennemű pártoskodást, egyéni és osztályérdeket félretéve, egy emberként áll a haza jól felfogott érdeke mellé. Kelt Budapesten, 1921. évi október hó 24. napján. Horthy s. k. Gróf Bethlen István s. k. Leszerelték a lázadókat. A kormány feltételei. — Részletek a király őrizetbe vételéről. — Az antant a trónfosztást követeli. — Rakovszky akasztófával és vérengzéssel fenyegetett. A M. T. I. jelenti hétfőn este. A kora reggeli órákban Hegedűs Pál altábornagy, mint a király parlamentárija, újból megjelent a miniszterelnökségen. Távozása után Sárkány altábornagy és Kónya meghatalmazott miniszter a magyar kormány részéről kimentek Törökbálintra, ahol a király részéről kiküldött Gratz Gusztáv dr.-ral és Lehár ezredessel tanácskozásra ültek össze. A kormány feltételei. A kormány megbízásából átadták a magyar kormány feltételeit a király kiküldötteinek. Kijelentették, hogy a magyar kormány a közölt feltételekre estig várja a választ. A déli órákban az a hír terjedt el, hogy a kormány a következő feltételeket közölte a király megbizottaival: 1. A király az antant követek rendelkezésére bocsájtja személyét. 2. Egyszers mindenkorra lemond a magyar trónról. 3. A pucscs résztvevőit felelősségre vonják. Az olasz követ nyilatkozata. Castagnetto olasz követ nyilatkozott a helyzetről. Reméli, hogy a magyar kormány továbbra is jó indulatot fog tanusítani a velencei egyezménnyel szemben és hogy az egyezmény nem fog semmiben változást szenvedni. Meg van győződve róla, hogy a magyar kormány kellő energiával fogja megtenni a szükséges intézkedéseket s nem fogja visszautasítani a baráti jóindulatot, amellyel Toletta viseltetik Magyarország iránt. Félrevezették Orenburg katonáit Az Ostenburg csapatokból több katona fogságba esett, ezekhez Zadravetz tábori püspök beszédet intézett. A katonák kijelentették, hogy parancsnokaik félrevezették őket. Azt mondták nekik: Budapesten kommunizmus van. Hogy a magyar kormányhoz való hűségüket bebizonyítsák, azonnal jelentkeztek a mi rajvonalunkba szolgálatra. Károly király őrizetbe vételének részletei. A M. T. I. hivatalosan jelenti: A kormány föntebb közölt feltételeinek teljesítése elől a lázadók kitértek. Az őket szállító szerelvények Tatán át akartak Komáromba jutni. Mikor értesültek róla, hogy Komáromban kormányhó csapatok vannak, elhagyták a vonatot. A szerteszéledő félrevezetett Osztenburg katonákat Siménfalvy alezredes gyűjtötte össze, kit a kormány még a lázadás kezdetekor Tatára küldött, de szombaton a lázadók fogságába esett. A bekerítés hírére támadt zűrzavarban kiszabadult. IV. Károlyt és Zita királynőt az összegyűjtött katonasággal a kormány megbízására őrizetbe vette. Rakovszky, Andrássy és Grátz szintén fogságba estek. A lázadás szervezői és az idegen katonák a nemzettel szemben elkövetett árulás következményei elől szökéssel iparkodtak magukat kivonni. A szökevények körözése iránt a kormány megtette a szükséges intézkedéseket.