Kecskeméti Lapok, 1899. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1899-01-22 / 4. szám

4 * Vendégszereplő művészek. (Küry Klára k. a. — Ivánfi Jenő.) Küry Klára a Népszínház primadon­nája, vendégszerepeit 16-án, hétfőn színhá­zunkban a „ V­ar­áz­sgy­űr­ű* ben. A közön­ség az egész színházat megtöltötte s a bájos művésznő a franczia parasztlány szerepében véget nem érő tapsokban és kihívásokban részesült. Az ismerős közönségben fölelevení­­tette azt az elragadó kedvesség régi benyomá­sát, melyet első vendégjátéka alkalmával gya­korolt. Volt virág is s a bájos művésznő ked­veskedő viszonzásul a II. felvonásba betoldta a Heltai Regement-nótáját, melynek egyes szakaszait nem győzte ismételni. Szerdán kel­lett volna másodszor fellépnie „Lili“-ben, s a jegyek már hétfőn elfogytak ez előadásra is, de a Népszínházban történt műsor­változás megakadályozta a művésznő jövetelét, a­ki pedig szava szerint, szíve szerint nagyon akart volna jönni. Ez most kanapé-pernek képezi tárgyát a művésznő és igazgatója között. A rövidebbet eddig mi húztuk, de reméljük, hogy a kárpótlás nem marad el. Ivánfi Jenő, a Nemzeti Színház fiatal művészgárdájának ambic­iózus tagja, 19-én, csütörtökön Rómeót játszotta el. A múlt he­tekben járt már Kecskeméten, mint Bölöny József kolozsvári intendáns kísérője. Ivánfi az egyetlen magyar Ibsen-színész, a­ki már évekkel ezelőtt a „Kísértetek“ Osvaldjával nagy művészi sikereket ért el Kolozsvártt. Itteni fölléptére Shakspere remekét választá, megtelt a nézőtér s azt hiszszük, hogy a mű­vész és a közönség kölcsönösen meglehettek egymással elégedve. A művész az ifjú gárda oszlopos tagja, kinek Rómeója hangban és játékban erőteljes ifjúi egyéniség, meleg és mély érzéssel;­a ki tud gyöngéden szívünkhöz szólni, de még hatásosabban az ifjúi hősködést érvényesíteni. A szenvedély lobogó tüze, a szerelem emésztő hatalma mindenütt átcsillant játékán. Dicsérendő még nemes, kifejező és megható arczjátéka, mely nagyon törekvő művészi erőt árult el; szavalata teli volt szellemes pointe-okkal. Nekünk a Júliával való két első találkozásakor, a Tybalttal való párbajban és a sírbolt-jelenésben tett­szert leginkább. A Rosalindáért való epeke­dést, e szenvelgett érzést több humorral sze­rettük volna előadva látni, hadd tűnjék ki az érzés gyökeretlensége. Ivánfit minden felvonás után négyszer-ötször kihívták­ templomok ilyetén berendezését. A mélyebb fülkéi egyikében látható San Carlo Borromeo kardinális bebalzsamozott hullája üvegkopor­sóban, melyben — mint a vezető mondotta — egy szerény milliócskát érő kincs hever. — (Bel sok sajgó könyet fel lehetne vele szá­rítani!) Ha valami meglepi az idegent, bizonyára a temető az s a­ki még olasz temetőt nem látott, el sem hiszi, ha megkísértem leírni szépségét. Az olasznak legszentebb helye, temploma a temető, ebben fejti ki a kegyelet­sugallta áldozatkészség a legnagyobb művé­szetet. A milánói temető pedig egyike a leg­szebbeknek. Magas kőkerítés veszi körül min­den oldalról; szabályos utait árnyas fasorok határolják. A­merre csak szemeinket vetjük, mindenütt gazdag pompája a művészetnek. Csak a méltóságos csend, az emberek meg­hatott arczai rejtetik velünk, hogy temetőben járunk, a halottak birodalmában. De ez