Kecskeméti Közlöny, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
Kecskemét, 1922 január 14._________________Ára 3 korona.____________________Szombat, IV. évf. 11. sz. KECSKEMÉTI KÖZLÖM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőség: III. kerület, Szabadság-tér I. szám, pU _ 410 Egyes szám ára 8 korona. emelet, 3. ajtó, telefon 120. Negyed évre — — — 210 3 Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal, Széchenyi-tér 5. sz. A gyermekért. írta dr. Miron Zoltán. Megmenteni a veszendő gyermeket, akit a rohanó ar elsodort és az örvény elnyeléssel fenyeget: mily szép és magasztos feladat! A hajós, aki látja a vízben fuldoklót, amint tüzködik a halállal és kiragadja őt a zajgó hullámok karjaiból, dicső és nemes cselekedetet követ el. Ha igaz az, amit a rege mond, hogy valahol minden jótettünket beírják egy aranykönyvbe, az életmentők nevei bizonyára az arany könyv első lapjára kerülnek. De a jót cselekvők nem a jutalomra vágynak akkor, amidőn a saját életüket is kockáztatják, hogy a szépet és a nemest kövessék ; jutalmazásukat magában a jócselekedet sikerében találják meg. Abban a tudatban, hogy hasznára váltak embertársaiknak, abban a felemelő érzésben, hogy a veszendő lelket, akit a rohanó úr elsodort és az örvény elnyeléssel fenyegetett, megmentették... Mentsük meg a gyermekeket, a haza jövendő támaszait ! A béke boldog éveiben mennyi hangzatos előadást tartottak, mennyi nemes propagandát csináltak ez ügy érdekében s mily sok szép intézmény és mentő akció létesült ezek hatása alatt. Ezek mind nagyobb és nagyobb méretűvé váltak, mind több és több biztató reményt nyújtottak a a jövőre nézve... és jött a bábom s mindent szétzúzott. Mint egy tehetetlen arany bálvány, mindent magának követett. Társadalmi mozgalmak, propaganda, jótékonyság, pénz és újra pénz ... minden a háború jármába volt fogva. A hosszú háború az egész társadalmat alapjaiban rázta meg, mindenfelé nyitótt sebek támadtak... Jöttek a sebesültek, bénák, vakok s a háború más szerencsétlenei. Ezekkel kellett foglalkoznunk s háttérbe szorult a gyermek. Bajok ázadata, végnélküli szenvedés és fájdalom érte nemzetünket. — A háborúba, jótékonykodásba, mindenbe beleforadva, apáthiásan hoztuk az élet igáját: lehanyatlottak a karok, kialudt s szivek lobogó lelkesedése és tétlen közönyösség Ütött tanyát a mi sorainkban. Ne okoljunk senkit a mulasztásokért. Ne kutassuk a múlt és jelen hibáit. Most a jövőre gondoljunk. Gondoljunk arra, hogy ha a nagy, véres háború sötét napjait kényszeredett tétlenségben és lemondásban töltöttük el, annál nagyobb kötelesség most végre erőt venni a düggedés, a kétkedés érzelmein. Most, amikor az ország határai úgy megfogyatkoztak, százszorosan fontos, hogy minél több egészséges, derék polgárt, edzett, bátor harcost neveljünk a hazának. E célt szolgálják a gyermekakció kecskeméli vándorkiállítása és előadásai: mindnyájan hallgassuk meg az eladásokat, mindnyájan nézzük meg a kiállítást s az ott nyert tapasztalatokat használjuk fel az életben, mert százszorosan drága most minden magyar élet. — Felhívás a Joghallgatókhoz. Ma, pénteken d. u. 1 órakor a joghallgatókat fontos nemzetvédelmi ügyben értekezletre