Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-02 / 177. szám
2. oldal Nyírsátor-Kisvárda-Nagykálló... Vidéken folytatja diadalútját a „Különös házasság“ Végre műsorra került Nyíregyházán is. Amikor megjelent a plakát, örömmel vitték egymásnak a hírt a dolgozók az üzemekben a vállalatoknál, a hivatalokban. A pénztárnál fogytak a jegyek mindenki kíváncsi volt a „Különös házasságira és este egyenként és csoportokban jötteka kultúrára, művészetre szomjas dolgozók a színházba. Betöltötték a hatalmas termet. A nyíregyházi színház öreg falai nem tapasztaltak még ebben az idényben ilyen hatalmas sikert. Soha ilyen élénkség még nem volt szünetekben az előcsarnokban és a színház előtt. Mindenki a látottakról beszélt, mégpedig az elismerés hangján. Hosszan dörgött a taps, amikor a nézők elé tárult, a reakciós rendszer sok-sok aljassága, a röszkei nász, a földbirtokos, aki erőszakkal köti meg lánya házasságát; a papság, amely egyéni hasznot húz az igazság letapadásából és arra hivatkozik, hogy másképp „csorba esik“ az egyház tekintélyén; felvonulnak az egyszerű emberek is, a Vidonkák, akik megelégelték, hogy pénzért jobbrabalra táncoltassák, hazugságokba kényszerítség őket. Kimondják véleményüketa tíz évig tartó válási cirkuszról és ítéletet mondanak az egész rendszer felett, amely megtűri az ilyen igazságta-lanságokat. Tetszett a közönségnek , hogy annyi sok és hazug színdarab után végre az igazság hangja szólalt meg, s a városi színház színpadáról. haladószellemű darabot játszott a színtársulat. Ma már nem csendül fel a két gongütés fél kilenc tájban, nem gyullad ki a rivaldafény. Vége a színi évadnak Nyíregyházán. A vidéket járja a társulat. Felkeresi Szabolcs nagyobb községeit és azok előtt is bemutatja a nagysikerű „Különös házasság“-ot. Nyírbátor, Kisvárda, Nagykáló, Büdszentmihály és még egy néhány község várjaa bemutatót: ők is rétesei akarnak lenni a kultúra áldásainak. Részesei lesznek. A színtársulat nyári szabadságának egy hetét tölti vidéken, hat alkalommal mutatják be a községeknek aKülönös házasság“-ot. Milyen színdarabokat vár a vidék ? Már jártak kinn a községekben a színtársulat tagjai. Sokat tudnának beszélni, melyik színdarabbal milyen ikert értek el. — Büdszentmihályonautóhiba miatt másfél órát késünk — mondja Kormos Lajos, a társulat prózai színére. Nagy tapssal fogadtak bennünket fél tízkor. Megvártak, nem ment haza senki. Éjfél után fejeztük be, akkor is alig akartak hazamenni. __ Az „Ócskavas nagybanit játszották. A darab feltárta a tőke szennyességeit, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a tőkés országokban is működik, erősödik a haladók tábora. „Ki az a nép“ — kérdi benne a gőgös kapitalista és megkapja a feleletet. ,,A népről napról-napra többet fog hallani.