Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

Folytatta tanácskozását az SZfZP­ XXI. kongresszusa (Beszámoló a 3. oldalon.) ★ Válaszúton (Tudósítás a 7. oldalon.) EnrnoDOODncDononcm xincax EDamnnirroximmax PDnarcDaDcxiamccrinnrinnnnpnn XVI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Ára 60 fillér 1959. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP Irodalmi rotár 8. oldal.) ★ Humor (8. oldal.' A MEGBECSÜLÉS ÉS A BUZDÍTÁS NAPJÁN I­ S 4 mióta újságok vannak a világon és azok az emberi­ D­i­ség tájékoztatását, nevelését szolgálják, az újságok új munkája, az újságírók tevékenysége mindig a közérdeklődés­­ középpontjában volt. A sokféleképpen megnyilatkozó köz- A figyelmet tekintve talán még azt is jogosan elmondhatjuk,­­ hogy az újságok és velük az újságírók mindig megkülönböz- t­e­­ttek voltak. Ez a megkülönböztetettség gyakran nyilvánult­­ meg a régi világban abban, hogy a cenzúra különös figyelem- fi­mel volt iránta, vagy rendőrségi felügyeletben élt és dol- □ gozott az újságcsináló. Volt azonban arra is példa, hogy befogták az újság száját és ezzel lefogták az újságírót. A­­ Horthy-rendszer történetében számtalan ilyen eset előfor- □ dult. No persze nem mindenkivel tette ezt meg a Horthy-­­ rendőrség. Csak azokkal az újságokkal és újságírókkal bánt , ilyen „úri gesztussal”, amelyek és akik valamiképpen írás- □ ban, vagy szóban ki merték nyilatkoztatni, hogy a társa- ~ dalmi berendezkedést nem tartják a legideálisabbnak, és jobb elképzeléseik is vannak. Még ezek között is külön figy­elmet szentelt az akkori állam a kommunista újság­íróknak. Velük röviden, úri módon bánt el ,az akkori rend­szer. Egyszerűen elfogatta, megverette és elítéltette. Hányan vannak ma is, akik börtönt szenvedtek azért, mert kom­munista újságírók voltak és hányan vannak, akik életüket adták eszméikért és a magyar újságírás jövőjéért. Emlé­kezzünk csak Rózsa Ferencre, az illegális Szabad Nép szer- Q kesztőjére. Az ő élete, áldozata, a Szabad Nép példája ma­­ is példa, útmutatás és élő, továbbfejlődő hagyomány. A régi rendszerben a megkülönböztetés nem jelentett megbecsülést. Még azokat sem becsülte meg a régi rend­szer, akik írásaikkal az útját egyengették, a talpát nyal­ták. Az újságíró a polgári köztudatban holmi kis fullajtár volt, ha kijárt neki valamikor valami „megtisztelés”, ak­kor az legfeljebb az volt, hogy a magyar úr — a polgár- □ mester, a főispán, vagy a földbirtokos nemes — leereszke-­­ de nyájassággal „kisöcsény’-nek szólította, amire ő visszafe-­­ lelhette: méltóságos uram. De általában, ha valaki a leg- és rosszabb értelemben vett „nagyvonalúságra”, „ravaszságra” példát akart mondani, akkor a nyúzó fiskálist és az újság­írót említette. A parasztságot a kultúrálatlanságban, a poli­tizálástól való elzártságban megtartani akaró kultúrpolitika­i □ és egyházi nevelés tudatosan igyekezett igazolni és éleszt­ik­getni azt az előítéletet, amely a magyar paraszttal az új­□ Ságról szólva kimondatta: Újság, hazugság! Meg kell mondanunk, hogy az úri Magyarországon nem is tűrték meg az olyan újságot, amely valami kicsit is megpróbált igazat írni, avagy valamelyes tárgyilagosságra­­ törekedett. Az ilyen újságokat úri módon „figyelmeztették”, példányszámait elkobozták és ha még ez sem használt, egy­szerűen betiltották. Az ilyen betiltás egyben azt is jelen­tette, hogy a lap újságíróit lakat alá tette az igazságtól és még a polgári értelemben vett „tárgyilagosságtól” is félő rendszer. A nép érdekeit, a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság igazságát tekintő lapokat megjelenni sem enged­ték. A betiltás, az üldözés azonban nem jelentette azt, hogy nem volt Magyarországon ilyen újság. 