Kelet-Magyarország, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

Egy izgalmas kérdés: HOGYAN ÉLÜNK? Tiszavasváriban tam, hogy az ottani gyár né­hány munkása nemrég vásá­rolt televíziós készüléket, illet­ve személygépkocsit, az ott dolgozó lányok szinte kivétel nélkül megvették már a szo­ba-konyha bútort, s mindazt, amit férjhezmenés előtt szokás — bár manapság igazán nem az anyagiak határozzák meg a házasságok kötésének javaré­szét. A hírt aztán itthon elmond­tam egy ismerősömnek, aki az egyik nagyvállalatnál köny­velő. — Nézd öregem — fogadta a témát — nekem mondhatod. Nem hiszem, hogy üzemi mun­kások normális keresetükből ilyen drága dolgokat vásárol­nak. A parasztok, azok igen. A húsvét előtti rekordforga­lom is azért volt, azért neki juthattunk néhány szükséges­hez, mert a vidékiek elvitték az áru javát. Különben is mi­ből­ vásárolhatnak a munká­sok? Ezer, ezerkétszáz forint­ból élni, ruházkodni és eset­leg gyereket, vagy gyerekeket nevelni nem könnyű dolog... Ismerősömmel való beszélge­tésünk adta a tippet; érdemes megnézni ezt­ az izgalmas kér­dést közelebbről, jó meggyő­ződni róla, hogyan élünk, he­lyesebben hogyan élnek a mi — iparilag még viszonylag el­maradt a megyénkben az üze­mek dolgozói, a munkások é­s a K­UVR közvéleménykuta­­tógi ásí­tásunk első szín­helye a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Tíz dolgozó életkörülményeinél néztük meg a leglényegesebbet: mennyi az átlag jövedelme, mennyit költ élelemre, mennyit szórakozás­ra, művelődésre, milyen ruhái vannak és mennyit ad ki éven­te ruhára? Nem kérdeztük, milyen ösz­­szege­t kap nyereségrészesedés­ként, s a különböző üzemi jut­tatások során. A válaszoknál nem kutattuk azt sem, meny­nyit költ egy-egy munkáscsa­lád lakberendezésre, házépítés­re? Pedig, amint elmondották, itt sem, másutt sem lakik már olyan munkás, aki ne gyarapí­totta, szépítette volna lakását új bútorral, szőnyeggel, csil­lárral, rádióval. A gyár dol­gozói nagy részének van ezek­ből az árucikkekből, ezenkívül magnetofon, lemezjátszó, gyer­mekjáték sem ritka a laká­sokban. Beszéljenek tehát a számok. Arra a kérdésre, milyen ru­hái vannak, az üzem férfi dol­gozóitól a következő választ kaptuk. Átlagosan négy öltöny szövetruhája, két öltöny vá­szon, vagy ballon ruhája, tíz férfi ing, egy pár szandálja, négy pár cipője van egy-egy munkásnak. Érdekességként megemlítjük, hogy az üzemi munkások (vidékről van szó!) közül igen kevesen járnak már csizmában. Az Alkaloidában dolgozó nők átlagosan négy szövetruhával, egy szövet kosz­­tümmel, négy szövetszoknyával, két egyéb ruhával, öt blúzzal három pulóverrel, kardigánnal, d­aszkával, több, mint két se­lyemruhával, két pár szandál­lal és három pár cipővel ren­delkeznek. II második kétír­ó­jának évi átlagjövedelme? A gyár tíz dolgozója átlagosan 34 220 forintot évi jövedelem­mel rendelkezik. Közöttük természetesen olyanok is van­nak, ahol a férj is és a fele­ség is, de vannak olyanok is, ahol csak­ a férj dolgozik. Egy család átlag­jövedelme így is meghaladja a 2800 forintot, havonként. Az éves 34 ezer forintos átlagjövedelemből a férfiak évenként átlagosan 6980, a nőik pedig 4120 forintot költenek ruhára. Élelmezésre évente átlago­san 13 640 forint jut, havonta tehát 1136 forintot. Szórakozásra és művelődés­re 3410 forint jut egy eszten­dő során,­­ havonta tehát 284 forint. Az átlag jövedelemből a fen­ti cikkekre és más célokra el nem költött összeg 6070 forint. Ebből