Kecskeméti Lapok, 1892 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-03 / 1. szám

. Az élet rövid s a tenni való oly sok — ne tétlenkedjünk tovább. Tudom vannak olyanok, akik azt mondják, minek Kecskemétnek nagy szín­ház, hiszen a kicsi is sokszor üres. Ez igaz lehet. Csakhogy ez nem a nagy színház ellen szól vagy legfeljebb csak látszólag. Miért nem telik meg ma sokszor a színház ? Talán nem érdeklődik a színház iránt a közönség, talán nincs a színielőadás él­vezetét méltányló közönségünk? Szó sincs róla. Értelmes közönségünk is van, érdek­lődő is. Annak a színházba járásra hivatott közönségnek azonban a legnagyobb része — mondjuk ki nyíltan — vagy fösvény vagy szegény, egy része pedig vagyonos lévén igényeit a közeli fővárosban oly nagyra neveli, hogy a színészek mostani viszonyok közt lehetséges képességét nem tartja ki­elégítőnek. Mindezen segíteni lehetne nagy szín­házzal. Kis színházban kevés hely van , tehát az árakat kénytelen az igazgató magasra tenni s a színészeket is csak a mérsékelt díjazással megelégedők közül kénytelen toborzani. Ha lesz nagy színház nagy szín­paddal, nagy karzattal, sok ülőhely­­lyel, akkor hetenkénti egy vagy két látványos előadás bevétele már fedezi a heti kiadást s a többi előadáson, ha nem lesz is nagyobb a jövedelem a mostaninál, de tekintve a helyek olcsóságát a közönség nagyobb lesz s a színész ambíciójának lesz tápláléka, a­mi más szóval annyit jelent, hogy igyekezik tehetségét érvényre juttatni, míg most a kongó, üres színházban, bizony nem csoda, ha lelkesedése lehűl, eloszlik. Most már ki volna magyarázva a nagy színház szükséges volta. Erre sok szót vesztegetni különben megszégyenítő volna,­­ de miből épüljön az a színház? Erre is igyekezem helyes választ adni. Előbb azonban egy kis türelmet kérek. Tény az, hogy ha szükség van szín­házra , majdnem olyan nagy hiányát érezi a közönség a vigadónak. Egyetlen sikerült táncvigalomról, egyet­len kielégítő estélyről a mai körülmények közt, szó sem lehet, mert alkalmas terem a városban egyetlen egy sincs. Kétség kívül helyesebb volna, ha vigadó építésére üzletember válalkoznék, de ilyen hiányában kényszerítve van a közönség arra, hogy maga építtessen. Ám építtessen tehát maga a város, de úgy, hogy a színház és vigadó ügye egyesíttessék, kapcsoltassék össze. Amint a lépcsőn lelép, egy kar nyúlik ki segítségére. Nem néz föl, de tudja, hogy ki, hidegen bólint fejével s anélkül, hogy elfogadná a felajánlott segítséget, elindul. Szédítő gyorsan halad át a tükör sima pályán. Most újra visszatért arczába a hideg, büszke kifejezés. Megkerüli a szigetet, a fordulónál szemébe süt a nap, lehunyja szemeit, s e pillanatban valami mondhatlan keserűség önti el szívét, sze­retne kifutni a világból egy ilyen szédítő gyorsan, s aztán futni, futni örökké. A hintók egyenként robognak a város felé, a leány még mindig korcsolyázik. Egyszer aztán megáll. Úgy érzi, hogy a jég sokkal enyhébb, mint elébb volt; úgy van, hiszen a jég is olvad (s valóban a jégen apró víz­foltok mutatkoznak). De kár­ suttogja bánatosan, de aztán valami enyhülést érez, mintha az nagyon jó volna úgy, hogy a jég olvad. Felemeli szemeit s egész természetesnek találja, hogy „ő“ ott áll előtte. Most már ránéz hosszan, nagyon hosszan, s nem érez gyűlöletet miként az előbb, csak azt érzi, hogyha ennek a keserű haragnak most vége volna, újra olyan boldog