Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

lyosabban pusztítják, mint bármily megfeszített emberi erő. Megtörténik azonban, hogy e madarak közül néhányan megelőzik valamely vidéken a sáskák megjelenését, miből a babonás nép azon badar véleményre jött, hogy ezek szolgálnak kalauzul a minden termést felemésztő­ sáskaseregnek és gyűlölet tárgyaként tekintették őket, holott ezek az egyedüli megmentői a sáskalepte vidéknek, ha kellő szám­mal jelennek meg velük. Mostani megjelenésüket is csak azon körülmény okozta, hogy hazánkban, mint tudva van, az idén nagyon sok a terményeket pusztító mindennemű rovar és nagyon valószínű, hogy ha a felső vidék rovarait megdézsmálták, minket is meglátogatnak még e nyár tartama alatt, s hiszem, hogy gazdaközönségünk és szöllőtulaj­donosaink mint jótevőiket üdvözlendik e pompásan díszített vendégeket. Dr. D. R. Az ügyvédi kamara köréből. A kecskeméti ügyvédi kamara f. évi július 1. tartott választmányi ülésén időnkénti közleményeinek a nyilvánosság elé hozatalára közlönyül a „Kecs­keméti Lapok“-at jelölte ki.*) Ugyan­az­nap a kamara választmánya által 2 ügyvéd igazoltatott, jelesül Kada Elek úr Kecs­kemétről és Tóth Mátyás úr Szolnokról; ennél­fogva e kamara ma már 118 tagot számít, kik közül van: a kecskeméti kir. tszék területén 81 , a szolnoki kir. tszék területén 37 tag. Lakhely szerinti kimutatása az ügyvédek szá­mának következő, u. m.: Abonyban 2, Czegléden 10, Félegyházán 10, Kecskeméten 40, N.-Kőrösön 9, Kun-Szent-Miklóson 3, Szabadszálláson 3, Tá­­pió-Szelén 2, Törtelén 1, Szolnokon 20, Kun- Szent-Mártonban 5, Mező-Túron 7 , Tisza-Földváron 1 , Tisza-Püspökiben 1, Tisza-Szalókon 1, Török- Sz.-Miklóson 1, Déva-Ványán 1. Összesen: 118. A lakását más kamara területére áthelyezte egy tag, egynek felvétele függőben maradt, 2 el­t utasittatott. Ügyvédjelölt felvéve van ez ideig összesen 30, függőben van a felvétele három jelöltnek. A választmánynál beadatott ez ideig 360 ügy­darab , elintéztetett mind. A választmány, mint fegyelmi bíróság 7 pa­naszt adott ki panaszlottaknak igazoló nyilatkozat végett; 3 ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás elrendel­tetett ; 4 panasz iránt vizsgálat van folyamatba téve. * A 1. ügyvédi kamara e határozatát szives tudomásul veszszü­k, s megtagadjuk egyszersmind az alkalmat fölkérni helybeli és vidéki i. kartársainkat, miként lapunkat dolgoza­taikkal , közleményeikkel támogatni, s egyszersmind egyleti életükben előforduló bármi mozzanatról lapunkat értesíteni méltóztassanak. Szerk. TÁRCZA. Nő a pellengéren. Legay Henrik beszélye. (Vége.) Alig egy félóra múlva nagynénje fölébreszté e szavakkal: — Illés, hallgass csak! Az ifjú hallgatott. Az ajtó felől hasonló zörej hallatszott, minőt rágicsáló patkányok okoznak, midőn száraz kenyér vagy puha fára bukkannak. Fölkelt, halkkal az ajtóhoz közeledők, s a zörej megszűnt. — Rágcsálódó patkányok — szólt Abila asz­­szonysághoz a­nélkül, hogy előbbi helyére még visszatért volna. Egy ideig ő is figyelt, de az álom újból erőt vett rajta. Alig hunyta be szemeit, a zörej újból elkezdődött. Hanem a fiatal asszony nem ébreszte föl többé társát. A zörej még egy óráig hallható volt. Napkeltével Danelli fölugrott helyéről, míg Abila asszonyság szemét sem hunyta le. Arca hó­fehér volt. — Fogadom, a következő éjjel nem alszunk itt — szólt hozzá unokaöcscse. — Az ajtófeszegetés elkezdődik, — felelt gyenge hangon. Danelli igyekezett az okot kifürkészni, mi még nem volt előtte világos, csakhamar belátta, hogy az nem volt patkányzörej, mit az éjjen át hallott. A kimerült erő előtt még két ajtó állt egymásután. Az ajtó még jobban bezáródott az éjjel. Az ifjú csakhamar azt is észrevette, hogy a tegnap készített nyílások be vannak tömve, épúgy mint az ajtók nyílása. — Miért türtette be nagybátyám az ajtók nyílását? — kérdezte. Feleletet saját kérdésére következőkép adott nagynénjének: — Ügyetlen voltam, hogy mindjárt tegnap nem gondoltam arra, miszerint nagybátyámnak írni kellene! — Nem adott volna hitelt, — válaszolt Abila