Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

«» Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront megyei elnöksége­­ március 31-én, vasárnap­ ülést tartott a TTIT Bessenyei­­klubjában. Az októberi el­lenforradalmi események óta ez volt az első ülés, s így napirenden szere­pelt az elnökségnek új tagokkal való kiegészíté­se is. Többek között az elnökség tagja lett Ben­kei András, az MSZMP megyei intéző bizottságá­nak titkára, Orosz Fe­renc, a megyei tanács elnökhelyettese, Nagy Sándor megyei kertészeti felügyelő, dr. Földi Emil orvos, Suszta Sándor, a nyíregyházi Dózsa TSZ elnöke, országgyűlési kép­viselő, Bartha László 25 holdas orcsi és Garai Mi­hály 18 holdas nyíregy­házi középparasztok, T­óth János 8 holdas mátészal­kai egyénileg dolgozó paraszt és Porzsolt Ist­ván tanár, a nyíregyházi tanítónőképző igazgatója. Beszámolót Orosz Fe­­renc tartott, amelyet vi­­­­ta követett. A beszámoló és vita alapján az elnök­ség tagjai legfőbb fel­adatként a tömegek kö­zött végzendő felvilágosí­tó munkát jelölték meg, amelynek célja: tömörí­teni mindazokat, akik a szocializmus építésében velünk egyetértenek és együtt kívánnak haladni. keletmagyarország 3. (f.Vá&L Í­géretemhez híven­­ nem írom ki nevét. Azt sem közlöm kérésére, hol dolgozik. Elégedjünk meg azzal, hogy B. G. ko­moly értelmiségi szakem­ber, s fontos hivatalban dolgozik. Hogy miért nem írok róla bővebbet, annak okai vannak. Súlyos testi fogyatékos­ságokkal küzd. Már gyer­mekkora óta. Ez a tudat ott él benne, bosszantja, gyötri, nagy hatással van egész lelki világára. Ült , lőtten a széken, s ami­kor búcsúztam, restellt felállni, bántotta járása, mozdulatai. Megértettem,­­ én mégis úgy néztem rá, mint egy égés ember­re, aki szorgalmával, nagy munkakedvével, udvarias­ságával, az emberekkel való becsületes foglalko­zásával pótolja, amit pó­tolhat. Kétszer annyi idő alatt végzi el azt a munkát, amit egy egészséges em­ber, de elvégzi becsülete­­­sen. Nagy kín, szenvedés számára a járás, s csak­­ becsülni lehetett azért,­­ hogy mint kommunista­­ [UNK] rendszeresen eljárt a tag­­­gyűlésekre. Pedig egy ki­­­lométer csaknem egy­­ óráig tart neki.­­ Most nem jár kommu­­­­nista gyűlésekre. Nem lé­p ,­ett be a -értba. Bár en­­­nek ellenére most is kom­ i­munistának vallja magát.3 Bántja valami, valami, i 'mi pontosan vele történt meg. Tudja, hog­y­ most egész, harcedzett, kemény­kiállású, határozott fellé­pésű, cselekvésre kész emberek kellenek a párt­ba. S ez visszahúzza. Mit keressen ő itt, egy beteg, járni, mozogni, dol­gozni alig tudó ember? Még pártmunkát sem tud­na végezni. Most pedig csak olyan kommunis­tákra van szükség, azokat veszik fel a pártba, akik tevékenykednek. — így gondolkodik. 1/ lfl­i legyen vele? — Hagyjuk! Még soha nem szerepeltem újság­ban. Nem szeretem a ki­rakatot. Őrzöm az eszmét magamban, mint valami házi titkot. Igen. B. G. nem állhat tömeg elé szónokolni, nem járhat háztól-h­ázig agi­tálni, mert nem teheti. Ezért magába zárja tit­kait, gondolatait. Ez az ember azelőtt mégis végzett pártmunkát. Dolgozott, ha kellett éj­szaka is. Szerkesztette az alapszervezet faxújságját, cikkeket írt rá, ülő mun­ka, otthonában elvégezte. Ha nehezen is, de szívesen csinálta. Mégis így pa­naszkodik. — Nem végeztem annyi pártmunkát, hogy ne bí­ráltak volna. Ne­m voltak megelégedve ... Sőt. Visszaminősítették tagjelöltnek, azzal az in­dokkal, hogy baráti