Kecskeméti nagy képes naptár, 1893

A múltak emléke, s a jelen tükre

167 — nem találkoznánk. 1884. év szeptember 13-án Puttkammer német belügyminisz­ter Kohut Adolfot Berlinből és Porosz­­országból kiutasitá. Három hibát talált a konzervatív miniszter Kohutban : 1-ső hogy zsidó, 2-szor hogy liberális és 3-ad­­szor hogy lapjában a Berliner Zeitung­ban gyakrabban megtámadta a Deutscher Schulvereint magyarellenes működése miatt. Ekkor Kohut Drezdában telepedett le, továbbra is tollával keresve meg ke­nyerét. 1889. decz. 21-én Dönhoff gróf porosz követ értesíté Kohutot, hogy »Berlinbe való visszatérése az illetékes hatóságok részéről semmiféle akadályba nem fog ütközni,M így Kohut újra vissza­tért Berlinbe s azóta ott folytatja sok­oldalú és rendkívüli szorgalmas irói munkásságát, mely az irók és a közön­ség részéről egyaránt a legmelegebb el­ismerésben részesül. Nincs Európában oly főváros, a­hol Kohut dr. nevét, tollát ne ismernék. Nincs Európában kívüle senki, a­ki a külföld előtt a magyar ipart, kereskedelmet, irodalmat, művé­szetet oly szépen, jellemzően és részle­tesen ismertette volna, mint Kohut dr. Szenvedett, nélkülözött annyit, mint kevés más ember, de akaratereje föntartotta, legyőzte a nehézségeket s végre is elérte azt, hogy erős tolla Németországban visszhangra talált. A »Bérl. Tagebl.«­­ban 1873-ban jelent meg az első tár­­czaczikke »Magyarország« czimmel. Nagy feltűnést keltett ez a munkája úgy, hogy neki magának is nem kis meglepetésére — az »Intelligenz« czímű lap kiadója egy Magyarországról szóló munka elké­szítésére kérte föl. »Aus dem Reiche der Karpaten« czímű könyvét ekkor írta meg. Itt azután berlini, drezdai, lipcsei és hamburgi lapokba érdekesebb­­nél­ érdekesebb közleményeket Magyar­­országról és Ausztriáról, a­melyek minisztereink figyelmét is magukra von­ták. Kapott is 1886-ik évben a bécsi külügyminisztérium sajtóügyi főnökétől hízelgő meghívást, hogy Bécsbe jöjjön de ő ezt több oknál fogva el nem fogad­hatta. Kohut egész életén át őszinte, jellemes izó volt s mint ilyen ellensége mindennemű hízelgésnek, bókolásnak ; igy csakhamar ellenségektől is lett kör­nyezve. Hatalmas csapásokat mért tol­lával mindazok ellen, a kik nemes mű­ködése elé akadályokat gördítettek, nem nézve azt, hogy éles tolla mily magas személyeket érint. Drezdában kapta meg az irodalom és művészet terén szerzett érdemeiért az »Ernő szász herczegi koronás érdemkeresztet«, valamint az Albert szász király ul-od osztályú Wettin­­ház rendjelét az arany rózsával. Kohut dr. a lipcsei hirlapiró egyesületnek tisz­teletbeli tagja s mint ilyen ő az egye­düli, a ki külföldi létére ily kitüntetés­ben részesült. Hogy mily véleménynyel volt Kohutról és mily bizalommal visel­tetett iránta hold, közokt.-ügyi minisz­terünk Trefort Ágoston, erre nézve szol­gáljon Trefort miniszter által hozzá irt levelekből egyelőre ez: »Budapest 1887. 19/6. Nagyon tisztelt Uram! Fogadja őszinte, meleg köszönetem köny­vem ismertetéséért, valamint a küldött munkáért, a melyeket nemcsak kedves emlékül könyvtáramban fogok elhelyezni, hanem a mennyiben nem ismerem, —­el is fogom olvasni. Önnek tevékeny­ségét Magyarország és a magyar iroda­lom tekintetében én nagyon tudom mél­tányolni. Magyarország ma is terra incog­nita; nevezetes, hogy Romániái jobban Dr. KOHUT ADOLF.

Next