Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
Szovjet vezetők távirata Moszkva (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin az afro-ázsiai szolidaritási szervezet szombaton megnyíló kairói rendkívüli értekezletéhez intézett táviratukban hangsúlyozzák: „Meggyőződésünk, hogy az értekezlet fontos hozzájárulás lesz Ázsia és Afrika béke és szabadságszerető erőinek mozgósításához az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az arab népek nemzeti függetlenségének védelméért vívott harcban.” A Szovjetunió — hangzik a szovjet vezetők távirata — „a jövőben is következetesen, minden tőle telhetőt elkövet a közel-keleti és a vietnami agressziós tűzfészkek felszámolásáért az olyan imperialista kísérletek meghiúsításáért, amelyek célja: az imperializmus uralmát helyreállítani a felszabadult népek fölött.” Az ERK tiltakozik Jeruzsálem annektálása ellen Kairó (MTI): Az ERK közvéleménye és sajtója, az arab La liga, az egyházak egész sor képviselője tiltakozik Jeruzsálem izraeli anektálása ellen. Az arab liga főtitkársága a tagállamokhoz, a liga külföldi képviseleteihez és az ENSZ-hez intézett távirataiban rámutat az izraeli expanzionista tervek veszélyére és hangsúlyozza, hogy Tel Aviv kihívást intézett az iszlám világ, az arab nemzet, a kereszténység és a világszervezet ellen, amikor rátette kezét Jeruzsálem arab városrészére. Szajed Nafal az arab liga főtitkárhelyettese kijelentette: Az arab nemzet nem bocsátja meg az Egyesült Államoknak az izraeli agresszió támogatását, amelynek egyik eredménye most a szent város bekebelezése. VI. Kyrillos, Alexandria és Afrika pápája, kopt egyházfő, felhívta Canterbury érsekét és a brit egyházak tanácsat vessék latba befolyásukat Jeruzsálem és a Palesztinai nép védelme érdekében. A kopt egyházfő üzenetet intézett Afrika és Ázsia egyházfőihez is, tiltakozva az ellen, hogy a kereszténység jeruzsálemi zarándokhelyeit az izraeli agresszorok megszállják. Guyot beszéde az FKP KB ülésén Párizs (TASZSZ): A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának csütörtökön, Párizs egyik külvárosában megnyílt plénumán Ramon Raymond Guyot, a párt Politikai Bizottságának tagja „A nemzetközi helyzet és a békeharc” címmel beszédet mondott. — Világosan, ki kell jelenteni — mondotta — hogy az izraeli reakciósok terjeszkedő programja nem szolgálja az izraeli lakosok és az arabok megbékülését. Izraelnek azt az elhatározását, amellyel egész Jeruzsálem városát annektálta, háborús lépésnek tekintjük. — A Szovjetunió az első naptól kezdve elítélte Izrael agresszióját. Az első sürgős intézkedések célja a tűz eloltása, a tűzszünet volt és a csapatok visszavonása a kiinduló állásokba. Ez volt a szocialista országok kommunista pártjai és kormányai részéről kiadott nyilatkozatok és határozatok értelme is. E pártok és kormányok képviselőinek moszkvai találkozója komoly és világos figyelmeztetés volt az agresszorok számára. A jelenlegi viszonyok között rendkívül fontos az összes antiimperialista erők, mindenekelőtt a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása. Ezért szükségesnek tartjuk a kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi értekezletének összehívását — mondotta Guyot Kínai - burmai viszály Az AFP hírügynökség jelentése szerint a csütörtöki nap nyugodtan telt el Burma fővárosában amelynek négy kerületében rendkívüli állapotot vezettek be a Kína-ellenes tüntetések megfékezése céljából. Ugyanakkor a burmai rádió közölte, hogy értesülése szerint a pekingi burmai nagykövetség épületét csütörtök délután óta 200 kínai katona őrzi. Az Új Kína jelentése szerint előző nap a burmai nagykövetség előtt 100 000 vörösgárdista tüntetett. Az Új Kína hírügynökség részletesen ismerteti a pekingi kormány pénteken közzétett nyilatkozatát. Ebben a kínai kormány ismételten tiltakozik a Kína-ellenes erőszakoskodások miatt, melyekért a burmai kormányt teszi felelőssé. Egyúttal bejelenti, hogy nem küldi vissza állomáshelyére a Burmában akkreditált kínai nagykövetet és további lépéseket is kilátásba helyez. 