köre nem megfelelő. (Közben senkivel sem barátkozott.) Ilyen mo­ Igacsinált dol­­gok c. örült ~j. G. ha elvé­gezte a munkáját és csa­ládi körébe mehetett, ke­rülte az embereket, nem akart találkozni senkivel, hogy ne nézzék, ne bá­­r­ulják őt. Nem hogy ba­rátkozott volna. Megbán­tották. Még a taggyűlésre sem hívták meg, ahol az i’fi­ét tárgyalták. Nem voltak elégedettek• ezzel a értelmiségi, de sú­­­lyos testi fogyatékosság­ban szenvedő emberrel, akire, annak ellenére,? hogy a munkásosztály so­t­raiból lett értelmiségi, ? még azt ,is rásütötték.i hogy nem beszélt rétidő­? sen a szegény emberekkel. t Ö, aki maga is szegény?♦ Az utcán hányszor kö­­­szönték meg neki a sze­­­­gény emberek, hogy az igazság oldalán tört lánd­zsát, s szorítottak vele kezet?! De ki tudta ezt? Nem mondta sen­kinek. T­­alán azt sem mond­ta el senkinek — hi­szen nem nagyon keres­ték még meg az illetéke­sek — miért tartózkodik most a belépéstől. Én megkérdeztem tőle, mi tartja vissza. — Őszintén kérdezte, ♦ őszintén válaszolok. Testi hibáim miatt a múltban sem tudtam annyit dol­gozni, hogy az megelége­dést váltott volna ki a ve­zetőségben és­­ másokban­? Ez az érr­ik. A másik pe­­­dig az, hogy értelmiségit vagyok. Ez valah­ogy mos­­­tanában olyan másodran­­­­­gúsági érzést keltett fel­ bennem. — válaszolta s hozzátette — de én így is kommunistának vallom magamat. Én megértettem. De az kellene, hogy megértse más is. FARKAS KÁLMÁN. ÉRDEKES HÍR ? Nemrégiben Stockholm­­ déli részén, a Hammarby ♦ domb alatt, ahol télen gye­­? rekek szoktak síelni, urá­­?­niumtelep nyomaira buk­­­­kantak. Állítólag a telep X húszszor olyan gazdag urá­niumban, mint azok a he­?♦ lyek, amelyeket mostanáig ? fedeztek fel Svédországban. * A hatóságok már megadtál: X az engedélyt a kutatómun­­k­­­ák elvégzésére, amelyek * során meg akarják állapi­*­tani, hogy milyen kiterjedt? az új urániumlelőhely és| M lehet-e aknázni gazdasá­­­­gosan. ? , 1957. április 2. kedd „Jelenjen meg a KISZ lapja“ A nyíregyházi KISZ zászlóbontó nagygyűlé­sén többek között felszó­lalt Tóth József elvtárs, a rakamazi KISZ szerve­zet egyik vezetője, aki fel­szólalásában a többi kö­zött a következőket k­iűn­­dotta: Sokat gondolkodtunk mi rakamazi kommunista fia­talok, amikor hallottuk és olvastuk, hogy ifjúsági ré­tegszervezetek alakulnak. Többen­­ felkerestük a párttitkárunkat március 11-én, s közösen megbe­széltük vele, hogy mi a szándékunk. Mi akkor úgy döntöttünk, hogy kommunista ifjúsági szer­vezetet alakítunk. Még ezen a napon megalakítot­tuk a szervező bizottsá­got, amely eredményesen dolgozott. Néhány nap alatt több, mint 30 tagja lett szervezetünknek. Ezek között vannak munkás, paraszt, értelmiségi fiata­lok, elsősorban a kommu­­­nisták g>­­mekei. Ma már azonban sokkal­­ többen vagyunk. Az öt tagból álló vezetőség, — melyet az egyik gyűlésünkön válasz­tottunk — jól dolgozik. Nagyon sokat segítene, ha mielőbb megjelenne a KISZ hivatalos lapja. Ez előre vinné a munkánkat: falun. Sok szó esik manapság az önálló pártmunkáról. Fa­lusi pártszervezeteink a kezdeti nehézségekkel de­rekasan küzdve kezdenek is a helyi, az üzemet, állami gazdaságot, gépállomást, termelőszövetkezetet érintő politikai, gazdasági, kultu­rális kérdésekkel foglalkoz­ni, így a helyes, mert nem általában beszélnek a párt politikájáról, hanem az adottságokat figyelembe vé­ve. Ez azonban csak egy alap­szervezetre vonatkozik. An­nak