Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
XV. ÉVFOLYAM, 831. SZÁM. Ára 50 fillér A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK ÉLETÉBŐL — TÁGABB HORIZONTOT — SZABÓ ERVIN EMLÉKEZETE — SPORTROVAT 1958. OKTÓBER 1. SZERDA A Kínai Népköztársaság Honvédelmi Minisztériumának nyilatkozata Peking (ÚJ KÍNA). A Kínai Népköztársasg Honvédelmi Mi-nisztéruma hétfőn nyilatkozatot adott ki arról, hogy a csanghaji sekista légierők az Egyesült Államok közvetlen ösztönzésére há-y nyitott lövedéket használnak a Sinai Népköztársaság légierői elem támadásaik közben A nyilat-kozat többek között megállapítja: — A csangkajsekista légierők-ek ez az újabb fegyveres provocációja azután történt, hogy az Egyesült Államok F. 86. és F.ICO, jelzésű „Sidewinder” típusú irány nyitott lövedékekkel és más korszerű fegyverekkel látta el a csangkajsekista légierőket, és miután az Egyesült Államok és a csangkajsekista klikk katonai vezzetői tanácskozást folytattak Tajpejben. A Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét a következő ünnepélyes nyilatkozat tételére hatalmazták fel: a kínai népi felszabadító hadisereg el van szánva arra, hogy ezért a gaztettért büntető csapásokat mérjen Csang Kaj-sek légierejére. Dr. Sík Endre elvtárs, külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyűlés hétfői általános vitájában NEW YORK (MTI). Az ENSZ közgyűlése szeptember 29-én, hétfőn folytatta a nemzetközi kérdések megvitatását. A közgyűlés ülésén többek között felszólalt dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külgyminisztere, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője. — A nemzetközi helyzet mindazon kérdései, amelyek közgyűlésünket foglalkoztatják, szoros kapcsolatban vannak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájával — kezdte beszédét dr. Sik Endre elvtárs. — A helyzet és egyes égető kérdések reális megértésének előfeltétele tehát az amerikai külpolitika jó és helyes megértése. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy az amerikai külpolitikát legjobban azok értik, akik csinálják. Világos tehát, hogy magyarázni is ők tudják a legmeggyőzőbben. — Ha engedjük, hogy a State Department (amerikai külügyminisztérium — szerk.) saját magát magyarázza, akkor mi is jobban megértjük a State Department külpolitikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszélyivel árnyékolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsákutcába juttatták. — Beszéljen tehát a State Department. A hivatalos amerikai dokumentumokból idézek, a State Departmentnek az amerikai külpolitika hivatalos okmányaként kiadott bulletinjéből. — Az ez év július 2-án megjelent bulletin két beszámoló szövegét ismerteti. Mindkét beszámoló a szenátus külügyi bizottságában hangzott el. Az egyiket Mr. William M. Rountree, a State Department közép-keleti, dél-ázsiai és afrikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára tartotta az Egyesült Államok közép-keleti, afrikai és dél-ázsiai politikájáról — a dátum is fontos — ez év május 8-án. A másikat viszont — ugyancsak a szenátus külügyi bizottságában május 2-án Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távol-keleti politikájával foglalkozik és címe: Az USA politikája és programja a Távol szeleten. — Ebből a két dokumentumból a napnál is világosabban kitűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol- Keleten megfelel a State Department előzetes elképzeléseinek és hogy a veszélyeshelyzeteket a State Department külpolitikája szándékosan idézte elő. — Miből látjuk ezt? A Közép- Keletről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem történt meg, de a S. flotta már mozgásban volt a Földközi-tengeren és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegetőzött. Egy héttel előbb hallgatta meg a szenátusi bizottság a távolkeleti helyzetről szóló beszámolót. Ott viszont már nagy arányokban folyt a csangkajsekista haderők egyharmadának összpontosítása Kimoj szigetére. A közép-keleti beszámoló kiemeli a Libanonnak, Jordániának és Iraknak adott katonai és technikai segítséget, majd Irakról szó szerint a következőket mondja: Irak is aktvan közreműködik a bagdadi paktumban. Nekibátorítottuk Irakot, hogy fölytassa ezt a magatartást, egyéb intézkedések mellett azzal is,hogy katonai segítséget biztosítottunk számára. — A távol-keleti USA-programról szóló beszámoló összegezi a State Department külpolitikának az ottani térségben az elmúlt 10 év alatt elért eredménye, felvágja perspektíváit. A fő eredményt és a leglényegesebb kilátást ebben a meglepő A State Department dokumenumai alapján a következő tények világosak: 1. A State Department szóhasználatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkalmazzák. Szövetségeseit általábam abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás politikájának érvényesítésére. Ezt árpolitikái joggal lehetne ugyan provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State Department jobban szereti a „kihívás" kifejtést, azért megmaradok annak használata mellett. 