Kecskeméti nagy képes naptár, 1893
A múltak emléke, s a jelen tükre
- 162 - be osztatott a székesfehérvári pénzügyigazgatósághoz, ahol 1890-ig mint osztályvezető működött. 1890-ben végre Budapestre, a fő- és székvárosi pénzügyigazgatósághoz helyeztetett át, ahol az újonnan szervezett segédtitkári dijfokozatban van. Ismerve e komoly és törekvő ifjú szép képességeit és nagy szorgalmát, bizton hisszük, hogy ezentúl is gyorsan fog emelkedni pályáján és a nemes hévvel folytatott szakszerű munkával újabb babérokat fűz azon koszorúhoz, mely tiszteletreméltó családjának nemesi czímerét díszíti. Bódogh János, m. kir. posta- és távirdatiszt, a gyorsírás okleveles tanára, több gyorsírászati kör és egyesület tiszteletbeli tagja, a szegedi főgymnasiumi gyorsirókör vezérelnöke , született Kecskeméten, 1852. év deczember 27-én. Édesatyja Mányoki Bódogh Mihály, puszta-szentkirályi földbirtokos. Elemi- és középiskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, mely után a posta- és távirda hivatalhoz ment gyakorlatra és letette a posta- és távirdatiszti vizsgát, s mint ilyen előbb Kecskeméten, majd Félegyházán és végre Szegeden foglalkozott és a legpontosabb hivatalnokok egyike volt. Az ő élete és működése nem ezen a téren nyert kiváló jelentőséget, hanem a magyar gyorsirászat terén, amelynek nemcsak lelkes úttörő bajnoka és hivatott művelője, hanem egyik hatalmas oszlopa is hazánkban. Ez az ő kedvencz foglalkozása. Össze van ez nőve szivével, lelkével és az volna az ő boldogsága, ha Magyarországon minden műveit ember értené és kultiválná a gyorsírást. Az ő tanítómestere a gyorsírásban Mócza Imre volt, a kecskeméti kegyesrendi főgymnasium egykori jeles növendéke, szintén földink, jelenleg túrás plébános, de oly szeretettel, oly hévvel és lelkesedéssel karolta fel Bódogh a gyorsírás ügyét, hogy rövid idő alatt túl tett tanítómesterén, és már 8-ik osztályos tanuló korában, az igazgató engedelmével előadta társainak a gyorsírást. Midőn mint önálló ember kikerült az életbe, úgyszólván rajongássá fokozódott benne a gyorsírás tanítása iránti szeretet, s hogy ezen szép szenvedélyének áldozhasson, tanfolyamokat nyitott és a tehetősebb növendékeket díjfizetés mellett, a szegénysorsú tanulókat pedig teljesen díj nélkül tanította és tanítja; hivatalos elfoglaltatásán túl fenmaradó összes szabad idejét a gyorsírás ügyének szentelvén. Létesített Szegeden gyorsírói kört és azt nagy buzgalommal vezeti; nagybecsű tan- és olvasókönyveket ir, melyekre megtakarított filléreit áldozza. Írásversenyeket rendez, melyekre a dijakat maga tűzi ki, s népes tanfolyamából befolyó jövedelmét tisztán a gyorsírás terjesztésére fordítja. Utóbb egy gyorsírászati szaklapot alapított, mely az iskolai tanításnál követett módszerét a hazai ifjúság kiképzésére terjeszti ki. Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar gyorsírás ügyének nincs oly buzgó, tevékeny és hivatott apostola mint ő, aki anyit tett és áldozott volna annak terjesztése és fejlesztése érdekében. Elismerésben is részesül ezen tevékenysége minden oldalról, mert már eddig is számos kör és szakegylet tiszteletbeli tagjává választotta, a budapesti gyorsirósegylet pedig még 1880-ban arany tollal tisztelte meg. Ez alkalommal a közteke BÓDOGH JÁNOS.