“ Nyírbátorban is sikerrel mutatták be. Itt is a nép nézte végig. Az új hatalmas kultúrtermet itt is megtöltötte a közönség, pedig csak egyetlen nap állt rendelkezésére'tudomást szerezni'az előadásról. A színdarabok magukról beszéltek. Ócskavas nagyban. Kisunokám. Az idegen gyermek. És most a „Különös Házasság“! A haladó darabok nagyszerű példányai. A színház vidéki sikersorozatának állomásai. A város és a falu közöttiülönbség a kultúradolgában fel fog tűnni. Jövőre sokkal több haladó darabbal várja a színházat mind Nyíregyháza, mind a vidék. A közönség megmutatta, hogy igényes a színdarabok iránt. Igényes dolgozók nézik végig, a nívós darabokat és sikert aratnak elük Nyíregyházán, Nyírbátorban, Kisvárdán, Büdszentmihályon. A bolsevik kritika 40 százalékkal növelte az izzólámpák élettartamát Egy szovjet munkás levele Megérdemeltük, megköszöntük és hasznosíthatjuk a dicséretet is, a kifogást is, ami a Moszkva vill. városi egyesült pártkonferencián Popov elvtárs részéről felénk hangzott. Határidő előtt teljesítettük az 5 éves tervet — mondotta Popov elvtárs — s ez igaz. Tizenkétmillió rubelnél több értékű gyártmányt állítottunk elő a terven felül. Minden dolgozónk résztvett a szocialista versenyben el is nyertük a Szovjetunió Minisztertanácsának Vándor Vörös zászlaját. Valentina Viktorovna Hriszánova nyomán ,aki elsőnek tért át nálunk az óra-grafikonra, ma már 67brigád dolgozik óra-grafikon szerint. A fáradságos műveletek gépesítésének, az önálló elszámolás bevezetésének köszönhető, hogy végeredményben a terven felül 5.731 rubel megtakarítást adtunk a múlt évben az államnak. Azt mondta továbbá Popov elvtárs, hogy izzólámpáinknak 1000 órát kellene égniök és ezzel szemben csak 6—700-at égnek. Sajnos ez is igaz. „Ha elérnénk a szükséges égési időtartamot, az lényegében egymaga az évi termelés 30—40 százalékos emelkedését jelentené — mondotta továbbá. A jogos kritika — ezt már szovjet hazánkban megtanultuk —mindig segítséget jelent. Gyári együttesünk megvitatta a moszkvai bolsevikok erről szóló határozatát. Célul tűztük ki, hogy elérjük az 1000 órás égési időt. Határozataink megvalósításában segítségünkre jött sztahanovistáink kezdeményezése, Lebegyeva, az ifi brigád vezetője javasolta, hogy vezessük be a közös ellenőrzési elemzést.” Ez azt jelenti, hogy a tapasztaltabb munkások, az „öreg rókák” védnökséget vállalnak a fiatalok felett. Néhány napig megfigyelik brigádjuk tagjainak munkáját, megjegyeznek minden helytelenséget, hibát az izzó szerelése körül és azt nyomban meg is mutatják munkatársuknak, hogyan kell ugyanazt a munkarészt helyesen elvégezni. Rohamosan kezdett javulni a fiatalok szakképzettsége és ezzel párhuzamosan persze a lámpák minősége is. Százszámmal vannak ma már ifi-brigádjaink, melyek kizárólag kitűnő gyártmányt készítenek. Az ő neveiktől hangos most a gyár, őket dicséri a faliújság s az úgynevezett „villám-röpiratok”. A kezdeményező Jelena Lebegyeva brigádja például jelenleg 98,7 százalékban kifogástalan lámpákat gyárt. Meg is kapta a brigád a Híradástechnikai-ipari minisztérium tanácsától a „kiváló minőségi brigád” elnevezést. A kifogástalan gyártmányokért folyó versenyben 102 brigádunk vesz részt. A jóindulatú, építő bolsevik kritika nyomán született határozatunkat maradéktalanul végrehajtjuk. Kulákéknál ez is a vagyonszerzés módja A kemecsei földművesszövetkezet a napokban megtartott igazgatósági ülésen foglalkozott Oláh Béla kemecsei zsírospanaszt színlopási ügyével. A Mikecz-féle tanyán ugyanis egyik napról a másikra eltűnt egy szín. Mint kiderült Oláh Béla tüntette el. Egyszerűen lebontotta és elszállította, anélkül, hogy erre bárkitől is engedélyt kapott volna. Ugyanakkor más is terheli Oláh uram