a csendesség sem a halál ijesztő némasága, ha­nem valami felemelő, vallásos nyugalom, mely kiengesztel a skr zordságával. Egyik bejáratát a Pantheon képezi, mely­ben az újabb időben elégetettek* hamvai van­* Milanóban az egyház ellenkezése daczára is divat­ban van már a halottégetés. Egy hulla elégetése a mi pénzünk szerint körülbelül 70—75 forintba kerül. Nép­szerűsége annyira növekszik, hogy magasrangú papok is akadnak, kik végrendeletileg égettetik el hulláikat. (Folyt. köv.) KECSKEMÉTI LAPOK Egy kis vihar. Abból az alkalomból, hogy a kedvelt diva, a mi aranyos Klárikánk a kecskeméti színházban vendégszerepelt, takaros kis vihar kerekedett Küry Klára és igazgatója Porzsolt Kálmán között. Csóka Sándor két vendégsze­replésre nyerte meg a művésznőt, minek foly­tán Kűry f. hó 16-án, hétfőn, zsúfolt ház mellett lépett fel Kecskeméten a »Varázs­­gyűrűben*, a f. hó 18 iki »Lili* előadására is minden jegy elkelt már, midőn a szomorú hírt közölték a közönséggel, hogy Kűry hir­telen betegsége folytán az előadás bizony­talan időre elmarad, úgy azonban, hogy a már kiváltott jegyek az ünnepelt művésznő várva-várt föllépésekor érvényesek lesznek. Találgattuk az okát annak a hirtelen válto­zásnak, míg nem a fővárosi lapok a követ­kező közleményt hozták : „Küry Klára, igazgatójának jóváha­gyásával, e hó 16-án, hétfőn, Kecskeméten vendégszerepelt, olyan kiváló sikerrel, hogy második vendégszereplésére, a­midőn Lili­ben lépett volna föl, minden jegy előre el­kelt. Keddre a népszínházban a „Diákkis­asszonyok“, szerdán a „Szegény emberek“ voltak előadásra kitűzve. Kedden délelőtt azonban P. Lukács Juliska asszony meg­betegedett, minek folytán Porzsolt igazgató szerdára ismét a Diákkisasszonyokat tűzte ki előadásra. Küry Klára ezt megtudván, kedden délben az igazgatótól szerdára sza­badságot kért, miután pedig ezt az igaz­gató meg nem adhatta, a haragra lobbant művésznő délután három órakor a keddi előadásról lemondott.­­ Esti hat órakor Küryné Vidor főrendezőnek orvosi bizonyít­ványt adott át, melyben dr. Lisznyay Elemér konstatálja, hogy Küry Klárának ideggörcsei vannak és gyógyulásra csak e hó 20-dikára várható (ugyanakkorra Kűry Klára Miskolczra készül vendégszereplésre). Erre Porzsolt igazgató a népszínház ins­­pekc­iós orvosát, dr. Boros Ernőt, küldte Kűry Klárához, hogy egészségi állapota felől tájékozást szerezzen. Dr. Boros még az est folyamán beterjesztette írásbeli vé­leményét, amelyben kifejti, hogy alapos­nak külön fülkékben, vagy kicsiny márvány urnákban elhelyezve, a szerint a mint gazda­gok tulajdonát képezik. A nagyon szegé­nyeknek hamvai, kiknek hozzátartozói nem voltak képesek helyet váltani az urna szá­mára, a földalatti helyiségekben vászondobo­zokban vannak elhelyezve. A crematorium, a halottégető kemenczék a Pantheon belső­részében vannak. Gazdagok fülkéit a Pantheon­­ban is gyönyörű, művészi szobrok ékesítik, de az igazi élvezet azonban csak akkor kí­nálkozik, midőn folyosójáról letekintünk az alant elterülő temetőre, a bokrok közül fehérlő márvány-szobrokra. Minden síron szobor, vagy szobor-csoportozat, mely az elhunytat ábrá­zolja, sokszor életének legkiemelkedőbb jele­netében örökítve meg, vagy pedig hozzátar­tozóival együtt mutatja be. Itt egy nő