Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1872-09-08 / 36. szám

tanítók kapnak 800—1200, segédek 250—300 tallért. Szászországban a nevelésügy igazgatását tekintve kimondhatlan szolgálatára van — azt lehet mondani — az egy vallás (ev.) és egy nyelv. Összes népessége 2.343,994 lelket tesz, ebből 2.279,882 evangelikus. Az összes tankötelesek száma 400,000, kik 1936 nyilvános ev. és 40 cath. és néhány izr. iskolában 3403 rendes és 542 segéd ev. és 54 cath. 8—10 izr. tanító vezetése alatt nyer oktatást. (Egy tanítóra esik 100 tanuló — Langenbrückben találtam két tanító vezetése mellett 306 gyermeket két osztályra osztva két-két szokással, Wehlen faluban pedig egy tanító vezetett 170 tanulót, tehát itt is nagy szükség van a tanítókra.) Kiadást tekintve tegyük a tanítók számát 4000-re, és vegyünk egy 320 tallért tevő átalányt, a kis Szászország csak nyilvános elemi iskola tanítók fizetésére kiad 1.280,000 tallért, a mi pénzünk szerint 1 millió 920,000 frt. (ágió nélkül), maga Drezda (175 ezer lélek) 1862-ben 81,603, 1863-ban 87,501, 1864-ben 99,988, 1865-ben 109,653, 1870-ben 130,475 tallért, vagyis 195,712 frt. 50 kr. A felső leány iskola kiadása tesz 6000—9000 frt. Ezen összeg fedezésére tandíjból bejött (1870/1.) 75,396 tallér, vagyis 113,094 frt, a többi a városi pénztár terhére esett. Ezen nagy összeg még korántsem öleli magában mindazon kiadásokat, melyeket az isk. épületek építkezés, fűtés, világítás, isk. eszközök, bútorokat vesznek igénybe. Roppant összeget képviselnek az isk épületek, melyek az ügy fontosságához építvek, így Drezdában a „Kreuz Schule“ 160,000 tallérba került, Lipcsében a 11-ik polgári isk. megközelíti a 150 ezeret, Wehlen faluban most épült az iskola 7000 tallérba jött. Blattersleben 140 lelket, mind egyszáz negyven lelket számlál, tanulók száma 16—20, iskolája mégis emeletes stb. Azonban ezen áldozatot a nép örömest és önkényt hozza a népnevelés oltárára , sőt a legújabb időben a közoktatásügyi ministeriuma többször volt oly helyzetben, hogy figyelmeztetnie kellett a kisebb városok és falvak elöljáróságát, miszerint pénzerejüket meghaladó s megerőltető iskolai szervezkedést szorítsák kissé össze. De ez nekik bőven kamatoz, s hogy ők ezt tudják, bizonyítá a következő példa: kijőve az említettem Kreuz Schuléból, annak külső nagyszerűségében gyönyörködtem. Egy polgár felismerte bennem az idegent, szokott szász előzékenységével megszólít, beszédbe elegyedtünk, beszélgetésünk tárgyát az iskolaügy képezte; dicsérőleg szólottam a szászországi iskolákról, többek közt mondom: „mily nagy összeg az, amit maga a Kreuz Schule képvisel,amire felelé: „Uram! igaz, hogy nagy tőke fekszik benne, (160 ezer tallér) azonban kiszámíthatlan azon kamat, melyet az, a nemzetnek és nekünk a szülőknek hoz.“ Elég ebből ennyi, ezt egy kerékgyártó mondta, ki magyarországi fából dolgozik. Vasárnapi iskolák. A vasárnapi iskolák is, melyek a közoktatásügyi ministérium felügyelete alá tartoznak, nyilvános tanintézetek ugyan, de nem kötelezők. A vasárnapi iskolának czélja: az elemi iskolában nyert ismereteket mintegy kiegészíteni, bővíteni, tovább vezetni. A vasárnapi iskolák szükségképi alapítása nincsen a törvény által kimondva, tehát a tanítás sem bír kötelező erővel, mindenkinek szabad akaratától függ abban résztvenni vagy nem venni. El vannak terjedve a városokban és gyárfalukban, hol nagy részt csak a férfi tanulóktól (inasok, segédek) látogattatnak. Feltartatnak a községek és városok által, néhol az állam is segíti. 