Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1870-01-15 / 3. szám

Harmadik évfolyam. 3. szám. Január 15. 1870. Előfizetési dij V Hirdetési dijak: TM* i/TinoT/Kfiiipi T a nni/ helyben, házhoz hordva: UlM ■■ ■ Bk lg 98 II II II £$ ■ II IMII MM vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre. . 1 kt. 50 kr. |R U I H. jSflf ifijf 1 Mj B fi I A4 I I fi» nél árleengedés adatik. Kfiau&MfiJji 11 LiirUfL - - .r • «1 Hirdetések elfogadtatnak Gal-Előfizetési pénzek el- hia Fülöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp I ^ 1 ! I _ Kecskeméten.— Hirdetések ezenkeméten. ■* * ateza 60. 87.) könyvkereskedésében Kecs- ISItlGPGttGMeSZtO ll 6 I I I H D. Városunk érdekében a törvénykezés teréről. A „Kecskeméti Lapok“ első száma megjelenésekor tudata az olvasó közönséggel, miszerint— menten minden politikai szinezettel — a helyi érdekeket fogja képviselni, vitatni és köztudomásra hozni. — E kitűzött czél vagy programmnak, a tárgyak vitatását, s közlését és közlési modorát illetőleg hogy megfelelt-e ? e tekintetben a nézetek, az egyének és egyéni felfogások szerint különbözők. Mennyiben helyes egyik vagy másik, e lap irányában nyilvánult nézet, vitatni nem akarom, csakis saját meggyőződésemnek akarok nyílt kifejezést adni. E szerint pedig őszintén ki kell jelentenem, hogy az eddig megjelent czikkek, mennyiben azok kizárólag csak közigazgatási útra tartozó tárgyak vitatásával foglalkoztak, a törvénykezési téren történtek, vagy történni kellendettek fejtegetését pedig teljesen mellőzték, csak részben feleltek a kitűzött programmnak meg. *) Mert, bár nem tagadhatom, miként a községhatóság által elintézett, vagy elintézésére váró tárgyak által a város összes lakossága előny vagy hátrányban részes, s bár beismernem kell, miként a peres kérdések mikénti elintézése csak a per személyeihez kötött, mind azáltal, miután a közigazgatási tárgyak elintézése által, csak személy, vagy vagyoni állásunkhoz mérten vagyunk érdekelve ; a törvényes kérdések intézésének mikéntje pedig családokat emelhet ki — bajból s tehet tönkre; s eként, mig az elsőbb említett tárgyakból folyó eredmény részletekre osztva alig érezhető s könnyen elviselhető, addig a másik kérdés vagy tárgy elemezése az illetéket tökéletesen emelheti vagy sújthatja le, — a törvénykezési téren történtek vagy történendők fejtegetését s megvitatását— a kitűzött programm szerént is — e lap keretébe illeszthetőnek látom s találom. Nézetemet e lap eddigi folyamáról eként kifejezvén, t. szerkesztő úron a sor felőle saját véleményét, szint oly őszinteséggel, mint a melylyel én a magamét tevem, kijelenteni, kis ha nézetem elfogadható: először is az egyes bíróságról, s időm engedvén, később a törvénykezés többi ágazatairól fogok, — helyi érdekeink szemelőtt tartása mellett — szólani. Honatyáink az 1868. LIV-ik törvényczikk alkotásakor a gyors igazság kiszolgáltatás elérését tartották szem előtt; s e czélból a mindnyájunk előtt ismeretes bírói széki eljárás, melynél három törvényben járatos biró hozta az ítéletet, eltörölvén, helyébe a szükséges segéd személyzettel egyes biró állíttatott. — E törvény múlt 1869-ik évi junius 1-én lépett életbe, s törvénykezési orgánumainkhoz idomulva szervezkedtek. Alig folyt le fél év, máris ki kellett a tapasztaltak alapján mondanunk, mikép a hivatott törvény által elévetni szándékolt czéltól távolabb állunk most, mint állottunk e törvény életbe léptetése előtt. S miért? Korántsem azért, mintha ezt az említett törvényczikkben felsorolt eljárási mód eszközlené , de azért, mert mi magunk nem akartuk elérni azt. Ugyanis, midőn a bírósági szervezkedéssel foglalkoztunk, a törvényszék elnöke azon nézetét fejezte ki, miszerint a rendelkezése alatt álló személyzettel a kezdet nehézségeivel megküzdeni, sőt reménysége szerint a czélhoz, t. i. a gyors igazság kiszolgáltatáshoz eljutni fog. E nézet azoknak, kik a legkisebb kiadástól is irtódzani szoknak , ingökre volt; azoknak