lenne mint azelőtt volt. Hirtelen elvesztve az egyensúlyt elesik. A férfi felemeli s bevezeti a csarnokba. Ott a lány kezet nyújt. „Jöjjön el holnap délután“, mondja szelíden. Hazafelé ismét találkozik a hadnagy­­gyal, most nem mosolyog, de szive sokkal boldogabb, mint az előbb volt. Anyám­ szól, belépve a derült, barát­ságos salonba, olvad a jég. Építtessék a kettő egy helyre egymás­sal kapcsolatban, aminthogy a színházi közönségnek van is szüksége vendéglőre. Ha jó helyet jelölne ki a város p. o. a különben is kisajátításra kijelölt Kozma- Kovács-féle, a Széchenyi-utca és plébánia közt levő háznégyszeg helyére, akkor ked­vező üzleti esély fennforgása mellett a vi­gadó olyan jövedelmet biztosítana, amely az egész színház-vigadó épületbe befektetett összeg kamatával fölérne. Pénze most van a városnak. Ilyen pénz volna az a kétszázezer forint, amely a svájci társaságnak eladott homokföldekért befoly. Egyébbiránt én felvetettem az ügyet, szóljon hozzá más is s ha a kérdésnek szerencsésebb megoldását adja , abban ugyan nem lesz semmi baj. Győzzön a jobb, de győzzön az ügy okvetlenül. Enesei, Katona Ernő, Városi bizottsági tag választás. Ma, január 3-dikán, vasárnap a város I., II. és III. kerülete egy-egy bizottsági tagot választ. Az I. kerület szavazási helye az Ipar­egylet helyisége, a II. kerületé a város­háza, a III. kerület választói a Ladányi háznál szavaznak. A szabadelvű­ párt választói bizonyára sietni fognak alkotmányos jogaikat gyako­rolni, mert tudják, hogy nem az a kérdés, hányra szavaznak , hanem , hogy pártállá­sukat, mint jó hazafiakhoz illik, bátran kimutassák. A szabadelvű­ párt vezérbizottsága olyan férfiakat jelölt, a­kikre szavazni nemcsak teljes megnyugvással, de büszkeséggel is lehet. A jelöltek a következők : az I. kerület részére Lestár Péter pol­gármester, a II. kerület részére idősb Sze­lese Kálmán, a III. kerület részére Farkas Antal. Ezen kijelölés azonban a II. kerületre nézve csak feltételes, mert a szabadelvű párt vezérférfiai kijelentették, hogy a füg­getlenségi párt II. kerületi jelöltjével, Mé­száros János úrral, mint népes gyülekezet lelkészével szemben készek a párttagokat a szavazástóli tartózkodásra reá bírni, ha viszont ők első kerületi jelöltjüket elejtik. Bár e szép előzékenység követésre buz­dító például szolgálhat, mind a mellett is legyenek készen a jogosítottak a szava­zásra, hogy szükség esetén alkotmányos jogaik gyakorlatától s hazafiúi kötelessé­­gek teljesitésétől el ne essenek. Közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósága 1891. évi deczember hó 30-ik napján rendkívüli közgyűlést tartott; az ülésről, melyen Be­­niczky Ferencz főispán úr elnökölt, a következő közérdekű adatokat közöljük. — Tárgyalás alá került: 1. „A kecskeméti szőlőtelepítő társu­lat“ képviselője Weber Edével 2000 hold ballószegi föld eladása és a telepítés tár­gyában megkötött szerződés. A szerződés szerint a most említett társulatnak, — melynek czélját a filoxéra pusztítás által elszegényedett szőlőműves osztály megtartása és az ország szőlő- és bortermésének biztosítása képezi, f­elada­­tik a »Fehértótól“ a ballószegi „Vékony“ csőszház és az „ágasegyházi“ útig elterülő 2000 katasztrális hold szőlőnek való föld a rajta levő faültetvényekkel együtt holdan­ként 100 írttal számítva összesen 200 ezer frtért. A vételi árból a szerződés jóváha­gyásától számítandó 