Kecskeméti Közlöny, 1922. július (4. évfolyam, 149-174. szám)

1922-07-04 / 151. szám

Kacor király Magyar­­országon. Mese, mese, meskete — Rupert bácsi így szórakoztatja néha-néha újdonsült hon­atyáinkat. Ezt a mesélő kedvet még a bol­dogult első nemzetgyűlésről hozta át De­­vecser torzonborz hajú követe, akinek gon­dolatai nem kevésbé kuszáltak, mint sze­mébe csapzódó hajszálai. Az indemnitási vitában valóságos távszónoklatot tartott, hogy hallgatói meg sem várták a szokásos befejezést: itt a vége, fuss el véle. Elfu­tottak azok büffébe, borbélyhoz, hova-hova nem, még a beszéd dereka táján. A Világ gyorsírója azonban szorgalmasan jegyez­­gette a ruperti képzelet csapongásait. A „Kisfaludy Társaság“ tizenhárom kötetes mesegyűjteménye nyomán talán valami iz­raelita célú sorozat lát nemsokára napvi­lágot, melynek első kötete a keresztény Rupert bácsi parlamenti meséit fogja tar­talmazni. » Ha aztán akad még ember ebben az országban, akinek nincs kenyere, nincs ruhája és aki fejcsóválva, öklöt rázva nézi az idegenek tobzódását, annak majd a ke­zébe nyomják ezt a könyvet, hogy lakjék vele jól. Mert a szövetkezett kapitalista­szocialista luciferizmusnak ez a módszere. Kenyér és ruha helyett adnak kábító sza­vakat. Arra a hihetetlen politikai éretlen­ségre számítanak, amely oly szöges, oly veszedelmes ellentétben áll a magyar faj egyéb képességeivel. Mégis nagyfokú rupertinencia kell azonban ahhoz, hogy a kábító szavaknak örök erőt tulajdonítanak és nem tételezik föl, hogy a politikai éretlenség kezdeti stá­diuma volt a maga lábán alig járt magyar­ságnak, melyből lassan, de biztosan hala­dunk át az öntudatra ébredésnek arra a fokára, ahol a szavak kábítása már nem fog rajtunk. Annyira eddig is jutottunk, hogy nem vagyunk hajlandók mindent el­hinni, amit mondanak. A legsötétebb ma­gyar agyvelőben is van már annyi vilá­gosság, melynek fényében beláthatni pl. azt, hogy Magyarország gazdasági rom­lása nem az úgynevezett emigránsoktól függ, sőt, hogy ezt a gazdasági romlást azoknak fölfüggesztése bizonyos javulásra befolyásolhatna. Rupert képviselő tehát nem az éhező és rongyos magyarságot képviselte, mikor az emigránsok hazaszabadulásáért emelt szót, hanem egyes-egyedül az emigránso­kat, pedig nem azoktól nyerte a megbíza­tását. Semmiféle gazdasági megoldás nem származhat abból, hogy ha Jászyék és Ga­ramiék hazajönnek. Legfeljebb Rupert kép­viselő személyes gazdasági kérdéseinek megoldása. Tegyük föl azt a mesebeli le­hetőséget, hogy Garami Ernő valóban az a nagy tehetség volna, akinek egy meg­gondolatlanul kicsúszott közbeszólás állította Azt kiáltották Rupert beszéde köz­ben, hogy Garami király is lehetett volna Magyarországon. Tegyük föl tehát ezt a mesebeli lehetőséget, melyhez hasonlót már egyszer megértünk, mikor egy másik zsidó, Kun Béla szerezte meg az uralmat Magyar­­országon. Hát ez az uralom, ez a Garami­féle királyság épúgy a magyar költségve­tés tartozik rovatába lehetne elkönyvel­hető, mint a Kun Béláé. Elég volt nekünk az izraelita Kacor királyokból. A zsidóvezetőket pedig jegyezzük föl magunknak és a történelemnek a muszka­vezetők után ! f ’­i Kecskemét, 1922 julius 4 óra 3 korona. Kedd,­­V. évf. 151. sz. KI BECSIÍÍEMÉ­­­MY ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE.­­ SZERKESZTŐSÉG: Egy évre................................... 800 korona. , III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Fél évre...................................410 korona. Egyes szám­ára: 3 korona. __ Negyed évre..................................210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. A beosztott és helyettes tanerők ügyével foglalkozott teljesen egyoldalú be­állításban az egyik helybeli lap. Kecske­métnek sikerült ezt a nehéz ügyet olyan sikeresen, minden érdeket tekintetbe véve megoldani, hogy az méltán válhatik váro­sunk iskolaszékének és iskolaügyeink ve­zetőinek dicséretére. Az említett tenden­ciózus cikk alkalmas volna arra, hogy disz­­szonáns hangok keltésével akadályozza az ügy teljes lebonyolítását. A valódi tényál­lás megállapítása céljából dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnokhoz fordultunk. Dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnok a következő fel­világosítást adta munkatársunknak: — Az iskolaszéknek az a gyűlése, amelyen a beosztottak ügyében döntöt­tek, szép érdeklődés mellett folyt le s azon egyelőre csak elvileg mondták ki, hogy átveszik városi szolgálatba a mene­külésük óta itt tanító beosztottakat, kik egyébként 15—30 éves tanítói működésre tekinthetnek vissza. Ez az eljárás nemcsak a beosztottakkal szemben méltányos, ha­nem az állam áldozatkészségének méltány­lása is. Az állam ugyanis a 28 újonnan szervezett állásra választandó tanítók fize­tését államsegély formájában, mintegy 90 százalék erejéig fedezi. Ennek fejében kérte azoknak a tanítóknak elhelyezését, akiket a trianoni igazságtalanság miatt ántant­­parancsra el kellene egyébként bocsátania.­­ Az iskolaszék egyébként válasz­tási jogát gyakorolhatja, mert a 17 beosz­tottból egyénenkénti elbírálás után 15-öt fog csak átvenni, illetőleg megválasztani. Az illetőkkel különben közölték azt is, hogy a működési hely kijelölését az iskola­szék magának tartja fenn s ebbe a beosz­tottak természetszerűleg belenyugodtak. Az iskolaszék a pályázathirdetés keretében dönt a beosztottak elhelyezéséről is, ami­kor a kecskeméti pusztákról pályázók kí­vánságait is át lehet majd tekinteni.­­ A pályázat 38 állásra fog szólani, úgyhogy a beosztottak átvétele esetén is ki lehet minden jogos igényt elégíteni. A helyettesek között 20-an vannak, akik 2 év, illetőleg ennél több ideje szolgálják vá­rosunk oktatásügyét. Öt évnél hosszabb szolgálati időt 5­ 6 helyettes tud csak fel­mutatni. Mint értesülünk, a helyettesek közül azok, akik rövidebb szolgálati idejük miatt most nem nyernének véglegesítést, belát­ható időn belül újra pályázhatnának, mert a föntebb említett 38 álláson kívül, még 20 állásra engedélyez államsegélyt a mi­niszter. Érdekesnek tartjuk felemlíteni az ebben a tárgyban kiadott miniszteri ren­deletet . A 126,512—921. sz. rendelettel pedig felhívja a minisztérium a közig. bizottsá­gokat, hogy a 201,255—919. sz. rendelet­hez képest mindenkor tegye vizsgálat tár­gyává, hogy azokkal szemben, akiknek előző szolgálatuk nincs, a csak beosztott minőségben működő s még végleges alkal­mazást nem nyert menekült tanítók, tanító­nők, valamint az állás nélküli hadviselt ta­nítók ne mellőztessenek. Az 57,771—922. VKM. sz. rendelet kimondja, hogy a létszámcsökkentéssel