Kelet-Magyarország, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Antonin Novotny elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) amelynek eddigi munkájával , eredményeivel elégedettek lehetünk. Amint már a múlt­ban is megtörtént, a jövőben is sor kerül országaink tervező szerveinek mind magasabb szintű együttműködésére, ez újabb lépést jelent a szocialis­ta gazdasági együttműködés minőségileg magasabb rendű formáinak kihasználása útján. A csehszlovák államfő kiemel­te a szocialista országok közöt­ti sokoldalú kapcsolatok, a gyümölcsöző együttműködés jelentőségét, s hozzáfűzte: meggyőződése, hogy a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség magyaror­szági látogatása számotte­vő eredményeket hoz országaink együttműködé­sének elmélyítésében, jobbá tételében. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a csehszlovák és a magyar nép szempontjából egyaránt örvendetes és nagy­­jelentőségű a két ország közöt­ti határok megnyitása, a turis­taforgalom sokolódú meg­könnyítése. Ez nagyban hozzá­járul ahhoz, hogy a csehszlo­vák és a magyar dolgozók köz­vetlenül is megismerjék egy­más életét és munkáját. A csehszlovák—magyar utasfor­galom növekedését jellemezve megemlítette, hogy az idén mintegy 800 000 magyar állam­polgár járt Csehszlovákiában, s körülbelül 600 000 csehszlo­vák állampolgár Magyarorszá­gon. Antonin Novotny beszélt a kölcsönös találkozások nemzet­közi politikai jelentőségéről. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a tárgyalásokat a nézetek azo­nossága jellemzi. A továbbiak­ban bírálta a Kínai Kommu­nista Párt vezetőinek szakadár tevékenységét, majd arról be­szélt, hogy a szocialista országok nö­vekvő nemzetközi tekinté­lye, politikai súlya abból ered, következetesen a békés egymás mellett élés elveinek megvalósításáért dolgoznak, harcolnak az agresszív imperialista tö­rekvések ellen, s támogat­ják a szabadságukért küz­dő népeket. A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség vezetője han­goztatta : bizonyos abban, hogy tovább erősödik és fejlőd­­ik a magyar és a csehszlovák nép­­ barátsága, szövetsége, marxista-leninista pártjaink egysége. Szavait a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP Kádár János vezette Központi Bizottsága, a világ békéjének éltetésével fejezte be. Antonin Novotny beszéde után hosszan zúgott a taps. A gyűlés részvevői melegen ün­nepelték a vendégeket, a cseh­szlovák és a magyar nép test­véri barátságát. A találkozó az Internacionálé hangjaival ért véget. A lelkes hangulatú nagygyű­lés után ismét a gyári techni­kum osztálytermébe kalauzol­ták vendégeinket a házigaz­dák, s ajándékokkal kedves­kedtek a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjainak. Novotny elnök — Sellő Dénes vezérigazgató kérésére — be­jegyezte nevét a gyár díszes vendégkönyvébe, s aláírásával örökítette meg a látogatás em­lékét több szocialista brigád előkészített naplójában is. A csehszlovák párt- és kormány­­küldöttség az Operaház előadásán Antonin Novotny, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és felesé­ge, valamint a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjai szerdán este az Opera­házban részt vettek Verdi: Don Carlos című operájának előadásán. Ott volt az előadáson Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és fe­lesége, Kádár János, a Magyar Szocialista Munká­spárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a forradalmi munkás—pa­raszt