Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

2. októl NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP A­z alagsortól a bagolyvárig... A dolgozók szanatóriuma lett Tisza Lajos 46 szobás kocsordi kastélya A hársfan­g mögött hosz­­szu, lapos horpadás van a pázsiton. Vizesárok volt ez valamikor Tisza Lajos gróf hatalmas­­kasttélya körül, amin test tilos volt a béreseknek. A negyvenhat tükrös szoba dá­­ridóit, sötét gesztenyék tud­ják, hársaik takartak. Tulnan a vizesárok mögött, a kocsor­di cselédviskókban béresek, korgógyomrú cselédfattyúk aludták álmatlan álmaikat, hogy hajnalban újra ébredjen a, nyomor. — Erre emlékez­tet most a bársonyos pázsit horpadása a gondozott park­ban, ahol nagy, vörösvirágú sárga, meg fehér japánbirsek virítanak és széles árnyékot rajzolna­k a fűre a hársak, tulipánfák, meg a gesztenyék.­­A nagy, tornyos kastélyból tüdőszanatórium lett azóta. Munkások és parasztok sza­natóriuma abban 1­ házban, ahol azelőtt szárazbetegség vitte el a penészes cseléd­­kunyhók, a perifériák nyo­­mortanyáinak robotosait a 46 tükörszobás kastélyok és fényes paloták tövéből. Jöjjetek ti is velfisk Gém Imre bácsi, a gondnok elvtárs megmutatja nektek, mit, kaptatok a hároméves tervtől a kocsordi tüdősza­natóriummal, amit 400.000 forint beruházással létesített a nép álllama. Nézzétek meg Tisza Lajos gróf volt kasté­lyát, meg a többi egészség­házat, zöldkeresztes rendelő­intézetet, szülőotthont, cse­csemőotthont, napköziotthont, a többi szanatóriumokat, üdü­lőké", amik a tietek, a dolgo­zóké. . . hiszen a legdrágább kincsünk az ember... aki most formálja magának az új világot. . . A terpentinszagú alagsorban papircsíkos festők dolgoznak. Vígan siklik a pemzli , hófe­hér ajtókon. A pirosbetonos orvosi rendelőkben és a leen­dő laboratóriumban még ki­ürült­ festékiesdobozok unat­koznak. A kazánház három nagy gépe már csak gépészt vár, hogy adhas­sa a gőzt a radiátorokba, melegvizet a fürdőszobákba, mosdókba. A hatalmas, fehércsempés, kony­hában nagy, lusta tűzhely nyújtózkodik. A magasföld­szint széles ablakain hársak ,gesztenyefák integet­nek a sárgaköves folyosóra. A szobáikban már­­ott sora­koznak a hófehér ágyak. Ar­ra, Tunyog felé — idelátszik az ablakon —­ házat építenek az újgazdák. A folyosók üvegtetején vastag kövékben ömlik be a napsugár. A férfi­­osztály, a női osztály, a tár­salgó, ebédlő, fürdőszobák várják a vendégeket .­­ Alig van nemzetgazdasá­gunknak olyan területe, ahol a háború akkora pusztításokat okozott volna, mint állatál­lományunkban. Szarvasmarha állományunknak is közel a felét vesztettük el, főleg a németek és nyilasok rablásai folytán. Tenyészállataink majdnem teljesen megsemmi­sültek. 1938-ban szarvasmar­­haállományunk 1.900.000 da­rab volt, 1945-ben pedig csak 1.100.000 darab. Sz­arvasmarhaállományunk háborús kárát Szabolcs is megérezte. A háború előtti utolsó évben vármegyénknek közel 81.000 darabból álló - 7z­arvasmarh­aál­lo­m­ánya volt, amely a háború alatt a felére csökkent. 