Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

Szovjet-francia nyilatkozat Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában csütörtökön szovjet—francia nyilatkoza­tot adtak ki. A dokumen­tum megállapítja, hogy a Szovjetunió és Franciaor­szág kormánya úgy dön­tött: rendszeressé teszi kon­zultációit és „közvetlen hír­közlési összeköttetést létesít a Kreml és az Elysée palota között” Leonyid Brezsnyev, Alek­­szej Koszigin és Nyikolaj Podgornij elfogadta De Gaulle tábornok meghívá­sát, hogy tegyenek hivata­los látogatást Franciaor­szágban. De Gaulle tábornoknak június 20-a és július 1-e kö­zött a Szovjetunióban tett látogatása „alapvető hozzá­járulás a Szovjetunió és Franciaország egyetértésé­nek fejlesztéséhez” és „a látogatás megszilárdította az újjászülető európai bizalom érzését” — hangzik a nyi­latkozat. A szovjet—francia nyilat­kozatot szovjet részről Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, francia részről Charles de Gaulle elnök írta alá. A két fél tárgyalásain az európai problémákra fordí­tották a fő figyelmet, min­denekelőtt az európai biz­tonságra és a német kérdés­re, „amelyekről a felek esz­mecserét folytattak.” A két kormány egyetért abban, hogy „az európai biztonság problémáit min­denekelőtt európai keretek között kell megvizsgálni”. Síkra szálltak azért, hogy meg kell teremteni „a szük­séges feltételeket a megkö­tendő egyezmények számá­ra.” Egyebek között hitet tettek a nyugati és keleti országok közötti feszültség enyhítése mellett. Az indokínai félszigeten kialakult helyzet „egyre na­gyobb aggodalmat okoz a vietnami háború kiéleződé­se miatt”. A Szovjetunió és Franciaország kormányai „továbbra is úgy véleked­nek, hogy a kialakult hely­zetből, amely veszélyezteti a békét, az egyetlen lehet­séges kiutat az 1954. évi genfi egyezmények alapján Fogadás a Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány csütör­tökön a Kreml nagypalotá­jában fogadást adott De Gaulle francia köztársasági elnök tiszteletére­ történő rendezés jelenti, amely kizár minden kül­földi beavatkozást Viet­namban." A felek hangsúlyozták, hogy az atomfegyverek el­terjedése veszélyezteti a bé­két. A nyilatkozatban jelentős figyelmet szentelnek a szov­jet—francia viszonynak, mindkét fél minden tőle telhetőt el akar követni e kapcsolatok maximális fej­lesztése érdekében. A Szovjetunió és Fran­ciaország megállapodott ab­ban, hogy konzuli egyez­ményt köt és ezzel a céllal a közeljövőben tárgyaláso­kat kezd. A felek kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az árucsereforgalmat az 1965—69 évi ötéves ke­reskedelmi egyezményben előirányzott szinten túl is ki lehet terjeszteni. Kremlben A francia államfővel együtt megjelent a foga­dáson Maurice Couve de Murville külügyminiszter, Philippe Baudet nagykövet és több más hivatalos sze­mélyiség. Tiltakozás az USM agressziója ellen (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió és a többi szocialista ország már több­ször kifejezte azt az elha­tározását, hogy egyre na­gyobb mértékben támogatja Vietnamot az agresszorokkal szemben. Az agresszorok újabb kalandorakcióira va­ló válaszképpen elengedhe­tetlenül szükséges, hogy vi­lágszerte még jobban ki­bontakoztassák a hősi viet­nami nép támogatásának