141 végzések Haitiban A forrongó Haitiből érkező hír szerint hétfőn kivégeztek négy embert, akik állítólag meg akarták gyilkolni Duvalier diktátort. Santo Domingóban, a szomszédos Dominika fővárosában, úgy tudják, hogy a kivégzettek a diktátor vejének testőrei voltak. Megerősítetten jelentések szerint hétfőn, amikor a négy emberrel sortűz végzett, Duvalier magánhadserege börtönbe vetett öt magas rangú katonatisztet és 66 polgári személyt. Állítólag azzal gyanúsítják őket, hogy összeesküvést szőttek a 10 éve hatalmon lévő véres kezű diktátor ellen. Újabb szovjet hajót bombáztak Haiphongnál Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormány erélyesen tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy az amerikai légierő bombát dobott a Mihail Frunze szovjet kereskedelmi hajóra Haiphong kikötőjében. A jegyzék, amelyet pénteken adtak át az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, rámutat, hogy június 29-én a szovjet kereskedelmi hajóra repeszbombát dobtak, amely felrobbant és kárt okozott a hajóban. A szovjet kormány jegyzékben figyelmezteti az Egyesült Államok kormányát, hogy az amerikai légierő kalóztámadásainak veszedelmes következményeiért neki kell viselnie a felelősséget. A Pentagon kiadott nyilatkozatában elismerte: lehetséges, hogy amerikai bombázók eltaláltak egy szovjet hajót, amely Haiphong kikötőjében horgonyzott. A nyilatkozat a többi között kifejti, ha bár a pilóták utasítást kaptak, hogy kerüljék el a szovjet hajókat, lehetséges, hogy valamelyik lövedék, amelyet egy légvédelmi állásnak szántak, a hajóra esett. A parancsnokokat felkérték, hogy vizsgálják meg a bombázásról készített fényképfelvételeket, hogy minden lehetséges tájékoztatást megszerezzenek az incidensről. A KISZ-kongresszus pénteki vitája (Folytatás az 1. oldalról) van meghatározva — jelen időszakban ezzel igen sok probléma van, hisz egyöntetű állásfoglalás a bérek fizetésében nincs. Ez lényegében érdekvédelem is, emiatt sokat kell vitatkozni a termelőszövetkezetek gazdasági vezetőivel. Következetes és hatékonyabb segítséget kérünk abban is, hogy az 1/1965. FP.I. —Mü. M. együttes rendelete amely a mezőgazdasági szakképzésre vonatkozik jobban betöltse szerepét A probléma elsősorban az, hogy a beiskolázás sokszor nem a szükséges, hanem a lebontott tervszámok teljesítésére irányul. Kérjük, hogy az illetékes szervek e területen nagyobb körültekintéssel dolgozzanak. Helyesnek tartjuk az emelt szintű szakmunkásképzésre vonatkozó elgondolást. Kérjük, hogy ez a mezőgazdaságra is terjedjen ki s ezzel párhuzamosan az anyagi erőket is figyelembe véve több, korszerűbb mezőgazdasági szakmunkásképző iskola létesítését kérjük Szabolcsban is. A szakmunkásképzés fejlesztése azt is megköveteli, hogy legyen állandó foglalkoztatás, megfelelő munkalehetőség valamennyi termelőszövetkezetben, mezőgazdasági üzemben. Kérjük, hogy kisegítő üzemágak létesítésére kapjanak nagyobb lehetőséget termelőszövetkezeteink. Olyanokra is, amelyek a lakosság ellátását szolgálják. Mindezek mellett javítani szükséges a művelődési, szórakozási lehetőségeket mert falvainkban a nagymérvű javulás mellett is tapasztalható lemaradás. A jó kereseti lehetőség, a jól fizető termelőszövetkezetek egyedül nem kötik a falvakhoz fiataljainkat. Példa erre járásunkban az a termelőszövetkezet, ahol a munkaegység értéke évekre visszamenően 70—80 forint, és mégis tapasztalhatunk elvándorlást. A jelenlegi körülmények és az anyagi lehetőségek mellett nem számolhatunk falvainkban rövid időn belül a kulturális lehetőségek ugrásszerű növekedésésével. A javításra mód van. Kérjük a KISZ Központi Bizottságát, tegyen olyan javaslatot az illetékes minisztériumoknak, hogy a jó gazdálkodási körülmények között működő mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek, a falusi kultúrházak fenntartását átvegyék. Ez véleményünk szerint elősegítené a tárgyi feltételek javítását. Pénteken a vita befejeztével a KISZ Központi Bizottsága az Ifjúsági