Kecskeméti nagy képes naptár, 1893
A múltak emléke, s a jelen tükre
167 — nem találkoznánk. 1884. év szeptember 13-án Puttkammer német belügyminiszter Kohut Adolfot Berlinből és Poroszországból kiutasitá. Három hibát talált a konzervatív miniszter Kohutban : 1-ső hogy zsidó, 2-szor hogy liberális és 3-adszor hogy lapjában a Berliner Zeitungban gyakrabban megtámadta a Deutscher Schulvereint magyarellenes működése miatt. Ekkor Kohut Drezdában telepedett le, továbbra is tollával keresve meg kenyerét. 1889. decz. 21-én Dönhoff gróf porosz követ értesíté Kohutot, hogy »Berlinbe való visszatérése az illetékes hatóságok részéről semmiféle akadályba nem fog ütközni,M így Kohut újra visszatért Berlinbe s azóta ott folytatja sokoldalú és rendkívüli szorgalmas irói munkásságát, mely az irók és a közönség részéről egyaránt a legmelegebb elismerésben részesül. Nincs Európában oly főváros, ahol Kohut dr. nevét, tollát ne ismernék. Nincs Európában kívüle senki, aki a külföld előtt a magyar ipart, kereskedelmet, irodalmat, művészetet oly szépen, jellemzően és részletesen ismertette volna, mint Kohut dr. Szenvedett, nélkülözött annyit, mint kevés más ember, de akaratereje föntartotta, legyőzte a nehézségeket s végre is elérte azt, hogy erős tolla Németországban visszhangra talált. A »Bérl. Tagebl.«ban 1873-ban jelent meg az első tárczaczikke »Magyarország« czimmel. Nagy feltűnést keltett ez a munkája úgy, hogy neki magának is nem kis meglepetésére — az »Intelligenz« czímű lap kiadója egy Magyarországról szóló munka elkészítésére kérte föl. »Aus dem Reiche der Karpaten« czímű könyvét ekkor írta meg. Itt azután berlini, drezdai, lipcsei és hamburgi lapokba érdekesebbnél érdekesebb közleményeket Magyarországról és Ausztriáról, amelyek minisztereink figyelmét is magukra vonták. Kapott is 1886-ik évben a bécsi külügyminisztérium sajtóügyi főnökétől hízelgő meghívást, hogy Bécsbe jöjjön de ő ezt több oknál fogva el nem fogadhatta. Kohut egész életén át őszinte, jellemes izó volt s mint ilyen ellensége mindennemű hízelgésnek, bókolásnak ; igy csakhamar ellenségektől is lett környezve. Hatalmas csapásokat mért tollával mindazok ellen, a kik nemes működése elé akadályokat gördítettek, nem nézve azt, hogy éles tolla mily magas személyeket érint. Drezdában kapta meg az irodalom és művészet terén szerzett érdemeiért az »Ernő szász herczegi koronás érdemkeresztet«, valamint az Albert szász király ul-od osztályú Wettinház rendjelét az arany rózsával. Kohut dr. a lipcsei hirlapiró egyesületnek tiszteletbeli tagja s mint ilyen ő az egyedüli, a ki külföldi létére ily kitüntetésben részesült. Hogy mily véleménynyel volt Kohutról és mily bizalommal viseltetett iránta hold, közokt.-ügyi miniszterünk Trefort Ágoston, erre nézve szolgáljon Trefort miniszter által hozzá irt levelekből egyelőre ez: »Budapest 1887. 19/6. Nagyon tisztelt Uram! Fogadja őszinte, meleg köszönetem könyvem ismertetéséért, valamint a küldött munkáért, a melyeket nemcsak kedves emlékül könyvtáramban fogok elhelyezni, hanem a mennyiben nem ismerem, —el is fogom olvasni. Önnek tevékenységét Magyarország és a magyar irodalom tekintetében én nagyon tudom méltányolni. Magyarország ma is terra incognita; nevezetes, hogy Romániái jobban Dr. KOHUT ADOLF.