a problémáját öleli fel. Mi történjen ott, ahol több pártszervezet műkö­dik? Hogyan foglalkozza­nak itt a kommunisták az egész községet érintő kér­désekkel, hiszen a községi alapszervezetek még nem elég erősek, s nem ölelik egyedül ők sem fel az egész község problémáit, s nem is hivatottak fontos kérdésekben­­ egyedül dön­teni. A­z egységes cselekvés feltétele Újfehértó nagy­község. Területe csaknem akkora, mint a nagykállói járás. Több, mint 18.000 lelket számlál. Jelenleg négy párt­alapszervezet műkö­dik, egymástól függetlenül, úgy, hogy sokszor a gépál­lomás kommunistái nem tudják, mi történt vagy mi történik a községi párt­­alapszervezetnél és fordít­va. Nincsenek tájékozódva még kisebb eseményekről sem, nem hogy komoly, az egész községet érintő kér­désekről tudnának vala­­men­nyien. Pedig ez nagyon fontos, hisz a kommunis­táknak, ami egy községben történik, mindenről tudni kell. Hoznak ezek a párt­alapszervezetek különböző határozatokat, amelyek vég­rehajtásában részt vesz az illető alapszervezet párttag­sága. Ez azonban édes­ke­vés, mert külön-külön az alapszervezetek nem hoz­hatnak már hatáskörük miatt sem olyan határoza­tokat, amelyek az egész községre vonatkoznak. Er­re csak a község összkom­­munistája a jogosult, ter­mészetesen­ tudatva a dol­gozókkal. S csak így lehet egységes célra irányítani valamennyi kommunista fi­gyelmét. Ez feltétlen szükségessé teszi, hogy ilyen nagy köz­ségekben minél előbb meg­alakuljanak a pártbizottsá­gok. Emellett sok más szól amellett, hogy szükség van a bizottságra. Többek kö­zött az is, hogy vannak olyan rétegek, amelyekkel nem foglalkozik jóformán senki. Újfehértón csaknem 100 pedagógus dolgozik. Annyira, amennyire erejé­ből Tüzes elvtársnak, az alapszervezet titkárának te­lik, foglalkozik problémá­jukkal, de ez nem megol­dás. Ha a pártbizottság megalakulna, az koordinál­ná az alapszervezetek mun­káját. Ez megadná az egy­séges cselekvési vezérfona­lat egy-egy fontosabb kér­désben, amely az egész köz­ség ügye. Az élet követeli ezt meg. Hiszen, ha ennek a községnek a fejlődését fi­gyeljük a pártszervező munka szempontjából, azt látjuk, hogy még több párt­­szervezet fog itt­ alakulni, amelyek feltétlen megköve­telik, — az önállóságot nem megsértve, — hogy legyen egy olyan csúcsszerv, ame­lyik összpontosítja a párt­­szervezetek problémáit, s községi viszonylatban intéz­kedni képes. Szűk a tanács bázisa A tanácsnál dolgozó kom­munisták a községi párt­­alapszervezethez tartoznak. Október előtt is itt voltak szervezetileg, azonban az irányítás más volt. A párt­­bizottság foglalkozott a köz­séget érintő kérdésekkel, s kellő időben figyelmeztette a község vezetőit egyes fon­tos jelenségekre. A községi tanács, a községi alapszer­vezetekre támaszkodik. Csupán a községi alapszer­vezetben tapasztaltak alap­ján a tanácsnál dolgozó kommunisták nem tudják átfogni az egész községet. Most csak erre támaszkod­nak. Míg meg volt a párt­bizottság, amelynek tagjai sorában ott voltak a gépál­lomás, állami gazdaság, termelőszövetkezetek és más intézmények pártszer­vezeteinek a megválasztott tagjai, akkor szélesebb ala­pokon nyugodott a tanács munkája.­­Mind­amellett természetesen, hogy a ta­nácsülésekre és a tanács­tagságra építette munkáját.) Miért szükséges a pár­tbizottság ? 