Kecskeméti Közlöny, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-29 / 72. szám

1939. március 29. KECSKEMÉTI KÖZLÖM Hősi halottak temetése Ruszinföldön. Kép a felszabadult Ruszinföld első hősi halottainak temetéséről. GOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOGOOOeGOOOOOOO 0QOOOOOOOO0OOOOO© 3 Ünnepi közgyűlésen áldozott a város Révész Ist­ván püspök emlékének. Kecskemét törvényhatósági bizottsága teg­­nap délután ünnepi közgyűlésen áldozott Ré­vész István püspök emlékének. Az évelő növényekkel gazdagon díszített közgyűlési teremben ünnepi feketében, dísz­­egyenruhában gyülekeztek a város egyházi és világi társadalmának, közéletének előkelősé­gei, küldöttségei. Ott­ volt Kovács Sándor pá­pai prelátussal, Szabó Iván dr. kormányfőtanár es il, főgondnokkal, Hetessy Kálmán dr., Vass Vince dr. ref. lelkészekkel, Joó Gyula dr. ref. főgondnokkal, Sárkány Béla ev. főesperessel, Borsodi József dr. főrabbival élén az egyhá­zak és szervezeteinek képviselete, vitéz Szen­­yori Nagy Gyula tábornok, állomásparancs­­nokk­al, vitéz Kovács István alezredessel élén a helyőrség tiszti küldöttsége, dr. Liszka Bé­­láné, T­ormásy Lambertné elnökökkel a MANSz, a Szociális Missziótársulat vezetősége, Faragó Fábián házfőnök, Zimay Károly ny. polgármester, Ráicz Béla dr., Dezső Gyula dr. jogakad. professzorok, Sárközy Jenő dr. kor­mányfőtanácsos, Szarvas András dr. orvoska­marai, vitéz Márkus­ Ferenc dr. ügyvédi kam­a­­rai elnök, Pásthy Sándor tanácselnök, Halmi Lajos pénzügyigazgató, Keresztes Andor rend­őrtanácsos, Dömötör Lajos dr. ny. h. polgár­­mester, Vincze Mihály ipartestületi elnök, Vándor Manó postafőnök és számosan az ál­lami és városi hivatalok, intézmények, isko­lák, a HONSz, a frontharcosok, az Emericana, Turul küldöttségeinek élén. Kevéssel 5 óra után érkezett meg Húsz István dr. tábori püspök Kovács Sándor pápai prelátus és Hun Ernő tábori lelkész kíséreté­ben, mögöttük a város két díszhajdúja. A tá­bori püspököt Kiss Endre dr. főispán, Liszka Béla dr. polgármester fogadták. Az első széksorokban foglaltak helyet Révész István cibakházi esperes, Révész Er­zsébet és Boriska, Révész püspök rokonai. Az érkezők meghatott kegyelettel tekin­tettek a baloldal első padsorának első, üresen hagyott székére, amely előtt * az asztalkán gyászkeretes kártya volt ezzel a felirattal: „Révész István felsőházi és th. bi­zottsági tag helye.“ A mélységes kegyelet érzése ülte meg a lelkeket. Minden gondolat visszaszáll­ a tíz év előtti időkre, amikor a nagy püspök annyiszor hallatta szavát, ragyogó szónoki képességgel, szívbemarkoló, lelket megrázó tehetséggel e terem falai között. Kiss Endre főispán megnyitóin. A Katolikus Egyházi Énekkar Póta Ala­dár főkántor-karnagy vezényletével a Hiszek­egyet intonálta, majd Kiss Endre dr. főispán meghatott hangon megnyitó beszédet mondott­" —■ Kecskemét törvényható­sági bizottsága — mondotta — kegyelettel áldoz a katolikus hí­vek 21 éven át volt lelkipásztora, a magyar királyi honvédség fő­pásztora emlékének hamvai haza­hozatala alkalmából összehívott ünnepi közgyűlésen. Néhai Ré­vész István tábori püspök izzó magyarságával folytatott mun­kája nem szorítkozott az egyházi térre. Munkája nyomait ott látjuk Kecskemét egész életében és erre a munkára hálás kegyelettel való megemlékezés hívatta össze rendkívül közgyűlé­sünket. — A mai napon egy rég por­ladó halott érkezett haza Kecske­métre, akinek neve és tekintélye ugyan közéletünkben már nem aktuális tényező, de nekünk idő­sebbeknek, akik e falak között gyakran hallottak ünnepélyes al­kalmakkal felszólalni, még élén­ken áll emlékezetünkben komoly papi alakja és fülünkbe csendül magas tenor hangja. — Révész István nem volt vá­rosunknak sem szülöttje, sem halottja és mégis azt mondom az imént, hogy hazaérkezett. Mert abban a két évtizedben, amelyben férfikora teljességét áldozta a kecs­keméti lelki élet oltárán, olyan mély nyomokat szántott, amelyek honosságot szereztek számára hívei szívében, tiszteletet és elis­merést azok szemében is, akik nem tartoztak lelki­­pásztorsága alá.