lelkiismeretét. A Klár-féle tanyáról csomózóasztalok vesztek el. Ezek nyomai is Oláhék udvarára vezettek. Oláh Bélát kötelezték az általa okozott kár megtérítésére, így gazdagodott tehát Oláh Béla kemecsei kulák. Lopott. NYÍRSÉGI MAGYAR NEE KEDD, 1949, AUGUSZTUS 2. Fegyveres éberséghez Alig két hete, hogy a vidéki pártszervezetekhez és a Szikra boltokba megérkezett Sztálin elvtárs 1937- ben elmondott beszéde és zárszava: „A pártmunka fogyatékosságairól, s a trockista és egyéb kétkulacsosok felszámolását célzó rendszabályokról. Úgyszólván minden faluba eljutott a füzet és Pártunk tagjai, sőt a pártonkívüliek egy része is e gazdag, mély és sokoldalú írás gondos olvasásához, tanulmányozásához kezdett. Felismerték ugyanis, hogy éles fegyvert jelent mindannyiunk számára ez a füzet az ellenség, a trockista kémek és hazaárulók legyőzésére. S hozzáezdtek ennek a fegyvernek forgatásához. Mi ad a jelenlegi körülmények között különös jelentséget Sztálin elvtárs 1937- ben elhangzott beszédének? Az, hogy megmutatja, hogyan lehet legyőzni a Párt, a nép legjobban álcázott és egyben legveszedelmesebb ellenségeit. Nagyjelentőségű, mert figyelmeztet: „A mai viszonyok között minden bolseviknek elidegeníthetetlen tuajdonosává kell vállni annak a képességnek, hogy felismerje a Párt ellenségeit, bármilyen jól álcázzák magukat.“ Ugyanakkor Sztálin elvtárs figyelmeztetésén túl megmutatja aztis, hogy mit kell tennünk, hogy e képesség valóban húsunkká-vértinkké, elidegeníthetetlen tulajdonságunkká legyen. Megszívlelendő figyelmeztetések ezek: egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a kapitalista környezettel törvényszerűen együttjáró veszélyekről, az ellenség harci módszereiről és fel kell számolnunk a politikai vakságot, gondatlanságot. Sztálin elvtárs megmutatja a hibák eredetét: „elvtársaink az utolsó években teljesen elmerülteka gazdaságii munkában, túlságosan elragadták őketa gazdasági sikerek és mindebbe belefelejtkezve megfeledkeztek minden egyébről, elhanyagoltak minden egyebet.“ Sztálin elvtárs letépte az álarcot a trockizmusról és megmutatja a trockizmus lényegét: „Nem__ politikai áramlat a munkásosztályon belül, hanem kártevők, diverzánsok, ellenséges felderítők, kémek gyilkosok, elvtelen, minden eszmei tartalmat nélkülöző bandája, akik erejea tagsági könyvben van, amely politikai bizalmat biztosít számukra.“ Nem áll meg azonban a baj okainak kikutatásánál, feltárásánál, hanem megszabja a bajok megszüntetéséért vállalandó feladatainkat is. Arra tanít, hogy „a mai trockizmus elleni harcban most nem a régi módszerekre, nem a vitatkozás módszereire, hanem a kiirtás, a szétzúzás módszereire van szükség.“ Óva int még annak a gondolatától is, hogy leleplezésünkkel mindent elintéztünk, mintha nem lenne továbbra is szükség a legnagyobb éberségre, a legkeményebb harcra ellenük. Végül megmutatja ennek a harcnak legdöntőbb eszközét, kádereink politikai képzésének tökéletesítését. íme, ebben van különös jelntősége Sztálin elvtárs beszédének, íme ebben van küönös jelentőségea megjelent könyvnek és tanulmányozásának. Rákosi elvtárs figyelmeztet bennünket, az ellenség fokozatosan arra vesz irányt, hogy ügynökeit becsempészze a Pártba. És arra is, hogy „hosszú esztendőkre ez lesz az ellenség politikája.