1865-ben volt Szászországnak 93 vasárnapi iskolája 7021 tanítványnyal; az állam segítsége ez időre 3035 tallért tett. Az ipar iskolák a vasárnapi iskolák sorába tartoznak, czélja az iparra , készítményekre vonatkozó ismeretterjesztés. Az ipar iskola a belügyi ministérium felügyelete alatt áll. Óvodák, gyermekkertek és szeretet iskolák nagy számmal vannak, legnagyobb részt a községek által tartva. Felügyelet: a közoktatási ministérium által gyakoroltatik. Van még Szászországnak két javító intézete Braunsdorf és Grossheinersdorfban. Ezen két intézet állami. Igaz, hogy feltartásuk roppant összeget vesz igénybe, de megbecsülhetlen azon erkölcsi haszon, melyet e két intézet a társadalomnak nyújt. Ott kettő is elég, nálunk, fájdalom, több kellene, de azért egy sincs. Jegyzés: Városunkban a községi iskolák mikénti felállításának kérdéséhez. Drezda tankerületekre van felosztva, az egyes tankerületekbe a házak vannak felvéve, melyeknek lakói gyermekeiket kötelesek azon kerületbe küldeni, ahová beosztattak, de még fel sem vétetnék, mert minden tanítónak az iskolai év kezdetén adatik át tanonczainak névsora. Minden kerületnek van egy igazgató tanítója, ennek teendői: Az iskolai székkel egyenes érintkezésbe lenni; az iskolai széknek rendeleteit végrehajtani; a tanítók érdekeit az iskolai széknél képviselni; hetenként (szombaton) a kör tanítóival gyűlést tart, melyen az elmúlt héten végzett tanításról számolnak — ez által a haladás és talán mulasztás evidentiába tartozik — a tapasztaltakból tanúság merittetik a jövőre stb. Éressük kis házunkat Tudja, mily könnyű ez elhagyott helyre eljutnunk, anélkül, hogy figyelmet keltenénk magunk iránt. A tengerből, pár mértföldre a parttól emelkedik ég és víz között a Rocca nevezetű szikla, mint ezt Ön is tudja, — gyakran halászott ön ott Vilmossal és velem. Szinte nem ismeretlen ön előtt, hogy mi jó tengerészek vagyunk, így megengedheti, hogy Roccáig mi evezzünk. — De a szikla alig harmincz lépés területű. — Annál jobb! A tengerbe eséstőli félelem visszatartandja a hátrálni akarót. Elmegyünk tehát ez elhagyott kis házhoz, eloldjuk halász csolnakomat, a szél éppen kedvező s három óra alatt a Roccához érünk. S ha oda érkezünk, Isten határoz közöttünk , aztán a legyőzött hulláját tengerbe dobják s mindennek vége! Az élő és a két tanú, következő éjjel a nélkül, hogy bárki gyanítana valamit — visszatérnek. Gontran pár perczig gondolkodott. János hidegvére és nyugalma nem rettentek meg, mert biztos volt, hogy ellenfelét akkor és úgy öli meg, amint akarja; mégis elrémíté azon gondolat, hogy egy egész nap és éjjel utazzon egy kétségbeesett apa és testvérrel, mint gyűlöletök és megvetésük tárgya, —mert ha János mindent tudott, okoskodék- Gontran magában, nem tudhatják-e ők is az egész dolgot ? — Ez regényes, — mondá, — nem fogadom el föltételeit. — Ah! kiáltott fel János dühösen, s gyűlölet és haragtól lángolva, iszonyúan ment Gontran felé, letépte melléről a keresztet s arczul ülte vele, azután lábával tapodta azt.