hívjuk. Figyelmeztetünk minden joghallgatót arra, hogy az értekezleten megjelenni nemcsak iskolai kötelesség, hanem a szőnyegre kerülő tárgy miatt hazafias feldi is. Ennélfogva a legnagyobb szigorúsággal alkalmazzuk az ifjúsági egyesület alapszabályainak amaz intézkedéseit, melyek az értekezletekről, közgyűlésekről való elmaradást csak előzetes elnöki engedéllyel teszik indokolhatóvá. Kovács Andor s. k. igazgató, Jeleníts István s. k. ifj. elnök. Ex-tex 1905-ben. Irta: Gulanti Fikete Béla. Szomorú időkben mind eszinkbe jutnak azok a szomorú dolgok, melyek a jobb napok idején, mint szerény kis Hanupipőkék lapultak a tudat alatt. Ha fáj a jelen, valami jól eső kegyetlenséggel tépjük a múltat és keresgéljük a régi sebeket, amelyek már begyógyultak, hogy a tallózás végén felsóhajthassunk: Istenem, velünk voltál akkor is és újra minden jól lett. Nyolcadik gimnazista voltam, telve bizalommal, tetterővel, országot megváltó jószándékkal, mint valamennyi társam, kik előtt még a jövő titokzatos és szép, kiket még a szeretőotthon megvédett a durva életcsapásoktól. Politizáltunk ? persze, hogy politizáltunk, nálunknál senki merészebb és jobb megoldásokat nem ajánlhatott. Csatoltuk a macskabajuszú Bánffy Dezsőt, nevettük Tisza István energiát ígérő vaskezét, Khuen-Hedemiyt, mint a tehetetlenséget emlegető... Vágytunk a harc után, mert béke ., s mert az ifjúi akarat bevitette tan*.- '-at, feszitette izmainkat. Régi szíp idők, mikor még a harcból csakis a győzelmi pálma ígéretét vettük észre s mikor még a háború rokkanttá nem nyomorított egyénket sem. Az ősgimnázium ma is ott ál a Budai várhegy nyugati oldalán. A tantermek ablakaiból a méltóságos Dunára láttunk s lábunk előtt feküdt a folyó túli partján Pest, ifjzi fantáziánkban már akkor is a titkok, a bűnök, az élvezetek Babylonja. A pesti parton már állott az Országháza, csak a környéke nem volt az a mai szép; a régi vízművek buckái, mocsaras pecséták, szeméthalmok, feedett palántok húzódtak a Margithíd felé. (Ebből a mocsaras, piszkos bűzös környékből nőtt ki a mai Apótváros.) A nyolcadik osztály ablakaiból épen az Országhházra láttunk. Egy kegyetlenül hideg februári napon, még a tanítási óra alatt is izgatottan tárgyaltuk a politikai eseményeket. Mi lesz, hogy lesz ? Érővel fogják feloszlatni az országgyűlést, katonasággal akarják szétkergetni a képviselőket. A tanáraink, Isten áldja meg őket, úgy velünk éreztek, úgy érezték a minket is izgalomba hozó események lázát, hogy velünk együtt tapadtak a Dunára néző ablaküveghez. Még kilenc órakor az Oszágház kupolája felett büszkén lengett a nemzeti lobogó, félisz táján azonban félárbócra csúszott vissza: az országgyűlést feloszlatták. — Abcug! Levele ! — szakadt ki belőlünk az elkeseredett kiáltás és tódultunk ki a tanteremből az udvarra, elől áldott emlékezetű tanárunk, Vajda Károly. A nagy zijra felszakadt a tanárszoba ajtaja s izgatottan szalad felénk Andor József (Cyprián) az intézeti historikus s magából kikelten kiáltotta: — Gyalázat ! Fabricius katonákkal nyomult be az országházba és fegyverekkel zavarták szét az országgyűlést) Ah mit akkor sejtentik, mi az alkotmány és végtelen fájdalomérzés szakadt belénk. A zaj elült s áhitatosan felharsogott a Himnusz. Természetes, hogy a többi tanterem is megnyit s csakhamar a nyolc osztály ifjúsága együtt küote az ég felé a fohászt: „Isten áldd meg a magyart!