ellenben, kik kissé a dolog érdemébe mélyebben néztek, nem tetszett, és nem tetszhetett, mert egy egyes bíró, még ha leglelkiismeretesebben és legnagyobb erőmegfrszítéssel szenteli is hivatalos teendőinek idejét, nálunk nem elég. Állításom valódiságáról meggyőződést szerezhet az, ki a volt bírói szék eljárását, eljárási köréhez tartozott tárgyakat, a mostani egyes bírósági eljárással s annak eljárási köréhez tartozó tárgyakkal összehason-lítani magának időt vesz; továbbá, ki né pességünk számát, birtokhatáraink kiterjedését , és végre azt, hogy polgártársaink perlekedési viszketegséggel mily mérvben saturáltak, figyelembe veszi. Ez okokból azok részéről, kik nem kérkedtek , de bizonyosan tudták, miszerint egy egyes bíró a rá várakozó teendők elintézését a legszebb tehetség és legjobb akarat mellett is idő hiánya miatt elintézni nem képes, a közgyűlésen egy másik egyes bíróság felállítása iránt indítvány létetett, mely elvileg egyhangúlag elfogadtatván, részletezés, s a részletek mikénti alkalmazása iránt adandó véleményezés végett a város jogügyi bizottságának kiadatott. A bizottság véleményét már be is terjesztő, itt tehát ideje annak, hogy e tekintetbeni nézetein-t két, — mielőtt a beadott véleményes javaslat községhatósági tárgyalás alá vétetnék, — szem előtt tartva városunk érdekét — ellene vagy mellette — érveljük. Az eddigiek után mondanom sem kell, miként én részemről a még egy egyes bíróság felállítását pártolom, okaimat e lap hasábjain elmondandván. Gáspár Lajos. *) Igaz, de nem a szerkesztőség hibája, hanem az illető szakférfiak mulasztása miatt. Szerk. Egy városi képviselő naplójegyzetei. Városi közgyűléseinkben rendesen alig vesz részt 40 bizottsági tag, pedig mindössze 160-an vagyunk; ennek oka a főjegyző és a polgármester, mert rendesen oly dolgokat tárgyaltatnak, melyek kevés anyagot szolgáltatnak a demonstració és czivakodásra, hanem ha mindig politikai kérdéseket tűznének ki napirendre, bezzeg! csak úgy tolakodnának befelé a jó képviselő urak. De mit is törődjenek ők a városért? a közjóért? sokkal üdvösebbet tesznek ha elvonulnak és bölcsen (?) mindég csak politizálnak! Váljon helyesen cselekednek-e a baloldali elvek bálványozásáért összeállott népkörök , hogy a politikai gyűlölködést minden térre meggondolatlanul átviszik? Bizonyára nem íme, a reformált egyház tanácsának alakításakor kizáratott a hitfelekezet intelligenciájának legnagyobb része egyedül azon okból, mert fölvilágosultságuknál fogva épen jobboldaliak. És váljon használtak-e a buzgó korteskedők az egyháznak? Sőt a tapasztalat már is mutatja, hogy nemcsak morá i lis, de anyagi károkat okoztak. Egyik tekintélyes birtokos ez évben alapítványokat készült tenni, miket el kelle halasztania, mert tapasztalá, hogy azon egyház többségénél — melynek ő is híve — sem kegyelet, sem méltányosság, hanem csak vak fanatizmus uralkodik, mely mindent könnyen semmivé tehet. Egy másik tisztes öreg úri embernek, ki gyermektelen és vagyonos lévén, vagyona legnagyobb részét a ref. egyház és iskolának óhajtotta hagyományozni, meg kellő szándékát változtatnia, mert tapasztalá, hogy azon egyház részéről kell mind neki, mind tekintélyes családjainak a legkíméletlenebb mellőztetést, sőt megvetést szenvednie, melylyel épen jót akart tenni. Most pedig legyünk emberek! a sírjához közel állónak mi fájhat inkább, mint annak tudata, hogy halála után saját egyházának többsége politikai véleménykülönbség miatt, habár jót tenne is egyházával, a legméltatlanabbul ítél fölötte, és vagyonában azok kontárkodnak, kik egész életén át csak bántalmazták. Beszélik, hogy a református egyháztanácsba azért nem választottak tanárokat, mert a baloldali fogalmak szerint azok alárendelt személyek. Még megérjük, hogy a fanatizált nép többsége egészen baloldali városi képviselőtestületet fog ez évben megválasztani, miért ne ? hiszen a jó kortes urak úgy sem a város ügyein akarnak segíteni, hanem hogy kocs-