1945-ben szarvas­ma­rhaállományunk száma 42 ezer 741 volt. A hároméves tervnek tehát nagy feladato­kat kellett megoldania Sza­bolcsban is, amikor el­akarta érni a háború előtti színvonalat. A három év alatt az állat­­tenyésztés fejlesztésére, te­nyészállatok beszerzésére, ál­lategészségügyre, szövetkeze­ti törzstenyészettek létesítésé­re összesen 175,1 millió forin­tot fordítottunk országszerte és ebből az első évben 72,1, a második öthónapos időszak­ban 33,8, 1949-ben pedig 69,2 millió forintot ruháztunk be. Ezeknek a beruházásoknak tekintélyes része esik száj vas-tornyos bagolyvár alatt, a mamzard-szobákban már ott van a szanatóriumi felszere­lés. Nemsokára avatják a 100 ágyas kocsordi s­üdőszanató­­riumot. Oldalán tábla hirdeti majd­ az első építők munkájá­nak dicsőségét. Épült­­a há­roméves terv keretében, marhaállományunk fejleszté­sére. A különböző akciók során kiosztottunk 5.429 tehenet és üszőt. 1947-ben Svájcból 60 hasas üszőt és tehenet és 90 tenyészbikát importáltunk. 1948-ban 262 hasas üszőt és 80 tenyészbikát hoztunk be. Az országban eddig négy mesterséges megtermékenyítő állomást létesítettünk. A har­madik tervévben az eddigi nyolc szarvasmarha törzste­nyészet mellé még ötöt léte­sítünk, összesen 210 darab ál­lattal. 1947-ben szarvasm Marhaálo­­mányunk létszáma 300.000 darabbal emelkedett A har­madik tervév­en már megha­ladjuk az 1938-as színvonalat és 2 millió darab állattal rendelk­e­z­tünk. S­z­a­r­vasmarha­­állományunk számának emel­kedése a hároméves terv so­rán Szabolcsban is szembetű­nő. Az 1945-ös 42.741 darab­bal szemben 1949-ben, a harmadik tervévben már 87.901 a szabolcsi szarvasmarha állomány száma, ami 7000 darabbal több, mint az utolsó békeévben, te­hát 1944. nyarán volt. Az ötéves terv során még fokozottabban emelkedik a szarvasmarha-állományunk. Ez alatt az idő alatt országosan újabb 400.000 darab mutatja az állandó növekedést. Szarvasmarhaállományunk emelkedése Járdát építenek a panyolai dolgozók Eilhanyagolt, nehezen jár-t­ható utcái vannak • Panyolá­­nak. A dolgozóknak már régi kívánsága, hogy tisztességes járdái lesz Zoyte a­­ községnek. Kívánságuk most­ teljesül: kor­mányunk 16.000 forintot utalt ki a kövezési munkákra. A munkákat rövidesen megkez­dik. Így lett ismét tehene Seress Sámuelnek A társadalmi összefogás szép példáját adtai a báji földmű­­vesszövetkezet dolgozó pa­­­rasztsága. Még a télen, elpusz­tult Seress Sámuel dolgozó paraszt tehene és ezzel súlyos anyagi gondok szakadtak a nyakába. A földműves-szövet­kezet tagjai összefogtak Seress Sámuel­ megsegítésére. Jól si­került, nívós kitúrestet ren­dezitek. A kultúrest bevételé­hez még pótoltak valamennyit, átadták Seres Sámuelnek. Se­resék istállójában új tehén áll már, elmúlt a nyomasztó gond házuk tájáról. 1949. MÁJUS 1 VASÁRNAP Vasúti személy- és áruforgalmunk is túlh­aladta már a bábui előtti színvonalat A magyar újjáépítés egyik leg­nagyobb fegyverténye Szabolcsban és Szatmárban is a vasút újjáépí­tése volt. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor a vonatok tete­­jén nem is órás hanem napos késésekkel lehetett csak eljutni egyik helyről a másikra. Ma már mindennek nyoma sincs. A há­ború és a fasiszták rombolásai talán legalaposabban vasútjain­kat érték, a nyíregyházi pályaud­varon, a legtöbb állomáson, a szabolcsi-szatmári vonalakon ro­mok és felszaggatott sínek jelez­nék a háború nyomait, vasúti híd­jaink közül szinte egy sem maradt épségben. Ma már mégis zavarta­lanul folyik személy- és árufor­galmunk lebonyolítása az egész országban, vármegyénkben is- Moz­dony- és kocsiparkunk nagysága nem éri el ugyan a háború előtti színvonalat, de a vasút dolgozói­nak szakértelme, fáradhatatlan munkája és szocialista öntudata nagyobb teljesítményeket produ­kál, mint a háború előtt. 