Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

'(JlUu) ufO-ltUíir-iat üljetek J - l L ^ XU- évfolyam, 1. szám ÁKA 50 FILLEH 1955 január 1, szombat V ___________. Békés, gazdag újesztendőt ! Irohi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsa elnökén­ek újévi üdvözlő rádióbeszéde Kedven Barátaim! Kedves Elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjféli és felhang­­­­zottak nemzeti himnuszunk jókedvet és bőséget ki- i­geártó szavai. Az egész országban vidám hangulat van, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem köny­vébe. Szabad hazánkban szabad népként immár tized­szer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk bol­dogságát és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ez alatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó szabad hazát teremthettünk. A szabadság 10 éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontako­zott népünk alkotó ereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Az újév küszöbén a hála és a szeretet szavával köszöntjük a nagy szovjet népet, amely leverte ke­zünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a­ szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demok­ratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kí­vánjuk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a nép­jólét eme­lésében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népek­nek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott har­cukban. Kedves Barátaim! Büszke szívvel­­ gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos mun­kája, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi értelmiségünk alkotó ereje, megteremtették az alapjait­­ annak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk előre­­ a nép­jólét emelkedése útján. Hazánk történetének legde­mokratikusabb választásai, a Hazafias Népfront ki­bontakozó lendülete bizonyítják, hogy népünk e­gy fej­jel megnőtt az elmúlt években és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az újév köszöntésének ünnepi hangulatában gon­doljunk arra, hogy az új esztendőben, még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jó­létünk olyan mértékben fog e­melkedni, amilyen mér­tékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobbat­, szebben dolgozunk. Tőlünk, és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk job­­ban, boldogabban élni az új esztendőben. Semmi két­ség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk és népi értelmiségün­k minden erejét megfeszíti, hogy az újévben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a­ mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződve abban, hogy előre és csakis előre fogun­a menni az új esztendőben is. Kedves Barátaim! Míg az eredményes munka jóleső boldogságával ,­ szívünkben és a további felemelkedés bizakodó han­­gulatában köszöntjük az új esztendőt, ne feledjük el,­i pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatra éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a népek átkánál,­ a német, militarizmusnak feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a­ népek békeaka­­rata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrottsá­­­gát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gaz­­dasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük­­ barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes­­ országaival ás a világ minden dolgozójával — ezt kö­­veteti tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és­­ boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak, mindel­ ina­­i gyár dolgosának teljes sikert és boldog új esztendőt. 4 ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN 7 elmúlt esztendő, ezerkilencszázötvennégy, még sokáig ajkunkra fog jönni, amíg meg nem szokjuk az új nevét. Ezerkilencszáz­­ötvenöt. Ma még furcsa, ízlelgetjük, amint kimondjuk, pedig bizonyosság. 1954 a tegnapé, s vele együtt a múlté minden tettünk, azok is, amelyek előbbre vitték győzelmes életünket, s azok is, amelyekkel hibáztunk. De hasznos tetteink gyümölcsei megmaradtak. S most úgy tekintünk azokra, mint az ajándékokra. A mi aján­dékaink azok­ önmagunknak. Ezerkilencszázötvenöt. KÉRDÉS: „Hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvaló­sításának kilátásairól és ennek hatásáról a világ bé­kéjére?” VÁLASZ: „Az új, 1955-ös esztendőben a nemzet­közi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rend­­szerű országok békés együttélésének további kibonta­kozása Irányában, de veszélyes fordulatra is sor ke­rülhet, amely a jövő háború lehetőségeit rejti magá­ban. Nem kétséges, hogy a német kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi hely­zet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberi­ség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvés­nek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban, köz­tük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társadalmi