asszonyság. — Van valami az ajtónál? — Nincs, — szólt Danelli, nem akarván csüg­­getegségét növelni; kevés idő múlva azonban így beszélt: — Akár hitt volna nekünk nagybátyám akár nem, meg kell fejtenem előtte a rejtélyt, mely elvakitá. E vallomással neki s magunknak is tartozunk. — írj hát — felelt a fiatal asszony. Irént, s papirt csakhamar szedett elő Danelli tárczájából. Még egyszer megnézte a felső üvegtáb­lákat, melyen át egy emberi alakot vett észre, ki elsietett a kilátástól, mint látta hogy belülről is figyelik. — Ő itt, annál jobb! — szólt magában — küldeményem hamarább megkapja. Most elővette aranyóráját, körültekerte a beírt papírral, mindezt bekötötte batiszt zsebkendője felébe. — Egyszerű levélposta! — kiáltott föl, s teljes erővel átdobta a csomagot az üvegen. — Mit miveltél ? — kérdé Abiló asszonyság fölijedve az üvegrecscsenésre, s a cserép behul­­lástól. , — Rendeltetése helyére küldöttem levelem. Órám segélyével dobtam az üvegen át, úgy repült mint a lapda. Most pedig újra hozzálátok lassan tegnap esti munkámhoz. Délre Danelli kezei erősen vérzettek, de a gerendát alig tartotta valami. Oh jaj!—szólt — ezt kimozdítani itt volna az idő, de nincs többé erőm. —­ Nyugodj egy percet, Illés , — intette Abila asszonyság, ki tegnap óta úgyszólván meg sem mozdult. — Nyugodni azalatt, mig azok kiket szeretek szenvednek! — kiáltott — itt az idő, ma este vagy holnap. Még egy darab fát széthasított, azután leszál­lóit megtekinteni, váljon az ablakfákat teljesen szétválasztotta-e. — Nagynéném! néhány ütés­ a gerendának, mely az ablakot még tartja, le kell esni. Abitó asszonyság osztozott öcscse örömében , ki újra igyekezett fölhatolni. Már föl is ért a csúcsig, s midőn egyik vasrúdból a­ másikba kapaszkodva, s kését a már kirovátkolt fába szúrta, most ez azonban nyélig eltört. Danelli pedig lezuhant a padlóra, az üvegcserép közé. — Az ég nem igazságos — szólt káromolva megijedt nagynénjéhez;—jobb lábam eltört. Ugyan e percben, midőn lezuhant, a lépcső felől valaki erősen megzörgeté az ajtót. — Helén! Illés! — kiáltott egy női hang — itt vagyunk, meg vagytok szabadítva. HELYBELI ÚJDONSÁGOK. — Ma, vasárnap lévén nálunk az or­szágos képviselők választása, sietünk ez alkalomból úgy felső-, mint alsókerületi elvtársainkat a haza nevében fölkérni, miként egygyé sorakozva a választási urnához járulni s szabadelvűpárti képvise­­lőjelölteinket győzelemre segiteni mellőz­­hetlen polgári kötelességüknek ismerjék.­­ Az országos képviselő-választások első két napján, t. i. július 1. és 2. napjain eddigi adatok szerint országszerte megválasztatott összesen 104 képviselő, kik közül a szabadelvű­ párthoz tar­tozik 88, konservativ 8, közjogi ellenzéki 8. Legyen az ország eddigi nyilatkozata buzdító példa elvtár­sainknak a szavazásra és kitartásra! — Gazdasági felső népiskoláinknál a nyári félévi vizsgálatok július 12. napján tartatnak. Felhívjuk reá az érdekelt ügybarátok és szülők figyelmét. — Községi népiskoláinknál, nevezetesen az iskola-utczai leányiskolánál (Parragh-féle nö­­velde) a félévi vizsgálatok július 13., a többi városi népiskolánál 14. és 15., a tanyai iskoláknál 21., 22., 23., végre a templom-utczai leányiskolánál (Molnár-Légrádi Teréz) e hó 30. napjára tűzettek ki. — Iskolai jelentés. A helybeli állami al­­reáltanodánál az év végén szokásos, nyilvános vizsgálatok július hó 7-kén veszik kezdeteket és tartanak ugyanazon hó 25-ik napjáig. — A tanári testület megtisztelve érzendi magát, ha a t. ez. szülők és tanügybarátok közül minél többen jelen­nek meg a vizsgálatokon és minél többen ismer­kednek meg személyesen az intézet állásáról és irányáról. — Kecskemét, 1875. június 28. — Dr. Dékány Ráfael, igazgató. — Nyilvános köszönet. Tek. Schweiger Fü­löp úr, a helyi reáliskolának nemeskeblü párto­lója és a reáltudományokban magukat képző ifjú­ságnak buzgó serkentője öt darab ezüst forintot szíveskedett az igazgatóságnak beküldeni azon nyi­latkozattal , hogy az egy a franczia nyelv tanulásá­ban legtöbb előmenetelt tanúsító növendéknek