frontját, hogy lelkes vissz­hangra találjon mindenütt a Béke-világtanácsnak a vietnami segélyakciók ki­­szélesítésére kiadott felhí­vása. A csehszlovák nemzetgyű­lés csütörtökön megnyílt ülésszaka külön nyilatko­zatban bélyegezte meg Ha­noi és Haiphong bombázá­sát. A román sajtó a legna­gyobb felháborodással ítéli el Hanoi és Haiphong bom­bázását. A Scinteia „újabb elvetemült akció a vietnami nép ellen” című csaknem félkolumnás cikkében meg­állapítja: a román nép a leghatározottabban elítéli az amerikai imperialista köröknek ezt az újabb bar­bár bűnét. A lap követeli a VDK elleni amerikai ag­resszió haladéktalan és fel­tétel nélküli beszüntetését, az amerikai csapatok és fegyverek kivonását Dél- Vietnamból. A csütörtöki Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt felháborodásának ad hangot. Az egyiptomi közvéle­mény is élesen elítéli az Egyesült Államok újabb lé­pését. Az Ahram rámuta­tott: Johnson elnök várat­lan döntése rendkívül ve­szedelmes nemzetközi vál­sághoz vezethet. A vietnami bombázással összefüggésben a libanoni sajtó rámutat: az Egyesült Államok cselekedete megint csak azt bizonyítja, hogy a Hanoi, (TASZSZ). A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisz­tériuma csütörtökön nyilat­kozatot tett közzé a Hanoi és Haiphong lakónegyedei és ipari létesítményei ellen intézett szerdai amerikai bombatámadások ügyében. A nyilatkozat az ameri­kai katonai gépezet barbár cselekményét újabb lépés­nek minősíti a VDK elleni agresszív háború kiterjesz­tésében. „Az amerikai agresszorok ily módon akarják megfé­lemlíteni a vietnami népet, így akarnak kiszabadulni vietnami amerikai agresz­­szió az egész világot fenye­geti. A csütörtöki lengyel sajtó a törvénytelenség és az ag­resszió barbár cselekedeté­nek minősíti Hanoi és Haip­hong külvárosainak bom­bázását. A francia közvéleményben óriási felháborodást váltott ki az észak-vietnami váro­sok bombázása. A francia országos béketanács felhí­vásában „közönséges bűn­­cselekményként” bélyegezi meg a polgári lakosság el­len intézett terrrortámadást, amely „leleplezi az­­Egye­sült Államok délkelet­­ázsiai politikájának igazi céljait,” abból a katonai és politikai értelemben vett útvesztő­ből, ahova a Dél-Vietnam­­ba küldött amerikai expe­­díciós hadtest súlyos vere­ségei juttatták őket. A nyilatkozatban a VDK kormánya végül felszólítja a szocialista országok és az összes többi békeszerető ál­lam kormányait és népeit az igazság valamennyi har­cosát, hogy fokozottan tá­mogassák és segítsék a hon­védő harcot vívó vietnami népet és emeljék fel tilta­kozó szavukat az amerikai imperialisták vietnami há­borúja ellen. A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata Kladt —Kondratyev: Az arán­yvon­at ( Dokumentumtör­ténnet) Fordította­: Pető Miklós A feladatot végrehajtottuk A nemrég rendbehozott Irtis-hídon át — csak há­rom napja indult meg raj­ta a forgalom — a vonat, minden óvatossági rend­szabályt megtéve, gyorsan gördült előre. Maga mögött hagyta néhány nap alatt Zlatousztot, Ufát. Ekkor azonban, figye­lembe véve a szerelvény nagy súlyát (több mint 60 000 pud), a vasúthálózat silánysága és több tönkre­ment híd miatt az útirány megváltoztatását kellett kérni Moszkvától. Április 28-án, ahelyett, hogy a