“ Rajk, Szőnyi, Justus és társai nemcsak a Pártot akarták aláaknázni, ők a munkásság kezéből akarták kiütni a hatalmat, megsemmisíteni a dolgozó nép minden vívmányát, félre akarták dobni a dolgozó parasztság védelmének politikáját. Ütésüket ,amelyet a Pártra akartak mérni, a tőrt, amellyel a Pártot akarták hátbadöfni, az egész munkásság, az egész dolgozó nép elleni gyűlöletük irányította. A Párt rombolása eszköz, hit volt számukra. Céljuk imperialista megbízóik hatalomrajuttatása, hazánk gyarmatosítása, népünk rabláncra fűzése volt. Az ellenük való harc, a fegyverforgatás minden dolgozó kötelessége. Ezért kell mindenkinek nemcsak elolvasni, hanem elmélyedve gondosan tanulmányozni is ezt a könyvet. Traktoristák írják: Csodálatos gépek a Szovjetunióban Az újságokon keresztül is el szeretnék mondani néhányat azokból a tapasztalatokból, amelyet a Szovjetunióban szereztem. Jómagam is traktorista vagyok és mondanom sem kell, hogy milyen boldog voltam, amikor többek között a lubenczki mezőgazdasági gépgyárat meglátogattuk. A gyár igazgatója sok kedvességgel, szívélyességgel fogadott és elmondotta, hogy idén ünnepüik a gyár fennállásának 50. évfordulóját. Bizony kezdetben ez a gyár még is sak kis műhely volt, de ma a legfejlettebb nagyüzemek közé tartozik. Talán nem is kell külön megmondanom, hogy a gyár fejlődése csak a Nagy Októberi Forradalom után kezdődött. A gyár egyik helyiségében a legkorszerűbb gépeket láttuk. J Én, mint traktorista, alaposan körülnéztem és elámultam, amikor egyik fűkaszáló gépet megvizsgáltam. Ilyet még nem láttam. Az egyik fűkaszáló gép 8- 10 méter szélességben vágja a füvet és naponként közel 100 holdat kaszál. Láttam lencsecséplőgépet is. 16—17 holdat nyit ki naponta és ezzel 50 ember munkáját végzi el. Legtöbb gyönyörűséget azonban a kőkombájn szerzett. Ez a gép egyszerre arat, csépel, zsákba önti a gabonát, sőt még a tarlóbuktatást is azonnal elvégzi. De ez még nem minden. Minél tovább jártunk a gyárban, annál több csodálatos gépet láttunk. Tele volt a szívem örömmel és nem is tudom elmondani, hogy milyen boldog lennék, ha a mi gépállomásainkon ilyen felszerelések lennének.. A látottak miatt majd elfelejtettem beszámolni arról, hogy miképpen dolgozik a répaszedő gép, amelyet csodálkozva vizsgálgattunk. Megkérdeztem az elvtársaktól és őkszíves-örömest adtak felvilágosítást. Ez a gép 6—3 fisort szed ki egyszerre, letisztítja a földet, levágja a répa levelét, azután egymázsás csomóba rakja külön a répát, külön a levelet. Amíg nem jártam a Szovjetunióban, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen is lehetséges. És a munkások! Róluk külön levelet kellene írni. A gyár öntödéjében találkoztunk olyan munkásnővel, aki 85 százalékkal teljesíti túl a munkát. Meg is becsülték ezt a teljesítményét, még ,,Lenin-rend“-del is kitüntették. Sok szépet, sok nagyszerű eredményt láttunk. Mi magyar dolgozók minden tekintetben példát vehetünk a nagy Szovjetunióról. Szívből köszönjük Sztálin elvtársnak, köszönjük Rákosi elvtársnak, aki személyesen közbenjárt, hogy kimehettünk tanulni a Szovjetunióba, hogy tapasztalatainkat hazánk felvirágoztatására hasznosíthassuk. Éljen a szovjet-magyar barátság Homonnai Mária szarvasi tarkturista