1942 február 1-én jelent meg a Szabad Nép, a Kommunista Párt központi lap­ja és nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a nép köz­zé vinni a fasisztaellenes nemzeti összefogás eszméjét, a fasisztaellenes front kiszélesítését. Célja volt, hogy a párt­nak a dolgozó tömegek által látható zászlója legyen, amely a szabadság, a fasisztaellenes és háborúellenes nemzeti el­lenállás jelszavait hirdette. Hű folytatója volt a kommu­nista magyar sajtó legjobb hagyományainak, követője az 1919-es Vörös Újságnak, az Új Márciusnak és a Kommu­nistáknak. A magyar újságírás örökösének, nagy hagyomá­nyai folytatójának vallja magát. A Minisztertanács ezért a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulóján minden év február 1. napját a Magyar Sajtó Napjává nyilvánította. Ez a nap ünnepélyes kifejezője annak a megbecsülés­nek, amellyel államunk a sajtót támogatja. Kife­jezője ez annak a megbecsülésnek is, amelyet dolgozó népünk érez a nép igazáért, a­­ szo­cializmus építésért, a békéért küzdő magyar sajtó iránt. A □ Magyar Sajtó Napja növelje a magyar sajtó megbecsülését □ tovább a dolgozó tömegekben, a magyar sajtó dolgozóit pe­­­­dig buzdítsa a megbecsülés még jobb helytállásra, igaz báz­ig­­osságra és új győzelmekre. R ____ |. y □ JcmrxDixDixiaaDacnDoanüaaűnűcDroaaanDnnoancL­ Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről 3044/1 /1959 határozat A párt és a kormány az elmúlt években jelentős intézkedéseket hozott a termelőszövetkezetek gaz­dasági szilárdításának, erősítésé­nek, valamint a mozgalom tovább­fejlesztésének segítésére. E célok megvalósítására adta ki a 3004/ 1958. számú kormányhatározatot is. E határozat végrehajtásánál szerzett tapasztalatok, a bevált és helyesnek bizonyult módszerek fenntartása mellett indokolttá vált néhány intézkedésnek a gyakor­lati élet követelményeinek meg-A kormány fontosnak tartja a termelőszövetkezetek megerősíté­sét politikailag szilárd, a vezetés­ben jártas, a politikai és szervező munkában nagy gyakorlattal ren­delkező és a szocializmushoz hű, jól képzett szakemberekkel. Ezért azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek a vezetést saját erejükből nem tudják kielégítően megolda­ni, valamint az újonnan alakuló, vagy gyenge termelőszövetkezetek az elnöki feladatok ellátására kér­jenek fel és válasszanak el­nökké olyan dolgozót, aki kép­zettségénél, rátermettségénél, gya­korlati ismereteinél fogva a szö­vetkezeti nagyüzemi gazdálkodás megszervezésére és irányítására alkalmas. A termelőszövetkezetek­ben a szabályszerű számvitel, a pénz- és hitelgazdálkodás megerő­sítése érdekében alkalmazzanak állandó jelleggel képzett köny­velőket. A mezőgazdászt, vagy a könyvelőt a termelőszövetkezet lehetőleg vegye fel tagjai so­rába. A községekben és a mezőgazda­­sági jellegű városokban a mező­­gazdaság szocialista átszervezésé­nek segítése érdekében készítse­ A termelőszövetkezetek belter­jes gazdálkodásának segítésére, a termésátlagok növelésére és a termelési költségek csökkentésére a határozat előírja többek között hogy a zöldtrágyázott területekre a termelőszövetkezetek vetőmag­­szükségletét állami vetőmagakció­val kell biztosítani. Zöldtrágyázás céljára az új és a területileg fej­lődő termelőszövetkezeteknek to­­vábbi ötven százalékos kedvez­ményt kell adni. Azok a termelőszövetkezeti cso­portok, amelyek a használatuk­ban lévő területen a növényter­melés valamennyi munkáját kö­zösen végzik, s az egy hold szán­tóra számítva — a gabonacsáplés kivételével — két normál hold el­végzésére március 10-ig szerző­dést kötnek a gépállomásokkal, a munkadíjakból a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket megill­tó kedvezmények­ hetven százalékát kapják. A kedvezmények továb­bi feltétele, hogy a termelőszö­vetkezeti csoportok alapszabály szerint működjenek, a jövedelem ötven százalékát m­unkaegység alapján fizessék ki, továbbá a jö­vedelem tíz százalékát beruházá­sokra fordítsák Ezek a termelő­­szövetkez­­ti sporto­ k a műtra­felelő kiegészítése és továbbfej­­j­lesztése annak érdekében, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban saját erőforrásaikra támaszkodva szorgalmas munkával, a közös vagyon állandó növelésével példa­mutató, sok árut termelő nagy­üzemi gazdaságokká váljanak, s ezzel is hozzájáruljanak a terme­lőszövetkezeti mozgalom számsze­rű fejlődéséhez. Ennek érdekében a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány az alábbiakat ha­tározza: nek fejlesztési terveket, s a köz­ségi tanács végrehajtó bizottságá­nak irányítsa mellett a községi népfront-bizottságok bevonásával alakítsanak állandó jellegű fej­lesztési bizottságot. Az elmúlt évek gyakorlati ta­pasztalatait felhasználva új ala­pokra kell helyezni a falu szo­cialista átalakítását támogató pat­­ronázs-mozgalmat. Kívánatos, hogy ipari üzemek, állami-, kísér­leti-, tan- és