jut a lakberendezésre, háztartási cikkek vásárlására és a legkülönbözőbb szükséges dolgokra. Úgy hiszem, a ked­ves olvasó n­em kételkedik a fenti számok valódiságában. Egyetért azzal is, hogy a gyár újítási és ésszerűsítési „kere­te" szinte kimeríthetetlen. Egy szorgalmas munkás — főként ha másodmagával dolgozik — minden további nélkül vásárol­hat három-négy év alatt autót, televíziót, motorkerékpárt. (A gyár autó és motorkerékpár­parkja erről egyébként bárkit meggyőzhet.) Macnnli kérdésekre vála­­nad­ilig szóltak a Nya­­bogdányi Kőolajipari Vállalat, a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat, a Nyíregy­házi Dohányleváltó és Fer­mentáló Vállalat, a Szabolcs- Szatmár megyei Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat és a Ti­­szalöki Vízierőmű Vállalat dol­gozói is. Ezekben az üzemek­ben a dolgozó nők közül a megkérdezettek havi átlagos jövedelme 1800 forint, ötven megkérdezett nő évente 37 l­ forintért vásárol r­uhát, élelem­re havonta 800 forintot, szóra­kozásra pedig 200 forintot költ. A megkérdezett férfiak havi átlagos jövedelme 1972 forint. Élelmezésre átlagosan 990 fo­rint, ruházkodásra évente mint­egy 6200 forint jut, szórako­zásra pedig átlagosan havi 160 forint. Ismétlem, a különböző üze­mekben dolgozó, hatvan meg­kérdezett munkás által ismer­tetett adatokban lehetnek né­hány helyen ingadozások, ugyanis az egyik helyen egy család, míg a másik helyen csupán a család egy tagjának jövedelméről van szó. A té­nyek és a számok mégis azt mutatják — főképpen a Tisza­vasvári Alkaloida munkásainak helyzetére jellemző adatok is­mertetéséből következtetve — hogy az izgalmas kérdés végé­re járva nyugodtan állapíthat­juk meg: a párt és a kormány különböző intézkedései, az el­múlt esztendő béremelései és másmilyen juttatási forrásai jótékonyan éreztetik hatásukat megyénk üzemeiben. KOPKA JÁNOS Munka­hősben Lengyelországnak, Bulgáriának is dolgozik a Nyíregyházi VAGÉP Vállalat. Kropkó Miklós végzi a gyártmányok hegesz­tését. Áprilisban átlag 105 százalékot teljesített. Ezerkilencszázkettő májusában történt... Barna Péter, a vá­ros pártszervezeté­nek elnöke azon töp­rengett, mitévő le­gyen, hiszen az alis­pán és a rendőrka­pitány betiltották a gyülekezést... Nem nyugodtak bele. Táv­irati úton fellebbe­zést írtak a belügy­miniszterhez, hogy engedélyezze május elsején a piros zász­lók kitűzését... Nyugtalanul várták a választ, mely ápri­lis harmincadikén este kilenc óra felé meg is érkezett. Öt rendőr hozta, ebből már Barna Péter sej­tette, hogy nem le­het valami kellemes. — Maga az a Bar­na Péter? — kérdez­te a parancsnokuk. — Igen, én vagyok. — Itt a belügymi­niszter úr döntése — nyújtotta át a leve­let mosolyogva, mint aki sejti ,miről van benne szó. Barna Péter gyor­san felszakította a borítékot és félhara­gosan olvasta: Piros ház — „Értesítem, hogy mivel nem ismerem a fellebbezési indo­kokat, így azt nem áll módomban elbí­rálni.” — Tudtam... — mondta bosszúsan. Engedély tehát nem volt, tenni kellett va­lamit. S Barna Pé­­ter telt is. Még ezen az éjszakán sorra felkereste elvtársait, és értesítette őket a dologról. Arról azon­ban ő sem tudott, mire is készül a fe­lesége. Mert míg ő odavolt — tudva azt, hogy nem engedé­lyezték a piros zász­lók kitűzését — vér­pirosra festette be a ház elejét. Barna Péter erről mit sem tudott. Ellenben, amikor le­feküdt, nem tudott aludni. Először azt hitte hallucinál, de később meggyőző­dött róla, hogy nem