adas­­sék szorgalmi jutalmul. — Fogadja a nemeskeblü adakozó az intézet felvirágoztatására irányzott jó­indulatáért a tanári­ kar őszinte köszönetét az ifjúság nevében. — Dr. Dékány Ráfael, igazgató-tanár. — Tűzoltóink, a tevékeny s e téren fárad­­hatlan parancsnok Kubinyi Konrád úr vezérlete alatt, múlt hó 27 én d. u. a ref. főiskola épületén egy minden tekintetben sikerült nagyobb gyakor­latot rendeztek. Ha lett volna még ezen ifjú in­tézménynek kicsinylő lenézése, ez alkalommal a fölmutatott haladás és siker kellemesen győzhette meg arról, hogy városunknak nagyon is érdekében fekszik, hogy ez intézmény minden oldalról meg­­érdemlett pártfogásban részesüljön. A sok fáradt­sággal s ügyességgel összekötött gyakorlatot mintegy háromezer ember nézte. Befejezésül a Dékány - vendéglőben közvacsora és táncz várakozott a nap hőseire. — Kada Elek úr, a helybeli fiatalság egyik jeles tagja, ügyvédi irodát nyitott a (nagybudai­­utczában levő) John-féle házban. Ajánljuk őt a t. közönség pártoló figyelmébe. — Kecskemét városa s annak vidéke a június 26—28. közt több helyen rombolólag pusz­tító vihar által meg lett kimérve. Jóllehet a mon­dott időben, de különösen 26. és 27-én az esteli órákban bő záporként omlott az eső, s 27-én erő­sebb rohammal lépett föl a zivatar: ennek da­czára — tudtunkra — számbavehető károkat nem okozott, sőt a kapás­ növényekre a jótékony eső valóságos áldást képezett. — Tomaskó testvérek vendéglőjében, a derék tulajdonos gyűjtést rendezett vendégei között a budai árvíz-károsultak javára, s kezdeményezé­sére rövid pár nap alatt már is 30—35 frt. gyűlt össze. — A nemzeti színház tagjaiból Benedek igazgatása alatt a szünidő tartamára szervezett színi társaság — az előjelekből ítélve — daczára az évszak kellemetlen voltának, kedvező fogadtatásra számíthat Kecskeméten. Különösen Blaháné és Ta­mási szerepléséhez köt a kecskeméti művelt közönség indokolt reményeket, miután ezen elsőrendű művé­szeinkhez a kecskeméti színház deszkáin még nem volt szerencsénk. A helyek már is nagyobb rész­ben előjegyezvék. — Jellemző. Midőn dr. Horváth János úr programm-beszédét tartá, két polgártárs egymás között következő párbeszédet folytatott: — M.: Ha kigyelmed is elismeri, hogy dr. Horváth derék, jóravaló ember, miért nem szavaz rá? — P.: Hát azért nem, mert nem akarok! — Kiváncsi lettem, miért nem akarhat. M. valószínűleg hasonló érzü­lettől indíttatva faggatni kezdé és folytatá: — M.: Nem-é, hát miért? — P.: Hát csak azért, mert nem szükséges neki oda menni. — M.: Hát Mo­­csárynak szükséges? — P.: Az inkább rá ér, úgy­is mestersége, abból él! — M.: Nem jobb, hogy mi emberünket küldjük oda, kit ismerünk, nem bízik figyelmed Horváth doctor becsületességé­ben? — P.: Senkibe se jobban, mert nyári vásár­kor lesz 20 esztendeje, kutyául voltam, ő gyógyított meg; azóta sokszor volt nálam, csak ő ismeri bajomat; az isten áldja meg, sohse kért egy kraj­­czárt se. Nem szeretném ha Pestre menne lakni. — M.: Azért nem akarja, hogy követ legyen? — P.: Azért bizony!—Mi erre csak azt jegyezzük meg, hogy orvosi honoráriumnak ez eredeti; ha dr. Horváth roszul gyógyított volna, több „vótum“-ra számolhatna.— Doctorok! gyógyítsatok roszul, akkor a nép hamarabb megválaszt követnek. — A helybeli izr. nőegylet választmánya a budai ínségesek segélyezésére húsz forintot sza­vazott meg és ez összeget azonnal rendeltetése he­lyére juttatta. Soká éljen e derék egylet derék el­nöke és derék választmánya! köszönet neki a szen­vedő emberiség nevében. — A kecskeméti jogakadémia tanács tagjaivá, a város mint egyik társfentartó részéről, a­z. évi június hónap 24-ik napján tartott közgyű­lés alkalmával, szavazattöbbséggel megválasztattak: Bagi László, Dömötör Sándor, Horváth Döme, Papp Sándor, Kovács József, Hornyák János, dr. Horváth János, Tóth István.­­ A város tiszti főorvosává dr. Domján István eddig volt egyik kerületi orvos, a legköze­lebbi közgyűlés alkalmával megválasztatott, az ek­­képen megüresült kerületi orvosi állomás betöltésére pedig pályázat hirdettetett.

Next