Csim­sa—Szimbirszk—Alatir vonalat követte volna. Szá­mára (a mai Kujbisev) irá­nyába haladt tovább a sze­relvény. Nem volt veszélytelen a közlekedés ebben a körzet­ben. Kulákbandák és a fe­­hérgárdisták maradványai garázdálkodtak errefelé. Az őrség minden katonája tel­jes harci készenlétben állt a posztján. Napokon keresz­tül szó sem lehetett alvás­ról váltás nélkül őrizté­k az arannyal telt vagonokat, esőben, szélben viharban. Sokan meghűltek, köhögtek, de kitartottak őrhelyükön. Súlyosan megfázott Koszu­­hin és Varga István is akik majdnem az egész idő alatt ügyeletet tartottak a sza­badban. A Szamára felé vezető úton a környező erdőből heves tűz fogadta az arany­vonatot Koszuhin paran­csot adott, hogy az őrség katonái géppuskatűzzel árasszák el az erdőt. A reflektorok fénye lovaskozá­kok sziluettjét világította meg. Az erős géppus­katűz megtette a hatását: a tá­madók szétszéledtek az er­dőben. Hamarosan feltűnt Szá­mára városai. Az odavezető híd előtt rövid időre me­gint meg kellett állniuk. A helyi műszaki szolgálat em­berei nem garantálták, hogy ilyen nagy súlyú szerelvény épségben átjuthat a túlsó oldalra. Megint egyenként kellett átvinni a vagonokat, de most már nem kézi erő­vel, hanem mozdony segít­ségével. Április 30-án Szizrany városához értek. Boldogan tapasztalták az őrség tagjai hogy a váro­sok, falvak, az egész Volga mentén a május elseje meg­ünneplésére készülődtek. Mennyire megváltozott itt az élet ahogy eltakarodtak az ellenforradalom képvi­selői. Az aranyvonat május 3- án végre befutott Kazány­­ba. Nem kis meglepetésben volt részük a város lakói­nak, amikor látták, hogy az egyetemmel szemben lé­vő teret és a bank körüli utcákat, valami különös, idegen nyelvet beszélő, csukaszürke uniformisba öltözött katonák őrjáratai szállják meg. Meglepetésük nem csökkent, amikor azt tapasztalták, hogy ugyan­ilyen katonák őrizetében hamarosan faládákkal meg­rakott teherautók suhantak a bank épületéhez. Meg­kezdődött a Szovjet-Orosz­­ország aranytartalékának visszaszállítása ugyanazokba a raktárakba, ahonnan azt mintegy két esztendeje a fehérek elragadták. — Lám, visszajött az aranyunk !— mondta Kaza­­novszkij A. Koszuhinnak. — Kérek engedélyt az ér­tékek megszámlálására. — Az engedélyt meg­adom. Csak az fáj, hogy sok olyan emberünk nincs itt, aki hozzájárult a nép vagyonának visszaszerzésé­hez és visszaszállításához. És elkészült az utolsó jegy­zőkönyv, melyben ez állt: „1920 május 4-én Kazány állomásán megkezdődött a vagonok kirakodása és az aranykészletet tartalmazó ládák átvétele. Megvizs­gáltuk a vagonokat a tá­rakat épségben találtuk a plombákat... A mennyiség teljesen megfelelt a koráb­bi jegyzőkönyvben foglal­taknak... Négy napig tartott a rakodás. A népbank rak­tárába került: 4474 láda az ún. aranyraktárba, 2341 láda pedig az ún. ezüstrak­tárba”. Az arany átadását és át­vételét A. Koszuhin, N. Ka­­zanovszkij és helyettese, a­­ nemzetközi ezred részéről pedig Hedrich Richárd és Mihályi Kálmán (Varga Ist­ván időközben tüdőgyulla­dást kapott), valamint a pénzügyi szervek és a mun­kás—paraszt felügyelet munkatársai végezték el. Koszuhin, aki szintén sú­lyosan meghalt ezekben a napokban, az 5. hadsereg különleges osztályától öt nap szabadságot kapott. „Előbb beszámolok