1948 végén alig valamivel több, mint 1300 üzemképes mozdony fut. Személykocsijaink száma sem igen III. osztályú vasúti jegy ára i1 fillér volt, ami megfelelt 6 liter tejnek, vagy 25 darab tojásnak, ugyanezen távolságra ma egy Il. osztályú jegy ára 2,80 forint, ami 3 liter tej, vagy 8 darab tojás piaci árának felel meg. Körülbelül ugyanezt a képet mutatja áruforgalmunk alakulása is a vasútnál. 1938-ban a szeptem­beri csúcsforgalom idején vasút­jaink 1.7 millió tonna árut szállí­tottak, 1945-ben ugyanebben az időben csak 0.4 milliót. Tehát 1.3 millió tonnával kevesebbet. Ezt az óriás visszaesést azonban nemcsak mozdonyaink és kocsi­parkjaink elpusztításával és elhur­colásával magyarázhatjuk meg, hanem azzal is, hogy nem volt mit szállítan. 1946-ban, amikor az or­szág újjáépítése már eredménye­ket mutatott fel, a vasúti árufor­galom is felszökött 1,4 millió ton­nára. 1947-ben majdnem elérte a há­ború előtti színvonalat, attól csak 100 ezer tonnával maradt el. 1948 szeptemberében 2­5 millió tonna árut szállítottak vasút­jaink, 0,8 millió tonnával múlta felül az 1938-as teljesítményt. Ez haladja meg a 3000-et, teherkocsi­jaink száma pedig alatta marad a 35 ezernek. Ilyen körülmények között óriási eredménynek szá­mít, hogy mind az áruforgalom, mind a személyforgalom terén túl­szárnyaltuk az 1938-as színvonalat. 1938-ban vasútjaink a nyári hó­napokban átlag 6.700.000 utast szállítottak, 1945-ben ugyanebben az időszakban csak 4,400.000-et, 1948-ban már majdnem dupláját, azaz 12 millió utast. A felszabadu­lás utáni helyzethez képest ez 7,600.000 főnyi növekedést jelent. Községeink vasúti személyforgal­ma is szinte hihetetlen arányokban megnövekedett. Hodászon például Szatmár megyében 1938-ban 2500 személy utazott vasúton, míg 1948- ban 63 ezer személy. Hozzá kell ehhez azonban még azt is venni, hogy milyen körülmények között utazhatunk ma, amikor kényel­mes, fűtött, világos kocsik és me­netrendszerű közlekedés bonyo­lítja le a személyforgalmat. Az utasforgalom ilyen nagymérvű emelkedésének okát még abban is kereshetjük, hogy népi demo­kráciánk tarifapolitikája jó. Az aránylag olcsó közlekedés min­denki számára elérhetővé teszi az utazást. A Horthy-rendszer alatt egy 20 km-es távolságra szóló a szám nemcsak a vasút újjáépí­tését mutatja, hanem az egész or­­szág talpraállítását és a dolgozók életszínvonalának nagyméretű emelését is. Ennek a hatalmas mennyiségnek szállítása csak úgy volt lehetséges, hogy a magyar dolgozók, a munkások, parasztok megtermelték ezt a mennyiséget. A vasút áru- és személyforgalmá­nak alakulása tehát világosan rajzolja elénk népi demokráciánk fejlődését. Az ötéves terv még ezekre a sikerekre is rá fog dup­lázni. 1945 végére másfélszer na­gyobb áruforgalmat bonyolítunk le, mint amilyent 1949-ben. Már­pedig az 1949-i eredmények is messze túlszárnyalják az 1948-as eredményeket, azaz a 2500 millió tonnát. Az ötéves terv során új vasútvonalak épülnek, a meglevő­ket korszerűsítjük és kiépítjük. Nyíregyházán hatalmas, módern pályaudvar épül, mozdony, és ko­­csiállományunkat szaporítjuk, hi­­dakat építünk, ami mind hozzájá­rul ahhoz, hogy fejlett és­­korszerű közlekedéssel gyorsítsuk előreha­ladásunkat a szocializmus felé ve­zető úton. 4 év eredménye: Romok helyén virágzó élet! Éljen népi demokráciánk k­ipróbált vezetője, a Magyar Dolgosok Pártja !

Next