téved. Az ablak alatt lovak dobogását és kardok csörgetését hallotta. — őrzik a házun­kat — súgta felesé­gének... — Biztosan megsejtettek valamit. — Biztosan — vá­laszolt halkan a fe­lesége... — Csak aludj nyugodtan. Reggel négy órakor zeneszóra ébredt Bar­na Péter és tíztagú családja. A fúvósze­nekar tagjai ott áll­tak felsorakozva a piros ház előtt. Barna Péter még ek­kor sem tudta, mi történt. Csak az tűnt fel neki, hogy vala­mennyi járó­kelő el­halad a házuk előtt, megáll egy pillanat­ra. Alig hogy eltá­voztak a zenészek, megérkeztek a kakas­tollasok is. De csak egy pillanatra álltak meg. Bosszúsan a lo­vakra vertek és to­vább lovagoltak, mint akik megvadultak valamitől. — Mi ütött ezek­be? — kérdezte fele­ségét Barna elvtárs. —• Semmi, csak mint minden oktalan állat, ők is félnek a pirostól — és mo­solygott... (F.­IC) Kik építették szerte a világon a vá­mosokat, hidakat, utakat, gyárakat? Min­dent, ami az ember uralmát jelenti a Földön, a természet felett? Munkások építették. Mindenütt je­­ten van kezük nyoma, a sínek átfutnak egyik országból a másikba, s az emberi munka, mint a sínek és utak,­­ behá­lózza a földet. De nemcsak a munka és a munka­­eredményei mutatnak közös vonásokat, hanem maguk az építők, az alkotók is. «Régi május elsejék, megmozdulások ta­núskodnak arról, hogy a munkásosztály 8 közös, nagy érdekekben együtt, gondol és érez, legyenek bár Amerikában, vagy a Szovjetunióban. Hruscsov elvtársnak a külföldi, kapitalista országokban tett­­látogatásai alkalmával megnyíltak az ott dolgozó munkásemberek szívei is, s hiába próbálta elzárni a burzsoá rendőr­ség a találkozás lehetőségét, a nép, s főként a munkások megtalálták a mód­ját, hogy beszéljenek a munkásosztály igaz, nagy hazájának első vezetőjével. Mi volt a vezető erő, amely az em­beriség történelme folyamán oly sok­szor eggyé kovácsolta tettekben is a kü­lönböző országok munkásait? Vasvári Pál, megyénk szülötte mondotta a kö­vetkezőket az 1848 április 15-i pestme­gyei választmányi ülésen, amikor is ar­ról szólt, hogy a munkások mily lelke­sülten állanak a forradalom zászlaja alá. „Jött később egy másik ifjú, s fél­ezer hasonérzelmű nevében nyilatkoz­­tató, miszerint fegyvert ők se kaptak, de azért készen állanak, s szükség ese­tében találni fognak előszert is... Meg­jegyzendő, hogy ezen iparosok többnyire idegen­­ajkúak, s a magyar szabadság­ról mégis a legnagyobb elragadtatással ■aszAnek. Van egy fekete könyvem, melybe a márciusi napok emlékvonásait jegyzem fel: ott egész szép sora áll az ilyen lelkes honfitársaknak.” 1871-ben, április, május hónapokban egymásután törnek ki hazánkban a munkássztrájkok. Mintegy válasz ez a párizsi eseményekre, ahol akkor tör ki a forradalom. A sajtó tartózkodó maga­viseletet tanúsít, egyedül a munkásság ismeri fel a párizsi forradalom jelen­tőségét, és büszkeséggel tekint a párizsi munkás­testvérek felé, „akik a szocializ­musnak újabb, nagy jelentőséget kölcsö­nöztek.” Nagy, közös célok vezették közös tettekben a világ munkásosztályait, amikor kéz a kézben indultak harcba az elnyomatás, az embertelenség, a kizsák­mányolás, vagy a fasizmus, az impe­rializmus ellen. A Nagy­ Októberi Szo­cialista Forradalom , vörös hadseregében ott találjuk más népek fiait is, ott talál­juk a magyar munkásokat is. A magyar vörös hadseregben csehszlovák, román, osztrák munkások is harcoltak a fiatal magyar proletárállam védelmében. A Franco fasiszta diktatúrája ellen harcoló