rendszer valósult m­eg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre na­­gyob azoknak a felelős­ államférfiaknak szánta is, akik — bár világnézetük különböző — készek közös erő­feszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szov­jetunió és a szocializmust építő országok vezetői­nek a békés együttélés kérdésében történt állásfogla­lásai. Kapitalista országok tekintélyes politikusai is egyre erőteljesebben állnak a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy legutóbb Ilerriot, a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifi­kációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az em­beriség mintegy felét felölelő béreg-világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi po­fáradságos volt ez az év, amelynek utolsó perceit nemrég hagytuk a tegnapnak? Igen, hiszen a mi éle­tünk nem a pihenés jegyében zajlik. Nincs ideje a tét­lenségnek, sokat kell pótolnunk, amit évszázadok alud­tak el rémes álomban. A mi életünkben e­gy év, év­század a múltban. Mérföldképtes csizmával jár a mi népünk, s mégsem jár elég gyorsan. Nehéz volt ez az év is, mint a többi, mióta birtokunkba vettük hazánkat, a feldúlt földet, megrombolt városokat. Nehéz volt, és mégis könnyebb. Nem pihentünk, s mégis könnyebb lett számunkra a munka, nem torpantunk meg, inkább céltudatosabbá vált az utunk­­r­­itika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi­­ évek számos vitás kérdésének megoldásában, így pél­­­­dául a koreai és indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti dip­lomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a­­ világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyü­­­­lését. • Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csopor­tok Nyugat-Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdeményezett moszkvai ér­tekezlet, amelyen a résztvevő országok biztos utat mu­tattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megte­remtésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél n­agyobb erő­­­ feszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának ér­deke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke­­ erőinek komoly megszilárdulását jelenti.''­ NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Mára tíz napja tartotta az országgyűlés ünnepi­­ülését Debrecenben. Rákosi Mátyás elv­társ így kezdte beszédeit ..Tíz esztendeje, hogy újra megteremtődött a ma­gyar államiság, s tíz esztendeje, hogy hazánk szabad!. . S ma, tíz év távlatából büszkén állapíthatjuk meg, hogy hazánk ezeréves történelme folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható, az élet minden te­rületére kiterjedő átalakulást, soha nem végzett olyan hatalmas, eredményes építő és ujjat alkotó munkát, mint a felszabadulás óta eltelt egyetlen évtized alatt.“ S most lezártuk ezt az évtizedet, utolsó évével, ezerkilencszázötvennéggyel. Az első évek lázas sietsége után ez az esztendő a meggondolások éve volt, amikor számbavettük tetteinket, s a közben ejtett hibákat ja­­­vítottuk, amellett egy percre sem abbahagyva teremtő munkánkat. Nehéz megmondani, hogy melyik volt könnyebb, melyik nehezebb: a hagyiramú, lázas építési vagy a meggondolt, szélesebben hömpölygő munka, amely már életünk minden területét magába foglalta. Azonban egy bizonyos: könnyebben végeztük, hiszen már nem csupasz kézzel kezdtünk hozzá, mint 1944-ben. 70 .M­unkásosztályunk eltörülhetetlenül beírta ne-m­ifi­vét a történelem könyvébe hatalmas erős feszítéseinek győzelmes sikerével, melynek tanúja az egész világ: a romokban heverő országot fel­építette, s megteremtette az erős nagyipart. Terveket készített, s azokat valóra is váltotta. S még arra is ma­radt ideje, hogy fokozot­t figyelemmel forduljon az elmúlt évben a dolgozók közszükségletei felé, s a ne­hézgépek mellett — terven felül — olyan dolgokat is létrehozzon, amelyek az egyre igényesebb közszükség­­­letet ki tudják elégíteni. Munkásosztályunk teremtő­akarata óriási erőforrás! S ez a forrás egyre mélyebbről, és egyre széleseb­ben buzog. Az új év első napja van ma. Mögöttünk az 11­54. év alkotó napjai, melyek em­lékekké váltak az új év első órájában, előttünk a be­­­íratlan jövő. De gazdagabbak vagyunk alkotásainkkal. Az emlékek tapasztalatot nyújtanak, eddigi munkánk eredményei biztos alapot, amelyre a fellegekig épülhet jövőnk! S mi nem engedjük jövőnket bántani!Nem és ezerszer nem! Jövőnk, ezerkilencszázötvenöt nagy feladatainak, a szocializmus további építésének munkásosztályunk szi­lárd alapja. Napjainkban megyénkben világosan kife­jezve fogantak elhatározások munkásosztályunkban, melyek bizonyságát adják a holnapba vetett bizakodá­suknak, teremtő akaratuknak. Egymás után születtek meg a szabolcsi üzemek munkásainak, vállalásai, me­lyek első negyedévi­ tervünk túlteljesítését tűzték ki (Folytatás a 3. oldalon.) Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által feltett kérdésre

Next