— Bár hol lesz, hasonló sértés ... De nem volt ideje szavait végezni. A gyalázatra a parancsnok felugrott, mint a paripa, mely egyszerre sarkantyút érez oldalába merülni. Arcza dühtől és haragtól halvány volt, vérrel elborult szemeit ! Jánosra meresztette, s karját görcsösen megragadva dühös hangon szólt: — Tehát minden áron azt akarod, hogy megöljelek ! ? — Elfogadja ön föltételeimet ? kérdé a művész el nem fordítva szemeit. — Elfogadom-e! ? . . . Menjünk ! . . . — Várjon reám, néhány percz múlva itt leszek kocsival. János ellenfele kezéből kiszabadítva magát, az ajtóhoz ment. A parancsnok azonnal látta, hogy ostobaságot követett el, s mint a gyermek, elhagyta magát ragadtatni. A harag első fellobbanása elmúlván, fájdalom érzetével esett vissza valódi helyzetébe, borzasztó kényszerűségét látván annak, hogy Jánost megölje. — És . . . — szólt akarata ellen — és . . . Teréz ? János rögtön megállt. — Teréz, mondá haragos hangon, könyekkel szemeiben Teréz megvet, gyűlöl téged. Boszút akar, nem elfeledést. . . halálod kívánja , — ő . . . Az ifjú nem mert tovább menni beszédében. Gondolkodni kezdett, afölött, vájjon nem-e ragadta el fájdalma és haragja, s nem e valami önző remény vezette őt, s nem kell-e megvallania, hogy a parancsnok reá nézve több nemcsak sértő, de vetélytárs. És nemes természete győzött, elhatározta az áldozatot végrehajtani s Gontrannak megkönnyíteni az utat hibája jóvá tevésére. — Azonban — folytatá szomorúan , fejét rázva — nem gyalázza meg az ember azt, kit nőül akar venni. B. Gontran gróf, jóvá teszi-e hibáját, ha nőül veszi áldozatát? Midőn Gontran Teréz nevét kimondá, nem akarta Jánost visszatartani; egész szerelme valóban visszatért szivébe. Ez új, átléphetlen válaszfal, mely közte s az ifjú leány közt emelkedett — büszkesége daczára, egész lényét megtöré. János kérdésére Gontran becsülete, szerelme igent felelni parancsolt. Egy perczig valóban e szó lebegett ajkain , kimondani készült. . . De végzetes vagyonvágya felébredt, leigázva szenvedélye kívánalmát, elnyomva lelkiismerete hangját, s habozása újra visszatért. — Pár nap múlva felelek, — mondá. —És én! — kiáltott fel János, — pár óra múlva megöllek! S az ifjú kirohant, s a Rigai palotába sietett. A hölgyek éppen Teréznél voltak; a marquis és Vilmos a salonban beszélgettek. János ezekhez ment, meghagyván nekik, hogy senkit, még anyját se bocsássák be Az ifjút, felizgatott állapota minden akadály elhárítására ösztönző, s egyenesen czélja felé haladva, nem veszi számba az ellenkező körülményeket. A marquis Vilmossal egyedül lévén, rögtön a dologra tért: — Atyám, — mondá — Vilmos testvérem , — mert ez l-szesz rövid időn, szükségem van önökre, vagy inkább e perezben mindnyájunknak szüksége van egymásra. Bíznak önök bennem ? Beszélj ! szólt a két férfi meglepetve e komoly kezdet által. — Válaszoljatok előbb. Bízik-e bennem atyám, és te Vilmos testvérem? van-e annyi bizalmatok hozzám, egyetlen szavamra, hogy tettem indokát nem kérdezve, készek lesztek követni engem, ha csak ezt mondom: így kell lenni, mert másképen nem lehet! A marquis megijedve nézte fiát. Izgatottságát s hangja remegését ijedelembe hozá. (Folytatása következik.) Iparműkiállitás. Lapunk legközelebbi (35.) számában fölemlítettük az iparműkiállítás megnyitását és az egyes tárgyak darabonkénti megtekintésének