“ . . . Ez volt a kezdet. Tüntettünk egész délelőtt. Az intézeti igazgatóról valaki azt a hírt hozta közénk, hogy rendkívül haragszik az ifjúság állásfoglalásáért, mások tudni vélték, hogy ő akar az új kultuszminiszter lenni. No, felzúdult erre a rend. Az elkeseredett dac mind felé zúgott egyszerre: — Abcug D . . . y! Le vele! Pecsov’cil Pfuj! Az igazgatónál pedig ekkor, ha jól emlékszem, ott volt gróf Csáky, az ujonan kinevezett temesvári kormánybiztos s nem az igazgatónk ijedt meg a zajtól, hanem a kormánybiztos úr. — igazgató ur ! — kiáltotta — az ifjúság lázong, a védelmére katonákat küldök, — s ezzel elrohant. Ezalatt a pesti oldalon is cifra események játszódtak le. Ott az egyetemi ifjúság „lázongott“, de ezek ellen már formális hadjáratot indított a rendőrség. Űzték, kardlapozták őket. Egy kis csoport Budára menekült át, mindenütt nyomukban a lovasrendőrök. Ha menekültek is az ifjak, szétszórni őket nem lehetett, újra és újra öszszetömörültek a nemzeti zászló körül. Nagy erőt adott a héromszin mindenkor. A hajsza közben a vároldalon a gimnáziumunk kapuja elé értek a tüntetők s bebocsájtást kértek. Természetes, hogy felnyitottuk a kaput s beengedtük az együttérző társakat s most kezdődött el csak ez igazi tüntetés. Az egyik tüzesebb és izgatóbb szónoklat a másikat érte. Szép, forró órák voltak ezek. Azonban már szűk volt mindannyiónknak az iskola fala, kikivánkodunk az itt- képviseaválasztástas Neméten. Rubinek Gyula halálával megüresedett kecskeméti I. választókerületben a belügyminiszter a választást február 5 i jére tűzte ki. A mandátum egyetlen és komoly jelöltje dr. Zsitvay Tibor máv. osztályvezető ügyész, Kecskemét volt kormánybiztos - főispánja. Zsitvay Tibor a kisgazdapárt budapesti központjának, a velük egyesül disszidens csoportnak és a kormánynak hivatalos jelöltje, akinek támogatására a napokban dr. Schandl Károly államtitkár a párt és a kormány megbízásából Kecskemétre érkezik. Zsitvay Tibor programbeszéde országos jelentőségű politikai esemény lesz. Erre az alkalomra ugyanis lejön Bethlen litván miniszterelnök, a kormány több tagja s a magyar politikai világ számos előkelősége. A miniszterelnök itt fogja kifejteni részletes programját. Az Ébredő Magyarok Egyesületének tegnap Budapesten Pálóczy Horváth István elnöklete alatt tartott választmányi ülésén, melyen Héjjas Iván is jelen volt, egyhangúlag dr. Zsitvay Tibor támogatását határozták el. Dr. Zsitvay Tibor megválasztása nemcsak ezért, hanem a kecskeméti hangulatot is ismerve, egyhangú lesz. Főispánsága alatt, mely az oláh megszállás nehéz hónapjaira esett, mérhetetlen szolgálatot tett Kecskemétnek. Nagyszerű tudása, politikai iskolázottsága országos tekintélyűvé s a miniszterelnök bizalmasává tette. Kecskemét társadalma ismeri legjobban az ő nagy kvalitásait s az a rajongó szeretet, mely ittléte alatt társadalmi osztályokra való tekintet nélkül körülövezte mindenki részéről, biztos záloga annak, hogy városunkat Rubinek Gyulának méltó utóda fogja képviselni ezután a nemzetgyűlésen.