Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-13 / 2. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM A vidéki sajtó. Be kell ismernünk, hogy 1867. óta óriási a haladás Magyarországban minden téren, óriási a haladás a hirlapirodalom terén is. Közintézményeinkben, törvényeinkben, vasútaink, fővárosunk fejlesztésében igyekeztünk a nyugati műveit birodalmak százados fejlődését alig harminc év alatt utolérni, pedig nekünk ott kellett kezdeni, hogy a Bakony és az Alföld betyárjait irtsuk ki. A kultúra útján áttörő törvényünk úgyszólván a statárium volt. Ily körülmények között s a lázas sietség miatt nem is csoda, hogy intézményeink egy némelyikén meglátszik a kora érettség hibája. De nem mindig az intézmény éretlen, a legtöbbször mi magunk vagyunk annak befogadására éretlenek még. De hát ki ismerné azt be? A sajtó is haladt óriásit, oly nagy a növekedése, mint a termékeny szűz talajba ültetett gyümölcsfának. Hajtásai száma rengeteg, duzzad az életerőtől, lombja beárnyékolja a talajt — de amit várunk tőle, a túltengés miatt nem ad gyümölcsöt s elvonja a világosságot! A szellem, a tudás, az igaz hazafiság becsületes jó akarata helyett a reklám, a nagyhangú üres öndicséret, a szemérmetlen ígérgetés fapénzét kínálják úton útfélen és — nem hiába. A verseny az első. Sensatiót kelteni, tele kürtölni a világot, hogy ők mily derék gyerekek — ez a mai sajtó szomorú képe. A politikai sajtó még rosszabb. Ám olvassa bárki a napilapokat, az ellenzékieket persze, melyek mint a gomba, a nedves, rohadt talajban, úgy tenyésznek, látni fogja, hogy azok, kik uralmas népszerűsége tetőpontján Wekerlétől a polgárminisztertől s vele együtt a munkás, szabadelvű minisztériumtól a közvélemény hatalmas nyomása alatt nem merték megvonni az elismerés és dicséret szavát, most, mert hazafi érzésük őket a bársonyszékek elhagyására kényszerűé, nem átallanak csúfolódni a kasznárniból lett miniszterelnök felett! No ezek aztán demokraták! De az nem baj, ez tetszik a legdemokratább népnek, mert ezt s az ehez hasonló dolgokat, naponként 3—4 kijával már megszokta, okos dolgot be se venne a gyomra. Ilyen a felső réteg. A vidéki sajtó pedig — nagyrészben — teljesíti a maga komoly lassan működő, de biztosan egy cél felé igyekvő hivatását csendben, zaj nélkül. Nem is vesszük rossz néven az ítéletében megtévesztett olvasóközönségtől, hogy ezt a szerény, de becsületes munkát, amelyet nem kincsek szerzéséért, nem saját újságház építésért, négy öt szint nyomó rotatiós gépek beszerzéséért folytatunk, észre sem veszi, nem méltányolja, kicsinyli. Pedig az a vidéki sajtó épen a legközvetlenebb helyi érdekekért munkálkodik s munkálkodnak az ő önzetlen, lelkes munkásai elismerés nélkül, sőt csaknem teljesen ismeretlenül, dolgoznak anyagi jutalom nélkül, sőt időben, gyakran pénzben is, a munkán kívül is áldozatot hozva. Ezt a gárdát a hivatás, a lelkesedés és a jónak igaz szerelme vezérli. Aki ezeket a dolgokat csak távolról is ismeri, be fogja látni, hogy a helyi sajtó nagyobb pártolást érdemel, mint a milyenben részesül s ha ez tőle meg nem vonatnék, valamicskével nagyobb anyagi erővel, a jobban feltüzelt lelkesedéssel még többet és jobbat nyújthatna. Egy egy egyén pedig csak egy porszemmel járul hozzá s mégis megnyerheti az öntudatot, hogy hazafias és hasznos dolgot mivest. Alig van írni olvasni tudó ember, ki manapság már egy-két napilapot ne járatna s vannak intelligens