kormány elnöke és fele­sége, dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke, Ilku Pál, az MSZMP Politikai­ Bizottságá­nak póttagja, művelődésügyi miniszter, Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Péter János kül­ügyminiszter, a magyar—cseh­szlovák tárgyalásokon részt vett magyar párt- és kormány­­küldöttség tagjai és a két de­legáció szakértői. Az előadás előtt Nádasdy Kálmán, az Operaház igazga­tója üdvözölte Antonin No­­votnyt, feleségét, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjait, akiket a megjelentek meleg ünneplésben részesítet­tek. Az előadás végén Antonin Novotny nevében virágkosarat nyújtottak át a művészeknek. 1964. október 1. Hruscsov fo&acita Sukarnot Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök szerdán a Kremlben újabb megbeszé­lést folytatott dr. Sukarnóval, az Indonéz Köztársaság elnö­kével és miniszterelnökével. A megbeszélésen jelen volt Anasztasz Mikojan. ★ A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége és a szov­jet kormány szerdán az esti órákban a Kremlben fogadást adott Sukarno indonéz köz­­társasági elnök és miniszter­­elnök tiszteletére. A fogadáson jelen voltak a Sukarno kíséretében érke­zett indonéz miniszterek, va­lamint az ország moszkvai nagykövetségének diplomáciai munkatársai is. Szovjet rész­ről Mikojan, a Legfelső Ta­nács elnökségének elnöke, Voronov, Koszigin, Podjanszkij és más személyiségek voltak jelen. Szovjet—ciprusi katonai szerződést írtak alá Moszkva, (MTI). Lefkosz Georgiadesz, Ciprus moszkvai nagykövete szerdán délután fogadást adott a szov­jet fővárosban tartózkodó ciprusi kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson Kiprianu kül­ügyminiszter, a ciprusi kül­döttség vezetője bejelentette, hogy a délutáni órákban alá­írták a szovjet katonai se­gélynyújtásról szóló szerző­dést. A tárgyalásokról készült kö­zös közleményt pénteken egy­idejűleg hozzák nyilvános­ságra Moszkvában és Nico­siában. " Rendkívül elégedettek vagyunk mind a tárgyalások­kal, mind a konkrét megál­lapodásokkal, — mondotta Kiprianu külügyminiszter új­ságírók kérdéseire válaszolva. A segélynyújtási szerződés részleteit nem ismertethetem, de annyi bizonyos, hogy a szovjet katonai segítség ele­gendő lesz Ciprus független­ségének és területi sérthetet­lenségének megvédéséhez. Hangsúlyozni kívánom, hogy a szovjet fél semmiféle poli­tikai feltételt nem támasz­tott. Kiprianu hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió teljes támoga­tásáról biztosította a ciprusi kormányt. Makariosz­ moszk­vai látogatásának kérdése a mostani tárgyalásokon nem vetődött fel, — jegyezte meg a ciprusi külügyminiszter. Tito elutazott a kairói értekezletre Belgrád, (MTI): Joszip Broz Tito elnök, aki az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormány­főinek október 5-én Kairóban kezdődő értekezletén a jugo­szláv küldöttséget vezeti, szer­dán a „Galeb” hajó fedél­zetén elindult az Egyesült Arab Köztársaságba. Elutazása előtt Tito elnök rö­vid nyilatkozatot tett. Hangsú­lyozta, az emberiségnek új utakat kell találnia a nem­zetközi együttműködés bizto­sítására, hogy megszabadul­jon a háború veszélyétől és eltávolítsa a népek alkotó munkájának útjában álló akadályokat. Általános sztrájk, sörösfogások Pakisztánban Az ellenzék felhívására ked­den általános sztrájk volt Pa­kisztán mindkét tartományá­ban, tiltakozásul a kormány­nak a diákokat, a dolgozókat, a politikai pártokat és a saj­tót sújtó