20 ezer frt 15 nap , 80 ezer frt pedig 1893. évi január elsején , a hátralékos 100 ezer­ért pedig négy év alatt, vagyis az 1897. évi január 1-ig fize­tendő le 5­­/a­z időközi kamataival együtt. A tulajdonjog vevők nevére a vételi ár fe­lének lefizetése után átiratható lesz, azon megszorítással azonban, hogy a vételi ár hátralék az eladott ingatlanra első helyen bekebeleztessék. A társulat a megvett föld­ből 1600 holdat 6—8 holdas részletekre felosztani, s azokra telepitvényeseket hozni, s azok által az átvett terület fele részét az 1894. év végéig szőlővel beültettetni köteles , továbbá köteles a telepesek részére minden kiosztandó részen egy lakházat, melyben egy szoba, konyha, kamra és is­tálénak kell lenni—építtetni, s ezen lak­házakban egy-egy munkás családot telepí­teni , mely telepitvényeseknek az általuk beállított és művelt terület 30 év elteltével teljes tulajdonukká válik. Az ezen felül megmaradó 400 hold földet a társulat belá­tása szerint szabadon használhatja, sőt ezt jelzáloggal is terhelheti, az 1600 hold is Jaj! Jaj! Jaj! Midőn még magyar ezredeink az egész tizenkét évi kapituláció alatt Itáliában feküdtek , Veronában , egyik cigánylegény megkérte­ káplárját, hogy írna a nevében szüleinek egy kis levélkét. A káplár jó akaró készséggel kérdezi: »Hát, mit írjak máré?“ Hát hírem sípén vitézi káplár uram, csak az­t tessik írni, hogy : jaj! jaj! jaj! Mindjárt tudják odahazta, hogy hogy vagyok. Most körülbelül három hónapja így írnak a mi obstrukciós honatyáink is mind a honmaradt családtagoknak , mind a választó­polgártársaknak. Jaj! jaj! jaj ! s ezek azonnal tudják, hogy a kormány feloszlatja az obstrukciós országgyűlést és sampangerre nem akar többet adni egy havi gázsinál, sőt még a februári 400 ft. lakbért is meg akarja tőlük vonni. Hát ez ma már több , mint valószínű, de hát miért jajveszékelnek csak önök obstrukciósok , hiszen ugyanakkor elbocsájt­­ják a kormánypárti nagy többséget is s mégis, ezek helyett is önök lamentálnak s azt mondják önök, hogy nem lesz azoknak a szegényeknek költségük a hazamenésre és a választásnál az etetésre? Hisz ez mind önöknek szolgál előnyére, mert önöknek meg bőven lenne miből költeni, már tudni­illik , ha lenne és a múlt nyáron a mandátum hátra levő részére eső gázsit be nem sampangerozták volna.­­ Aztán azok a kormánypártiak nem lamentálnak sem a feloszlatás sem a 400 flores levonása ellen, míg önök feleségei már a gyermekeket is azzal ijesztgetik otthon: „Csitt gyerek! felosztják az országgyűlést s nem kap apa februárra 400 florest“ és igy kétségtelenül bebizonyítják, hogy csakugyan a kiabál leghangosabban, kinek a háza ég, pedig az obstrukció tartama alatt önök szám­talanszor hangoztatták, hogy a reformok behozatala előtt fel kell oszlatni az ország­­gyűlést, hogy meghallgathassák a válasz­tókat, hát most tessék meghallgatni, van idejök elég. Tudom, hogy fáj és méltán fáj az obstrukciós uraknak, hogy 5 - 6 hónapi gázsi és két negyed évi lakpénz elmarad, még­pedig épen most, télvíz idején, midőn ha otthon kell maradni többet kell fűteni, mert hát úgy provincián nem lehet ám egy pikoló mellett egész nap jó meleg kávé­házban , vagy a klub helyiségben pipázni , mint a fővárosban, hanem magának kell az embernek fűttetni, a pedig pénzbe kerül. Mi érezzük ezt legjobban fővárosi tisztviselők, kiknek fizetésjaví­tását is önök obstruálták el 