emberek, kik a helyi sajtó közvetlen érdekű munkáját észre sem veszik, elő nem segítik. Igaz, hogy az a vidéki sajtó is — itt és amott — kezd már elfajulni, eljutott már némelyik arra a lejtőre, hogy előfizetőket kalendáriummal, sorsjegyekkel könyv és más prémiumok kisorsolásával csal lépre, meg fogván a nagyobb tömeget, mint a tök a cinegét s a végén ad egy húsz krt érő fércmunkát, melyet valamely hangzatos névről elnevez nagy képes naptárnak, kisorsol néhány antiquariustól összevett kétes értékű könyvet s a néhány pár előfizető közül kettőhárom csakugyan nyer egy-egy kéthárom forint értékű sorsjegyet, egy wecker órát, egypár szegedi papucsot, vagy a világ legnagyobb egyensúlyozómívészét, Edy-t. (Ára 30 kr.) Egyik alföldi városban most indult egy lap, amely hetenként kétszer jelenik meg, ad egy kalendáriumot s mellékletül minden héten egy képes lapot évi 4 írtért. Aki egy lap költségeit ismeri, tudni fogja, hogy ez lehető volna, ha előfizető ezer számla lenne, de a bizony nincs és nem is lesz Az ilyen immár nagyon is alacsony nívóra szállt konkurrentia aztán a szellemi és anyagi tőke nélkül szűkölködő vállalkozókat a revolverezésre kényszeríti, aminek ocsmány jelenségét immár, nagy bánatunkra, a vidéken is láthatjuk. Az ilyen lapok aztán folyton egyes személyekkel vesződnek, egyes egyéneket támadnak nyersen, kíméletlenül, de mindig hagynak egy kis egér utat, hogy az illető, ha elég gyenge nekik felülni, kiegyezhessen velök, amit, ha elég okosan, nem tesz, akkor piszkoskodnak kényök kedvök szerint, nem lévén veszíteni valójuk a tisztességből. Akikről pedig eleve felteszik, hogy förmedvényeikre fittyet sem hánynak, azokat agyba főbe dicsérik s gyöngéd levélben figyelmeztetik, hogy az adatok, az arckép stb. beszerzése mily sok munkába került. Olyan is akadt már, aki egyegy ilyen jól sikerült műveletét, mások kedvező hangolása végett, kinyomatott, ami már oly szemérmetlen eljárás, mitől jó ízlésű ember undorral fordul el! De ők vadásznak tovább balekre s elnevezik önnön magukat bátor, igazságvédő mártíroknak. Banditához méltó bátorság. Undoritó, mint az erkölcsöket biráló bukott nő! A nagy közönségnek azonban módjában van a jót a rossztól megkülönböztetni s bizony önmagának ellensége, ön kezével segít a társadalmi rend oly annyira szükséges falánkszait lerontani, ha ezt pártolja amannak a rovására. .. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA. Négy szavazat többség. — Irta: Szabolcsy Antal. — I. Heted-hét országon nem találsz különb menyecskét Deressynénél. A leánykorában elkényeztetett szép menyecske úgy forgatja a főzőkanalat, hogy ne, jobban csinálja meg háztartása budgetjét, mint Wekerle az államét és úgy bujkál a politikai fondorlatok labirintusában, akár csak Tisza Kálmán. Így aztán nem is lehet csodálkozni, hogy a kis mágnás város előkelősége kis és nagy déresi Déressy Árpád szalonjában zsugorodik össze. Onnan intézik a város, az ország sorsát. Ott van a törvényhatósági bizottság előkészítő tanácskozása, ott neveznek ki, ott függesztenek föl, onnan dirigálják a kövezést, onnan szabályozzák és világítják a várost. De még tovább is terjed a Deressy etalon befolyása, mert hisz a város két képviselőt és négy főrendet ad a politikai életnek, akik bizony szinte csak alárendelik meggyőződésüket annak az ellenállhatatlan érvelő erőnek, mely a szép aszszony tüzes szemében lakik. Mikor a törvényhozás alsó fóruma