Parkban bált rendezett a kongreszszus résztvevőinek tiszteletére. A tanácskozást ma reggel folytatják. Az athéni katonai junta beismerte, hogy az égei-tengeri Jarosz (Jura) szigetre száműzte a rezsim több ezer politikai ellenfelét. Az életkörülmények ott úgymond „normálisak” és a foglyok „viszonylagos kényelmet” élvezhetnek. Ám az ilyen kijelentések ellenére sem engedélyezik, hogy bárki is a helyszínen győződjön meg a katonai kormány állításainak igazáról. Az Athénben akkreditált külföldi tudósítók és diplomaták egy csoportja engedélyt kért a szigeten lévő koncentrációs tábor meglátogatására, de kérelmét a junta elutasította. Az egyetlen külföldi, aki meglátogathatta a szigetet, Béládon, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője volt. A görög kormány őt is csak azzal a feltétellel engedte be a szigetre, ha utána nem nyilatkozik a látottakról, így is történt. Béládon néma maradt Jarosz szigetét nem most emlegetik először. íme, mit ír róla az Elefterodakisz féle görög enciklopédia: „Jarosz (Jura) szigete az Androsz, Szirosz, Keasz és Knidosz szigetek között terül el. A római császárok politikai ellenfeleik kínzási helyéül használták a szigetet. Igazi pokol ez...” Más görög forrás szerint i. e. 80-ban, Sulla római császár 80 ezer politikai ellenfelét száműzte Jarosz szigetére. Ott is pusztultak el valamennyien. A Bizánci Birodalom idején és később is gyakran használták a szigetet emberirtásra. 1922-ben egy görög katonai kormány 50, megbízhatatlannak minősített katonát deportált Jarosz szigetére. A szerencsétlenek közül hárman már 20 nap után meghaltak. Metaxasz fasiszta diktátor 1937-ben azt tervezte, hogy koncentrációs tábort létesít a szigeten. Egészségügyi minisztériuma azonban nem javasolta ezt a megoldást. A minisztérium akkori jelentésében ez áll: „A sziget alkalmatlan börtönnek, mert hiányzik rajta az élet minden feltétele.” Tíz évvel később a görög katonai vezérkar erre a szigetre deportált egy, „a nemzethez hűtlen” zászlóaljat. Ugyanabban az évben, 1947. júliusában, Jaroszra száműzték a politikai foglyok első csoportját Az évek során a deportáltak átlagos száma 10—15 ezer, 3—6 évet töltenek a szigeten. Az itt elpusztult hazafiak száma elég nagy: némely görög forrás 600—700 halottról beszél, más forrásokban pedig ennél sokkal nagyobb számmal találkozunk. ★ Jellemző a görög egészségügyi minisztérium 1953- ban kiadott jelentése, amely csak néhány évvel később vált ismertté. A minisztérium akkor bizottságot küldött Jaroszra, hogy állapítsa meg: alkalmas-e a sziget állandó börtönhelynek. A kérdésre a bizottság kategorikusan nemmel válaszolt: „Jarosz szigete csak kínzóhelynek alkalmas, nem pedig modern értelemben vett javító-nevelő intézménynek...” „A sziget járhatatlan és lakhatatlan, sziklás és vad, nincsen ivóvize, hiányzik rajta a növényzet — hangzik a bizottság jelentése. — Egyetlen olyan része sincs, amelyen felépíthetnék a jövendő tábor épületeit. Jarosz az év minden évszakában erős széljárásoknak van kitéve. A hullámverés rendkívül erős, a szigettel való érintkezés még nyáron is problematikus...” A bizottság megállapította, hogy 1947 óta, amióta a szigetet internáló táborrá alakították át, az „előirányzott építkezésekre óriási összegeket költöttek el. A kiutalásokról nem vezettek semmiféle számlát és a börtönigazgató a vállalkozóval együttműködve 403 millió drachmát sikkasztott el.” A bizottság jelentésében természetesen szó sem esett a foglyok sorsáról. Megbízatása nem is erre szólt. Miután az élve maradtakat 1951 és 1956 között szabadon bocsátották, sok egyéb tény is ismertté vált, így például a görög közvélemény tudomására jutott, hogy a koncentrációs tábor igazgatója parancsot adott az ott működő kezdetleges kórház orvosainak és ápolóinak, hogy minden eszközzel kínozzák, sőt, fizikailag semmisítsék meg a beteg foglyokat: „Egészséges embereket nem engedhetünk szabadon...” 