1. A pártbizottságon össz­pontosult minden alapszer­vezet fontosabb problémája. Sokszor olyan, amely az egész községet érintette. Azonnal tudtak intézkedé­seket foganatosítani. Most a spontanitásra van ítélve a helyi politika, holott azt akarjuk, hogy a pártszerve­zet legyen falun a politi­kai, gazdasági és a kultu­rális centrum. Ez pártbi­zottság létrehozása nélkül ilyen nagy községekben le­hetetlen.­2. Szükséges azért, hogy a párt- és kormányhatáro­zatokban biztosítsák az egy­séges értelmezést, az akarat és cselekvési egységet. Ez képezi alapját a további egységes agitációs munká­nak is. 3. A pártbizottság képes átfogni pártvonalon az egész községet, mozgósítani az alapszervezetek önállóságát tiszteletben tartva az összes kommunista erőket a leg­fontosabb feladatokra. 4. Sok olyan dolog van, amelyik valamennyi párt­­alapszervezet hatásköréből kiesik. Például a pedagó­gusokkal nem foglalkozik senki. A község kultúrpoli­tikájával hasonlóan. Ezeket csak egységes irányítással lehet megoldani. Mit mondanak a helyi vezetők ? TÜZES ELVTÁRS: A községi pártbizottság sok tekintetben jó volt. Most is szükségét érezzük. Én, mint községi alapszer­­vezeti titkár, sokszor olyan kérdésekkel foglalkozom, ami nem is tartozik hoz­zám. Az elvtársak hozzá­szoktak, hogy felkeressenek problémáikkal. De nekem nincs mindenre időm. Fog­lalkozni kellene a termelő­­szövetkezetek ügyével, a földrendezéssel, a kultúrház ügyével. Ezek meghaladják az alapszervezetek hatáskö­rét. Kellene egy községi csúcsszerv, amelyik kezé­ben tartja ezeket is. A pe­dagógusoknak is számtalan problémája van. Azokkal is foglalkozni kellene. De nem telik az erőmből. TÓTH ELVTÁRS: A múltban a községi párt­­bizottság egyik hibája az volt, hogy elvette a tanács önállóságát. Beleavatkoztak olyan kérdésekbe, amelyek állami dolgok, s a feladato­kat helyettük akarták meg­oldani. Sokszor még a ta­nács vezetőinek a vélemé­nyét sem kérték ki egyes kérdésekben, anélkül in­tézkedtek. Mégis azon a vé­leményen vagyok, hogy fel­tétlen szükséges létrehozni a pártbizottságot. Mert pél­dául itt lesz a tanácsban dolgozó MSZMP csoport? Ezt ki irányítsa, hiszen en­nek tagjai különböző helye­ken: a gépállomáson, álla­mi gazdaságban, vagy más helyeken dolgoznak. Úgy érzem, ennek vezetésére egy községi csúcsszerv len­ne hivatott és semmi eset­re sem a községi alapszer­vezet, mert az nem fogja át vezetés szempontjából a községet. A község kulturá­lis ügyeinek intézése sincs összpontosítva. Erre is a községi pártbizottság lenne hivatott. Már többször ös­­­sze akartuk hívni a kom­munistákat, hogy megala­kítjuk a kultúrház tanácsát, de eddig még nem sikerült. Vagy nézzük a pártmunkát. Mi keveset tudunk arról, mi történik más alapszer­vezetben. Mikor a pártbi­zottság meg­volt, más volt a helyzet. A pártbizottság beosztotta az elvtársakat pártmunkára, megismerked­­h­ettünk az állami gazdaság, gépállomás problémáival egy-egy pártnap, vagy más vitaest alkalmával. Ma az agitáció nem folyik, s a legjobb erők nincsenek ös­­­szefogva. Ezek, még a hibák elle­nére is azt mutatják, hogy olyan nagy községben, mint Újfehértó, szükség van köz­ségi pártbizottságra. Mert így, ahogy most szétforgá­csolva, dolgoznak a kommu­nisták, nem helyes. Hiány­zik a cselekvési egység, mely ott, ahol 0—10 párt­­alapszervezet működik, csak akkor valósulhat meg igazán, ha megalakul a községi pártbizottság, a köz­ség kom­munistáit átfogó vezető, irányító szerv. F. K. Kommunisták vita­fóruma Szükség van-e­gjsebességi pártbizottságra ?

Next