borul a férj sírjára, mellette kicsiny árvái sirdogálnak ruhájába kapasz­kodva ; csak az édes­anya zokogására pitye­rednek el, hiszen a halál fogalma még hiány­zik kis fejecskéikből. Emitt viruló menyasszony könyörög össze­kulcsolt kezekkel a vőlegénye sírján álló halálhoz, hogy vegye el életét, ha már szi­vét megölte. orvosi vizsgálat után meggyőződött arról, hogy a művésznőnél semmiféle kórállapot meg nem állapítható, hogy Küry Klára teljesen egészséges s hogy ő maga is csak főfájásról panaszkodik. Ugyanezt megerő­sítette dr. Boros Ernő egy ma délután ki­adott újabbi orvosi látleletben, konstatál­ván, hogy a művésznő a legjobb egészség­nek örvend. A két orvos közt ilyen komoly nézet­­eltérés merülvén föl, Porzsolt igazgató magához kérette mind a két orvost és a kifejlődött eszmecsere során dr. Lisznyai maga is helybenhagyta, hogy a művésznő­nél még csak rosszullétről vagy gyöngél­­kedésről sem lehet szó.­­ Ennek folytán Porzsolt Kálmán ma este levelet írt Küry Klárának és abban arra kérte őt, hogy a „Bibliás asszony” holnapi előadásában okvetlenül lépjen föl, egyúttal figyelmez­tette a duzzogó művésznőt daczosságának esetleges komoly következményeire.“ Ezt a pourparlét a Pesti Hírlap folyó hó 20-iki száma a következő kedves cseve­géssel fűszerezi: Még a bankó is hamis a színpadon, hát hogy ne volna hamis az a bordereau, a­mit pláne a primadonnáról adnak ki. Annyira benne vannak a hamisságban ilyen helyütt, hogy még azt az orvosi bizonyít­ványt se tartották elfogadhatónak, amit dr. Lisznyay Elemér a Küry Klára ideg­görcseiről írt és egy másik orvost (dr. Boros Ernőt) küldött ki a Népszínház igazgatója, hogy más bordereaut állítson ki az ideggörcsökről s ebben már csak fejfájásról van szó. — Ezek tehát — szólt az ügyben teg­nap megszólalt egyik „legilletékesebb“ for­rás — nem valódi, hanem kasírozott ideg­görcsök. Az ily álláspontot persze elfogadhat­­lannak tartja a primadonna s ebből kelet­keztek a „nézeteltérések“, melyek nyilvá­nosságra jutottak. Az igazgató azt mondta, hogy Küry Klára elmehet Kecskemétre játszani a Va­rázsgyűrűben és a Liliben, el is küldte Majd egy kisded sír felett angyalt lá­tunk lebegni, a­mint az új angyalkával a boldog hazába indul. Szomszédságában kesergő édesanya borul kicsi gyermeke fejfájára, néz-néz a zöld­ han­tokra, melyek legdrágább kincsét ragadták el, szemeiből kiapadtak könyei; — maga a mérhetetlen fájdalom oly művészi tolmácso­lásban, hogyha sokáig nézzük, egyszerre csak azon veszszük észre magunkat, hogy szívünk elszorul, arczunkon könyek peregnek. Egy magános sírnál a Géniusz áll tört szárnyaival egy fiatal elhunyt jogtudós szobra előtt, kezében kialudt fáklyával. Kissé balra óriási szikla ötlik szemünkbe, csúcsán sas­­keselyűvel, szakadékaiban tépett tourista-kö­­téllel, kevés jel, mégis mennyit beszél egy szerencsétlenül járt alpesi utazóról . . . Hiú erőlködés gyenge képet is rajzolni e csodaszép helynek, azt látni kell. Szerelem, hitvesi hűség, anyai fájdalom, gyermeki sze­retet, tudomány, harcz, reménység, balsors, barátság mind megszemélyesítést nyertek itt, a művészet múzsájának szent berkeiben, me­lyeket nem ver fel hangos lárma. Mindenütt a legnagyobb tisztaság és rend. A dohány­zás is tilos. 4. sz.

Next