megszavazta a polgári házasságot, nagyon népes és zajos élet kezdődött Déressyéknél. A szalon heves harcok színterévé lett, melyek annál elkeseredettebbek voltak, mert bennök férj és feleség egymással szemben állott. Déressy a nagyvilági nemes frivol világ nézletével vetette meg az eddigi ceremoniális, elavult rendszert és dühösen érvelt a nagy reformok mellett. A menyecske ellenben a zárdából magával hozott vallásos természetével küzdött a társadalmat és vallást megtámadó újítások ellen. Természetes, hogy az egész törvényhatósági bizottság, a képviselő urak de még a méltóságos főrendek is a szép asszony pártján állottak, sőt meg is ígérték, hogy kiki a maga módja szerint okvetlen azon lesz, hogy leszavazzák ezt az erkölcsöt, jogrendet fölforgató javaslatot. De Deressy még akkor sem ijedt meg, mikor egyedül maradt a javaslat védelmére, csak fokozta ellenállását a felé irányuló gúny és támadás. A vita egy hevesebb pillanatában pedig meggondolatlan dühhel vágta oda Fifi grófnak: „Tizezer forintba, hogy megszavazzák a polgári házasságot!“ Kéz, kézben, a fogadás meg is történt. A támadók visszahökkentek s nyugodtan várták, ki lesz a vesztes. Nem igy a szép Deressyné. Nagyon megijedt. Hogyne. Tízezer forint! ez éppen elég, hogy oly szépen föntartott háztartását tönkre tegye. Hohó, az ő politikai érdekei, csakis addig terjednek, mig a feleség és gazdasszony érdekeivel össze nem ütköznek. Mi neki a polgári házasság s mi ő a polgári házasságnak, hogy érte tizezer forintot kockáztasson, hogy fölforgassa csendes családi békéjöket, boldogságukat! Igenis, megváltoztatja politikai fölfogását, s akár mi módon, de meg fogja nyerni Fifi grófot is, ki barátaival négy szavazatot tesz ki, a mi elvégre is végzetes lehet a javaslat sorsára illetve a fogadásra nézve. Oh, ez a bolond politika! II. Nagyon föltűnt a Deressy szalon látogatóinak az a túlságos bizalom, barátság, melylyel Déressyné Fifi grófot elhalmozza. Lám, lám, az az okos, büszke menyecske elszédült a kilenc ágú koronától. Gyakran felejti kezét a Fifiében, édesen mosolygnak egymásra és gyakran suttognak együtt. Déressy pedig türelmesen beszélget az egyik sarokban idei terméséről, míg a máss sikban palam publice dekorálják föl nemesi homlokát — szarvakkal. Hisz Danielli saját füleivel hallotta, mikor Déressyné légyottra citálta Fifi grófot. „Holnap lesz a főrendi házban a polgári házasság fölötti szavazás, mikor utazik föl maga?“ — kérdezte Deressyné. „Holnap reggel asszonyom“ — válaszolt a gróf. „Nos hát ma este férjem elutazik, 9 órakor egyedül leszek és — „Értem ...” Mialatt Fifi gróf a búcsúnál kezet csókolt, úgy néztek egymásra, mint akik nem jó fát fognak a tűzre tenni. III. Fifi gróf egészen elfulladva a boldogságtól, szaladt föl este Déressynéhez. Egyedül találta. Forrón csókolt kezet, néhány szót rebeg boldogságáról, aztán vakon szerelem ittasan akarja megölelni. Hirtelen visszahökken. Kopogtatnak! Déressyné is zavarba jön. Remegve suttogja: „Árpád valószínűleg lekésett a vonatról és visszajött . . . .“ Rémülten tekintenek egymásra. Újból kopogtatnak! — Déressyné a szomszéd szobába tuszkolja Fifi grófot. Kinyitja az ajtót. Déressy belép. Csendesen suttog feleségével, ez az ajtóra mutat, mely mögött Fifi gróf rejtődzik. Déressy elégülten mosolyog, aztán szokatlan magas hangon kezd beszélni: „Amint látod édesem lekéstem. Most már itthon maradok. Szívesen teszem. Érthetetlen sejtelmek bántottak az úton.