Kecskeméti Lapok, 1871. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1871-04-08 / 14. szám

Negyedik évfolyam, 14. szám. Április 8.1871. Előfizetési dij: _ ___ ^ Hirdetési dijak: Vidékre, postán: Imi Jks síp ShF$ ' W M ^ 5 hasábos petit sor, egyszeri vagy I# lllllli/ I I H 18 | IBII I I II Ilii I# hirdetésnél 5 kr.; — többszöri helyben, házhoz hordva: K# El H R U || || II I H I II Ilii MM vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre. : 1 frt. 50 kr. E | I \ fi H ||l| H | 1 | H |^| |E árleengedés adatik. :l: - : |\ Pi| n 11\ El ill 11 I I Ilii I 111\ ÄÄ | 1 JJill vili Előfizetési pénzek ellia Fiilap könyvkereskedésében SSÄÄ'ffi Ismeretterjesztő hetilap. SSískeméten. • ■ utcza 60. sz. Kisdedóvoda. Ismerve ezen nagybecsű intézet messze kiható erejét, jótékony hatását és égeti szükségét, nem hiszem, hogy örömtől hevítve, hangosabban nem dobogna minden mivelt helybeli polgár kebele, mióta tudomására jutott a tisztelt közgyűlés ama nemes határozatának, mely szerint már a legközelebbi jövőben állít kisdedóvodát és legalább részben véget vet ama fájdalmas érzetnek , melynek bennünk keletkeznie okvetlenül kellett, valahányszorágondoltunk, hogy gyermekeink e jótékony intézet hiányában , legtöbb esetben a cselédek általi nevelés áldozataivá kénytelenek lenni, mindaddig , mig azon kort el nem érték, melyben a rendszeres tanulást megkezdhetik. A cselédekre bízott kisdedek nevelésénél én nem azt tekintem a legnagyobb veszedelemnek , — ami azonban sajnos szintén előfordul, — hogy gyermekeink a cselédek gondatlansága miatt megbénulnak vagy más testi sérülést szenvednek, mert ez mégis gyérebben fordul elő, hanem inkább azt, ami sokkal gyakoribb, sőt majdnem átalános, hogy azok szelleme épen akkor mételyeztetik meg a még mindig miveletlen cselédeink meggondolatlan trágár beszélgetései és cselekedetei által, midőn azoknak zsenge szive legfogékonyabb a roszra épen úgy, mint a nemesre és jóra. Az imént említett veszélyektől egyes vagyonosak megóvhatják ugyan gyermekeiket , ha melléjök nagy áldozattal idején korán mivelt nevelőt rendelhetnek, de a nagyközönség csak az által óvhatja meg gyermekeit a testi sérülésektől és szellemi megmételyeztetéstől, ha számukra kisdedóvodákról gondoskodik, melyekben gyermekei felügyeletét közös költségből díjazott mivelt egyénre bízhatja. A kisdedóvodában követett rendszernek tökéletesen azonosnak kell lenni az emberi természettel, azaz valamint az ember két fő részből, testből és lélekből áll, úgy a rendszernek is két irányt kell követnie, melyeknek egyike a test, másika a szellem kifejlesztését czélozza és sem az egyiket, sem a másikat soha el nem hanyagolja; mert ha bár az egyoldalúság magát mindenütt megboszulja, még sem mutathat az oly szánandó következményeket sehol, mint épen a nevelés terén, márpedig a kisdedóvodának a szó szoros értelmében nevelő intézetnek kell lenni; azért a kisdedóvó vezetőjétől nemcsak annyit lehet és kell követelnünk, hogy az béketűrő és figyelmes felügyelője legyen a gondjaira bízott, kisdedeknek, hanem hogy egyszersmind mély nevelészeti tapintattal bírjon, s tudja azok szellemét fogékonnyá tenni a szép és nemes iránt, anélkül, hogy midőn a szellemet műveli, a test jótékonyan ható gyakorlásáról és fejlesztéséről megfelejtkeznék. Nincs annál tévesebb fogalom, mintha valaki azt hiszi, hogy a kisgyermeket könnyebb oktatni és nevelni, mint a korosabbat, mert ha valaki kisdedet kíván természethíven nevelni, annak vissza kell magát helyezni azon korba, melyben az általa nevelendő gyermek van, különben nem lesz képes a gyermekkel az ő felfogásához mértten közölni gondolatait és igy nem is lesz képes azzal akaratát megértetni. A kis gyermeket oktatni és nevelni ha az eredeti ártatlanságában jut értelmes vezető kezeibe, igenis könnyebb, mint a házi nevelés által elferdített hat-hét éves gyermeket, merthogy mennyivel nehezebb a megrontott erkölcsű gyermeket a jó útra visszaterelni, mint a minden ismereteket nélkülöző elhanyagolttat kitűnő növendékké idomítani, elég sajnosan tapasztaljuk mi, kik folytonosan foglalkozunk