intézkedései ellen. Daccában, Kelet-Pakisztán fővárosában a sztrájk követ­keztében megbénult a forgalom a város és a tartomány több része között. Az üzletek zárva tartottak, a kormányhivata­lokban azonban tovább folyt a munka. A Reuter jelentése sze­rint tüntetők támadtak meg két üzletet, amelynek tulajdo­nosai nem tettek eleget a sztrájkfelhívásnak. Később a rendőrség könnyfakasztó grá­nátjaitól szétkergetett tömör útakadályokat emelt, vonattoka állított meg. Az öt ellenzéki párt vezető kedden este Daccában tömeg­­gyűlésen követelték a demok­rácia helyreállítását. Malani Basani, a Nemzeti Néppár (AVAMI) vezetője százezres tömeg előtt bélyegezte meg a kormány demokráciaellenes intézkedéseit és azt, hogy ki­szolgáltatják az országot az amerikai imperialistáknak. A Dacca környéki textilgyárai munkásai tüntető felvonulások követelték a sajtószabadság helyreállítását, a politikai fog­lyok szabadon bocsátását. Hasonló tömegmegmozdulá­sok zajlottak le hírügynökség jelentések szerint Karacsiban Nyugat-Pakisztán legnagyobb városában és Chittagongban. ÉVFORDULÓK Tizenöt éves a Kínai Népköztársaság Tizenöt esztendővel ezelőtt alakult meg a Kínai Népköz­­társaság. A kínai nép hosszan­tartó, véres harcok után vívta ki függetlenségét és azt a jo­gát, hogy elindulhasson a szo­cialista építés útján. Ez az ünnep nemcsak a kínai népe­k ünnepe világszerte mind­azoknak, akik a kínai nép for­radalmi harcának betetőzését, ezt a világra szóló győzelmet úgy köszöntötték, mint a nép sikerét. A második világhábo­rút követő időszak nagy törté­nelmi eseménye volt a Kínai Népköztársaság megalakulása, az a tény, hogy a nép a kom­munista párt vezetésével a földkerekség legnépesebb or­szágában győzelmet aratott, s felszabadította hazáját az im­perializmus láncából. Ha az ünnepi évfordulón vé­gigtekintünk azokon az erőfe­szítéseken, amelyeket a kínai népnek meg kellett tennie, hogy elmaradott, szegény or­szágból korszerű iparral, me­zőgazdasággal, fejlett tudo­mánnyal és technikával ren­delkező szocialista országgá építse hazáját, nem feledkez­hetünk meg arról a jelentős segítségről sem, amelyet a kí­nai nép harcának minden sza­kaszában kapott a haladás és a demokrácia nemzetközi erői­től, mindenekelőtt pedig a szocialista nagyhatalomtól, a Szovjetuniótól. Az internaci­onalista támogatás kétségtele­nül hozzájárult azokhoz a si­kerekhez, amelyeket a munka­szerető kínai nép áldozatos, al­kotó erőfeszítésekkel elért mind az iparosításban, mind a mezőgazdaság fejlesztésében, mind a kulturális forradalom területén. Természetes, magá­tól értetődő, hogy a népi Kína barátokra és szövetségesekre talált a szocialista országok­ban, annál inkább sajnálatos, hogy a kínai vezetők az elmúlt esztendők során elutasították a jószándékkal nyújtott baráti kezeket. A nemzetközi kom­munista mozgalom bomlasztása a kínai nép érdekeivel is el­lenkezik, amint nyilvánvaló az is, hogy a szocialista célok megvalósítása feltételezi az in­ternacionalizmust, a marxista -leninista elvek tiszteletben tartását. A Kínai Népköztársaság megalakulása internacionalis­ta ünnep, amelyet köszönt a magyar nép is. Népünk Kína népének igaz barátja, ezért küldi­­jókívánságait az ünnep alkalmából a Kínai Népköztár­saság dolgozó népének. Ciprus függetlenségének napján Ciprus népe ma október 1-én ünnepli függetlenségének napját. A Földközi-tenger keleti medencéjében fekvő kis szigetország idegen kato­nák jelenlétében emlékezik az idén erre a napra, s