célgazdaságok a me­zőgazdasági tudományos, kutató és oktatási intézetek, az erdészeti, valamint a vízügyi szervek a mezőgazdasági termelésre alakult szövetkezeteket a helyszínen ré­szesítsék támogatásban. Az új termelőszövetkezetek — különösen abban az esetben, ha egy község dolgozó parasztságá­nak hetven-nyolcvan százaléka egyszerre lép a szocialista gazdál­kodás útjára, s így szocialista községgé válik,­­ valamint a területileg fejlődő termelőszövet­kezetek a kedvezményesen meg­állapított gépállomási díjból az el­ső évben további 50%os, a máso­dik évben huszonöt százalékos díj­kedvezményt kapnak. Hy a vételárából is ugyanilyen mér­tékű kedvezményben részesül­nek. El kell érni, hogy az új és a területileg fejlődő termelőszövet­kezetek az első évben, területük 10 százalékán, a második évben pedig tizenöt százalékán évelő pillangós virágú takarmánynövé­nyeket termeljenek és már az első évben megkezdjék a siló­­kukorica termesztését. A pillan­gós virágú évelő takarmánynövé­nyek termeléséhez szükséges ve­tőmagot az állam kedvezményes hitelfeltételek mellett biztosítja. Az ország legfontosabb zöld­ségtermelő tájain, a nagyvárosok, ipari központok és üdülőhelyek környékén egy-egy, már jól mű­ködő termelőszövetkezet zöldség­­termesztését példamutató nagy­üzemmé kell fejleszteni. A nagyüzemi gyümölcs- és sző­lőtermesztés további fejlesztés­ére a jelenlegi hitelkedvezményeken túl további engedményekben kell részesíteni azokat a termelőszö­vetkezeteket, amelyek a rendszer­telenül telepített, sűrű gyümöl­csösöket felújítják, vagy üzemi gyümölcsöst telepítenek. 1959-ben ötezer hold új öntöző­­­l­­p létesítésé­t, kell segíteni. A termelőszövetkezeti gazda­ságok talajjavítási és talajerő­­gazdálkodási tevékenységének ja­vítására az igényekhez képest 1959-ben mintegy harmincötezer hold savanyú és szikes talaj ja­vításához kell támogatást adnni. Az ál­latién­yészsé­r fejlesztése A közös szarvasmarhaállomány szaporulatán és a saját erőből tör­ténő vásárlásokon kívül ebben az évben húszezer tenyész-szarvas­­marhát — tehenet, vemhes és tenyészüszőt — kell a termelő­­szövetkezetek részére felvásárolni. Erre a célra a termelőszövetkeze­tek árkedvezményt kapnak. A termelőszövetkezetek hizla­­lási igényeinek kielégítésére fo­lyamatosan biztosítani kell 1959- ben huszonötezer hízónak való növendék és felnőtt szarvasmarh­a felvásárlást. A szarvasmarhaállomány és vágómarhahús-termelés növelé­sére 1959-től kezdve akciót kell indítani az eladásra felkínált bor­jak továbbnevelésére a termelő­­szövetkezetekben. Az akcióban az állatforgalmi vállalatok 1959-ben az igényeknek megfelelően mint­egy hétezer borjút vásároljanak fel és két-három hónapos korban olyan termelőszövetkezetekbe he­lyezzék el, amelyekben megvan­nak a borjúneveléshez szükséges feltételek. A szarvasmarhatenyésztés minő­ségi javítására 1999-ben további legalább ötven termelőszövetke­zetben szarvasmarha törzstenyé­szetet kell kialakítani. A mezőgazdasági termelőszövet­kezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fizetett export- lelár, ha az állami gazdaságok ré­szére megszabott feltételek mellett exportra alkalmas hízómarhát ad­nak át. A közös sertésállomány szapo­rulatán és a saját vásárlásokon kívül 1959-ben tizenháromezer te­­nyészkoca süldőt és négyszáz te­nyészkant kell felvásárolni és át­adni a termelőszövetkezeteknek. Az állami-, kísérleti- és tangaz­daságok hatezer kocasüldőt adja­nak át a termelőszövetkeze­tek­nek. A termelőszövetkezeti törzs­­tenyészetek számát 1959-ben mint­egy nyolc százalékkal, az ellenőr­zött törzskocák számát pedig mintegy négyszáz darabbal kell növelni. A juhtenyésztés fejlesztésére az érvényben lévő természetbeli juh­­törlesztési akcióban a termelőszö­vetkezeteknek 1959-ben negyven­ezer anyajuhot kell átadni. Az állami-, a kísérleti-, cél- és tan­gazdaságok ötezer, legalább öt kiló gyapjúhozamú jerke tekiyót kötelesek átadni a termelőszövet­kezeteknek. Kétszáz nagy tenyész­­értékű, import utód tenyészkos beszerzéséhez kosonként ezer fo­rint állami támogatást kell nyúj­tani. A minőségi baromfi törzsállo­mány kialakítása, illetőleg után­pótlása céljából a termelőszövet­ (Folytatás az 5. oldalon.) Szervezeti megerősítés és fejlesztés A növénytermesztés fejlesztése

Next