­­ Kiforrott programmal és egy kisebb egy­házban már kipróbált munkatervvel jött 1907-ben Kecskemétre. Programja volt: a hitébresztés a névleges keresztyének lelkében, a hitben közö­nyösek felrázása társadalmi eszközökkel és a nép­­misszió,­­ mind olyan lelkipásztori tevékenység, amely összhangban van a protestáns egyházak bel­­missziójával és ideálisan felfogva és gyakorolva, mindegyik félt közelebb vezeti a Krisztusban való békességhez. —­ Programjában megjelölt feladatai közül elő­szeretettel a népmisszió felé hajolt. Már beköszön­tőjében megmondotta: Ne vegyétek rossz néven, ha nemes értelemben részrehajló leszek és szívemben első helyet adok azoknak, akik legjobban rászorul­nak szeretetemre. Ilyennek találta a tanyai népet hitéleti és kulturális elmaradottsága miatt. Azok a Üdvözölte a megjelenteket, Hász István püspököt, a szívükben még mindig gyászoló rokonokat, a th. bizottság tagjait, sajtót, majd így folytatta: — Tíz év távlatából magasodik ki előttünk Ré­vész püspök alakja, ki évtizedeken át annyiszor nyilatkozott meg országos jelentőségű örömünne­peinken és gyászpompáinkon. Emlékezetül üresen hagyott helyén felemelkedve hányszor hallatta sza­vát, mikor nagy ügyről kellett dönteni. Nemcsak Kecskemét szűkebb határai között volt időálló ez a szó, de az egész Duna—Tisza közének életében is. Azok részéről, akik együtt küzdhettek vele, én is részt kérek a megemlékezésből. — Mélyen érző magyar lélek volt, aki átélte a sorskérdéseket és bátor tetteket szegezett az akadá­lyok útjába. Az idegen eszméktől táplált ellenáram­lat sajtótámadásait állta, mert meg nem alkuvó erővel dolgozott a magyar népért. Mégis meg kellett érnie a nemzet katasztrófáját. Mennyi szenvedés jutott ki hívő életének. Mikor újból megindulhatott az építő munka, kézfogást tett a világháborúból visszatért ifjúsággal. Újabb szenvedések érték, de törhetetlenül munkálta a jobb jövő útját. Ma dél­után hangtalanul gördült a hamvait hozó kocsi szeretett temploma elé. Ilyen hangtalanul szállt ide lelke közénk, ebbe a terembe, ahol annyit munkál­kodott a szebb jövőért. Tiszteljük meg lelkét egy néma perccel. Az ünnepi közgyűlés közönsége felállás­sal, néma áhítattal áldozott a nagy püspök emlékének. A rendkívül mély hatást kiváltó elnöki megnyitó után Liszka Béla dr. polgármester kegyeletes szavakkal előterjesztette azt a javaslatot, hogy a t­. bi­zottság néhai kiváló tagjá­nak, közéletünk izzó ma­­gyarságú egykori vezető fér­­fiának, a tanyai oktatásügy lelkes harcosának, a római katolikus hívők huszonegy éven át volt lelkipásztorá­nak, majd a magyar királyi pásztorának honvédség fő­érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg a közgyűlés és festesse meg az arcképét a bizottsági terem számára. A javaslatot egyhangú határozattá emelte a közgyűlés. Ezután Marton Sándor tanügyi főtaná­csos a kortárs kegyeletével áldozott mélyen­­szántó, pompás beszédben Révész püspök ér­dempinek a megdöbbentő adatok, amelyeket 1910 táján tanyai statisztikánk mutatott, amikor a tanyai lakosság száma már 30 ezer, majdnem egyenlő a városival és nincsen meg a számukra egy pusztai lelkészség sem, amikor a tanyai gyermekeknek még 30 szá­zaléka nem jár iskolába, mélyen meghatották Ré­vész Istvánnak tanyai hívei lelki üdvéért aggódó lelkét. Ebből az alkalomból fakadt 1913. évi kat. nagygyűlési beszéde, amelyben a közvéleményhez fellebbezte a tanyai kulturális központok megterem­tésének szükségességét a lelkileg elveszendő tanyai magyarság megmentése érdekében. — Ne legyünk itt azonban Révész István em­lékétől elfogulva, igazságtalanok az előző intézmé­nyekkel szemben. A város törvényhatósága már 1855 óta kiterjesztette iskolai gondviselését a pusz­tai lakosságra is és anyagi erejéhez mérten, ha nem is a pusztai lakosság rohamosan növekvő arányá­ban építgetve fokozatosan a tangen iskolákat, a mil­lennium évében már 19, 1913-ban pedig 37 pusztai iskola működött. Szentkirályon megépült már a hajdani templom romjain a református pusztai templom és volt két katolikus kápolna is a tanyá­kon. Ez intézmények székhelyein a tanya­közpon­tok tehát már kialakulóban voltak.­­ Azonban Révész István tanyai akciójának még így is általános érdekű nagy jelentősége van. Mert egyfelől megérttette a városi közvéleménnyel, hogy a város közönségének a tanyák népével szem­ben a hitélet ápolásának lehetővé tétele iránt is vannak kötelességei és így jött létre a város köz­gyűlésének 1922. évi emlékezetes határozata, amely 25—30 holdas telkek adományozásával megvetette fundusát 7 kat. és 3 ref. pusztai lelkészség létesíté­sének. Azáltal pedig, hogy a két. nagygyűlésen el­hangzott magvető felszólalása termő talajra talált egy fiatal államtitkár lelkében, az az elégtétel ju­talmazta Révész Istvánnak a tanyai kultúra iránti buzgalmát, hogy a később közoktatásügyi minisz­terré lett Klebelsberg Kunó 1926 őszén Révész Ist­ván 1'A év előtti vészkiáltásának aposztrofálása mel­lett adott át a kecskeméti puszták népének 26, ál­ „Nem volt városunk szülöttje, sem fialottja s mégis f­asáérk esett."

Next