kezdetét; most folytatólag megemlítjük a megnyitási ünnepély kapcsában, miszerint miniszter úr egész délutáni 2 óráig a tárlat helyiségeiben időzött és minden egyes tárgy iránt a legnagyobb érdekeltséget tanúsította. Legérdekesebb volt a fogadtatás, melyben ő E. a női munkák termében részesült, hol a jótékony nőegylet választmánya együtt volt s ő Excelentiáját a legkedvesebb magyar vendégszeretettel fogadta: az egyik úrhölgy fehér kenyérrel, a másik kaláccsal, a harmadik likőrrel stb. kínálván a kedves vendéget, Excelentiája megizlelvén és megköszönvén, az ajánlott élelmiszereket, hogy a további kínálgatásnak elejét vegye, felajánlotta karját előbb Csányi Karolin , majd Jausz Józsefné nagyságának azon kéréssel, hogy a tárlatban levő női munkákat bemutatni kegyeskedjék, s ez is megtörténvén. Excelentiája a többi termek látogatására indult, s a tárlatból való eltávozása alkalmával legbenső örömét és megelégedését fejezte ki a tárlat ily nagyszerű és minden várakozást felülmúló sikerülése felett. Délután 2 órakor a kaszinó nagytermében társas ebédre gyűlt össze 146 részint helybeli, részint vidéki vendég, kik vidám beszélgetés, pohárköszöntések és mozsár-durrogások között költötték el a helybeli legjelesebb vendéglősünk Tomaskó úr által készített ízletes ebédet mindaddig, míg Bakay Nándor, szegedi kötélgyártó veleszületett gorombaságánál és vad mokraságánál fogva a kedélyeket föl nem zaklatta sértő politizálásával. Este a színház termében tánczvigalom tartatott, de nem nagyszámú közönség által látogattatott. Vasárnap, a tárlat második napján, daczára a legkellemetlenebb esős és zivataros időnek, és a belépti jegyek magas árának, a tárlat helyiségei egész estig a zsúfolásig tömve voltak és méltán, mert bátran elmondhatjuk, miszerint a jelen tárlatra mind fényére, mind mennyiségileg büszkén emlékezhetik vissza minden kecskeméti polgár, s alig hisszük, hogy provinciális városban egyhamar párját lehetne létesíteni ezen tárlatnak, mely a tekintélyes nagyságú ref. collegium épülete 18 termének, terjedelmes deszkabódéjának és két nagy udvarának minden zegét-zugát annyira megtöltötte kiállított tárgyakkal, hogy alig lehetett bennük mozogni, jóllehet számos későn érkezett tárgyat, az idő, de még inkább a helyszűke miatt, már ki sem csomagolt a bizottság. Hogy a t. ez. olvasó közönségnek a tárlat berendezéséről némi vázlatos áttekintéssel szolgálhassunk , addig is, míg a kiállítási bizottság az egész tárlat részletes kimutatását elkészíti és közrebocsájtja, leírjuk a tárlat legkitűnőbb tárgyait, a helyiségek egymásutánja szerint, előrebocsájtván, hogy mi az egyes tárgyak dicséretteli megemlítése által sem a bíráló bizottság véleményét megelőzni, sem a név szerint meg nem említett tárgyak értékéből semmit levonni távolról sem szándékozunk, hanem csak azon kellemes meglepetésnek óhajtunk kifejezést adni, melyet az illető tárgy látása reánk gyakorolt. Mielőtt azonban a kiállított tárgyak ismertetésére áttérnénk, nem látjuk fölöslegesnek megemlíteni, hogy a tárlaton 56 város és község volt képviselve 537 kiállító által a következő arányban: Arad 5, Alpár 1, Beszterczebánya 1, Buda 7, Debreczen 7, Drezda 1, Elek 1, Eger 2, Eperjes 1, Erdőd 1, Erdő-Bénye (Zempl.) 1, Felsőbánya 1, Filippova 1, Félegyháza 4, Gyöngyös 3, Gyula 1,