a kor­mánynak, majd aztán pihe­nek” — határozta el . A pénzügyi elszámolást Ka­­zanovszkij állította össze, elküldte Moszkvába, majd új állomáshelyére ment, a népbank számárai fiókjá­hoz. Az aranyvonat más kí­sérői is teljesítve kötelezett­ségüket, megkapták új be­osztásukat. Az 1. nemzet­közi ezred harcosai azt az utasítást kapták, hogy maradjanak Kazányban. Az állomáshelyen új nemzet­közi egységeket képeztek ki, s ezeket 1920 nyarán a délnyugati frontra irányí­tották, hogy lefegyverezzék Vrangel bandáit és Tur­­kesztánban a baszmacsokat. Ide utazott egyébként Var­ga István is, közvetlen baj­társaival. Vitézül harcolt a szovjet hatalomért, bátorsá­gáért elnyerte a Vörös Zászló-rendet. (Folytatjuk) Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) 68. Mi van tulajdonképpen Zaczekkel? Talán hallania kellett a kiáltást. Kitűnően ért ahhoz, hogy épp akkor tűnjön el, amikor a legna­gyobb szükség lenne rá! Tompa hang hallatszott, mintha egy levegővel teli hólyag pukkant volna szét. Valami ijesztően elsüvített ugyanebben a pillanatban a füle mellett. Ledőlt a nedves földre. Csaknem ugyanebben a pillanatban csapódott bele a fába a kö­vetkező golyó. A harmadik már magasan a feje felett húzott el. Aztán csend lett. Lisicka teljes mozdulat­lanságba dermedt lélegze­tét is visszafojtotta. Talán azt hiszi, hogy eltalálta? Kár, hogy nem csinált vala­mit, ami meggyőzte volna őt erről. Egy eltalált ember halálos sikolya betetőzése lett volna az esésnek. Most már késő. Múlt az idő, a vékony szoknya nedvességgel telítő­dött. Lehet, hogy, már egy egész órát hasalt ebben az ingoványban. De mégis tudta, hogy legfeljebb né­hány percről lehetett szó. Az is lehet, hogy csak má­sodpercek. Végre halk mocorgás hallatszott a fák közül. Kúszik? Hallatlanul lassú mozdulattal felemelte a pisztoly csövét. A kerítés lyukacsos hát­teréből egy sötét alak bon­takozott ki. — Állj! — tört ki várat­lanul. Már nem is gondolt arra, hogy golyókat is kap­hat. Semmi áron sem engedi megszökni — ez dominált e pillanatban, mindenek fe­lett. Az illető lendületesen fel­ugrott, majd beleakadt a drótokba. Még egy pillanat is a másik oldalon lesz. Ak­kor pedig... A nikkelezett célgömb a fekete folt ma­gasságába emelkedett. Rö­­vid, szempillantásnyi habo­zás. A riasztólövés nem használna. Görcsösen meg­szorította a markolatot. Nincs más megoldás. Lehet, hogy többszörös gyilkos... A ravaszon nyugvó ujj meg­rándult. Tűz villant. A lö­vés visszhangja meglepő hangos volt. A kerítésbe kapaszkodó alak megingott. Elfojtott nyögés. Nem zuhant a föld­re, pedig kétségtelenül ta­lálatot kapott. Lisicka teljes erejéből szaladt. A kezé­ben lévő pisztoly készen volt az újabb lövésre. — Lejönni! A fegyvert el­dobni ! Nem engedelmeskedett. El­lenkezőleg — nehézkesen át akart törni a szöges­dróton. Lisicka háta mögött nehéz léptek zaja hallatszott. Megrémült Cinkostárs? Ez itt sebesülése ellenére sincs ártalmatlanná téve. Most meg a másik, hátulról... Biz­tosan ő is pisztollyal a ke­zében... Ha két tűz közé ke­rülne, végzete katasztrófa lenne. — Ki az? — szemét éles fénysugár vakította el. Re­kedt hang. Ez kétségtelenül Zaczek volt. Lisicka mérgesen eltaszí­totta a lámpát. — Oda! — lökte Zaczeket a kerítés irányába. — Gyorsabban! A