“ Fifi gróf is érthetetlenül rosz sejtelmeket kezdett érezni. „Így édesem, levetkőzöm, egy kicsit el-beszélgetünk még egymás mellett és — Hah! de mi ez egy férfi kalap, köztünk?!“ Fifi gróf iszonyatos borzongást érzett a szomszéd szobában. „Zavarban vagy, elsáppadsz. Valakit itt elrejtettél, hisz reszketsz te színlelő vipera! Megcsaltál! megcsaltál! Hol van fegyverem, hol van fegyverem!“ Fifi gróf az ablakon akar kiugrani, de magasnak találja. „Úgye megdermedsz. Meghalsz, lelőlek! De nem, előbb hogy fetrengjen előtted vérében boldogságom földúlója! Hol van ??!!“ Hevesen rántja ki az ajtót s fegyverével a szobának tart, hol Fifi gróf rejtődzik. Hirtelen visszalép, csendesen ereszti le kezét és vad merevséggel bámul az előtte reszketve megálló Fifi grófra. „Hah, tehát te vagy, ki nyomorultul szétzúztad boldogságomat. Képmutató! Hát ezért elleneztétek oly egyetértőleg a polgári házasságot, hát ezért húzódtatok közös politikai köpeny alá. De jaj nektek. Bosszúm szörnyű lesz, Gróf úr, ha kedves az élete, üljön le és írja, amit diktálok. Itt van papír, tinta.“ Fifi reszketve ül az asztalhoz. Félve pislog néha a Deressy előtt fekvő pisztolyra és ír: „Nyilatkozat. Én, Fifi gróf becsület szavamra fogadom, hogy magam, valamint Pufi, Miki és Csibi grófok is, a polgári házasságot megszavazzuk, mit ha nem tennénk, bárki aljasnak, becstelennek mondhat. Gróf Fifi Tibor:“ Nehezen lélegzett föl mikor befejezte. Déressy egészen udvariasan kisérte ki, maga világított neki a lépcsőkön is. A szép asszony pedig igen furcsán mosolygott reá. IV. A polgári házasság javaslata négy szótöbbséggel törvénnyé lett. A szó szoros értelmében egy hajszálon, még pedig egy szép női hajszálon függött a nagy reform sorsa. 2 szám. 1895 JANUÁR 13 KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ . , HIRDETÉSI DÍJ ' .............— POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP „!y Félévre....................................................2,50, »«««"•..............................' - 50 ■ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP hl'ímé“k“a *“■ Egy szám ára 12 kr. ■ — Föfizetni lehet az év folytán minden hónap elején. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: V. TIZED. NYÁR-UTCA 33. SZ. TELEFON: 38. SZÁM. Bélyegdij minden beigtatdeért 30 kr. Kivonat az 1896-ik ezredéves országos kiállítás szabályzataiból. Ő Felsége a magyar király legmagasabb védnöksége alatt, — tudvalevőleg — az 1892. II. és 1893. III. t. c. értelmében, Budapesten országos általános nemzeti kiállítás tartatik, mely a városligetben fog rendeztetni. Ezen kiállítás 1896. május hó 1-ső napján nyittatik meg és tart 1896. okt. végéig. A kiállítás ideje alatt időszaki kiállítások fognak tartatni, melyek tárgya, szervezése és ideje, külön szabályzatok által lesz megállapítandó. A kiállítás célja Magyarország ezer éves fennállása alkalmából, hazánk szellemi és közgazdasági állapotát és előhaladását, különös figyelemmel annak történelmi fejlődésére, feltüntetni. Kiállítható minden oly tárgy, mely hazánk határain belül termeltetett, készíttetett, vagy legalább lényegesebb részeiben, itt állíttatott elő, sőt még a külföldön lakó honpolgárok, művészek, tanoncok készítményei is, de sőt külföldről érkező oly tárgyak is, melyek az illető kor szükségleteit és szokásait jellemzik. A kiállításból kizáratnak: a robbanó és gyúlékony anyagok, valamint az erkölcsi