1892-diki január elsejétől ad grekász kalen­­dász, ezért önök tőlünk is méltán meg­érdemlik azt a vigaszt, mit a hangya­­ mondott a lamentáló tücsöknek. „Ha nyáron sampányoroztál és él­eltél az országházban ,­­ most táncolj saját kúriádban, mert mi is nagyon jól tudjuk, hogy az obstrukciós uraknál sem mind arany, a­mi fénylik. Hogy miért rettegnek önök oly­annyira az új választástól, azt nem vagyok képes felfogni. Hiszen önök már rég megkezdették a választási faluzást és a vásározást, mielőtt a kormánypárt csak rá is gondolt volna, sőt Apponyi, mint önök világgá kürtölik , már fogott is Miskolcon csizmadiát, még­pedig nem is egyet, mint a varjúfogó szomszéd, hanem egyszerre négyet. Aztán azt is fennhangon prédikálják, hogy itt 10, amott 20 kerületet hódítanak el a kormánypárttól. Hát mire való akkor ez a lázas izgatottság és félelem? Azt is önök kürtölik éjjel-nappal, hogy az önök pártjai annyira konszolidáltak és elvhűek, hogy azokon a pokol kapui sem győzedelmesked­hetnek. Hát ne féljenek az Isten áldja meg önöket, hiszen önöknek új Máriusoknak csak lábukkal kell toppantaniok s a kutya­­tejke bokor is mind eljön önökre szavazni; de ha annyira félnek és jajgatnak a korai választások miatt, hogy még a mosónők is felmondják a szolgálatot, akkor a választó­polgárok azt hiszik, hogy ez a sok lárma és ígéret csak előleges áldomás a medve­bőrére. Aztán Károly Gábor gróf székes­fehér­­várott azt hirdette, hogy: a „kormánypártnak csak egy napra való esze van, a nemzeti pártnak két-három napra való, az Ugrón pártnak pár hétre való, a függetlenségiek esze az örökké­valóságba terjedt.­­ Ez is az önök előnyére szolgál, mert ha a kor­mánypárt eszének a terminusa az első 24 órában lejár, akkor még marad önöknek matematice kifejezve, 3-1- 14-5-6o esze, ezzel pedig nemcsak a magyar kormány­pártot, hanem a világ összes pártjait meg­lehet győzni. Hát csak rajta ! A választások második napján már önöké az összes harctér? Ha nem Isten látja lelkemet, én nem látom az obstrukciós allianszban azt a szilárd és kompakt összetartozást, amit a triumvirek hirdetnek, miután a pártok egymásról oly hízelgően nyilatkoznak mint fentebb láttuk Károlyi beszédében , de még azon is gondolkoztam már, hogy ennek a három oszthatlan egységes obstrukciós pártnak a vezérei miért tiltják meg híveiknek a másik elvhű cimborákkal való érintkezést? Talán attól féltik őket, hogy mind bélpok­­losak lesznek? Ebből úgy veszem észre, hogy valami küszködik Dániában, mert ezt prédikálja Apponyi, Polonyi és Ugrón ellen, Polonyi, Apponyi és Ugrón ellen, Ugrón pedig Polonyi és Apponyi ellen. Az ilyen őszinte barátságra nagyon rá­illik az a klassikus közmondás, mely magyarul így fejezhető ki „Ha a kutya csontot rág, megharapja kedvelt barátját“. Rajta tehát uraim ne siránkozzanak az országgyűlés feloszlatásán mint a részeges vénasszony az eltörött pálinkásüveg fölött, hanem örüljenek, hogy­ reményekön fölül korán lehetnek kormányképesek. Hiszen Polonyi az Egyetértés 349. számában már így szól: »Miért odázzuk , mi el szándékosan elveink győzelmét­ .... Apponyi kormányra jutásával ismét csak várakozó állásba jutnánk........ Nos miért nem iparkodnak hát ennyi biztonság mellett belemenni a választásokba mindjárt most, hiszen önök kiirtelik (B.