spanyol vörösök között esett el megyénk nagy szülötte, Zalka Máté is, más népek fiaival együtt. Hitler fasiszta hordái ellen nemcsak a Szovjetunió győzelmes hadserege küzdött, de küzdöttek szinte minden állam népeinek legjobbjai, a munkásosztály és a párt vezetésével. Országhatárokon keresztül szállt a hír a munkapadok hőseiről, amint fegyver­rel a kézben talán éppen munkahelyük falai között harcoltak a náci fasizmus ellen. És a kommunista pártok vezetésé­vel soha nem látott győzelmeket arattak egyes országok munkásosztályai Európá­ban, egymás után létrehozva a népi de­mokratikus államokat, amelyeknek test­véri barátsága immár eltéphetetlen, és örök biztosítéka a munkásosztály ver­hetetlen erejének. Bármely nép fia is, a munkás, mun­kás. Nálunk, a szocializmust építő or­szágokban a társadalom vezető ereje, s a munkásosztály élcsapata a párt­ kelesz­­tője és irányítója annak a hatalmas munkának, amellyel olyan államformát és életközösséget alakítunk, ahol a be­csületes emberek milliói boldog emberi életet élhetnek. A mi munkásosztályunk kivívta a győzelmet, az ország s a jövő az ő kezükben van. Az elmúlt másfél évtized hazánkban is megmutatta, hogy képes a vezetésre, s hogy éppen egyedül a munkásosztály képes a népek sorsát úgy igazgatni, hogy abból általános jó­lét, bizalom és béke fakadjon. Nem véletlen ez, hiszen éppen a munkásosztályt zsákmányolta ki legjob­ban a kapitalizmus, sorsuk nyomor és nélkülözés volt, vagyonuk karjuk ere­jében, reményük az, hogy dolgozni tud­nak. Ezek az emberek megtanulták az élet kemény iskolájában, mit jelenthet a nyugodt, biztos élet, megtanulták be­csülni magát az embert, az emberi mun­kát, az alkotást. Századunkat úgy emlegetik, mint az atomkor küszöbét. Szocializmust, kom­munizmust építő országokban egyre in­kább elmosódik a fizikai és a szellemi munka közötti éles választóvonal. . De vannak még országok a földön,, ahol az­ emberi munka értékelése nem külön­bözik az állati vagy gépi munka érté­kelésétől. Igen nagy különbségek van­nak tehát még a földön, gazdasági és erkölcsi vonatkozásokat tekintve a mun­kásosztályok helyzetében. Tanúi vagyunk azonban annak a nagy átalakulásnak is, amikor egymás után omlanak össze a gyarmati rendszerek, a kizsákmányolás legocsmányabb, legkíméletlenebb for­mái. És tanúi vagyunk a munkásosz­tályok szolidaritásának, ahogyan ezt a harcot is segítik, mint például Francia­­országban. Henry Martin nem egyedüli francia fiatal, aki elítéli és szembeszáll a francia nagytőke imperialista törekvé­seivel. Henry Martin mögött viszont ott sorakozik a világ munkásosztályán véleménye, akarata, így születtek a vi­lágméretű tiltakozások, amelyek merg­mentették Glezosz, a nagy görög hazafi életét, amelyek kikövetelték Duclos elv­­társat a börtönből, s ennek a közös erő­nek tudatában keltek fel a dél-koreai nép fiai is, hogy Li Szin Man bábkor­mányát megbuktassák. A föld legnagyobb ereje: a föld munkásosztályainak közös ereje. Ez az az erő, ami egyre inkább eggyé ková­csolja a népeket, megszünteti az ember­telen életviszonyokat, és a kommuniz­mus megteremtésével példát, irányt mu­tat a földön az emberiségnek. Szövetség ez, amelyet nem zárhat, el országhatár, nem a bőr színe, s más körülmény. Szövetség, amely nem papíron, de a tettek élő valóságával tesz bizonyságot létezéséről nap mint nap. És a baráti kezek szorítása végtelen láncban kap­csolja össze a föld minden becsületes dolgozó emberét. A NAGY SZÖVETSÉG s

Next