kerítésen azonban már nem volt senki. A szöke­vénynek volt ideje kiugrani az utcára. — Fényt! — szisszent fel erélyesen. — Azt akarja, hogy megszökjön? A kerten túlról alig hall­ható suttogás szűrődött oda. Úgy látszik, a hivatlan vendégnek puha cipőtalpa volt. A lámpa, ahelyett, hogy abba az irányba su­gározta volna fényét, a föld­re zuhant. A következő pil­lanatban elsüllyedt a sár­ban. Zaczek kézzel átfogta a fa törzsét. — A kutya... iskoláját — nem bírom tovább... (Folytatjuk) Fordította: Szilágyi Szabó­cs Államcsíny Irakban? A MEN hírügynökség kairói jelentése szerint Irakban csütörtökön állam­csínykísérletre került sor. A bagdadi rádió magyar idő szerint 14 órakor meg­szakította adását, közölte, hogy lezárták a moszuli és habaniai repülőteret. A moszuli repülőtér fölött a felügyeletet a 4. zászlóalj parancsnoka gyakorolja. A MEN hírügynökség to­vábbi gyorshíre szerint az iraki forradalmi tanács ál­lítólag felszólította Aref el­nököt, ne fejtsen ki ellen­állást, hogy elkerülhessék a vérontást. A puccs jellegéről, rész­vevőiről más jelentés eddig nem érkezett. Az iraki kor­­kormány előző nap állapo­dott meg a kurd felkelők­kel a polgárháború befeje­zésében. Törzsi okai voltak a kongói rendzavarásnak A TASZSZ Brazzaville-i tudósítója szerint Thomas Ebadelt százados, a kongói hadseregnek a hétfői za­vargások után kinevezett parancsnoka szerdán este a „kongói forradalom hangja” rádióállomáson keresztül beszédet mondott, amely­ben megállapította, hogy a helyi ellenforradalmi erők cselszövései ellenére a kon­gói hadsereg „megvédi a forradalmat és megvédi a kongói népnek azt a dönté­sét, hogy a szocializmust választotta. Ebadett paran­csot adott a hadsereg ala­kulatainak, szüntessék be az őrjáratokat a főváros ut­cáin és térjenek vissza ka­szárnyáikba. Noumatalay miniszterel­nök, a nemzeti forradalmi mozgalom első titkára szer­dán újabb beszédében el­ítélte egyes csoportok jú­nius 27-i magatartását, megállapítva, hogy a rend­zavarásnak törzsi okai vol­tak. Megalakult az argentin kormány Buenos Aires Ongaria tábornok, a ka­tonai hatalomátvétellel uralomra jutott új argentin elnök szerdán kinevezte kormányának első tagját, a gazdasági minisztert, Jorge Nestor Salimey bankár és gyáros személyében. A kormány másik négy tag­ját , később jelölik ki. Ill­a elnök kabinetjének nyolc tagja volt, Ongania tábor­nok még ezt is csökkenteni szándékozik. Az AFP Buenos Aires-i tudósításaiból kitűnik, hogy az Argentínában nagy be­folyással rendelkező pero­nista mozgalom két szár­nya közül az egyik támo­gatja, a másik pedig egye­lőre nem ellenzi a hata­lomátvételt Francia atomrobbantási kísérletek Párizs, (MTI): Párizsban csütörtökön közölték, hogy a csendes­óceáni kísérleti terepen már az éjszaka folyamán sor kerülhet az első atom­bomba felrobbantására. A kísérlet előkészületei be­fejeződtek, a végrehajtás időpontja csak a légköri viszonyoktól függ. A bombát Mururoa ko­­rallsziget közelében rob­bantják fel. A francia ka­tonai hatóságok figyelmez­tették a hajókat, hogy ke­rüljék el a sziget körüli veszélyes övezetet. Billotte tábornok, a tengerentúli megyék és területek állam­­minisztere és a francia szakemberek a Gambier szigeten épített bunkerek­ből kísérik figyelemmel a robbanást.

Next