bár Ciprus már négy éve elnyerte önállóságát , még mindig nem szabadult meg gyarmato­sítójának katonai támaszpont­jaitól, a NATO árnyékától. Közel egy esztendeje pedig barikádok, drótakadályok, lö­vészárkok osztják ketté a szi­getet görög és török lakosok szerint. Az amerikai és angol diplomácia változatlanul a NATO-megszállás állandósítá­sára törekszik Cipruson. A ciprusiak ebben az esz­tendőben nem az évszázados megszállás keserűségeire em­lékeznek a függetlenség nap­ján, hanem a mai gondokra és elsősorban a jövő, a holnap kérdései foglalkoztatják őket. Immár Ciprus népe előtt is világossá vált, hogy a NATO- országoktól aligha várhatják a ciprusi kérdés rendezését, a görög—török ellentétek meg­szüntetését. Az ENSZ Bizton­sági Tanácsában folyó tár­gyalások sem bizonyultak ed­dig eredményesnek. Kiprianu ciprusi külügyminiszter éppen a napokban kérte a ciprusi kérdésnek az ENSZ közgyű­lése elé terjesztését. A külügy­miniszter jelenleg Moszkvában tárgyal a szovjet kormánnyal a Ciprusnak nyújtandó segít­ségről, s a szovjet—ciprusi kapcsolatok kiszélesítéséről. Ciprus képviseletében Maka­riosz elnök Kairóba utazik, az el nem kötelezett országok konferenciájára. Népköztársaságunk kezdet­től építette a jó kapcsolatokat Ciprus népével és kormányá­val, kifejezte támogatását ah­hoz a harchoz, amelyet a szi­getország népei egységükért, függetlenségük megőrzéséért folytatnak. Népünk azt kíván­ja, hogy véglegesen szűnjék meg a vérontás Ciprus szige­tén, a görög és a török la­kosság jó egyetértésben éljen egymással, szűnjék meg a NATO-hatalmak­ beavatkozása, távozzanak az idegen megszál­lók , hogy a ciprusiak való­ban függetlenségben élhesse­nek. SZŰTS ISTVÁN: A VÖRÖS Dokumentum regény (13.) xvi. RAJNISS ÚR ELŐLÉP Az Országház Kupolaterme megtelt érdeklődőkkel. A kar­zaton is fürtökben lógtak az emberek. Vihar előtti csend volt és ideges remegés a leve-S°—"meg kell itt fulladni — sóhajtott Széchenyi Pál gróf és szomszédjára nézett. _Hét végén én is elutazom Baden-Badenbe — válaszolt herceg Festetich. — A kaszi­nóban roulette, trente-quaran­­te, baccarat... És nemzetközi lóverseny is lesz. _Pszt, kezdődik — intett a gróf. A teremben lassan elült a moraj. Az elnök a szent koro­na plakettje alatt jelt adott. A jegyző felállt. Éles hangon je­lentette be a következő inter­­pellálót: Rajniss Ferenc kép­viselőt. Majd mielőtt visszaült volna az első sorokban ülő Im­­rédy Bélára és Jaross Andorra nézett, Rajniss lassan kelt fel székéből. A nagyobb hatás kedvéért egy ideig csak iratait rendezgette, aztán körbejáratta a szemét a termen. Tíz éve várta a véleménye szerint, te­hetségéhez képest szürke életet élő képviselő, a Magyar Futár későbbi főszerkesztője ezt a pillanatot. — Uraim! A legnagyobb ma­gyar kincs, a bauxit ügyében fordulok a nemzethez, kérve, ítélje el azt a rablógazdálko­dást, ami az alumínium alap­anyagával folyik. Képviselő urak! Olyan visszaélésről rán­tom le most önök előtt a lep­let, amilyen aligha volt ha­zánkban. A szombati lapok rövid, de fontos jelentést kö­zöltek, mégpedig azt, hogy a Zürichi Bauxit Tröszt AG. rendes közgyűlése jóváhagyta Müller József doktor vezér­­igazgató által előterjesztett je­lentést, mérleget és nyereség­részesedési javaslatot. A mér­leg egymillió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban, a Blanchart Bankház minden részvény után kifizeti a boldog tulajdonosoknak a hat svájci frankot. Ugyanakkor Magyar­­országon a részvényesek