1964-ben Athénben jelent meg egy 421 oldalas könyv, amelynek címe: „Tilos! Napló Jaroszból”. A szerző, Andreasz Nenedakisz, szűk szavú bevezetőt írt könyvéhez: „Ezt a könyvet a politikai száműzöttek saját vérükkel írták. Én csak lemásolom.” A könyvben, amelyet eredeti jaroszi fényképekkel illusztráltak, a névtelen száműzött hazafi napról napra elmeséli, mi történt a jaroszi gyűjtőtáborban, ahol több mint 1100 napot töltött — 1947 július 11-től 1950 augusztus 30-ig. Íme mit ír az első napról — 1947. július 11-ről: „...A hajó kis szigetecske előtt horgonyzott le, mi pedig előkészítettük csomagjainkat. 551-en voltunk, mind politikai foglyok Kalamata város börtöneiből. Reggel 5-kor érkeztünk a szárazföldre. Fekete szikla állt előttünk, a tengerből magasodik ki. Ez volt Jarosz. ...Néhány katona és a katonai rendőrség emberei fogadtak bennünket. Egy alezredes „csendet" parancsolt : — Vegyétek tudomásul, hogy Jarosz szigetén vagytok. Mindent, amit tudtok, el kell felejtenetek. Bármiféle ellenállást letörünk. A rendbontók életükkel fizetnek. Parancsot adtam az őrségnek, hogy felszólítás nélkül tüzeljen, ha gyanús mozgást észlel. A csendőrök ránk támad■ tak. Szidalmaztak, ütőtek vertek, azután egy kis tengerbe nyúló, két négyszögölnél nem nagyobb félszigetre tereltek bennünket. Rövid idő múlva a nap kibújt a tengerből. Olyan erősen sütött, hogy kiszipolyozta utolsó erőnket is. Az őrök váltogatták egymást, ittak, szükségüket végezték, nekünk mindezt megtiltották. A táj kietlen és kopár. Sóval belepett apró kövek. A szél elfújja róluk a sót, amely apró szemcsékben hull ránk. Két méterre van tőlünk a tenger. S milyen nagy a vágyunk, hogy megmártsuk a habzó vízben kimerült testünket, megmossuk lábunkat és kezünket, lehűtsük kiszáradt ajkunkat. Egy altiszt embereivel együtt tántorgó soraink előtt járkál fel-alá és ok nélkül bántalmaz bennünket. — Nős vagy? — kérdezi az altiszt. Ha a kiszemelt áldozat igenlően válaszol, akkor: — Hol hagytad a feleségedet? Kinek adtad el? Ha az altiszt más feleletet kap, akkor még rosszabb. És ez így folytatódik napnyugtáig... Valamelyikünk beleszédül a vízbe. Ez alkalmat ad az elállatiasodott csendőröknek, hogy megint ránk támadjanak. Ütnek vernek, míg bele nem fáradnak. Beáll az éji csend, amelyet csak tompa ütések és a megkínzott foglyok jajgatása tör meg. Ez volt az első éjszakánk Jarosz szigetén.” Szimon Vaszil görög újságíró Egyre súlyosbodó nyomás nehezedik a Ciprusi Köztársaságra Belgrád (MTI). Az athéni puccsista rendszer mind nyíltabban fenyegeti a független Ciprusi Köztársaságot és nem titkolja azt a szándékát, hogy a szigetet a „görög anyaországhoz” csatolja — írja a Borba nicosiai különtudósítója. — A Görögországból érkező nyomást támogatják Grivasz tábornok hívei, néhány politikus és a szélsőjobboldaliak csoportja is. — A Ciprusi Köztársaság mellett szilárdan áll a ciprusi rendőrség kétezer főnyi fegyelmezett alakulata. A ciprusi nemzeti gárda állománya ugyan szintén ciprusi görögökből áll, de a tisztek és a tiszthelyettesek már görögországiak. A gárda parancsnoka, Grivasz tábornok közvetlen felelősséggel nem a köztársaságnak, hanem Athénnek tartozik. Hivatalosan a ciprusi nemzeti gárda élén 1200 görögországi tiszt és tiszthelyettes áll. Nem hivatalosan pedig „görögországi terroristák” több száz főnyi csoportja érkezett e napokban Ciprus szigetére. A szigeten tartózkodó athénbarát katonai erők jóval erősebbek a Ciprusi Köztársaság rendőri alakulatánál. Ez érthetően nyugtalanságot kelt a sziget lakói között. Nukleáris robbantás — radioaktivitás Washington (MTI): Az Egyesült Államokban a nevadai kísérleti telepen csütörtökön kis hatóerejű föld alatti nukleáris robbantást hajtottak végre. Az idén ez volt a 16. bejelentett amerikai nukleáris kísérlet. Az amerikai atomerőbizottság elismerte, hogy a robbanás következtében kis mennyiségű radioaktivitás volt észlelhető a kísérlet színhelyétől öt kilométernyire. Mint a UPI megállapítja, technikailag ez a „radioaktív szellőzés” meg-* sértése az atomcsendegyezménynek. A szóvivő még azt is elismer-* te, hogy a múltban is voltak hasonló „kisebb incidensek”.