a gyermekek rendszeres nevelésével ; de úgy hiszem ismeri ezt az is, aki soha rendszeres neveléssel nem foglalkozott, mert ezer meg ezer példáját látjuk naponta a házi nevelés ferdeségeinek és pedig számtalanszor ott is, hol nem a cselédség , hanem egyenesen a szülők okai a ferdeségeknek. Azért ha valahol szükséges az óvatosság, szükséges ez azon egyének kiszemelésénél, kikre gyermekeinket, legdrágább kincsünket és a haza jövő polgárait bízzuk, minden egyéb tévedést könnyebben tehetünk jóvá, mint a gyermekek nevelésénél elkövetett botlást. Ha tehát megjön az a végehajtott pillanat, melyben a kisdedóvoda felügyelői állomás lesz betöltendő, vizsgáljuk meg és ismét vizsgáljuk meg az egyént, kire ezen nagyfontosságú tisztséget akarjuk ruházni, mert az még korántsem elég képesség a kisdedóvoda vezetőjében, ha ő maga kifogástalan jellemű és szelíden nyájas indulatú egyén, még ehhez föltétlenül szükséges, hogy az első nevelésnek minden mozzanatát tökéletesen ismerje, a gyermek lelkében olvasni tudjon, és első látásra fölismerje annak hajlamát, különben könnyen megtörténhetik, hogy maguk által az intézet kis polgárai által csempésztetik be olyan ferdeség vagy káros szokás, melynek kiirtása vagy csak nagy nehezen, vagy épen nem sikerül és évről évre, mint kóranyag terjeszkedvén kérlelhetlenül ragadja ki áldozatát a zsenge nyájból. Az intézet leendő vezetőjének személyiségére nézve én részemről nem tartanám elkerülhetetlenül szükséges föltételnek, hogy az férfi legyen, és pedig két oknál fogva nem. Először mert paedagogiailag képzett és a kisdedóvodák vezetésében jártas férfi valószínűleg kevesebb fog jelentkezni a pályázatra, mintsem hogy azok közül a kitűzött hivatásnak minden irányban megfelelő egyént választhassunk. Másodszor mert a kisdedek első vezetésére a férfiakéhoz hasonló képességgel bíró nők, benső ösztönük és természeti hajlamuk, valamint gyöngédségüknél fogva is sok tekintetben alkalmasabbaknak mutatkoznak, annál is inkább , mert a kisdedóvodában igen gyakran fordul elő olyan functio is, melynek teljesítésére a férfi nem elég ügyes. Ez azonban alsóbb rendű kérdés lévén, csak mellékesen akartam mint egyéni de mégis tapasztalaton alapuló véleményemet megemlíteni. Ennél sokkal fontosabb és az intézet felvirágzására nagyobb horderővel bíró a rendszer, melyet az intézetben követni kell. Ha azt akarjuk, hogy a kisdedóvoda ne legyen egyszerű menhely vagy ahol, melybe a zsenge sarjadék csak azért tereltetik be, hogy a háznál ne alkalmatlankodjék, szüleit a teendők végezésében ne hátráltassa és mégis meg legyen óva a külső veszélytől; hanem hogy gyermekeink a megóvás mellett testileg és szellemileg korukhoz képest gyarapodjanak is, én mindenekelőtt a Frőbel-féle rendszert vagyok bátor a legmelegebben ajánlani és a kisdedóvoda vezetését csak olyan egyénre bízni, ki ezt a rendszert alaposan ismeri és annak kivitelére föltétlenül vállalkozik. Ez azon rendszer, mely a test és szellem fejlesztését elválaszthatlanul fűzi össze, miért is a legtöbb gyermeknevelő elismerésével találkozik. Fröbel rendszere összekapcsolja a gyermek játszását a gondolkodó tehetség fejlesztésével, tanulását pedig a test erősbítésével. Fröbel az emlézendő verseket és dallokat úgy választja, hogy azoknak elmondásánál vagy eldalolásánál a test minden részét működteti, utánozván a szóban kifejezett cselekvést kézzel és lábbal s a játékok közül csak azokat engedi meg az intézetbe bevenni, melyek a gyermekek szellemét fejlesztik és ezekben annyi változatosságot tud előidézni, hogy a gyermek lelkében a tudványat fölébresztve folytonos törekvést kell napról napra többet tanulni, anélkül, hogy az annak elméjét megterhelné. Hogy miként viszi ő mindezt keresztül, szolgáljon annak bebizonyítására e néhány példa: dalokat a gyermekekkel állva egy kádár dallot, vagy molnár dallot, melyekben a kalapácscsal való ütéseket, vagy a malom kelepelését kézzel és lábbal utánoztatja; ha ülve játszanak a gyermekek, ad nekik köb alakú fácskákat, melyekből építenek, papír szeleteket, melyekből betűket és szókat raknak össze.