szin­tén hat pengő 94 fillért kap­nak. Valójában furcsa egy át­számítás. Hol van a pengő a frank értékéhez? Ám ez még hagyján, uraim! A szélsőjobboldali képviselő nyelt egyet, aztán hangosab­ban folytatta: — Bizonyára finom, patinás, előkelő magánbank a Zürichi Blanchart Bankház. Hűvös ter­mék, svájci jóléttől gömbölyö­­dő szolgák fogadják a bauxit részvényekkel érkező ügyfele­ket. A pénztárnok úr aranyke­retes pápaszem mögül olvassa le a zizegő bankókat. De ki­nek? .... Ezt kérdezhetik a ma­gyarok! Mint önök tudják, a Bauxit Tröszt Svájcban állo­másozik, de Svájcban­­ nincs bauxit! A zürichi részvénytár­saság munkahelyének elegen­dő volna egy kisebb méretű fürdőszoba, megmutogatni a kíváncsi részvényeseknek, hogy milyen a bauxit eredeti „franktalan” állapotban. A termelés szempontjából a Bauxit Tröszt persze magyar­­országi vállalat. A zürichi hoding alapja, eltartója és ala­pítója a magyar nép. A svájci vállalat milliós jövedelmének legalább 80 százaléka Magyar­­országról származik, a ma­gyar föld kincséből, a magyar bányászok verej­tékéből. — Disznóság! Le velük! Ne­veket kérünk! — kiabált a képviselők egy része. Rajniss elégedetten nézett körül. — Mindjárt szolgálok ne­vekkel is. 1937-ig Magyaror­szágról 60 millió svájci frank érték került külföldre. Már 1928-ban a svájci holding másfélmilliós nye­reséget mutatott ki. A rész­vényeknek csupán a 24 száza­léka maradt itthon, a többi a dőzsölő svájci tőkések zsebébe csúszott. A bauxit tröszt me­sekönyvbe való jelentése sze­rint a bauxittermelés önkölt­sége rendkívül hátrányosan alakult a szociális terhek és a munkabérek növekedése miatt. Nos, tisztelt Ház! Nem volna tanácsos megkérdezni a ma­gyar bányászokat, hogy az el­múlt gazdasági évben mit éreztek a szociális jólét és az emelkedő munkabérek áldá­saiból? Nem. Az emelkedő munkabérek áldásaiból jólétet csak a Svájcban levő tőkések érezhették. Adatokat pedig a svájci tröszt magyarországi urai is adhattak volna. — Vizsgálatot kérünk! — kiáltották a padsorokból. — A kormány mondjon le! — A legszörnyűbb rablógaz­dálkodás az — folytatta Raj­niss —, ami a nagy magyar kinccsel folyik. A Dunántúl bauxitja mindössze néhány vasutasnak és napszámosnak ad kenyeret, külföldön pedig hatalmas ipart lendít fel. A magyar föld adománya, ma­gyar munkával, a nemzeti szo­cialista Németország segítségé­vel legyen a dolgozó, nélkülö­ző, verejtékező magyar népé. A következő ülésen újabb ada­tokkal világítom meg. A terem tombolt. A képvi­selők felugráltak helyeikről. A jobboldal Rajnisst éltette. Im­­rédy külön gratulált, Jaross Andor meg egyenesen az in­terpelláló nyakába ugrott. Az „Astoria” egyik szobájában pedig Brücke Gestapo-összekö­­tő szorított kezet a képviselő­vel. — Jól csinálta, Rajniss. Ez­zel egy ellen, hogy az ajánlat holnapra itt lesz. S valóban, milyen csodája a sorsnak, Rajniss Ferenc két héten belül szegényes bútorza­­tú lakásából a Kossuth Lajos utcai palotába költözött, egy ötszobás pazarul berendezett, főúri lakásba. Ez a lakás az­előtt az általa támadott Bauxit Tröszt tulajdonát képezte ... A lakásavató estélyen ele­gáns luxusautók gördültek az avatóra. Rajniss a ház kapujá­ban fogadta Imrédy Bélát, Ja­ross Andort, Rátz Jenőt, Nagy Lászlót, Darányi Bélát, H­mnga­­dy Ferenc grófot, Hardi­ Dré­­hert, Andrássy Mihályt. Itt volt Fritz Opel gépkocsigyáros is, a német követség munka­társaival együtt. S egy kicsit késve eljött — Chorin Ferenc is. (Folytatjuk)

Next