2. A háborús veszély a Közép- Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Department kihívási politikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalmai ellen a jordániai, libanoni és iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az amerikaiangol beavatkozás ígéretével. 3. A távol-keleti háborús veszély nem augusztus 23-ával alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kajseknek adott katonai és politikai segítségben, amely a kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten kialakult helyzet szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department kihívás politikája adja. A két területen egymással párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Küzép- Keleten megtörtént, a kihívási politikát robbanásig fokozták a Távol-Keleten, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a Közép-Keleten, Libanonban és Jordániában tartózkodó amerikai és angol csapatok. 5. Ez a kihívási politika jellemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép, és Távol-Keleten, hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban. A magyar kormánynak ez mondatban foglalja össze: „a Kínai Köztársaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kínának a kínai nép feletti uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szembeni, ismerteti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az összes távolkeleti országgal, de egyedül Csang Kaj-sekre vonatkozóan állapítja meg, hogy „szilárd és hatékony szövetséges”. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei kiépültek át a szárazföldi Kína tőszomszédságába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Macuraről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóattaséjának jelenlétében rendezett sajtókonferencián öt beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkára készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szervei Magyarország államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cáfolására. 6. Ez a kihívás politika viszi sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is és idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadályozta kedvező határozathozatalát Kína képviseletének megvitatását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti helyzet kérdésében. Amilyen mértékig folytatja a State Department kísérlete-— Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Délkelet-Ázsia és Afrika széles területein nagy néptömegek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életük új korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department a szerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, a szerint irányítja katonai segélynyújtását és a szerint ígéri gazdasági segítségét hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó résett, hogy az ENSZ-t kihívási politikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát az egész szervezet egzisztenciális válságba. — Gondolom, sem.ki sem tételez fel, hogy a Kínai Népköztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről, mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. — A kizsákmányolás és a gyarmati elnyomás ellen küzdő népek nem amerikától várnak segítséget. Az ilyen népek, hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást, Ghánára, Tuniszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kínai Népköztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely — A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltözteti, amelyek hedeszeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítség-listán ilyenek vannak, mint: Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj-sek, Li Szin-man és sorolhatnám a világ más tájairól megszökött politikai szélhámosok neveit is, akik, mivel alkalmasak a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre, vagy Maléter Pál megszökhetett volna Magyarországról, vagy ha börtönben is, de élne, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a közép-európai béke ellen irányuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bírósági ítélet nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szolgálatott tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolította a State Department fegyvertárából. Jóan hatnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet. "Folytatás az 5. oldalon.) Az Egyesült Államok külpolitikai alapelve* a kihívás politikája Iihívási politika, mi ellen? A kihÍTÁS gmlikájának szótára fl francia belügyminiszter közleménye a népszavazás eredményeiről Párizs (AFP): Emile Pelletier francia belügyminiszter hétfőn este közleményt adott ki a népszavazás eredményeiről Anyaország, tengerentúli területek, külföldi Algériai Szaharai Szavazásra franciák megyék megyék öszesen: jogosultak: 24,428.259 3,725.828 281.696 31,435.783 Szavaztak 23,192.479 3,015.528 236.322 26,444.599 Százalékarány 84 680.90 83.984.1 Érvényes szavazatok 22,882.920 2,991.098 235.402 26 089.420 „Igen” szavazatok 18,200.512 2,889.586 232.113 21,322.211 Százalékarány érvényes szavazatokhoz viszonyítva 79.6 96.6 98.6 ill.7 „Nem" szavazatok 4,662.408 101.483 3.289 4,767.180 Százalékarány 20.4 3.4 1.4 18.3 A tengerentúli területek végleges eredményeit később hozzák nyilvánosságra.