­p. hírlap 352. sz.), hogy a kormánypárt politikailag demoralizálva van és kotter­ákra oszlott. Higgyék el önök, nincs könnyebb, mint egy demoralizált sereget szét­verni, nem kell ahhoz egyéb csak bátorság és puskapor, a pedig van önökben elég. * Azt a télvíz idején való választást pedig ajánlom önöknek, ne rajzolják oly borzadalmasnak, mint a B. p. hirlap ЗбЗ. számában is teszik, hol majdnem percentek szerint fel van már sorolva, hogy hány obstrukciós választónak fagy le a lába, keze, orra, füle és hányat szednek fel az útszélen, a­ki bepálinkázva hazamenet megfagy vagy a sárba fullad; mert mi kormánypártiak , kiknek a választói mindazon viszontagságoknak ki lesznek téve, melyeknek az obstrukciósok azt hisszük, hogy önök csupa mezítlábas, nadrágtalan vagy téli álmot alvó választókra számítanak, amint­hogy nagy részben igaz is; másrészt meg önök maguk írván mindezeket a választóik csakugyan elhiszik , hogy vágóhídra kívánják őket hajtani s nem mennek szavazni, mert hát a szegény­ embernek is van ám annyi esze, hogy se kezét se lábát nem kockáz­tatja meg azért, hogy a nagyságos úr pálinkásbutykosából jót húzhasson, hanem inkább otthon marad a kucóban s eszik juhus helyett sülttököt. Ebből a sok vak lármából, ad normám gróf Károlyi én jogosan következtetem, hogy sem a nemzeti, sem a nem füg­getlen de 48-as, sem a független és 48-as pártnak egy napra való esze sincs; mert ha volna, nem ijesztené el saját választóit ilyen rendszeresen űzött vak­lármával. Dixi et salvavi animam meam. Er. D. R. KECSKEMÉTI LAPOK jelzáloggal terhelhető, de ezen terület 30 év eltelte előtt tehermentesítendő le­sz. Bolt vagy korcsma a telep közelében a város által nem nyitható, sőt a város közönsége ilyennek más általi nyitását saját erejéhez képest gátolni tartozik. A telepesek mar­háinak legeltetését a város közönsége köz­legelőin a szokásos feltételek mellett meg­engedi , a telepesektől letelepülési díj nem szedhető. A röviden vázolt, jól kidolgozott szerződést a közgyűlés Muraközy József és Beniczky Ferencz főispán felszólalása után azon módosítással , hogy a hátralékos vé­teli ár 4 év alatt 4 egyenlő részletben fize­tendő le, — hogy a társulat részére fentar­­tott 400 hold föld csupán kísérleti célokra, próbaültetés, karóranevelésre használható, — hogy telepesként csak a filoxéra által tönkre jutott családok telepíthetők le, s végre, hogy a telepesektől a részekre mű­velésre átadott birtokrészek csak akkor vehetők vissza, ha a szőlőkre nézve oly betegségek fordulnának elő, melyek ellen védekezni teljesen lehetetlen — elfogadta — valamint elfogadta a szerződés tervezetet is, melyet a társulat a telepesekkel tarto­zik kötni. 2. A városháza építési bizottság jelen­tése, az új városház tervezetének elkészítése és egyéb kapcsolatos kérdések tárgyában. A terjedelmes jelentést, mely a teleknek rendes négyszögben leendő megállapítását s a bolthelyiségek építésére nézve azt ja­vasolja, hogy azok csupán a keleti sarkon és pedig az északi sarkon elhelyezendő gyógy­­ár helyiségeinek megfelelő térfogat­ban építtessenek; továbbá, hogy a város­ház terv készítésével, az építési műveze­téssel megbízott Pártos Gyula és Lechner Ödön munkadíja 14.000 forintban állapít­tassák meg, részükre az előző pályázat dija 2500 főt azonnal adassék ki — a bi­zottság egyhangúlag elfogadta, s utasította a városi tanácsot, hogy a szerződési pon­­tozatokat készíttesse el, s a bizottság elé jóváhagyás végett lehető rövid idő alatt terjessze be. —g.— 1. ste.

Next