kap­csolatban sürgősen rendezni kell azon ál­lami és nem állami tanítók szolgálati vi­szonyait, akik átmenetileg nem állami tan­intézetekhez osztattak be szolgálattételre s elsősorban azokat kell fölös létszámba tar­tozóknak tekinteni, akik nem állami tanin­tézetekben nyertek ideiglenesen beosztást. Ezért ha a tankötelesek létszáma miatt uj tanítói állás szervezése megokolt, „az uj állás szervezését engedélyezni fogom. En­nél azonban különös súly kell helyeznem arra, hogy az újonnan szervezett állásra vagy a már ott működő tanerő, vagy ha ez valamely okból lehetséges nem lenne, a létszámcsökkentés során feleslegesnek nyil­vánított (B. listára helyezett) tanerők vala­melyike alkalmaztassák.“ Kecskemét vezetősége azzal, hogy az itt működő 15 beosztottal szemben méltá­nyosságot gyakorol, el tudta érni azt, hogy a többi állás betöltésére teljes szabad ke­zet nyert. Ezt a sikert leronthatják az olyan tájékozatlan cikkek, mint amilyenre fentebb hivatkoztunk. B. lisztás tisztviselők Kecskeméten. Antant­ nyomás alatt, takarékosság cí­mén, a magyar kormány kénytelen volt július elsejével nagyobb számú tisztviselőt elbocsátani. Az érdekeltek most kapták meg a végelbánás alá vonásról szóló érte­sítést. Nyolc napon belül nyilatkozni tar­toznak, hogy nyugdíjat vagy végkielégítést óhajtanak-e. Az értesítés záradéka figyel­meztetést tartalmaz, hogy a végelbánás alá vont tisztviselő kérheti képzettségének meg­felelően más szolgálati ágba való beosztá­sát és itt minden más pályázóval szemben előnyben részesül. Kecskeméten aránylag kevés tisztvi­selő került végelbánás alá. Ágazatok sze­rint megosztva a következő számadatokat sikerült megtudnunk. A vasúti alkalmazottak közül elbo­csátó értesítést kapott 24. Ezek közül többen már a végzés kézbesítése előtt más szolgálati ágban helyezkedtek el, többen közülök pedig már hosszabb idő óta nem teljesítettek szolgálatot. Hivatalos kijelen­tés szerint a fenti szám csak megközelí­tően fedi a valóságot. Pontosabb adato­kat azonban nem voltak hajlandók nyúj­tani. A postán szintén csak annyit tudtunk meg, hogy kevés tisztviselőt bocsátottak el. Hivatalos bejelentés szerint csak egyes el nem helyezhető menekültek nyertek más szolgálati ágban beosztást. A tanügyi elbocsátások száma 14. Az állami elemi leányiskolánál 4 tanerő, a be­osztottak közül pedig eddig 5, az óvó­nők közül 5 kapott elbocsátó végzést. Az igazságügy- és pénzügynél még eddig nem történt elbocsátás. Megállapítható, hogy egyes esetektől eltekintve, a tisztviselők életkörülményei­nek lehetőség szerint való figyelembe vé­telével történtek az elbocsátások, 30 éven felüli szolgálattal bírók, olyan férjes nők, akiknek férjük is állami alkalmazott, to­vábbá olyan tisztviselők, akik sokat mu­lasztottak, kapták meg eddig a B-listába sorolásról az értesítést. Az ettől eltérő esetekben, értesülésünk szerint, még le­hetséges a reparáció.­­ Július 10-én az utolsó magyar túszok is itthon lesznek. A múlt hét szer­dáján indította útnak Oroszország az utolsó magyar túszokat szállító vonatot. Ezzel a szállítmánnyal mintegy 60 tiszt ér­kezik, közöttük több törzstiszt. Ezek azok a túszok, akiket az orosz szovjet csak a legvégső esetben szándékozott kiadni. Az utolsó túsz­szállítmány megérkezése július 10-ére várható.

Next